FIGYELŐ

Hungarus Digitalis. Német nyelvű sajtó a Magyar Királyság területén a 18. század második felében – digitális kiadás. „A nyelvről és kollektív identitásról szóló német nyelvű diskurzus a Magyar Királyság területén 1740 és 1918 között. Kommentált digitális forráskiadás” – ezzel a címmel működik a Bécsi Egyetem Európai és Összehasonlító Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében 2006 októbere óta egy kutatási projekt, amelynek első, hároméves szakasza a 18. század végén a Magyar Királyság területén kiadott német nyelvű folyóiratokkal foglalkozik.[1]

A projekt-team alapvető célja, hogy digitalizált formában kiadja azokat a német nyelvű hungarikumokat,[2] amelyek a 18. század második felében jelentős szerepet játszottak a magyar kultúra német nyelvterületen történő közvetítésében, valamint az európai kultúra és tudomány magyarországi recepciójában. Ebben a kulturális cserefolyamatban a korszak időszaki sajtója meghatározó szerepet játszott, s így különös figyelmet érdemel.

A választott forrás: a folyóirat

Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a magyar sajtó gyökerei csupán a 18. század 60-as éveire nyúlnak vissza, s hogy ezek a szövegek az első húszéves időszakban kizárólag német nyelven jelentek meg. A Magyar Királyság területén kiadott első újság, a Pressburger Zeitung 1764-től hetente kétszer jelent meg Pozsonyban, az akkori fővárosban, a Landerer nyomdában,[3] és kiadójaként – bár ennek magán a periodikumon belül nincs írásos nyoma – Karl Gottlieb von Windisch[4] pozsonyi kereskedőt és magántanárt tartják számon. A magyar sajtónak ugyanez a buzgó támogatója adta ki újságja mellékleteként elsőként a Magyar Királyság területén az első szórakoztató, illetve „féltudományos” lapokat Freund der Tugend,[5] Vernünftiger Zeitvertreiber[6] és Preßburgisches Wochenblatt zur Ausbreitung der Wissenschaften und Künste[7] címmel – német nyelven. Mindenesetre 1782-ig tartott, míg Magyarország első kifejezetten tudós folyóirata, az Ungrisches Magazin[8] megjelent, szintén Karl Gottlieb Windisch kezdeményezésére, aki nemcsak dolgozatokat írt a lap számára, hanem a szerkesztői munkát is ő maga végezte.[9] A projekt keretében a fent említett lapokat digitalizáljuk és kommentáljuk, valamint egy további német nyelvű periodikumot, a Ludwig Schedius által szerkesztett Zeitschrift von und für Ungern[10] címűt, amelynek megjelenése már a francia forradalom utáni időszakra, a századfordulóra esik, s amely koncepciójában még Windischt követi, hozzá képest mégis jelentős megújulást mutat. A projekt egy következő szakaszában publicisztikai írások, magán- és tudós levelezések, valamint kultúr- és társadalomtörténeti érdekű szövegek, például útleírások feldolgozását tervezzük – amennyiben megkapjuk hozzá a szükséges finanszírozást.

A folyóiratok szerzői

Azoknak a szövegeknek a szerzői, amelyeket a projekt első szakaszában adunk ki és kommentálunk, túlnyomórészt német anyanyelvű hungarusok.[11] Ez a fogalom a Magyar Királyság azon alattvalóit jelöli, akiknek – többnyire német bevándórlók leszármazottaiként – az anyanyelve nem magyar volt, mégis a magyarok lojális honfitársai voltak a művelődés, a művészetek, sőt a politika terén is. Kétnyelvűségüknek köszönhetően fontos közvetítő szerepet játszottak: egyrészt jelentősen hozzájárultak az ország szellemi fejlődéséhez, másrészt törekvésükké vált, sőt mindent átfogó kultúrpolitikai koncepciójukká, hogy Magyarországról, erről a ’terra incognitá’-ról, az ország életéről, a sokféle egymás mellett élő nyelvről és szokásról pozitív és lehetőleg objektív képet rajzoljanak, s ezáltal hozzájáruljanak a régi, egész Európában elterjedt előítéletek megszűnéséhez, és a NyugatEurópa számára távoli, elszigetelt országról a hiányzó vagy téves ismeretek pótlásához, illetve korrigálásához.

