Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 21. szám
Hogy megnőnek a dolgok,
Ha az ember már törpül:
Mindenki óriás lesz
S egy ránkbámuló körbül
Kiáll a középre valaki.
Valaki, kit szerettünk,
Vagy talán nem szerettünk,
Szépen szemünkbe vágja,
Hogy csúf bűnökbe estünk
S az életünk furcsa ámítás.
S tornyosan tornyosulnak
Vétkeink vert felhői,
Hangosan szitkozódnak
Multunk leselkedői,
Kik csak azt tudják, hogy hazudunk.
S mi halkulunk halkan
És mi meghalunk halva
És az a minden örömünk:
Valaki örül rajta:
Kiáll a középre valaki.