FIGYELŐ

A szegedi Somogyi-könyvtár kiállításai (2001–2008). A magyarországi könyvkultúra gazdagságát nem akkor láthatjuk igazán, amikor a retrospektív nemzeti bibliográfia köteteit kézbe vesszük. Így, a magyarországi könyvtörténetírás megközelítésmódja is mindig más, mint a nagy könyvtermelő kultúrák szakembereié. Mi a befogadás, a recepció gazdagságát állítjuk a szegény könyvtermés mellé. Könyvtörténészeink, tudós könyvtárosaink pedig közelebb állnak a könyv tartalmához, mint a nyugat-európai könyvtörténészek, akiknek adatott alkalom olyan mértékig specializálódni, hogy a teljes könyveket nem is kell látniuk (életművek épülhetnek egy-egy betű formájának a kutatására, vagy valamely formai motívum sorsa alakulásának kiderítésére). Nálunk a könyvtárak sem olyan gazdagok, mint Itáliában, Franciaországban, Németországban, vagy éppen Angliában. A gyűjtemény őrzői tehát csaknem valamennyi darabbal barátságot köthetnek évtizedes munkájuk alatt. Ilyen könyvtár a Somogyi-könyvtár is, és ilyen könyvtáros Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Szerelmese a könyvtárnak, a műemlék gyűjtemény darabjainak. Ha valaki szerelmes, akkor elfogult. A kérdés az, hogy menynyire? A kezünkben tartott nyolc kiállítási katalógus alapján azt mondhatjuk, hogy csak annyira, amennyire illik is egy szerelmestől. Az illő kívülről történő szemlélést Szőkefalvi-Nagy Erzsébet esetében az európai és a magyarországi könyves kultúra mélyebb ismerete biztosítja, mint ahogyan azt csak a Somogyi-könyvtárban meg lehetne tanulni. A kiállítások, és a katalógus méreteinek megválasztása láthatóan nem egyszerűen anyagi korlát, hanem a kiállítások koncepciója diktálta okos rostálása az anyagnak. Ugyanígy a bevezetők összefogottsága – eléggé informatívak, de nem feleslegesen ismétlőek –, és a kiállított könyvek (tárgyak) leírásának mélysége jól bizonyítják felkészültségét.

A szövegek alapossága leginkább az első kiállítási katalógusban feltűnő („Ment-e a könyvek által a világ elébb?” A magyar könyves kultúra évszázadai. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban 2001. július 16–október 20. A kiállítást rendezte, az ismertetőt írta és szerk. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Szeged, 2001). A szerző láthatóan régóta készült erre a kiállításra (talán a támogatók bőkezű(bb)sége is megengedte a részletesebb tárgyleírásokat). A kiállítás didaktikus volta azt is bizonyítja, hogy annak rendezője számított a diák csoportokra, ide értve a Szegeden nagyszámú könyvtár szakos hallgatókat is. A könyvtörténet itt is irodalomtörténeti megközelítésben tárgyalt, ahogy ennek Magyarországon erős hagyományai élnek, ugyanakkor a könyvművészet külön fejezetet (és vitrint) is kapott. Külön érdeme a kiállításnak a bártfai városi könyvtár ritka, 1588-as nyomtatott ex librisének bemutatása, a könyvtár típusának értelmezése, illetve az, hogy Szeged könyvtörténete jól szerkesztetten külön is megjelenik.

A Biblia-kiállítás a magyar Biblia történetét csak felvillantja, sokkal inkább egyetemes jellegű. Az európai nyelvek mellett a kínai, a bagheli, a kawi vagy éppen a nogaj is megjelenik, mutatva, hogy a keleti nyelvek szegedi kutatása, oktatása nem csupán az Egyetemi könyvtár gazdag keleti gyűjteményére alapozhat. A kiállítók külön is felhívták a figyelmet a „szép” Bibliára is, vagyis a könyvművészeti szempontból kiemelten értékelendő darabokra (Ezer nyelvű Biblia. Ritka bibliakiadások a Somogyi-könyvtár gyűjteményében. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban 2002. július 15–október 22. A kiállítást rendezte, az ismertetőt írta és szerk. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Szeged, 2002).

Az útleírások azok számára, akik nem utaztak, sokáig az egyetlen kapcsolatot jelentették azokkal a területekkel, amelyek a nagy utazók bemutatásában jelentek meg a könyvek lapjain. A leírásoknak ezért érdekeseknek, ugyanakkor szakszerűeknek kellett lenniük, és a szöveget kötelezően elkísérték térképek és illusztrációk. A nagy gyorsasággal (ma úgy mondanánk: hatékonyan) elpusztított népekről sokszor csak ezek az útleírások adnak hírt. Az útleírás hitelessége, a bemutatott népek, öltözetek, szokások, állat-, és növényvilág, természeti kincsek és jelenségek leírásának szakszerűségén alapul egyes népek önismerete is (ilyen önismeretre ugyanis, akármilyen furcsa is ez sokak számára, szükség van). Az európai és a magyar utazási irodalom kezdeteinek emlékei tehát nem egyszerű kuriózumok, hanem nagyon komolyan elemzendő szövegek, képek (Nagy utazók – híres utazások. Régi útleírások a Somogyi-könyvtár gyűjteményében. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban 2003. július 16–október 15. A kiállítást rendezte, az ismertetőt írta és szerk. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Szeged, 2003).

