Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám
Ez a tanulmány csak bevezetése egy Vörösmartyról szóló hosszabb tanulmánynak, melynek nagyobb és fontosabb része - a férfi Vörösmartyról - a Nyugat következő számainak egyikében fog megjelenni. Az író nagyon kéri az olvasót, kövesse őt keresztül türelmesen e bevezetésnek unalmasabb s talán haszontalannak látszó fejtegetésein is, hogy azután megérthesse azokat a lázakat és felettébb érdekes kataklizmákat, amelyek a férfi Vörösmarty csodálatosan temérdek és tarka képzeleteit, mint a kaleidoszkóp színes üvegszemeit a legkétségbeesettebb és tarkább táncokra rázták.
E bevezetés végén úgy hagyjuk el ezt a lelket, mint egy abnormisan gazdag és fantasztikus, szomorúan mély színű, de nyugodt és harmonikus, mozdulatlan képet. A következő tanulmányban úgy fogjuk viszontlátni, mint az elvarázsolt házat, melyet ő ír le egy meséjében, ahol minden bútor és minden tárgy, sulyok, piszkafa, küszöb, tű, guzsaly maguk a röpködő színek és illatok, önálló és mozgó cselekvőkké lesznek, és a legőrültebb hancúzást rendezik.
• I. Ismeretlen szigetek, ahol kincseket lehet találni
• II. A művész, akitől várnak valamit
• IV. A fogoly visszatér börtönébe
• V. Egy költő, aki tanulja a mesterségét