FIGYELŐ

Könyvesház (1991–2007). Romániában a magyar nyelvű könyvtári szaksajtó[1] első száma 1950-ben, Könyvtárosok Tájékoztatója[2] címmel jelent meg néhány évig havilapként, 1957–1965 között negyedévente. A román nyelvű Călăuza Bibliotecarului[3] című könyvtári szaklap társlapjaként adta ki a Román Népköztársaság Minisztertanácsa mellett működő Kulturális Intézmények Bizottsága.[4]

1966–1973 között a román nyelvű lap Revista Bibliotecilor név alatt jelent meg, a magyar nyelvű, negyedévente megjelenő társlap neve Könyvtári Szemle[5] lett.[6]

1974-től a Művelődés[7] című közművelődési folyóirat negyedéves mellékleteként Könyvtár cím alatt jelent meg egy könyvtárosoknak szóló lap, amely majd rovattá lefokozva a Művelődésben jelentkezett negyedévente, 1985 decemberéig.

Néhány éves szünet után szintén a Művelődés mellékleteként egy új könyvtárosi szaklap indult Könyvesház[8] névvel. Jelen írás e lap létrejöttének körülményeit, megjelenési gondjait, tartalmi felépítését mutatja be.

Kezdetek (1991–1992)

Az 1989-es decemberi forradalom után a Művelődési Minisztérium határozatot hozott mind a Revista Bibliotecilor, mind a Könyvtári Szemle újraindításáról. Mindkét folyóirat régi szerkesztői fokozott lelkesedéssel vetették bele magukat a lapszerkesztésbe[9], remélve, hogy újra könyves folyóiratot tudnak eljuttatni a romániai magyar művelődési élet valamennyi érdekelt képviselőjéhez, mindazokhoz, akiknek létszükséglete a könyv.[10] Az alapok újbóli lerakásában nagy szerepe volt, az ex librist gyűjtő, művészeti és könyves szakíró, bibliográfus Gábor Dénesnek is, aki hosszú évtizedekig külső munkatársa volt a Művelődésnek és a Könyvtári Szemlének. Amikor tehát a Könyvesház címmel újjáalakult könyvtáros szaklap szerkesztőségébe nyert meghívást, nagy lelkesedéssel fogott hozzá Balogh Józseffel[11] az alapok újbóli lerakásához. Nem csak rajtuk múlott, hogy nem sikerült önálló, negyedévi lapot létrehozni, s mire 1991-ben az első Könyvesház szám megjelent, már ismét csak a Művelődés mellékleteként és a negyedévi időszakosságot félévire cserélve állhatott olvasói elé.[12]

Az első szám négytagú szerkesztőséggel indult: főszerkesztő Balogh József, szerkesztők: Ferencz Zsuzsanna, Gábor Dénes, András István Levente voltak. Mire a második szám megjelent nyugdíjba kényszerítették Balogh Józsefet (neve a szerkesztők között még szerepel), akinek helyét Szabó Zsolt vette át. Ferencz Zsuzsannát és András István Leventét elbocsátották, csak Gábor Dénes maradt szerkesztőnek, akit a Művelődési Minisztérium a Művelődés felelős szerkesztőjévé is kinevezett.[13]

Az évente megjelenő két szám csak arra volt elegendő, hogy a romániai magyar könyvek bibliográfiáját, évfordulós megemlékezéseket, a könyvtárügy újdonságait, a könyvterjesztés gondjait és egyéb aktuális kérdéseket közöljön.[14] Az első számtól kezdődően rendszeresen beszámolnak a „Könyvet Romániának” mozgalomról, amelynek eredményeként nemcsak a könyvtárak állománya növekedett, hanem új könyvtárak is létrejöttek. A második számtól Szigethy Rudolf öszeállításaban rendszeresen közölték a romániai magyar könyvkiadás bibliográfiáját, amely utoljára Balogh József tollából 1982-ben jelent meg a Művelődés első mellékletében, a Könyvtárban.[15] Érdekessége volt a lap „Könyvbörze” rovata, amely közvetítő láncszem volt olyan könyvek forgalmazásában, melyeknek nem remélhető az újrakiadása, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a jobb sorsra méltó szellemi értékek ott porosodnak a polcokon. Ezért vállalják a szerkesztők, minden ellen  szolgáltatás nélkül az eladásra fölkínált vagy megvételre keresett könyv pontos bibliogtáfiai adatainak közlését, sőt konkrét csereajánlatok közreműködésében is részt vesznek.[16]

