Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 5. szám · / · Móricz Zsigmond: Sátán
(Voltak, Pap)
Pap (kezét dörzsöli a hideg miatt): Jövök is. Itt is vagyok.
Asszony: Ahá. Igyál! Igyál vén pap, fulásig!
Pap: Iszok, iszok! Abba nincs baj! Iszok én! (Megöleli.)
Asszony: Mit csinálsz.
Pap: Körmem melengetem!
Asszony: Igyál!
Pap (poharat vesz, tölt, iszik, koccintás után isznak).
Asszony: Folytasd, ahol elhagytuk.
Pap: Mit ugyan!
Asszony: A nótát!
Pap: A nótát! (dalol). Hát nótát...
Szeret engöm két viola,
Egyik titkon, másik tudva,
Aki engöm titkon szeret,
Az én szivöm azétt eped.
Asszony: Jó szeretni, de titkosan,
*
Nem mindönkó játékosan
Jaj mett aki nyilván szeret,
Mögirigylik az embörek.
Együtt: Jaj mett aki nyilván szeret,
Mögirigylik az embörek.
Pap (hevesen megöleli az Asszonyt).
Ember (kint): Ágnes!
Menyecske: Megint fülem cseng!
Pap: Az urad! Visszajött az útból?
Ember (Kint): Ágnes, nem hallod-e?
Asszony: Már ő az.
Pap: Jézus Máriám. Hát csinálj velem valamit! Így agyonvág, mint a tököt! Az urad! Az urad! Bujtass el, de bujtass el!
Asszony: Az uram.
Sátán (megjelenik, s felpattantja a láda tetejét, belemutat).
Asszony: Hamar bele, bele!
Pap (rettegve belebúvik, s nézi, ki van benne, aztán meggondolja és mégis belemegy).
Sátán (soká nézi az asszonyt).
Asszony: Hát te hozod nyakamra az uram!... Várj, míg egy táncot nem járok, csak várj! Jó Sátánom, bár addig várj!
Sátán (megfordul, s el).
Asszony (két kezét fejére szorítva ideges őrülettel táncolni kezd, halk kis tánc, inkább az idegek remegése, mint a test kitombolása).