Sehen wir in die verflossenen Jahrhunderte zurück, und betrachten den Unger, vergleichen ihn mit dem, der er itzt ist; wem wird nicht sogleich ein erheblicher Unterschied auffallen? Doch hat er immer die nämliche Organisation; und würden Luft, Speise, Trank, Gewohnheiten eines der vorigen Jahrhunderte, — würde eine der weisesten entgegengesetzte Staatsverfassung angenommen; so würde auch nichts hinderlich seyn, daß der Unger das wieder würde, was er dazumal war! [12]

– ezt olvassuk az Ungrisches Magazin első cikkében egy orvos, Zacharias Huszty tollából. A jövőben ez másképp lesz: a hungarusok figyelmüket az európai kulturális folyamatokba bekapcsolódó, felvilágosult magyarra irányították.

Azoknak a tudósoknak a hálózatáról, akiknek ez a gondolkodásmód és az ehhez kapcsolódó élénk tudományos tevékenység köszönhető, s amely hálózat Magyarország egész területét átfogta, még túl keveset tudunk. Biztosra vehető azonban, hogy összekapcsolta őket a közös nyelv, a német használata. Egyes kutatási eredményekből eddig csak sejteni lehetett, mekkora feltáratlan ismeretanyag található még ennek a tudós körnek a tevékenységéről levéltárakban és feldolgozatlan 18–19. századi szövegekben.[13]

A projekt a kiválasztott szövegek interpretációján keresztül az európai német nyelvű országok és Magyarország közötti kulturális közvetítésnek, az úgynevezett ‚kultúrtranszfernek’ a folyamatával foglalkozik.

Több nemzetiség és többnyelvűség

A projekt e célkitűzéssel fontos alapkutatási lépést tesz előre a Habsburg Birodalom történelmi és kultúrtörténeti folyamatainak megértésében. Bekapcsolódik a közép-európai térség különböző etnikai csoportjai közötti kulturális azonosságokról és különbségekről folyó diskurzusba. Ezek a viták 1918 óta, a Monarchia bukása óta, folyamatosak voltak ugyan, de csak a kelet-európai országokban 1990-ben bekövetkezett politikai fordulat, és Ausztria keleti szomszédainak 2004-es Európai Uniós csatlakozása által került a nemzeti és kulturális identitás kérdése új dimenzióba. A szocializmus idején etnikai és nemzetiségi kérdésekről nem lehetett tudományos vitákat folytatni, a többszörös nemzetiségi identitással és többnyelvűséggel kapcsolatos kutatásokat egyoldalú kultúrtörténeti szemlélet alapján tudatosan megakadályozták. A megelőző korszakokban hasonló mulasztás történt az egyoldalú nacionalista szemlélet miatt. Csak 1990 után kezdődhettek el Közép-Európában az első plurális kulturális igényű kutatások.[14] Törekvéseik arra irányulnak, hogy az etnikai és nemzetiségi tudat mai megjelenési formáját történeti gyökereinél és legkorábbi megnyilvánulásainál, változásainál és törésvonalainál ragadja meg.

Bár az osztrák kultúratudományi kutatás intenzíven foglalkozik identitás-diskurzusokkal,[15] még nem vizsgálták az egykori Habsburg Birodalom kultúrtörténeti helyzetét minden releváns – és meglévő – forrás elemzésének bevonásával. Ennek egyik döntő oka az lehet, hogy alapvető források nehezen hozzáférhetők és olvashatók.[16] Ezért pontatlanok az osztrák történelmi tudatban (de a magyarban is) a magyar nemzeti-többnemzetiségi identitással kapcsolatos elképzelések, s a fehér foltok azt eredményezték, hogy a Duna-térség kultúrtörténetének képe marginalizálódott.