A kezdeti eufória után jött a hideg zuhany: az állami nyomdák elzárkóztak a kis példányszámú folyóiratok szedése-nyomása elől. Nem voltak hajlandók az állami kiadókkal szembeni szerződéses kötelezettségeiket sem teljesíteni. Előnyben a nívótlan, magánkézben levő lapok voltak, amelyek tulajdonosai kenőpénzekkel csaptak le a nyomdákra, papírra, ezáltal gyors iramban verték fel a nyomdai előállítás költségeit. De nem kedveztek az irodalmi, művelődési lapoknak, folyóiratoknak az állami lapterjesztő vállalat és a posta sem. A kormányzat gazdaságpolitikája, a papír árának ismételt drágítása, a nyomdai költségek emelése, valamint az életszínvonal csökkenése, a pénz vásárlóerejének felhígulása, a munkanélküliség és a politikai életben tapasztalható szélsőséges törekvések, a közhangulat leromlása semmiképp sem volt kedvező egy újabb, a könyv világával foglalkozó nemzetiségi folyóirat megjelentetéséhez.[17]

A lap kiadási és terjesztési nehézségei ellenére, a szerkesztők tervei között továbbra is a negyedévenkénti megjelentetés volt a cél. Ezt hangsúlyozta Szabó Zsolt főszerkesztő Sepsiszentgyörgyön 1991 októberében, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Könyvtári Szakosztályának alakuló ülésén. Elsősorban a lapterjesztésben kérte a könyvtárosok segítségét, ugyanis ettől tette leginkább függővé azt, hogy a félévenkénti megjelenés helyett sikerül negyedévente kiadni a lapot. Az ülésen résztvevők hozzászólásaiból kitűnt, hogy a félévenkénti megjelenést kevésnek tartják. Kiss Jenő[18] – az akkor megválasztott szakosztályi elnök – úgy vélte, hogy a Könyvesház és Szakosztály egymásrautaltsága természetszerűleg adódik, s mindenki számára reményt nyújt a fennmaradáshoz. Balogh József a Könyvesház történetét, tartalmát ismertette, hangsúlyozva, hogy elsősorban hazai gondokkal foglalkoztak, de a nemzetközi kitekintést is szeretnék előmozdítani.[19] Talán az ülésen elhangzottak hatására, már a következő Könyvesházban, az 1992. 1. számban Poráczky Rozália tollából olvashatunk egy összeállítást a könyvtári katalógusukról, melynek forrása a Bulletin Des Bibliothéques de France (BBF) folyóirat.

Nehézségek (1993–1996)

A negyedévenkénti megjelenést azonban nem sikerült elérni. Sőt a kezdeti félévenkénti kiadást sem tudták biztosítani, az 1993/1994-es összevont szám 1995 végén jelent meg, így az 1995-ös szám megjelenése elmaradt – habár ezt utólag szándékuk volt pótolni.. Ennek a bizonytalan megjelenésnek elsősorban anyagi természetű okai voltak, ezért szükségessé vált a Könyvesház megjelentetésének új alapokra helyezése. A folyóirat összevont száma már nem Kolozsváron, hanem a sepsiszentgyörgyi Trisedes nyomdában készült, az EMKE Könyvtári Szakosztálya, a Bázeli Piarista Öregdiákok Egyesülete és a Kolozsvári Művelődés Egyesület támogatásával.[20]

Nemcsak a Könyvesház küzdött anyagi nehézségekkel, az anyalapot, a Művelődést a román magánosítás elsodorta, egyszóval megvonták az állami támogatást, így a mellékletre nem volt pénz. Csak reménykedtek, hogy lábra áll a román gazdaság, és lesz még pénz a kultúrára is. Az állami   mecenatúra helyét át fogja venni a magánvállalkozók támogatása, a polgár, a civil társadalom eldönti majd, hogy szüksége van-e olyan típusú tudásra, amilyent a Könyvesház kínál.[21]

