közlemények

Jablonski Bibliája – avagy könyvészeti által-állatozás. Esze Tamás 1945-ben Varga Zsigmond könyvtártörténetét[i] (okkal) bírálva levéltári adatokat közölt és következtetésül kimondta, hogy 1706-ban „a debreceni könyvtárnak csak töredékét tudták összeszedegetni a nagy pusztulás után”.[ii] Idéz bizonyságul Lassu István Közhasznú esméretek tárából: „Rákóczi zendülése alkalmával is igen sanyargattatott Debreczen Rabutintól, midőn a dühös katonaság az itt levő jeles könyvtárt a tudományok kimondhatatlan kárára elpusztította”.[iii] Tanulmánya címét innen merítette. A pusztulás mértékére több példát sorol. Dolgozatából jelenlegi tárgyunk a könyvtári szabályozás és vele összefüggésben ama Biblia elpusztult példányai, illetve ennek elvétéseket halmozó azonosítása.

„A Pósaházi [recte: Pósalaki János!][iv] hozzávetésénél jelentősebb mérvű károsodásra utal a könyvárban elhelyzett 1685-ös amszterdami Bibliák számának csökkenése is. 1702-ben »Debreczen város tanácsa Isten dicsőítése iránti buzgalomnál fogva, bőv adakozással a szent bibliának 40 példányát Cs. Komáromy György főbiró gondoskodásából, külországokból megrendelvén a debreczeni collégium használatára, annak könyvtárába szállíttatta és helyezte«. Az átadásra kiküldött egyházi és városi vegyes bizottság szabályzatot alkotott használatukra nézve: »a könyvtárnok a tanárok híre és beleegyezése nélkül csak egy példányt is semmi szín alatt kiadni ne merészeljen«. Négy esztendő multán, az 1706. évi katalogizálás alkalmával már csak 26 példány volt meg. Nyilván nem azért, mert a könyvtárosok vétettek a szabályzat ellen, hanem azért, mert 14 példány a könyvtár feldúlásakor elpusztult”.[v]

Később ismételten – óvakodás és helyesbítés nélkül – hivatkoztak erre a következtetésre és ezekre az adalékokra, vagy Varga Zsigmondra (néha további kommentárral).[vi] Esze Tamás azt jól állítja, hogy a könyvtári rendelkezés a Biblia 40 példányának használatára vonatkozik, csak éppen más Bibliára, mint amit képzel.[vii] Mások a használat szabályozását általános könyvtári törvénynek tekintették, éspedig a Debreceni Református Kollégium történetében a legkorábbinak. Mindkét vélekedés hamis. Volt szabályozás a 17. században, csakhogy az iratok többsége valóban megsemmisült, a korábbi katalógusok sem maradtak meg. Jánki Péter (1698/1699–1783) önállóan beiktatta katalógusa élére a Bibliákra vonatkozó szabályzatot, mintegy könyvtárkezelései előírássá kiterjesztve. Ez azonban később történt, 1738-ban. A megszorítások nem ilyen célra és nem általános  érvénnyel születtek. Nem is ott találjuk ezeket és nem is olyan összefüggésben, ahol Esze Tamás megjelöli.

Szívderítő tévesztés, hogy Tótfalusi Kis Miklós Aranyas Bibliáját vásároltatta volna meg ifjabb Komáromi Csipkés Györggyel Esze Tamás. Ezt az áthallást a tárgyalt Bibliára hibásan (minden ok és bibliográfiai hivatkozás nélkül) ráfogott 1685. évi keltezés sugallhatta. A jegyzékben van Tótfalusi-féle Aranyas Biblia. Csak éppen nem 26, hanem egy.

