közlemények

A szubjektivitás megjelenése Illyés András prózai műveinek előszavában. – „Én még gyermek lévén, mihent olvasni, és irni megtanoltam ming’árt könyveket kezdettem csinálni.”[lxx] Illyés András erdélyi püspökről keveset ír történetírásunk, keveset ír irodalomtörténetünk. Bár amíg neve említés szintjén sem szerepel a Magyarország történetét tíz kötetben összefoglaló munkában és önálló történeti tanulmány sem köthető nevéhez,[lxxi] addig a magyar irodalomtörténet nagylelkűbben járt el vele szemben, amikor neve irodalomtörténeti és -elméleti összefoglalók, ha nem is állandó, de gyakori szereplője. Irodalmi működéséről bővebb ismertetést három összefoglaló munkában és két tanulmányban olvashatunk, ezekből úgy tűnik, hogy munkásságának megvan a helye a magyar irodalom történetében;[lxxii] a továbbiak megmaradnak az említés szintjén, legtöbbször egy-egy mondatra korlátozva az ismeretek bővítését. Bár ezekben Illyést mint „a magyar barokk jelentős” képviselőjét említik, mindezen sommás megállapítások ellenére a róla szóló szakirodalom ezen a tudományterületen is igen szegényes.[lxxiii] Az utóbbi közel fél évszázadban nem jelent meg vele kapcsolatban tanulmány, és csupán két önálló irodalmi ismertetés köthető a nevéhez.[lxxiv]

1682−1813

Annak ellenére, hogy Illyés püspök kora demográfiai viszonyai között igen magas kort ért meg (1637–1712), a fenti alcím nem Illyés András életének mérföldköveit jelzi. És mégis. Hiszen egy író addig él, amíg megjelennek könyvei, olvassák munkáit, mert „a szöveg csak úgy létezhet, ha létezik az olvasó is, aki értelmet ad neki”.[lxxv] Illyés nagy életművet hagyott hátra, amely teljes egészében még feldolgozatlan. 1682 és 1813 között tizenhét önálló munkája látott napvilágot és szinte minden könyve több kiadást is megélt. Egészen 1813-ig negyvenhét alkalommal jelentek meg munkái – Bécs, Nagyszombat és Buda nyomdáiban. A gyakori editiók, az évről-évre többször is kiadott munkák azt a vélekedést támasztják alá, hogy Illyés nagyon is népszerű volt saját korában. Kovách Zoltán kutatásai során 1962-ben is fedezett fel tőle új könyvet, az 1710-ben, Nagyszombatban megjelent IGAZ/Keresztyén Emberek Életének, és erkölcsinek ISTENI Rendelése, és Böl-cseséges /TUDOMÁNYA/ címűt, amely a latin nyelven 1696-ban, Divina vitae, morumque hominum fidelium institutio címen kiadott mű magyar fordítása volt, így a későbbiekben is van rá lehetőség, hogy eddig ismeretlen vagy kallódó Illyés-műre bukkanjunk.[lxxvi]

Bitskey István Illyést mint „e kor egyik legnépszerűbb, legnagyobb hatású s tipikusan a római kollégium szellemét közvetítő írója”-ként tarja számon, s a következőképpen foglalja össze munkásságának vezérlő elveit: „…tanítás, türelem, morális nevelés, a devóció elmélyítése révén lehet a magyarokra hatni, nem polémiával, még kevésbé erőszakkal. Az Illyés által Rómában olvasott, onnan Magyarországra átplántált könyvek ezt a szellemet erősítették, a misztika segítségével a lelkek belső átformálását akarták szolgálni, az erények propagálásával és a műveltség terjesztésével kívánták a katolicizmus ügyét előrevinni”.[lxxvii] Illyés a jezsuita aszketikus irodalmon nőtt fel, és írói működése is ennek töretlen folytatásának tekinthető. Munkái mind műfaj, mind téma tekintetében karakterisztikusan képviselik a 17. század magyar egyházi irodalmát, s a korszak vezető vallási műfajához, az ájtatossági irodalomhoz elsősorban fordításai révén kapcsolódik. Irodalmi munkássága és élete összeforrt. Egyházi íróként egyaránt vezette a lelki késztetés, és ezzel együtt – ettől el nem választható módon – a gyakorlati cél. Könyvei mind téma, mind műfaj tekintetében igen változatosak, hiszen vallásos és erkölcsi tanulságokat szolgáltató elmélkedéseket, szentéletrajzokat, egyházi beszédeket és énekeskönyveket egyaránt megtalálunk munkái között. Egy-egy művét aprólékos gonddal többször is átdolgozta, javította; ez a filológiai pontosság és igényesség megmutatkozik lírájában és prózájában is. 1696-ig írói működésének meghatározója a próza volt: latin és magyar nyelvű prédikációskötetei és fordításai jelentek meg.[lxxviii]