A Művelődés szerkesztősége úgy határozott, hogy az EMKE Könyvtári Szakosztályának segítségét kérve végszükség esetén állami támogatás nélkül is megjelenteti a lapot, mégpedig negyedévenkénti periodicitással úgy, hogy számítottak a Romániai Magyar Könyves Céh (RMKC) érdekközösségen alapuló támogatására is. A lap arcélét kicsit újragondolva, a legfőbb törekvésnek azt tekintették, hogy tájékoztatást nyújtsanak az olvasóknak az olvasási és könyvbeszerzési lehetőségekről, a könyvtárak életéről, írók, kiadók, nyomdák és könyvüzletek aktuális helyzetéről.

„És szeretnénk kitekinteni a Kárpát-medence magyar közösségeinek hasonló problematikájára is, hisz a magyar könyv bárhol születik és él, mindannyiunk érdeklődésének közös tárgya”

– írták a szerkesztők.[22]

A Művelődés mellékleteként esetlegesen megjelenő Könyvesházat 1996 márciusától Kiss Jenő, az EMKE Könyvtári Szakosztályának elnöke támasztotta fel, Simon Attila szerkesztésében, a csíkszeredai Pro Print, Pallas Akadémia könyvkiadók és a Corvina Könyvesház gondozásában. Továbbra is hű maradt a laphoz a főszerkesztő Szabó Zsolt és az olvasószerkesztő Gábor Dénes. Még ebben az évben négy szám látott napvilágot, teljesítve a negyedévenkénti megjelenést. A megújúló lap külalakjában változott, a téglavörös színt felváltotta a fehér,[23] amelynek címlapjára régi könyves fotók kerültek. Tartalmi megújúlásról azonban nem igazán beszélhetünk, hisz ugyanaz volt a lap felépítése most is, mint az 1991/1992-es számokban. Annyi változás mégis van, hogy a 30 oldalas lap felét könyvrecenziók teszik ki, emellett még több oldalban könyvjegyzék található az elmúlt negyedév erdélyi könyvterméséről, és rendszeresen olvashatunk kiadókról, nyomdákról is. Ezek után, hogy mennyire volt sikeres a könyvtárosok körében a Könyvesház, Kiss Jenő szerint:

„Jó és sikeres folyóiratokat sorakoztatott fel az erdélyi magyar szellemi élet. (…) Hol áll a Könyvesház ebben a sorban? (…) A sor végén, mondjuk tárgyilagosan, kis büszkeséggel.”[24]

Az anyagiak előteremtése mellett, a másik nagy gondot a lap tartalmának összeállításában a közlésre szánt írások begyűjtése okozta. Habár az évente megrendezett Romániai Magyar Könyvtárosok Vándorgyűlésén a lap szerkesztői rendszeresen kérték a könyvtárosokat, hogy küldjenek cikket, beszámolót, tájékoztatót könyvtárukról, tevékenységükről, az írások nagyon lassan gyűltek, és egyre inkább könyvtári lap helyett művelődési lappá vált. Szente Ferenc az újjászületett régi-új könyvtáros lappal kapcsolatosan figyelmeztetett, hogy a lapot gondozni kell. Amint írja:

„…szerkeszteni csak abból lehet, amiről gondoskodás történt előzőleg.(…) Sok-sok rimánkodást a szerzőknek, hogy ne csak ígérjék, hanem írják is a cikket, sőt küldjék is el időre”.

Továbbá javasolja, hogy év végére jelentessenek meg egy Könyvesház kalendáriumot, „abban elférne mindaz a szellemi kincs, ami a szerkesztők asztalfiókjában rekedt a szűk esztendőben”.  Szerinte a megújult lap tartalmában is dicséretes: sok hasznos felvilágosítást tartalmaz az erdélyi könyves vállalkozásokról, törekvéseikről, gondjaikról. A könyvtárakról szóló hírek azonban „kevesecskék és öregecskék”.

„Kezdetnek jó, hogy máris vannak Vajdaságból átvett hírek is, de hol a többi magyar vidék? Hol Erdély?”

Javasolja, hogy mielőbb alakuljon meg a lap körül egy levelező hálózatnak, mert ettől lehet remélni, hogy a

„Kárpát-medence minden tájáról érkezzenek írások könyvekről, könyves eseményekről, könyvtári életről, olvasó körök működéséről”.