A kultúratudományi-filológiai kutatás szempontjából sürgetőnek látszik a feladat, hogy egy korszaknak – a 18. század végének és a 19. század elejének – éppen ezeket a német nyelvű forrásait, amelyekben a mai identitás-struktúrák kialakulásának kezdetét látjuk, egy alapkutatási projekt keretei között megvizsgáljuk. Ezzel hozzá kívánunk járulni a földrajzi egységben élő etnikumok kultúrtörténetének lehetséges újra- vagy továbbértelmezéséhez, amelynek során megtörjük a térség egyoldalú nyelvi-nemzeti identitás szerinti szegmentálását, egy olyan modellét, amely a 19. század közepe óta minden más lehetőséget kioltva érvényesül Magyarországon, s a figyelmet a többnyelvű és számos etnikumból álló társadalomban meglévő komplex nyelvi és szociális adottságokra irányítjuk.

… In keinem Lande der Welt sind vielleicht mehrere Sprachen, und eben deswegen auch viele Völkerschaften einheimischer als in Ungern….. Ein so grosser Zusammenfluß der heterogensten Zungen und Völker, von welchen keines dem anderen, an Geschliffenheit und an Kultur viel überlegen war, die Unbekanntschaft ferner der herrschenden Nation mit Vortheilen der Herrschaft ihrer Muttersprache, und das Bestreben der ungrischen Könige der Vorzeit, auf die Mannigfaltigkeit der Völkerschaften und Zungen der Monarchie, ihr Ansehen, und die Stärke und Festigkeit ihres Reichs zu gründen, mußte die Ungern sehr früh zum Lande der Polyglotten machen. Dies ist dasselbe noch gegenwärtig, und überaus merkwürdig ist dieser seltene Sprachen- und Völkerunterschied.[17]

– írta Martin Schwartner alapművében a Statistik des Königreichs Ungarnban, 1798-ban – vagyis egy olyan időszakban, amikor II. József nyelvrendelete óta eltelt 15 év, amikor a magyar nyelvújítók Kazinczy Ferenccel és körével az élen már részben megírták alapműveiket, és amikor a latin már régen újra hivatalos nyelv volt Magyarországon.

A digitalizált szövegek – mit digitalizálunk?

A fenti tematikai szempontok alapján hozzuk létre azt a digitalizált adatbázist, amely egyrészt fontos forrásanyagot jelenthet a kollektív identitásmodellek kialakulásával foglalkozó, valamint azon kutatók számára, akik a felvilágosodás és a Monarchia felbomlása közötti időszakban a Magyar Királyság területén kialakuló és kibontakozó tudományosságot vizsgálják, másfelől alapvető forrásként áll majd rendelkezésre annak a kutatásnak a számára, amely azzal a közvetítő szereppel foglalkozik, melyet a német nyelv betöltött a 18. és 19. században Közép-Európában. Ezenkívül a szövegek kommentált kiadásával a Bécs–Pozsony–Budapest háromszög sajtótörténetének kutatói először juthatnak megbízható, publikált forrásokhoz.

A tervek szerint több mint 60.000 oldalnyi gót betűs nyomtatott szöveg beszkennelésére kerül sor, amelyet az „ABBYY FineReader XIX für Fraktur” nevű digitalizáló szoftver segítségével szövegfájlokká alakítunk át.

Eredetileg FolioViews-zal terveztük a források publikációját, de sikerült egy még alkalmasabb programot találni, az Opensource-Software Twikit,[18] amely egy WIKI – változat, hasonlóképpen a Wikipédia Online-Lexikon által általánosan ismert és kedvelt Mediawiki[19] programhoz. A projektben használt program és a Wikipedia között egyebek közt az a különbség, hogy nem engedi meg a felhasználónak, hogy az adatbázisban változtatásokat hajtson végre. A szoftver másik fontos előnye, hogy már a több éves projekt befejezése előtt lehetőség nyílik a szövegek folyamatos publikációjára. Megteremti továbbá azt a kedvező technikai feltételt, hogy több munkatárs egyidejűleg dolgozhat a kommentárokon. A nyílt szerkezet által nemcsak a szövegkorpusz válik tetszőlegesen bővíthetővé, hanem folyamatosan kiegészíthető további kommentárokkal; s nem utolsósorban a transzparens munkafolyamatból következően utólagos ad hoc javításokra is lehetőség nyílik. Ebben az összefüggésben magától értetődik, hogy együttműködésre törekszünk a korszakkal foglalkozó más kutatóhelyekkel is.