Az ajánlások mint írói memoárok

Ebben az időben a könyvek elé írt „Lectori salutem”-ek az irodalomtörténet számára fontos forrásértékkel bírnak. Az ajánlások mindig is összekötő kapocsként működtek a szerző, a mű és az olvasó között, így ezek részletesebb vizsgálata elengedhetetlen feltétele a művek jobb megértésének. Bár Illyés Andrásnak nincs „krónikája”, mint testvérének, Illyés Istvának,[lxxix] mégis műveinek ajánlásait olvasva úgy tűnik, mintha rövidített, a kor irodalmában oly divatos memoárokat olvasnánk. Illyés ajánlásaiban szívesen beszél irodalmi műveiről: más publicisztikai lehetőség hiányában így hívhatja fel a figyelmet könyveire. Ezek alapján pedig pontosabban rekonstruálható műveinek háttere.

Az előszavak, illetve az ajánlások tipológiai szempontból külön műfajnak is tekinthetők, amennyiben elfogadjuk Kenyeres Ágnesnek az előszavakra vonatkozó műfaji besorolását, és alkalmi írásművekként kezeljük őket.[lxxx] Mert – ahogy Kenyeres írja – az előszó „konkrét szükségletből keletkezik, konkrét céllal, s a mű megírása szolgál hozzá indítékul.”[lxxxi] Az ajánlásoknak számos kötött eleme volt, amelyeket a szerzők mint íratlan doktrínákat tartottak be. A prefációk két nagy részre oszthatók aszerint, hogy kihez szólnak. Általában a mecénáshoz, a könyv fizikai megjelentetését lehetővé tévő személyhez intézett köszöntő rész az első, amellyel az író bevezeti a művet. Illyés esetében kevés a könyv megjelenését segítő mecénás. Az előszavakból az derül ki, hogy műveit legtöbbször saját költségén jelentette meg. A Megrövidittetet Ige 1696-os keltezésű elöljáró beszédében azt írja, hogy ez idáig huszonnyolc könyvet írt, amelyből huszonkettőt a saját költségén jelentetett meg:

„Az Isteni gondviselés kegyelmessen rendelvén: és a’ kegyelem irgalmasson segitvén. Huszon nyolcz esztendöknek folyása alatt, sok jeles Autorokbol Olasz, Deák, és Magyarokbol, huszon nyolcz igen hasznos, és szükséges Egyházi Könyveket, és nagy szorgalmatos igyekezettel, és fáradsággal megirtam: mellyek közül huszonkettöt világosságra is tulaidon költsegimmel bocsátottam”.[lxxxii]