Újabb metamorfózis tüneményével is gazdagodtunk Esze Tamás véleményét hasznosítván, azaz Komáromi Csipkés bibliafordítását vásárolta meg Debrecen városa 1702-ben, nem győzvén várni arra, hogy kinyomtassák 1717-ben.[viii] Ez aztán tündéres átváltoztatása eme bibliográfiai tételnek, mintegy hatott, hogy Komáromi Csipkés György (kortársaival egyezően) a ’transsubstantiatio’ magyarításaként használta az „által-állatozás”-t.[ix] Az igen hatékony és szívósan fennmaradt „állatoztatások” után helyesbítésüknek szenteljünk figyelmet. A könyvtári szabályozást, a város menekülését, a könyvtár menekítését tovább taglalnunk jelenlegi tárgyunk szempontjából szükségtelen. Lényeges az illető Biblia azonosítása.

Ifjabb Komáromi Csipkés György 40 darab héber Bibliát vásároltatott a Debreceni Református Kollégium diáksága számára, nem Aranyas Bibliát, nem is a Lejdában (Leidenben) később megjelent bibliafordítást.[x] Apja a bibliai héber nyelv kiváló tudósa volt, Utrecht egyetemének doktora. Johannes Leusden tanítványa. Ifjabb Komáromi Csipkés György mégsem az Athias kiadótól való, vagy Leusden híres németalföldi kiadásából vásároltatott, hanem a Leusden 1667. évi kiadására alapozó, de szorgos és tudós munkával tovább javított szövegváltozatot, amelyet Daniel Ernst Jablonski (1660–1741) gondozott. Berlinben bocsátotta ki 1699-ben.

Esze Tamás elvétette a könyvjegyzék megnevezését (nem tekinthetjük minden további nélkül igazi katalógusnak), amelyikbe a Bibliák valahány példányát beírták. Nem az 1706. évibe. Elszámolta, hogy hány példány maradt a magyarrá átminősült héber Bibliából. Tudniillik 1714-ben 15 darabot jegyzékelt Szilágyi Pap István könyvtáros deák a polcon, de a mutatóban csak 14 darabot írt. Tehát 25, illetve 24 hiányzott a 40-ből. A hiány nem csupán a pusztítás következménye, abból szintén eredhet, hogy a többi példányból (nem tudjuk mennyi), diákok vagy professzorok kezén volt. Tanultak és tanítottak belőle. Arra is volt lehetőség, hogy a rongált példányt megváltsák. Jablonski kiadásából azonban a mai napig megvan egy példány.[xi]

Kétségtelen, hogy semmi másról, héber Bibliáról van szó. 1706-ban – ismételten hangoztatnom kell –, az immár hagyományos állítással ellentétben egyetlen példányt sem említ Naszályi János könyvtáros deák, mikor újból jegyzékeli a könyvtár könyveit (noviter delineata; jegyzéke nem teljes; az elmenekített könyvek töredékes jegyzéke csak Zalatnáról maradt fenn). Szilágyi Pap István aztán az 1714-ben ezeket írta (ezeket persze nem találjuk Esze Tamásnál, sem azoknál, akik őt idézik): „Biblia Jablonczki Tredecim”; „Biblia Haebraica Jablonczki”; illetve 14× egymás után: „Jablonski Biblia Hebraica”.[xii] A héber Biblia (Sacrum Codex) példányainak kölcsönzésére vonatkozó intézkedés szintén ebben a jegyzékben található, nem az 1706. éviben. Nem volt visszaható érvénye az 1706. évi jegyzékelésre. Bevezető részét elhagyva (amelyből látszik, hogy kizárólag héber Bibliákra vonatkozik a kölcsönzés szigorítása) ugyanezt másolta át az 1738-as katalógusba Jánki Péter, az utolsó olyan diák-könyvtáros, aki professzori felügyelet nélkül működött, „Leges Bibliothecarii 1738” címen.[xiii]