A források hozzáférhetők egy kereshető digitalizált szöveg formájában, de valamennyi oldal megtekinthető kép formátumban is,[20] ezáltal bármely szöveghelynél azonnal megjeleníthető és ellenőrizhető a fakszimile kép. A wiki-formátum kényelmes navigációt tesz lehetővé a kereshető szövegek, az oldalak képei és a kommentárok között. Ezenkívül lehetőséget ad bármely szövegnél vagy kommentárnál a kereszthivatkozások, vagyis más szövegek és kommentárok előhívására. Ezáltal létrejön egy hálózatszerű szövedék, amely láthatóvá teszi a szövegek közötti összefüggéseket.

– Mit kommentálunk?

Két kommentár-típust különböztetünk meg. A „külső kommentárok” a szövegek hátterét világítjuk meg. Ez a rész tartalmaz a forrásszövegek szerzőire és kiadóira vonatkozó információkat, utalásokat az aktuális tudományos eredményekre, és a forrásokkal kapcsolatos publikációkra, valamint egyes tanulmányokat is. A „belső kommentárok” megkönnyítik a szövegek olvasását és tudományos feldolgozását. Elsősorban az előforduló személyneveket, művek címeit, fogalmakat és helyneveket kommentáljuk. A fonetikusan leírt neveket, monogramokat és rövidítéseket megpróbáljuk feloldani, a nem német nyelvű szövegrészeket és idézeteket németre fordítjuk. Különös hangsúlyt fektetünk azoknak a neveknek a dokumentálására, amelyek nem szerepelnek német nyelvű lexikonokban. Azokhoz a személyekhez, akik a kortárs tudományos életben fontosabb szerepet játszottak, részletesebb kommentárt fűzünk. Történelmi személyiségeknél csak a legfontosabb adatokat szerepeltetjük. Az információk forrásait rövidítve megadjuk a kommentár szövegében, a teljes hivatkozást pedig egy külön forrásjegyzékben. Az Ungrisches Magazin első digitalizált és kommentált füzetei előreláthatólag 2008 őszétől lesznek hozzáférhetők az interneten, a Bécsi Egyetem Európai és Összehasonlító Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében működő Finnugor Tanszék honlapján keresztül.[21]

 

 

Kutatási eredmények – külső kommentárok

A projekt munkatársainak kutatási eredményeit és publikációit a már említett külső kommentárok oldalán publikáljuk. Már részletes kutatási eredmények állnak rendelkezésre Johann Seivert erdélyi lelkész és történész munkáiról.[22] Kutatások folynak az Ungrisches Magazin további munkatársaival, valamint a hungarus-identitással kapcsolatban is.[23]

Kitekintés

A projekt első szakaszát három évre, 2009 októberéig terveztük. A projekt-team egyrészt bízik benne, hogy az Oszták Tudományos Kutatástámogatási Alap (Österreichischer Fonds zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung, FWF) meghosszabbítja a támogatását, másrészt további kapcsolatokat is keresünk, többek között nagyobb könyvtárakkal. Az első fontos együttműködés már létrejött az Országos Széchényi Könyvtárral, amely egyrészt forrásokat bocsát a rendelkezésünkre, másrészt a szövegek egy részének beszkennelésével támogatja projektünket.

Másoktól is örömmel fogadunk minden kooperációs lehetőséget, segítséget és ösztönzést.

Bernád Ágoston Zénó–Blaskó Katalin–Seidler, Andrea– Seidler, Wolfram[24]