Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 21. szám · / · Babits Mihály: Úti Napló
Tengersűrű, tiszta kék
fullasztó mély most az ég
mély:
vasból épült sínuton
vigan lüktet vonatom
s nincs benn más személy.
Végigfekszem pamlagán
kitekintek ablakán:
hej!
nem látszik más csak az ég,
mint egy végtelen vidék
helyvesztett hely.
Felfelé van? Lefelé?
Nem pottyanok-e belé?
Bár!
Lelkem máris belevész
mint egy előtt kelevéz,
vitorlás madár.
Ugy érzi hogy messze fenn
messze fenn egy tengeren
van:
szellő csapja homlokát
vigan hajtja csolnakát:
"Gyi te gyi lovam!"
"Gyi te csolnakparipám,
vizen forgó karikám,
szállj!
vonz a hab és vonz a nap,
lenn maradhat aki rab,
de te meg se állj!"