Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 3. szám · / · BÍRÓ LAJOS: ILKA
Vécsy másnap felment a kórházba.
- Mertzné - mondta Gálnak - azt üzeni, hogy nem haragszik rád.
Gál rémülten nézett rá.
- Ezt üzeni? Egyebet nem?
- Nem.
- Semmit?
- Semmit.
Gál lehunyta a szemét.
- Pajtás - mondta neki Vécsy - rossz asszony az.
Gál felnyitotta a szemét. Ránézett.
- Lehet - mondta. - Lehet, hogy rossz asszony. Hát majd kigyógyulunk talán ebből is.
Vécsy azután elment. Délután találkozott a rendes társaságával. Akkor félrehívta Rápolt Kálmánt.
- Te Kálmán - mondta - vér van a te eredben vagy víz?
- Vér van abban öregem, mégpedig jó kun vér.
- Hát Kálmán, kell-e egy szép asszony?
- Kell.
- De merni is kell ám azért valamit.
- Merek én.
- Szeretnéd-e Mertznét?
Rápolt összeszorította a két ajkát és füttyentett egyet.
- Hát szeretnéd?
- Igen.
- Csak tőled függ. Megkaphatod. Én is megkaptam.
- Te?... Te?... Te...?
- Igen.
- Hát mondd. Mondd. Gyorsan.
Végighallgatta a Vécsy elbeszélését.
- Hát te kitől hallottad ezt? - kérdezte azután.
- Girálthytól, mikor részeg volt.
- És hát ha egy pofont kapok tőle?
- Hát legfeljebb kaptál egy asszonypofont.
- És hát ha botrány lesz belőle?
- Légy nyugodt. Az asszony jobban fél a botránytól, mint te.
- Hány óra?
- Hat.
- Rögtön megyek.
- A Hungáriában várlak.