Az RMK-kötetek rendelkezésre álló adatai alapján 1696-ig nem tudunk összeszámolni huszonnyolc Illyés által írt könyvet, ezért azt feltételezhetjük, hogy miután gyermekkorát mondja irodalmi pályafutása kezdetének, a huszonnyolc mű között olyanok is szerepelnek, amelyek az iskolai, vagy egyetemi fakultás elvégzéséhez szükséges munkák voltak, illetve – ha megjelentek –, még kallódnak.[lxxxiii] Mindenesetre Esterházy Pál nádor volt a mecénása A’ Keresztyeni Jossagos-Cselekedeteknek es a tekelletességnek gyakorlatossága című könyv II. részének, de a könyv megjelentetését támogató pártfogóhoz nem Illyés, hanem a nagyszombati nyomda testülete írt dicsőítő szavakat.[lxxxiv] Más – általam vizsgált – könyvei előszavában nem található mecénásra utaló köszöntő, ezért kellő óvatossággal ugyan, de kijelenthető, hogy a nyomda, illetve ő maga volt műveinek kiadója. Ez utóbbi esetben nem meglepő az olvasókhoz írt bevezetőkben a saját írói hivatására és személyes életútjára vonatkozó gyakori utalás. Hiszen az ajánlásban így egy helyen kellett szerepeljen a mű olvasására, olvasatára vonatkozó irányító jellegű szerzői utasítás és egy helyütt – az író és kiadó relációjában – az író személyére vonatkozó információtöbblet, amelyről az olvasó máshonnan nem szerezhetett volna tudomást. Olyan ajánlási szövegrészek ezek, amelyeket a későbbi korok „modern” könyvei már a fülszövegben jelentettek volna meg. Illyés azonban nemcsak az elöljáró beszédekben, de például a Pretiosa Margaritában, az „utóiratban” is megszólítja olvasóit. Itt A’ keresztyeni eletnek peldaja vagy tüköre, Az-az: A’ szentek elete című munkája a következő hónapban történő második kiadására hívja fel az olvasók figyelmét, sőt azt is megmondja, hogyan és hol lehet hozzájutni a könyvhöz: „Qui volunt habere, invenient in Collegio PR. PP. Societatis JESU, hic Tyrnaviae”.[lxxxv] Könyvei magyar nyelvű kiadásaiban két helyen van arra példa, hogy művét, illetve őt magát egy testület vagy külső személy ajánlja olvasói figyelmébe. A’ Szerzetesi Tekélletességnek, és Joságos Cselekedeteknek Gyakorlatossága fordítása elöljáró beszédeként a nagyszombati nyomda társasága intézi hozzá a köszöntést, „Illustrissime ac Reverendissime Praesul” megszólítás alatt.[lxxxvi] A másik példa A’ keresztyeni eletnek peldaja vagy tüköre, Az-az: A’ szentek elete című művében található. Ennek a könyvének van a leghosszabb és a legsokrétűbb bevezető része és itt olvasható egy Illyés Andrást méltató vers is, a testvére, Illyés István által írt „Epigramma in Authorem” című, amely az emblémaköltészet egy karakterisztikus példáját képviseli. A vers, a több könyvének is a címlapjára nyomtatott püspöki címer jelképes magyarázatát adja.[lxxxvii]

Személyes tapasztalatok

Illyés nem szigetelődik el olvasóitól, hiszen könyvei prefációi az olvasóval folytatott párbeszédnek is tekinthetők. Az előszavak alaphangja a közvetlenség és a közvetlen párbeszédre irányuló kezdeményező szerep, amelyben erős hangsúlyt kap az egyéni tapasztalatoknak az olvasóval történő megosztása.

Egy távoli, általánosan értelmezhető személyes élmény lehetne az, amely a legátfogóbban érzékelteti Illyés írói működésének küldetésvállalását. A megfogalmazás régmúltba helyezett időmegjelölése is ezt a fentebb megfogalmazott állítást támasztja alá. A’ keresztyeni eletnek peldaja vagy tüköre, Az-az: A’ szentek elete előszavában egy régi élményére hivatkozva jelöli meg műve indítékát:

„Midőn ennek előtte sok esztendőkkel Erdélyben és Magyarországon által mennék, és azoknak a részeknek el pusztúlt és eretnekséggel gonoszúl megrútított szinit szemlélném: még akkor meg-indulni és minden igyekezetemet arra fordítani kezdettem, hogy naponként üdvösségnek gonoszabb veszedelmére esendő édes hazámnak, csekély értékemmel segítséget nyujtanék.”[lxxxviii]

Minden lehetőség, amely adatott számára, arra sarkallta, hogy ennek minden tudásával és tehetségével megfeleljen. A régmúltat idéző általánosan mozgósítható empíria a következőkben már konkrét idő- és helyszín-megjelölést kap. A tíz esztendei plébániákon való szolgálás, a közvetlen személyes tapasztalat indította két könyve megírására is. Az egyik egy „szép Magyar Énekes Könyv” tervezete, a másik pedig prédikációsköteteinek megjelentetése. Mindkettő megírásában a hangsúly a jobbító, a tudatlanságot megszüntető szándékon van. A’ Keresztyeni Jossagos-Cselekedeteknek es a tekelletessegnek gyakorlatossaga I. részének előszavában így ír a tervezett énekeskönyv megírásának okáról:

„…mint hogy tiz esztendeig lakván Plébániákon, láttam, hogy némely régi Magyar Énekeket meg-vesztegettek a’ magyar szókban némely Iskola Mesterek, kik nem tudták azokot jól meg-irni magyarul, mivel hogy sok hellyeken nem találtatván jó Magyar Iskola Mesterek, oly Deákokra, kik magyarul jol nem tudtak, szorult a’ Magyar kösség, mely miat még a’ jó magyar gyermekek-is, kik azoktul olvasni, és irni tanultak, meg-fogyatkoztak, és vétkeztek némely magyar szókban.”[lxxxix]

Ebből két dolgot tudunk kiolvasni: az egyik, hogy nagyon kevés a képzett magyar iskolamester, ezért a község olyanokra kénytelen a gyermekek taníttatását bízni, akik nem tudnak jól magyarul. Ennek pedig az a következménye, hogy a gyerekek rosszul tanulják meg használni anyanyelvüket; másrészt – az előbbivel szoros összefüggésben – Illyésnek a magyar nyelv iránti elkötelezettségére hívja fel a figyelmet. Az új katolikus énekeskönyvet végül aztán nem ő, hanem testvére, Illyés István írta és jelentette meg, Soltari Énekek […] és Halottas Enekek címmel, amelynek darabjait elsősorban a dunántúli katolikusok olvasztották be népi énekkincsükbe.[xc] Az énekeskönyv megírásának oka és az ebből fentebb levont következtetés, amely Illyésnek a magyar nyelv iránti elkötelezettségére mutat rá, más műve előszavában is megjelenik, így a Megrövidettetet Ige elöljáró beszédében is, kiegészítve azt a dogmatikai tudatlanság megszüntetésére irányuló szándékával:

„Minthogy tiz esztendeig lakvan Plebaniakon probalva tudom, hogy az eggyügyü kösség igen tudatlan az igaz Hit fő Agazatinak dolgaiban; nem érkezvén némely Plebanusok azoknak szükséges megmagyarázására.”[xci]

A művek létrejöttének körülményeire vonatkozó közlések

Az ajánlásokból derül ki, hogy két fordítása is a Rómában töltött évekhez köthető: A’ keresztyeni eletnek peldája vagy tüköre, Az- az: A’ szentek elete és A’ Keresztyeni Jossagos-Cselekedeteknek és tekelletessegnek gyakorlatossága. A 17−18. században az olaszból fordított vallásos művek elsősorban a Római Collegiumban tanult exalumnusok révén kerültek Magyarországra.[xcii] Illyés 1663 és 1668 között volt a Collegium tagja, amely annak martriculája szerint, 1663. november 1-jén, mint baccalaureatust[xciii] vette föl növendékei sorába:

„Andreas Josephus Illyés Csikiensis [Hungarus] Transylvanus, natus patre Joanne et matre Catherina Szmona catholicis semper. Absolvit Humaniora Claudiopoli et Cassoviae, logicam vero et physicam Tyrnaviae. Fuit sodalis B. Virginis. Commendatus ab Illustrissimo archiepiscopo Strigoniensi venit ad Collegium 1. Novembris 1663. Annum agit 24. Destinatus ad metaphysicam. Juramentum fecit 8. Novembris 1663.”[xciv]

A kollégiumban a szigorú és a rendszerességre szoktató életvitel lehetőséget teremtett az elmélyült és magas szintű munkára. A tanárok koruk legképzettebb, nagy tisztelettel övezett jezsuita oktatói közül kerültek ki, akik a leghatékonyabbként számon tartott jezsuita pedagógia szerint oktattak.[xcv] Ennek köszönhető, hogy a növendékek nemcsak papokként, hanem tudós lelkészekként kerültek ki a kollégium falai közül, akik „mindennek eredményeképpen egységes képzettséggel felvértezett, homogén szellemű papság”-ként tértek vissza hazájukba.[xcvi] Illyés jámborságával, munkaszorgalmával és a katolikus egyház iránti elhivatottságával valószínűleg kitűnt már Rómában is növendéktársai közül, hiszen a pápa bizalma jeléül őt bízta meg, hogy vigye el Szelepcsényi Györgynek az érseki palliumot.[xcvii] 1668. január 28-án szentelték pappá, és nem sokkal ezután haza is indult, poggyászában magával hozva többek között a két későbbi fordítás alapjául szolgáló műveket – egyiknek a kivonatát, a másiknak az eredetijét. Az alumnusok a teológiai fakultás alatt ki válóan megtanulták az olasz nyelvet, hiszen a Collegium szabályzata előírta, hogy a növendékek egymás között olaszul beszéljenek, az étkezések alatt pedig olasz nyelvű könyveket olvassanak fel. Ezek közül az első helyen a legendagyűjtemények álltak.[xcviii] A római évekhez köthető tehát A’ szentek elete, amelynek olasz verzióját – eredetije Alonso Villegas műve – a Collegium alumnusaként 1665−1668 között kivonatolta, majd hazatérve, ahogy írja:

„tiz esztendök alatt, sok helyeken sok lelkeknek üdvössége keresésében Megyés Pap szolgáltam. Az idö alatt választott órákon Szent dologban foglalatoskodtam: és azon Szenteknek életit, melyeket Olasz nyelven meg-irtam vala, Magyar nyelvel is meg-ajándékoztam.”[xcix]

Másik könyvéről, A’ Keresztyeni Jossagos-Cselekedeteknek és tekelletessegnek gyakorlatossága címűről ugyancsak maga mondja, hogy azt Rómában vásárolta. A fordításban azonban nagy segítségére volt, hogy Vid László – akinek rábeszélésére belefogott ennek a műnek a fordításába – elküldte neki Alonso Rodriguez meditációs könyvének latin fordítását:

„mert ahol edgyikben homályos értelem volt, világoson volt a’ másikban; mindazáltal inkább követtem az Olasz Autort a’ szoknak, vagy igiknek folyására nézve.”[c]

Ezen utóbbi megjegyzését Bitskey a következőképpen értékeli: „Úgy látszik, olaszul jobban tudott, mint latinul, mással aligha lenne indokolható a választása”.[ci] Mindenesetre tudós módjára bírta mind az olasz, mind a latin nyelvet. A Megrövidittetet Ige II. részének előszavában pedig még háromnyelvű versét is olvashatjuk.[cii]

A Megrövidittetet Ige című prédikációsköteteit – ahogy ez a címből kiderül – a már elmondott, a gyakorlatban is kipróbált prédikációi alapján állította össze. Az első egyházi beszédekből összeállított könyvét 1691-ben adták ki, majd 1696-ig szinte minden évben megjelent egy-egy gyűjteménye, hol latin – a magyar cím tükörfordításaként: Verbum Abbreviatum címmel –, hol magyar nyelven.[ciii] A nyomtatásban megjelentetett prédikációnak száma – a magyar és a latin kiadásokat is összeadva – majdnem hatszáz darabra tehető. Ezekkel a könyvekkel segítséget kívánt nyújtani a plébániákon szolgáló papoknak, mivel – folytatva a fent már megkezdett idézetet –

„nem érkezvén némely Plebanusok azoknak szükséges megmagyarázására, mivelhogy sok Innepek esnek egyszer s’ mind, és magokat jo modgyával nem készithetik a’ Predikatiokra…”.[civ]

Prédikációgyűjteményének II. kötete a szentekről szóló beszédeit tartalmazza, és mint maga is írja összeállításakor „Olasz Authorok” írásait is felhasználta, vagyis a már korábban kiadott legendagyűjteményét ő maga is hasznosan forgatta a prédikációk elkészítésekor.

A megcélzott olvasóközönség

Illyés András kétnyelvű író volt, latinul és magyarul egyaránt írt műveket. A latin nyelvnek fontos, kezdeményező szerepe volt és egyúttal az egységes katolicizmus nyelvét hordozta. A latinból, illetve az olaszból fordított vallásos művek a magyarországi katolikusoknak közvetítették az európai vallásos irodalmat, míg az általa írt, vagy összeállított latin nyelvű könyvek az európai vallásos irodalomba kapcsolták be a magyarországi katolikus literatúrát, ezzel is hangsúlyozva az államhatárokat nem ismerő katolikusság létjogosultságát. E megfontolás mellett azonban nagy szerepet játszhatott az ország, illetve Pozsony és Nagyszombat – ahol életének nagy részét töltötte – etnikai megoszlása is. Hiszen a „katolikus-egyetemességbe” nemcsak a magyarokat, de a nagyszámú német ajkút és a vidék szlovákságát is igyekezett bekapcsolni: protestáns hitéről visszateríteni, vagy katolikus hitében megerősíteni. Illyést Bartók István a „középutas” fordítók közé sorolja, mint azt a szerzőt, aki „a »középutas« elképzelés jegyében nem az olvasók egyik vagy másik rétegéhez fordul, hanem különféle szélsőségek képviselőinek egyaránt szeretne hasznára válni”.[cv] A „minden renden-levö”, azaz a legszélesebb közönségnek hasznára váljon „középutas” magatartás több fordítása előszavában is kifejezést nyer:

„Vedd-eszedbe, hogy én ez könyvet (némely igiket változtatván) ugy alkolmaztattam, hogy minden renden-levö Magyarul tudo keresztyéneknek tulajdonképpen szolgállyon: mert Deákul fö-képpen a’ Szerzetesekhez volt alkolmaztatva.”[cvi] és „Annak okáért minden embereknek hasznos a’ Szentek életét tudni, mert minden rend-béli ember, talál ottan példákat, mellyeket kövessen a’ joságos cselekedetekben.”[cvii]

Kiss J. Adrienn

Bibliográfia

A magyar irodalom története II. 1964 = A magyar irodalom története. II. Főszerk. Sőtér István. Szerk. Klaniczay Tibor. Bp. 1964. Akadémiai Kiadó.

Bartók 1998 = Bartók István: „Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk”. Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között. Bp. 1998. Akadémiai Kiadó – Universitas Kiadó.

Bitskey 1996 = Bitskey István: Hungariából Rómába. A római Collegium Germanicum Hungaricum és a magyarországi barokk művelődés. Bp.1996. Nemzeti Tankönyvkiadó.

Bognár 2002 = Bognár Krisztina–Kiss József Mihály–Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói, 1635–1777. Bp.2002. /Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25./

Herepei 1969 = Herepei János: A XVII–XVIII. századi hazai könyvforgalom történetéhez = MKsz 1969. 284–293.

Holl 1954 = Holl Béla: A legrégibb nyomtatott legendáskönyvünk. = Vigilia 1954. 11. sz. 572–574.

Illyés 1682 = A’ keresztyeni eletnek peldaja vagy tüköre, Az - az: A’ szentek elete. […] Olaszbol Magyarra fordittatot, s’ rendesen ött Részre osztatot. ILLYES ANDRAS, Posoni kanonok által. I, III–V. Nagyszombat, 1682. RMK I. 1291.

Illyés 1683 = A’ keresztyeni eletnek peldaja vagy tüköre. Az - az: A’ szentek elete. […] Olaszbol Magyarra fordittatot, s’ rendesen ött Részre osztatot. ILLYES ANDRAS, Posoni kanonok által. II. Nagyszombat, 1683. RMK I. 1291.

Illyés 1688 = A’ Keresztyeni Jossagos-Cselekedeteknek es a’ tekelletessegnek gyakorlatossaga, […] Olaszból, és Deákból szorgalmatosson meg-magyaráztatott ILLEYS [sic!] ANDRAS-által. Nagyszombat, 1688. RMK I. 1370.

Illyés 1690 = A’ Kristus Jesus Elete és tudomanya […] AVANCINUS Miklos Pap-által. Es Szorgalmatosson meg-magyaráztatott […] ILLYES Andras-által. Nagyszombat, 1690. RMK I. 1395.

Illyés 1691 = Megrövidittetet Ige Az-az: Predikatios Könyv, Melyben hetven négy Prédikátiok foglaltatnak, mellyekben az Igaz Hit fő Agazatinak nagy titkai, a’ Szent Atyák által megmagyaráztatnak, és szép üdvösséges tanuságok adatnak. I. Nagyszombat, 1691. RMK I. 1415.

Illyés 1692a = Megrövidittetet Ige az az: Predikátios Könyv, Melyben kilenczven Prédikátiok foglaltatnak a’ Szentekröl […]. II. Bécs, 1692. RMK I. 1416.

Illyés 1692b = Megrövidittetet Ige, az az Prédikátios Könyv, Melyben ötvennégy Prédikátiok foglaltatnak, minden Renden és Allapotban lévö Keresztyén emebereknek Hármas Tükört adván elejekbe. […] III. Bécs, 1692. RMK I. 1417.

Illyés 1692c = Verbum Abbreviatum. id est; Liber Concionum, In quo quinquaginta quator Conciones continentur […] edidit ANDREAS ILLYES. III. Bécs, 1692. RMK III. 3724.