A lapterjesztésre is kitér. Szándékában áll, hogy néhány lelkes könyvtáros társával előfizetőket és hirdetőket szervezzenek a Könyvesháznak.

„Erdélyt és a többi magyar lakta román vidéket rátok hagyjuk. Az EMKE Könyvtári szakosztályában sejtek akkora erőt, hogy lelkesíteni tudjon könyvtárosok mellett tanítókat, papokat, más értelmiségieket, hogy szóljanak és tegyenek a magyar művelődés érdekében azzal, hogy terjesztik a Könyvesházat. Szeptemberig fel kellene állnia a lapot szellemileg támogató csoportnak. Lehetséges?”[25]

Habár Szente Ferenc rámutat a legnagyobb gondokra, hiányosságokra, javaslatokat is megfogalmaz ezek kiküszöbölésére, mégsem sikerül a folyamatos megjelenést tovább fenntartani.

A Könyvesházból Könyvjelző lesz (1997)

A pénzügyi helyzet újbóli kilátástalansága miatt, hogy a lap belátható időn ne bukjon meg, Simon Attila szerint a megoldás az, ha a költségeket az EMKE Könyvtári Szakosztálya és a RMKC közösen vállalja magára. Előbbi szervezet részéről azonban semmilyen hivatalos állásfoglalás nem született. Az RMKC 1996 végén vállalta egy bizonyos oldalszám (számonként 8 oldal) költségeinek fedezését. A Művelődés főszerkesztője Szabó Zsolt a Könyvesházat a Művelődés laptestébe szerette volna beolvasztani, 16 oldalas terjedelemben. Ugyanakkor felmerült annak a lehetősége is, hogy a lapot egy erős szakmai szereplő adja ki üzleti vállalkozásként, melyre elsőként a csíkszeredai Corvin Könyvposta jelentkezett. Erre együttműködési alternatívák születtek, és választás elé állt a lap szerkesztősége: vagy marad minden a régiben, azaz labilis anyagi helyzettel próbálják megjelentetni a lapot, vagy pedig vállalkozásként kezelik; vagy marad a szűk rétegnek szóló tartalom, vagy pedig figyelembe veszik az olvasók igényeit is; vagy 1000–1200 példányban jelenik meg, vagy ennek többszörösére emelik a lap példányszámát. A Corvina Könyvposta az utóbbiak mellett döntött.

„Februártól kéthavi rendszerességgel Csíkszeredától Bukarestig, Aradtól Nagybányáig Könyvjelző névvel egy új lap jutott el a könyvbarátokhoz, de amely lapban valószínűleg a ’96-os Könyvesház megújulásra való törekvéseinek eredményét fedezi fel az olvasó.”[26]

A kéthavonta – 1997. jan./febr. (1. évf. 1. sz.)–1997. (1. évf. 6. sz.) – megjelenő lap felelős szerkesztője Simon Attila lett, kiadója a Corvina Könyvposta Kájoni Kiadója.[27]

Kiss Jenő szerint:

„a Könyvjelző azért jött létre, mert éppen senki sem tudta finaszírozni a Könyvesházat, a Könyvescéh viszont látott reklámlehetőséget benne, ezért jött létre egy megegyezés Szabó Zsolt és a Céh vezetése között, az én beleegyezésemmel, hogy más címen ugyan, de könyvtári híreknek, anyagoknak is helyet adva, csinálják a lapot”.[28]

Valóban Bencze Tibor, a Corvina Könyvposta Kájoni Kiadójának igazgatója látott a lapban reklámlehetőséget, hiszen elmondása szerint anyagilag támogatta a Könyvjelző megjelenését. A lappal párhuzamosan katalógust is kiadtak és azt tízezer példányban szórták szét Erdélyben. Ennek alapján sok megrendelés futott be, ebből fedezték az új folyóirat költségeit.[29]