A 40 példányban vásárolt Bibliát helyesen azonosító bibliográfiai tétel tehát: Biblia Hebraica: Cum Notis Hebraicis Et Lemmatibus Latinis. Ex recensione Danielis Ernesti Jablonski, Sereniss. Elect. Brandenb. à Sacris & Ecclesiarr. Unit. FFrr. per Polon. major. & Pruss. Senioris. Ad calcem subjungitur Clar. Viri Joh. Leusden Catalogus posthumus 2294. selectorum versuum, quibus omnes voces V.T. continentur. Edita Operâ & Impensis Johannis Henrici Knebelii, Collegæ Gymnasii Electoralis Joachimici. – Berolini, 1699. – 8° a8–c8, A8–Z2, Aa6, Bb8–Zz8, Aaa8–Zzz8, Aaaa8–Ssss8,
):(7+1 = [1], [24], 178, 508, [9] folia (a számokat héber betűk jelölik).

1. ábra. Rézmetszetes címlap

2. ábra. Fametszetes részcímlap

A Debrecenben csonkán megmaradt egyetlen példány adatai jellemzik a használatot. Vegyük szemügyre ezt is. „Numero 47. quadragesimoseptimo”. A 19. századi átkötés tájáról való az előzéken olvasható bejegyzés. Ez azt jelenti, hogy a diákság számára legalább ennyi példányban volt kölcsönözhető héber bibliakiadás, bizonnyal nem mind Jablonski-féle. A kötet 18. századi használatáról nem maradt adatunk, mert elhasználódás és rongálódás miatt újra kellett köttetni a Bibliát, ekkor a kötéstáblákon vagy a címlapon egykor följegyzett valamennyi korábbi adalék odaveszett. A kötést egészen pontosan nem keltezhetjük, ez nem sokkal, legfeljebb néhány évvel az ismételt állományba iktatás előtt történhetett. Ennek bizonysága nem a kötet valódi elején, hanem a héber szerinti szöveg utózékán olvasható: „Liber Biblothecae J(llustrissimi) Collegii Ref(ormatorum) Debrec(inensi). Sig(navit) die 13a Nov. 1827 Caroli Szűts Ord(inarius) B(iblio)thacar(ius.)” Sima, ötbordás, sávozással keretezett barna bőrkötése, piros-kék mintás előzékpapírja és piros metszése egyaránt beleillik az 19. század első felében közönséges használatra való tartós de nem költséges kötések stílusába. A 19. század második feléig használták a kötetet, ez mutatják a bejegyzések. Akkor duplumok közé került, jelzik kék ceruzával: „II. dupl. 160.” A 19. század második felében tehát az egyik fölös példányokat tartalmazó szekrényben tárolták, és akkor Debrecenben volt még ebből a kiadásból másik példány is. A 20. századi gumibélyegző is ezt erősíti (Debreczeni Ref. Főiskola Dupl. Könyvtára.) Mikor E 1806 jelzettel a két világháború között visszaiktatták az állományba, akkor már nem volt ebből a kiadásból más példány, valószínűleg eladták az épet (épeket) időközben, vagy pedig kellő gondosság nélkül kiselejtezték. A könyvtártörténeti szempontból értékes adatokat tartalmazó példányokat még a 20. század első felében sem becsülték meg.

A használók között ceruzás bejegyzés található a Jablonski bevezető értekezésének 3. levelén:

Erdélyi József Prof. 1846.

A többi használó így jegyezte bele nevét tintával:

Fuit in usu Ludovici Szalai ab 11a Novembr. A 1829. ad diem 2am Julii. – Sub cura Jos. Somogyi a. d. 21a Novembr. 1827. – Nyíkos Lajos gondviselése alatt. 1837/8. – Szondi Lajos gondviselése alatt. 1837/8. – Szántó Károly gondja alatt. [Nincs keltezés.] – Lakatos Jósef gondja alatt. 1838/39. – Tóth Károly gondja alatt 1841/2. – Somogyi István gondja alatt 1846. – Kiss Gábor gondja alatt 1854. A verzón található folytatás: Csécsi Imrénél 1843. Jan. 30. – Sutha Bertalan gondviselése alatt Nov. 24. 1847. – Lévai Lajos használatában 1856. – Krucsó Lajos használatában 1864. A kötet elején is van ceruzás, keltezetlen bejegyzés: Sub cura Sutha Bertalan. – Vecsei Jósef Quadragesimoseptimo.