Illyés 1693 = Verbum Abbreviatum. Id est Liber Concionum, In quo septuaginta quator Conciones continentur […]. I–II. Bécs, 1693. RMK III. 3789.

Illyés 1694 = Exemplum seu Speculum Vitae Christianae: hoc est; Vita Sanctorum […] nunc porrò Latinitate quoque donavit […] ANDREAS JOSEPHUS ILLYÉS. Bécs, 1694. RMK III. 3864.

Illyés 1695 = Verbum Abbreviatum. id est: Liber Concionum Dominicalium […] I–II. Bécs, 1695. RMK III. 3928.

Illyés 1696a = Megrövidittetet Íge, Az az; Vasárnapi Prédikátioknak Könyve […]. Bécs, 1696. RMK I. 1485.

Illyés 1696b = Divina vitae, morumque hominum fidelium institutio, et doctrina sapientissima. id est: selectissimae sententiae divinae […] in lucem edidit: ANDREAS ILLYES. Bécs, 1696. RMK III. 3985.

Illyés 1696c = Novae, Spirituales, ac morales duarum linguarum Cantiunculae. […] in lucem edidit […] ANDREAS ILLYÉS. Bécs, 1696. RMK I. 1497.

Illyés 1701 = Keresztyeni Jóssagos cselekedetkeknek es Tekelletessegnek Gyakorlatossaga […] Olaszból és Deákból szorgalmatosson meg-magyaráztatott ILLYES ANDRÁS erdélyi Püspök által. II. Nagyszombat, 1701. RMK I. 1639.

Illyés 1707 = Pretiosa Margarita Idest Vita Sanctae Margaritae Ungarae Virginis […]. Nagyszombat, 1707. RMK II. 2295.

Illyés 1708 = Szerzetesi Tekélletességnek, és Joságos cselekedeteknek Gyakorlatossága […] Végezetre Olaszbol, es Deákbol szorgalmatosson megmagyaráztatott ILLYES ANDRAS Erdélyi Püspök által. […] A’ Szerzetesi állapothoz tartozandó Joságos Cselekedeteknek Gyakorlatosságárol. Nagyszombat, 1708. RMK I. 1753.

Illyés 1710a = Divina Vitae, morumque Hominum Fidelium Institutio, Et Doctrina Sapientissima. Id est: Selectissimae Sententiae Divinae […] Igaz/Keresztyén Emberek Életének, érkölcsinek Isteni Rendelése, és Bölcsességes /Tudománya/ […]. Nagyszombat, 1710. RMK II. 2406.

Illyés 1710b = Cantiones Spirituales, ac Morales […], Nagyszombat, 1710. RMK II. 2407.

Illyés 1743 = Keresztyeni életnek példája avagy tüköre, az az: a szentek elete. […]. Nagyszombat, 1743. Petrik II. 208.

Illyés István 1693 = Soltári Énekek A’ Magyar Anyaszentegyház vigasztalására és Halottas Enekek A’ Szomorú Temetések alkalmatosságára. Hozzá-adatván röviden. A jól meg-haláshoz való készület. Nagyszombat, 1693. RMK I. 1446.

Kenyeres 1964 = Kenyeres Ágnes: A kegyes Olvasóhoz! Összeáll. Kenyeres Ágnes. Bp. 1964. Gondolat Kiadó.

Knauz 1865 = Knauz Nándor: Illyés István krónikája 1650–1711. = Magyar Sion 1865. 809–832; 881–919.

Koltay-Kastner 1927 = Koltay-Kastner Jenő: XVII. és XVIII. századi olaszból fordított vallásos műveink. = EPhK 1927. január–június, 24–31.

Kovách 1966 = Kovách Zoltán: Illyés András szentírási szentenciás könyvecskéjének magyar fordítása és latin születésnapi köszöntése. = MKsz 1966. 81–82.

Magyarország története 1989 = Magyarország története 4/1. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. Szerk. Ember Győző és Heckenast Gusztáv. Bp. 1989. Akadémiai Kiadó.

Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban 2000 = Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban. Szerk. Gugliemo Cavallo, Roger Chartier, Bp. 2000. Balassi Kiadó.

V. Ecsedy 1999 = V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 1473–1800. Bp. 1999. Balassi Kiadó.

Veress 1917 = Veress Endre: Fontes Rerum Hungaricum. A Római Collegium Germanicum et Hungaricum magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. I. Anyakönyv (1559–1917). 1917.