Sajtótörténeti szempontból a Kuszálik-féle bibliográfiában úgy jelenik meg, hogy a Könyvjelző a Könyvesház szerepét vette át[30] – utalva a folytonosságra –, azonban a lapon ez áll: „Romániai magyar könyvszemle, a romániai magyar könyvkiadók, könyvkereskedők és könyvbarátok lapja.” Az egyezség értelmében a lapban könyvtárakról szóló írások is meg kellett volna jelenjenek, ellenben a lap hat számából négyben található egy-egy rövid könyvtártörténeti írás.[31] A cikkek nagy része a könyvpiacról, könyvkiadásról, valamint könyvismertetésekről szól. Elsődleges szempontja a lapnak az volt, hogy vásárlókat toborozzon a folyóiratban ismertetett könyvekre, felhívja a figyelmet a megjelenő könyvekre, a könyvvásárokra, kiállításokra. Az internet elterjedésével a lap/könyvek népszerűsítése, rendelése könnyebbé vált, ezt a lehetőséget próbálta kihasználni Simon Attila is, aki 2001-ben egy interjú kapcsán azt mondta, hogy

„a Könyvjelző nevű, kéthavonta megjelenő, első országos, erdélyi magyar könyvszakmai folyóiratot internetre vittem (a folyóiratot is magam alapítottam, főszerkesztettem, szerkesztettem, tördeltem és postáztam)…”[32]

A Könyvjelző 1997. 4. számától az impresszumban valóban fel van tüntetve az internetes változat címe (www.hhrf.org), azonban ma itt a lapból egyetlen szám sem található.

Az újraéledt Könyvesház (1999–2007)

Egy idő után világos lett, hogy a Könyvjelző nem tudja helyettesíteni a Könyvesházat, ezért Kiss Jenő és Szabó Zsolt úgy döntött, hogy újraindítják a lapot.[33] Egy év kihagyás után 1999-től ismét Könyvesházként a háromszéki Mikes Kelemen Művelődési Egyesület, a Kovászna Megyei Könyvtár, az EMKE Könyvtári Szakosztálya[34] és a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (RMKE) különböző pályázatokból nyert támogatásaiból évente két szám, ha késéssel is, de megjelent a Művelődés szerkesztőségével együttműködve.

„Megpróbálunk lépést tartani a felmerülő újabb igényekkel is. Olvasóink elsősorban a székelyföldi magyar könyvtárosok, visszajelzéseik biztatóak, anyagi létünk bizonytalanságait bizakodással, szervezési újításokkal próbáljuk áthidalni. Amíg lehet, ahogy lehet”

– írja a főszerkesztő Szabó Zsolt.[35]

Tehát bizakodva tekintenek a jövőbe, hiszen a lapot elsősorban a könyvtárosok forgathatják haszonnal, hisz a cikkek kifejezetten nekik íródtak. Továbbá bemutatják a romániai magyarság gazdag könyvtermését, a könyvtártörténeti írások mellett pedig felhívják a figyelmet a közösség, a könyvtár mozgató erejére, hogy támogatókat, újabb olvasókat toborozzanak a lapnak.[36]

A szerkesztőség két fiatal főállású szerkesztőből áll, akiknek munkáját három szerződéses bedolgozó és „több mint száz ingyen napszámos külső munkatárs” alkotja[37] – írja Szabó Zsolt utalva a közölt írások szerzőire. Azonban az 1999–2003 között megjelenő Könyvesház impresszumában egy főszerkesztő: Szabó Zsolt, és három szerkesztő: Gábor Dénes, Murad Betty, Sütő Ferenc neve szerepel; 2004-ben a szerkesztőség Szabó Gézával bővűl, aki csak egy évet marad a lapnál; az utolsó 2006–2007-es összevont számot Szabó Zsolt vezetésével Murad Betty szerkeszti.

A Könyvesház küllemében is utal a Művelődéshez való tartozására, nemcsak azért, mert alcímszerűen föltünteti, hogy a Művelődés melléklete, de azáltal is, hogy borítójának megtervezője ugyanaz a Deák Ferenc grafikusművész, aki a Művelődés megújhodott címoldalát is tervezte.[38]

Az 1999. 1. számból hiányoznak az első évfolyamokban kialakított rovatok, könyvtári hírek, könyvtár- és művelődéstörténeti írások, könyvismertetések váltják egymást. Gábor Dénes neve, illetve névváltozatai alatt kilenc cikk jelenik meg, ami azt sugallja, hogy újra kevés a közlésre szánt írás.

