Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 5. szám
Mostmár jöhetne régen várt uram.
- Erős úr, mégis lágyszavú, szelíd
És én megérzem, hogyha közelít.
Hogy ily korán kidőltem, fáj ugyan,
De eljön ő, a jó vigasz fia,
Fáradt szemem le kell csókolnia.
Ő el fog szenderítni szép szavakkal.
E reszkető térd végre elpihen
S egy hűs tenyér békíti meg szívem.
A lámpa égjen s álljon néma ajkkal
Fölöttem Ő. Ó, már mindegy nekem:
Halálom lesz-e Ő, vagy Kedvesem.