közlemények

Néhány kötet Tömörkény könyvtárából. Tömörkény Istvánnak (1866–1917) voltaképpen két könyvtára volt: az a néhány polcon elférő kis könyvgyűjtemény, amelyet lakásában tartott, s amelyet egyik, őt gyermekeivel együtt megörökítő fényképén[i] is láthatunk. S a nevezetes Somogyikönyvtár, amelynek 1899-től munkatársa, 1904-től haláláig pedig igazgatója volt.[ii] Nyilvánvaló, hogy tájékozódásának bázisát, már csak méreteinél és jellegénél fogva is, ez utóbbi adta: az aktuális újságokat éppúgy ott olvasta át, mint az őt valamilyen szempontból érdeklő kézikönyveket és szakmunkákat, sőt „egyszerű” olvasnivalóit is alighanem onnan válogatta. (Ennek a gyakorlatnak az egyik illusztrációja minden bizonnyal a hivatali helyetteséhez, Móra Ferenchez írott egyik 1907. évi levele.[iii]) Otthoni kis könyvtára mégsem érdektelen a kutatás számára, hiszen jelentősége van annak, hogy mit vélt személyesen megőrzendőnek, azaz mit tartott keze ügyében.

Sajnos, otthoni könyvtára összetételéről keveset tudunk, a gyűjtemény mára szétszóródott. Magas kort megért lányának, Kőszeginé Tömörkény Erzsébetnek elmondásából tudható, hogy a könyveket hosszú ideig ő őrizte, de amikor föladni kényszerült nagy lakását, e könyvektől is meg kellett válnia. Ezt a vele interjút is készítő jeles szegedi várostörténész, Apró Ferenc így rögzítette egyik cikkében:

„Tömörkénynek – amúgysem nagy könyvtára – igencsak szétszóródott. Amíg leánya, özvegy Kőszegi Dénesné Tömörkény Erzsébet (1897–1988), a [szegedi] Gutenberg utcai nagyméretű lakásban lakott, őrizte édesapja könyveit. Amikor a Kereszttöltés utcai otthonba költözött, arra sem volt helye, hogy az apjának dedikált köteteket megtartsa. Meg is vált tőlük.”[iv]

Szerencsére az, ami szétszóródott, elvileg – részben vagy egészében – össze is gyűjthető, s így remélhetően előbb-utóbb rekonstruálható lesz a kis könyvtár. Néhány kötetről, már idézett írásában, Apró Ferenc is hírt adott,[v] így tudható, hogy Pozsár Istvánnak A Csongrád megyei céhek története című, Csongrádon 1912-ben kiadott műve, valamint a Szentiványi Gyula írta Magyar képzőművészeti lexikon (Bp. 1915) dedikálva volt meg az író könyvtárában. Rippl-Rónai József egyik katalógusát, ugyancsak dedikálva, a szegedi múzeum irodalomtörténeti gyűjteménye őrzi – hasonmása[vi] régóta ismeretes. Több kötet pedig a Tömörkény Erzsébet bizalmasai közé tartozó könyvgyűjtőhöz, Rácz Gáborhoz került. Ő, bár amikor 8–10 éve beszélhettem vele, ragaszkodott gyűjteménye Tömörkény könyvtárából származó darabjaihoz, lehetővé tette számomra, hogy a dedikált kötetek címlapjáról másolatot készíthessek. Így most, e hasonmások birtokában, néhány további tétellel gyarapítható ide vágó ismeretünk.

A Rácz Gábor tulajdonában lévő (vagy tulajdonában volt), s kétségkívül Tömörkényhez köthető könyvek a következők:

1. Thury Zoltán: Susanne. Drámai költemény. Szeged, 1892. Engel Adolf könyvnyomdája. Az előzéklapon dedikáció: „Tömörkény István / barátomnak / Szeged 1892 június 17. / Thury Zoltán.”

2. Újlaki Antal: Bibliás emberek. (Nazarénusokról.) Szeged, 1897. Engel Lajos kiadása. Az előzéklapon dedikáció: „Tömörkény Istvánnak, / szeretettel és tisztelettel / hű embere / Szegeden, 1897. április 30. Újlaki Antal, / a Szegedi Napló / munkatársa.”