A Könyvesház megjelenése továbbra is nehézkes, nem lehet tudni, hogy évente hány szám, milyen periodicitással jelenik meg. Késve jelenik meg a megújulás utáni, 1999. 2. szám, amelynek vezércikkében Kiss Jenő azt írja, hogy „egy kicsit nyugtalanít a késés, de nagyobb az öröm, hogy mégiscsak sikerült megjelenni!” Gondok nemcsak az anyagiak előteremtése miatt vannak, nehezen és lassan gyűlnek a közlésre szánt írások is. Pedig a lap tartalmában már a magyar és román szaksajtóból is átvesznek olyan írásokat, amelyek: egyrészt lehetővé teszik, hogy azok a könyvtárosok is elolvashassanak néhány olyan hasznos cikket, akik nem férnek hozzá a szemlézett lapokhoz, másrészt figyelemfelkeltés szempontjából is hasznosak e cikkek, mert a fontosabb eseményekre, kérdésekre ráirányítják a figyelmet. Tervezik a hír-rovat bővítését, főleg a hazai magyar érdekeltségű könyvtárakról, de a magyarországi és a szomszédos államok könyvtárairól is több írást szeretnének közölni. A megjelenésre szánt anyagokat kérik, hogy az EMKE Könyvtári Szakosztályára küldjék Sepsiszentgyörgyre. A beérkezett írásokat a Kovászna Megyei Könyvtár munkatársai számítógépre viszik, majd lemezen Kolozsvárra küldik, ahol a Művelődés munkatársai megszerkesztik és tördelik az anyagot. A nyomdakész mesterpéldány ezután visszakerül Sepsiszentgyörgyre, ahol aztán kinyomtatják. A nyomdai költségeket az EMKE Könyvtári Szakosztálya, a Hargita és Kovászna Megyei Könyvtárak fizetik, mindig az, akinek pénze van. Kiss Jenő is, mint ahogy a főszerkesztő, szerkesztők is, továbbra is reméli, hogy az olvasók segítségével elérhető az évenkénti négy szám megjelenése.[39]

A Könyvesház 2002-ig évente kétszer jelenik meg, majd újra anyagiak és cikkek hiányával küszködve 2002–2005 között évente egy összevont számmal jelentkeznek. A lap tartalmát tekintve egyre több a könyvtárakról szóló hír, már bekerülnek a külföldi – főleg magyarországi – rendezvényeken, konferenciákon résztvevők beszámolói. Azonban még mindig hiányoznak az olyan stratégiai fontossággal bíró szakmai anyagok, amelyek valóban elő tudnák mozdítani a könyvtárosi szakmát. Mikulás Gábor információs tanácsadó úgy jellemezte a lapot, mely által a romániai magyar könyvtárügyre is utalt, hogy megfontolandó az értékmegőrzés elé helyezni az értékteremtést, legyen benne jövőre vonatkozó elképzelés, terv, amit be tudna mutatni, és melyre később vissza lehet tekinteni.

Szabó Zsolt főszerkesztő a 2003-as számban úgy kezdi írását, hogy az augusztusra tervezett összevont szám sokáig késni fog. Ha a RMKE elnöke, Kiss Jenő nem áll melléjük, a lap meg sem jelenik. A lap szerkesztésébe bevonták a Kolozsváron újságíró szakra járó egyetemistákat, akikkel elkezdték a tordai, a szászrégeni és a nagyváradi könyvtárak bemutatása mellett a századik születésnapját ünneplő Budapesti Szabó Ervin Könyvtárat is, melynek korszerűségére szeretnék felhívni a figyelmet.

