Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 19. szám
Anyám hangjában szomorúság,
Apám hangjában vad feledés,
Jaj, be, kicsiny az élet,
Be kevés, be kevés.
Hiszen ők cselekvék, hogy élek,
Hogy sokat és nagyot akarok,
Hallgatnak s én rettegve
Érzem, hogy ki vagyok.
Be, csoda, hogy vagyok és élek,
Hogy nem unom meg s újra merek:
Verset irok és holnap,
Már holnap megyek.