3. Tóth Ede: A falu rossza. Eredeti népszínmű. Bp. Aigner Lajos. A címlapon tulajdonosi bejegyzés: „Nyilassy Mátyás / Sajátom / 1892 I/XI.” Az előzéklapon ajándékozási bejegyzés: „Tömörkény Pistának / kiváló tiszteletem jeléül / Nyilassy Mátyás / Szeged 1897. 12/XI.”

4. Erdélyi Zoltán: Epizódok. Budapest, [1898.] Singer és Wolfner. A címlapon dedikáció: „Tömörkény Pista édes barátomnak / Bpest. 1898. jan. 29. szeretettel: / Er-

délyi Zoltán.”

5. Ifjabb Móricz Pál: 1848—49-iki szabadságharczi csatatörténetek. Öreg honvédek elbeszélései után írta - -. Szeged, 1900. Gönczi József könyvkiadása. A címlapon dedikáció: „Tömörkény István kedves / barátomnak szeretettel / 1900 április 18 Palya.” A címlapon olvasható még Tömörkény autográf tulajdonosi bejegyzése is: „Tömörkény István / 1900.”

6. Hegedűs Pál: A dél-afrikai kérdés. Bp. 1900. Különlenyomat a Budapesti Szemle 1900. évi számaiból. A címlapon dedikáció: „Kedves Pistámnak / szeretetem jeléül. / Szeged, 1901. márcz. 25. / Hegedűs Pál.” A dedikáció alatt bejegyzés: „A fent szólított Pista az én Édesapám volt. Dr. Kőszegi Dénesné Tömörkény Erzsébet.”

07. Szabó Ferenc: Megsemmisült remények. Regény. Szeged, 1902. Endrényi Imre. A címlapon dedikáció: „Tömörkény István úrnak, tiszteletem / jeléül. Szabó Ferenc / Szeged, 1901. dec. 28.”

08. Molnár Jenő: Szerelmes Éjszakák. Szeged, 1902. A szerző tulajdona. A szennycímlapon dedikáció: „Tömörkény István Úrnak / a szegedi tollforgatók / nagymesterének -- / mélységes tisztelettel: / Molnár Jenő / Szegeden, 1902. 10/III.”

09. Gróf Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem. Bev. és magyarázta Szinger Kornél. Szeged, 1903. Traub B. és Társa kiadása. /Segédkönyvek a magyar irodalmi oktatáshoz 3./ A címlapon könyvkötői – csonka – bejegyzés: „Tömörkény / egész vász […]”

10. Damó Oszkár: A tanyai földesúr. Szeged, 1907. A címlapon dedikáció: „Tömörkény István úrnak / nagy tiszteletem jeléül. / Szeged 907 I/28 / Damó Oszkár.”

11. Szabó Ferenc: A hegyek között és más elbeszélések. Szeged, 1910. Szerző sajátja. A címlapon dedikáció: „Tömörkény István kedves / barátomnak, tiszteletem jeléül: / Szabó Ferenc.”

12. Magyar Poetry. Selections from hungarian poets. Translated by William N. Loew [of the New York Br.]. New York, Amerikai Magyar Népszava. Az előzéklapon dedikáció: „Nagyrabecsült, tisztelt / Tömörkény István úrnak, / emlékül annak a / gyönyörűséges estének melyet / „Otthon” vele töltöttem. / N. Y. Nov. 1911 /Loew N. Vilmos/ a költő-fordító.”

13. Gyalui Farkas: Petelei Istvánról. Kolozsvár, 1912, Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. A címlapon dedikáció: „Tömörkény István kedves barátomnak és kollégámnak / igaz tisztelettel és szeretettel / Gyalui Farkas.”

14. Balassa Armin, dr.: Alkalmi beszédek. [Szeged], A Dugonics-Társaság kiadása. A címlapon dedikáció: „Tömörkény Istvánnak szeretettel: / Szeged 1912. IV/12. / Dr. Balassa Armin.”