A lap fő témája az Illyefalván megrendezett romániai magyar könyvtárosok vándorgyűlésén résztvevők tanulmányai, beszámolói, amelyekből „ötöt sikerült lapzártáig beszerezni, bár a többi is bizonyára általános érdeklődésre tartott volna számot” – írja a főszerkesztő. Felhívja a figyelmet az új könyvek jegyzékének bővítésére is: „egyetlen könyv vagy 16 lapnál terjedelmesebb romániai kiadvány se maradjon felleltározatlanul (…) az utókor majd ráér rostálni, az már nem a mi dolgunk”. És mint mindig, most is bíznak abban, hogy a lap sorsa jobbra fordul, a gazdasági élet fellendül és magával hozza a művelődésre fordítható források, a könyvtáraknak jutó támogatások növekedését.[40]

Amiről nem olvashatunk a 2003-as Könyvesházban, de elhangzott Illyefalván a vándorgyűlés végén, az egyesületi ügyek megbeszélésén felmerült egy gyakrabban jelentkező könyvtári szaklap kiadásának igénye. A Művelődés mellékleteként megjelenő Könyvesház ugyanis a szakmai igényeket csak részben elégíti ki, hisz évente egy szám jut el az olvasóhoz, ezért inkább könyvtártörténeti írások megjelentetésére alkalmas, ami természetesen továbbra is nagyon fontos. A lap további bizonytalan megjelenése, terjesztése, és a friss könyvtári információkhoz való hozzáférés iránti igény egyre jobban elhatalmasodott a romániai magyar könyvtárosok nagy részén és ennek sokat hangot adtak. Akkor e kérdés függőben maradt, elsősorban az anyagiak miatt. Sok könyvtárost azonban továbbra is foglalkoztatott a gondolat, hogy egy gyakrabban megjelenő szaksajtója legyen a romániai magyar könyvtárosoknak.[41]

A terjesztés is egyre nagyobb gondot okozott. Kiss Jenő szerint a Könyvesház 250–400 példányban jelent meg, pénz és érdeklődés függvényében.

„Nagyobb érdeklődésre számítottunk, amikor tartalmilag gazdagabb volt, illetve teljesebben tükrözte a könyvtermést. Terjesztette Szabó Zsolt Kolozsváron, illetve mi (megj. Sepsiszentgyörgyi Megyei Könyvtár) küldözgettük, osztogattuk a könyvtáraknak, ahogy lehetett, olykor postán a távolabbiaknak. Hargita megyének (megj. Csíkszeredai Megyei Könyvtár) is átadtunk egy adagot, azt ők osztogatták megyéjükben.”[42]

Habár próbálkoztak már 1998-ban a lap interneten való megjelentetésével, technikai okok miatt ennek kivitelezése csak 2004-ben sikerült. A Könyvesház világhálós változatától azt remélték, hogy

„segíteni fogja a főleg kisebb és egymástól távol eső erdélyi könyvtárak magyar könyvtárosait, hogy tudjanak egymásról, egymás tevékenységéről és ezúton információt is cseréljenek”.

Azonban ekkor már több mint három éve (2001. május) működött a Szabó Károly[43] által létrehozott romániai magyar könyvtárosok levelezőlistája (rmke@yahoogroups.com), melynek a mai napig fontos szerepe van a könyvtárosok közötti információcserében, kommunikációban.[44] A www.muvelodes.ro címen ma is megtalálható a Könyvesház 2000–2007, a Művelődés 2005. január–2008. március között megjelent számai, valamint egyéb kiadványok.

Hogyan tovább Könyvesház?

Erre a kérdésre a választ az egyik legilletékesebb, Kiss Jenő nyugalmazott könyvtárigazgató adta, aki azt írta, hogy: „nagy valószínűséggel egyelőre szünetel a lap megjelenése”. Szabó Zsolt főszerkesztőn és a Romániai Magyar Könyvtáros Egyesületen[45] fog múlni az, hogy elő tudják-e majd az anyagiakat teremteni, ha az olvasóktól valós igény mutatkozik a lap megjelenésére, akár az eddigi tartalmi struktúrát követve, akár más szerkesztési elvekkel.[46]

Amint látjuk, jelenleg a romániai magyar nyomtatott könyvtári szaksajtó léte bizonytalan. A Könyvesház megjelenése továbbra is kérdéses, hisz a legutolsó 2006–2007-es összevont szám 2008-ban jelent meg. Kérdés azonban, hogy kívánják-e a romániai magyar könyvtárosok, vagy szervezetük a belső és külső szakmai nyilvánosságot annyira, hogy ezért intézkedéseket hozzanak, időt és pénzt fordítsanak például elektronikus hír- és dokumentumtár létrehozására, vagy akár nyomtatott szaklapra?[47]

Vántsa Judit