Az irkafirkák között értelmezhető:

Koln Staub v. veres fogpor. Tamási 1 Xr káromkodásért.

Utoljára fél évszázada Révész Imre írt tanulmányt Jablonskiról.[xiv] Illő, hogy itt néhány adatot nevével és életével kapcsolatban említsünk.

Héber Bibliája megjelenési évében (1699) választották a Cseh-Morva Testvérek püspökének Jablonskit. Ároni családból származott, anyja Comenius (Jan Amos Komenský) Elisabeth nevű lánya, apja a morva testvérgyülekezet prédikátora volt, Peter Figulus (1617–1670), aki Lesznóban (Lissa) tanult, és mikor a cseh-morva atyafiakat kiutasították, apósával Magyarországra jött. Aztán Dancka (Gdańsk) udvari prédikátora lett 1654-től. A közeli falucskában született Daniel Ernst (Mokry Dwór, Nassenhuben). Ő is a Figulus nevet viselte 1685-ig. Ekkor apja szülőfaluja (Jablonné nad Orlicí) nyomán alkotott családnevet választott. Odera-Frakfurt, Németalföld és Nagybritannia egyetemein tanult Johann Theodor Jablonski (1654–1731) nevű később történész testvérével együtt. Magdeburg református gyülekezetének prédikátora lett tanulmányai után, aztán előbb Lissa rektora és prédikátora, majd Königsberg, végül Berlin prédikátora élete végéig.[xv]

3. ábra. Jablonski arcképe
(F. W. Wiedemann festménye)

4. ábra. Egy lap a Bibliából
(Királyok 2. könyve 25. fejezet)

Kora tudományos köreibe tartozott Leibniz barátjaként. Törekvései közül keveset valósíthatott meg. A lutheránusok és kálvinisták egyesítésében sem, az anglikán liturgiának poroszok használatára való lefordításában sem járt sikerrel. Oxfordban elismert tudósként (díszdoktori címet nyert 1706-ban) alapítványt létesített és nyomdát állított, 12 kötetben kiadta a Talmudot a zsidóság áttérítésének reményében (Das Babilonische Talmud. 1715–1721.). Bibliája a kritikai héber szöveg megállapításában komoly állomás, a legjobb 18. századi kiadások építettek rá.

Jablonskinak voltak magyar kapcsolatai, részletesebb földerítésük hiányzik, Pápai Páriz Ferenc albumában is megvan a beírása,[xvi] akivel levelezett. Nagyenyedi diákoknak ösztöndíjat járt ki a választófejedelemnél Odera-Frankfurt egyetemére (1696). Rákóczi szabadságharca idején Ráday Pál

 lal levelezett. Nem tudjuk, milyen tanácsok vagy összeköttetések alapján választotta a héber Bibliának ezt a kiadását ifjabb Komáromi Csipkés György. Szóba jöhet politikai szereplése, a szatmári béketárgyalásokban vállalt vezető szerepe és Rádayval való kapcsolata. Jablonski héber Bibliájából Ráday Gedeonnak is volt egy példánya, ma is megvan a Ráday gyűjteményben. A további kapcsolattörténeti kutatás itt még feltárhat ismeretlen részleteket.17

Ifjabb Komáromi Csipkés György választása igen korszerű volt a maga idején a héber bibliai szöveg és az oktatás szempontjából, ezt egyéb vallási és politikai kapcsolatok is motiválhatták.

A neves héber Biblia és kiadója egyaránt érdemli, hogy közlemények és kézikönyvek ne a téves, bár szívet derítő „által-állatozás”-t ismételjék, hanem a valós bibliográfiai adatokat.

Fekete Csaba