Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 1. szám · / · FIGYELŐ · / · Bródy Sándor: Az árva Mariska napjai

Farkas László: Kozári: Emberi okmányok

Inkább "Kivonatok" lehetne a címe ennek a könyvnek. Kivonatok a jelen és a közelmúlt összes íróinak az összes műveiből. De nagyon érdekes könyv. Lássuk csak:

A rövid, "lendületes" bevezetésből megismerjük a szerző irányelveit: "Mi elvből, hitünknél fogva elfogulatlanul vizsgáljuk a tudomány kérdéseit." "Természettudományt kérünk, természettudományos módszert ... de nem ábrándos metafizikát." "Ami tudományos igazság, azt bízvást és félelem nélkül elfogadhatjuk, eleve is azon szent meggyőződésben élvén, hogy Istennek e két nagy lelki ajándéka, a tudás és a hit egymásnak ellen nem mondhatnak." "Mi nem hiszünk panaceákban, az aranycsinálás mesterségében, abrakadabrákban, a Brown-Séquard-féle életelixírekben, hanem hiszünk az igazságban."

Jó.

Aztán megtudjuk, hogy a "tudomány ismeret, mely megfelelni és kielégíteni nem tudta még az értelem szükségleteit sem - kiegészítésre, metafizikára szorulván, még kevésbé tudta kielégíteni az emocionális ember szükségleteit." "A pozitivizmust se elégítette ki."

Aztán Comte-ról tudjuk meg, hogy fiatal korában elmebajban szenvedett, "de tökéletes egészséges volt, amidőn bölcseleti rendszerét először fogalmazta és végül egészen kidolgozta". (Mit tetszik gondolni, melyik ez a bölcseleti rendszer? Mindjárt csak:) "1892-ig a tudományos előfutó tanait hatalmas tanegészbe foglalta". (Az "előfutó tanait"!! Mert akkor következett a főműve, a Humanitás vallása.)

Szép.

Aztán kezdődnek a kivonatok. Először Comte összes leveleiből, amiket a pozitív vallás terjesztése érdekében írt. Aztán sorra kerül a XIX. század minden ismertebb nevű írója, akinek valami kis köze van a vallásossághoz, még helyesebben a katolicizmushoz. Elrettentő például egy pár nagyon istentelen író és közben kifogyhatatlan sora a megtérteknek. Mindezeknek műveiből bőséges kivonatokat olvashatunk, ha bírjuk.

Mert ti. ezek az: "emberi okmányok a tegnap, ma és holnap irodalmából". Amik bizonyítják, hogy az ember vallásosság nélkül nem élhet meg és előbb-utóbb megtér az egyedül üdvözítő - mert persze, hogy egyedül üdvözítő - r. kath. egyház kebelébe.

*

Csakhogy az a baj, értékelések, megállapítások is vannak a könyvben. Ilyenek:

"Flaubert művészi, mesterséges. A mesterségest helyezi a fölindulás, az emóció fölé. Az ihletettség nála öntudatos, mesterkélt, nem a lélek mélyén fakadó... Csak a dolgok fölszínét pillantja meg, a láthatón fölül nem emelkedik... Nem fogja föl, hogy van az ember belsejében valami, ami a külső erőket egyensúlyozza."

"Sudermann eredetisége és frissessége meglepő. Mélységes együttérzés és megfigyelőképesség jellemzik regényeit. Homéri vonásokkal ecseteli a birtokos és gazdasági életet... stb.".

"Bourget a modern megtérő kiváló művészlelkek nevezetes és faji képviselője... A nagyvilági élet tanúságainak, szerelmeinek és kéjeinek bűvös-bájos festője volt." "Természetszerűleg keresztény lelkében és írói remekműveiben a modern lelkek küzdelmes, tisztító folyamata ment végbe."

Anatole France-nak "humora nincs".

"Ady Endre új, nagy költői tehetség... Erkölcsi világnézetét, testkultuszát, dekadens erkölcstelenségét, eratomániáját, titánkodását, nietzsche-i pimodánkodását, stirne-i egotizmusát, fajgyűlöletét elítéljük. Azonban költészetében már a jobbrafordulás jelenségeivel találkozunk. És költészete mindinkább nyer közérthetőségben, köztisztességben. Közeledett a tiszta, szent, örök költészet, a magyar tradíciók forrásaihoz... Ady nagy költői tehetség... Hiszek benne, mert már küzd, harcol pogány vágyaival. Lelkét már-már szétszaggatja a dualizmus: a konfliktus a natuliter anima christiana és a pogány reneszánsz-vágyak között."

"Erdős Renée a zsoltárok bibliai nyelvén, a fenség nemes egyszerűségével énekel. (Persze, amióta "elhagyta pogány, szép istenét".)

Közben filozofál is Kozári Gyula.

"Az evolúció legjobb esetben hipotézis." "Nem lehet bebizonyítani, hogy élő származhatik és származott élettelenből. Mi bevárjuk a tudomány és tapasztalat döntését."

Húsz sorral később: "Az akarat szabadsága: öntudatunk ténye. A természettörvények uralma nem oly közvetlenül bizonyos, mint öntudatunk ténye."

"Van fejlődés, mert változás van. Vagy ugyan, mi változik, de minden változásnak van alávetve."

Szép, világos stílus, világos gondolatmenet. Különösen egy gyönyörű fejezet van a könyvben: "A miszticizmus" című. Hogy mi van benne, azt nem értem. De gyönyörű.

*

Mégis, azt el kell ismerni, hogy nem rosszhiszemű ember Kozári Gyula. Nem zárkózik el zordonan valami elől, igyekszik mindent megismerni és megérteni. Nem ő tehet róla, hogy sokszor nem sikerül. Elolvas mindent, sokkal többet, mint amit meg tud emészteni. Sőt nem is elfogult mindég. Wilde meséi tetszenek neki. Anatole France-ot is olvasta, sőt Adyról is elolvasta Horváth János füzetét, sőt még egy értekezést a Katolikus Szemlében, sőt Hatvany egy cikkét is. Ha Ady igyekezni fog a jövőben jobban összeegyeztetni a verseit a r. kath. hitelvekkel, talán még a verseit is el fogja olvasni. Sőt egyet ("Egy templomalapítás álma") már el is olvasott.

És vannak egészen helyes megállapításai is, ha nem ő találta is ki őket. Egészen igaz, amit az ember metafizikai ösztönéről és szükségletéről mond. Persze, az megint más, hogy ezt a metafizikai ösztönt teljesen egynek tartja a r. kath. hittel, vagy az ez után való sóvárgással, sőt a hitet és vallást is csökönyösen összetéveszti az egyházzal.

De mondom, nem rosszhiszemű ember. Nem is nagyon elfogult. Ennyi jó tulajdonsággal pedig szabad valakinek 480 oldalas könyvet írni. Sőt cifra címet is szabad neki adni.