Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 3. szám
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu, könnyü és nyulánk,
Szeméből nem csapkod a láng.
Ha sovány, sima keze hosszukás,
Ha alt hangja a szivbe ás,
És reggel más, és este más.
Ha festett arca, mint márvány: fehér,
Ha ajkain karmin a vér
S ha szemöldjének ive szén.
Ha a haja puha, barna selyem,
S e haj rozsdás egy-két helyen.
A foga nagy, fehér legyen.
Ha a sima halántékok felett
Kis fürge gyikok kéklenek:
Gyorsverésű vékony erek.
Az ajk fölött szépek a lágy pihék.
A szemben csak a lila szép.
Telt karcsúság: legszebb nyakék.
S ha úgy nyujtja szerelmét és magát
A kínok csészéjében át:
Mint langyra hült fanyar teát.