15. Petőfi, Alexander: The Apostle. Childe John. Simple Steve. […] Selected Lyrics. Translated by William N. Loew. [New York, 1912.] Az előzéklapon dedikáció: „Tömörkényi István / úrnak, tiszteletem, szerete- / tem és barátságom jeléül / Dr. jur. Löw N. Vilmos / N. Y. Okt. 1. 1912.”

16. Ortutay István: József főherceg élete. Szeged, 1914. Engel Lajos nyomda- és lapvállalata. A címlapon dedikáció: „Tömörkény Istvánnak, a magyar írók büszkeségének, / igaz szeretettel és nagyrabecsüléssel / Szeged, 1915. február 26. / Ortutay István.”

17. Legkedvesebb könyveim. Összegyűjtötte és közrebocsátja Gyalui Farkas Bp. [1903.] Singer és Wolfner. Az előzéklapon dedikáció: „Tömörkény István / úrnak, / kedves és nagyrabecsült írómnak, e könyv / legifjabb munkatársának, igaz tisztelettel / és szeretettel régi nagyrabecsülője / Gyalui Farkas.”

18. Hermanné Ludvig Blanka: Valóságok. A könyvdíszeket Hermann János rajzolta. [Bp. é. n.] A címlapon dedikáció: „Nagys. / Tömörkény István író úrnak / tisztelete jeléül a szerző.” – A könyv több helyen fölvágatlan!

*

Nem Tömörkény István könyve volt, de értelemszerűen az „otthoni”, családi könyvtár részeként maradt meg Thury Zoltán már hivatkozott munkájának egy másik példánya is. Ebben a dedikáció a következő: „Kiss Emma kisasszonynak / tiszteletem jeléül. / Szeged 1892 aug. 9. / Thury Zoltán.” A dedikáció alatt bejegyzés: „Kiss Emma, később Tömör /- kény Istvánné az én Édesa- / nyám volt. / Dr. Kőszegi Dénesné / Tömörkény Erzsébet.” Mindenképpen jellemzőnek kell tartanunk, hogy az író, illetve családja mindkét példányt megőrizte.

*

A fölsorolt könyvek szerzői zömmel Tömörkény szegedi írótársai, kollégái közül kerültek ki: azt a kapcsolathálót jelzik, amely őt itt körülvette. Igazából hagyományos könyvgyűjtői szándékról talán csak két kötet árulkodik, Zrínyi és Tóth Ede műve. Maga a gyűjteményrész, amely most regisztrálásra került, erősen az alkalmiság bélyegét viseli magán. De a szerzők közül kettő itt is megérdemli a megkülönböztetett figyelmet: Thury Zoltán és Löw N. Vilmos. Thury 1891–92-ben szerkesztőségi kollégája volt Tömörkénynek a Szegedi Naplónál[vii] – s a jelek szerint barátja is. Amúgy mellékesen pedig a századforduló egyik, máig figyelmet érdemlő jeles prózaírója. Szeged irodalmának akkor – 1892-ben – ők ketten voltak a legjelentősebb, oroszlánkörmeiket már mutogató reménységei. Van súlya a ténynek, hogy összebarátkoztak. Löw N. Vilmos más eset. Ő kétségkívül nem tekinthető jelentékeny írónak, de mint a két nagy rabbit is adó szegedi Löw család tagja, aki az amerikai magyar diaszpóra érdemes alakjaként sokat tett a magyar irodalom amerikai recepciójáért, ebben az összefüggésben is figyelmet érdemel jelenléte. Ismétlődő gesztusai legalábbis összhangban vannak azzal a megbecsüléssel, amelyet a tudósként is nemzetközi rangú főrabbi, Löw Immanuel tanúsított Tömörkény iránt – ő volt ugyanis az író könyvtárosi pályázatának legfőbb támogatója.

E közlemény, talán mondani sem kell, azért született meg, hogy tételei fölhívják a figyelmet Tömörkény könyvtárának szétszórva lappangó köteteire, s így előmozdítsa azok számbavételét.

Lengyel András