Tematikusan talán a legnehezebb kiállítást 2004-ben rendezte a könyvtár: Európa szívében. Az egyesült Európa a Somogyi-könyvtár régi és ritka könyveinek tükrében. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban 2004. július 15–október 16. A kiállítást rendezte, az ismertetőt írta és szerk. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Szeged, 2004. A téma nehézsége elsősorban abból ered, hogy Európa mindenkinek mást és mást jelent. Ahogy ma az EU működik, ez a másik világháború után, gazdasági alapról csupán pénzügyi irányban elcsúszott Európa: a világban teret veszített európai, amerikai vállalkozások számára időlegesen kevés túlélést biztosít sok európai nép rovására. Ez az EU azt az Európát rombolja, amelyet a Római Birodalom után nagy fáradtsággal építettek fel nemzetek: egy az uralkodó családoknak, a társadalmaknak és persze gazdasági érdekeknek is kedvező, de a közös keresztény kultúrára alapozódó Európát. Ennek szöveges emlékei az országleírások, a genealógiai táblák, a békeszerződések, a közös szentkultuszok, illetve a mindenütt ismert tudományos eredmények, irodalmi alkotások. Kiállítani ezt lehet: könyvelők és európai bürokraták hadát nem.

Európának nem csak földrajzi régiói vannak, kulturális zónák is léteznek aszerint, hogy melyik kibocsátó kultúra határozza meg egy-egy befogadó terület kulturális arculatát. Nem kultúrfölény ez, hanem kulturális arculatformálás. A kibocsátó kultúra mindig közvetít más hatásokat is, felhívja a figyelmet más tudományos, művészeti, irodalmi értékre. Magyarország és az itt élő összes nép számára a német hatás az ország létezésétől kezdve mindig az első volt, és maradt. A könyvkultúra különösen ilyen terület. Az első nyomdászmesterek, az első könyvkereskedők németek voltak, a magyarországi könyvkiadók és könyvkereskedők, a németországiakkal házasodtak. Augsburg, Bécs, a német Prága, Lipcse, München, Halle an der Saale, és még számos más kulturális központ közvetítette a magyarországi értelmiség és polgárság felé a német, de a francia, vagy angliai szellemi áramlatokat is. A Somogyi-könyvtár abban az évben, amikor a frankfurti könyvvásár vendége Magyarország volt, ezt a könyves kultúránkra gyakorolt hatást mutatta be (Hess Andrástól Landererig… – Német hatások a magyar könyves kultúrában – a Somogyi-könyvtár régi és ritka gyűjteményében. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban 2005. július 18–október 22. A kiállítást rendezte, az ismertetőt írta és szerk. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Szeged, 2005).

A Könyvtár 2006-ban ünnepelte alapításának 125. évfordulóját, ugyanebben az évben 195 éve született az alapító, Somogyi Károly. A nagyvonalú adományozó emléke előtt könyvtára bibliofil arcának bemutatásával tisztelegtek az utódok: Könyv/művészet a Somogyi-könyvtár régi és ritka könyveinek tükrében. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban 2006. július 17–október 23. A kiállítást rendezte, az ismertetőt írta és szerk. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Szeged, 2006. A kiállítás nemcsak a Somogyi Károlytól kapott míves könyvemlékeket mutatta be, hanem a magyarországi könyvművészet 20. század eleji remekeit is.

Ma minden könyvtár egy kis könyvtártörténet egyben. Ha lenne elegendő könyvtáros számbavenni valamennyi kötet külön történetét, látnánk, hogy a könyvgyűjtők személyes szándéka, vagy a rideg történelmi valóság, vagyis az erőszak, érdekes vegyülékeket alkotott. Ma a szegedi Somogyi-könyvtár gyűjteményének proveniencia-jegyei nemcsak azt mesélik el, hogy Anton Fugger könyvei hogyan kerültek Lippay György esztergomi érsekhez, hanem azt is, hogy az érseki könyvtár és a kanonok magánkönyvtárai között is volt könyvcsere. Ahogy azt is tudjuk (innen is), hogy a nagy alapítóknak nem elég hálás az utókor: Széchényi Ferenc könyveiből bőven selejtezett a nemzeti könyvtár, így ma Szeged városa büszkélkedhet a somogyi főispán könyvével is. De minden könyvtárnak voltak híres könyvtárosai is, akiknek a munkája jelkép értékűvé vált kisebb közösségükben. Szeged így emlékezik Reizner Jánosra, Móra Ferencre, Tömörkény Istvánra, vagy az első szakképzett könyvtáros nőre, a Moholy-Nagy László által megfestett Fischhof Ágotára. Szegedi az az író is (Darvasi László), aki az elnőiesedett könyvtáros szakma által uralt könyvtárakban való eligazodás görbe tükrét megírta: ’Hogyan csábítsuk el a könyvtároskisasszonyt?’ (Régi híres könyvtárak – régi híres könyvtárosok a Somogyi-könyvtár régi és ritka könyveinek tükrében. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban 2007. július 12–október 22. A kiállítást rendezte, az ismertetőt írta és szerk. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Szeged, 2007).

A természettudományi könyvnek a könyvtörténetben elfoglalt helye kicsit más, mint humán filológiai alapú tudományok szakok emlékeié. Ez utóbbiak inkább a Gutenberg-galaxis szövegtriumphusának emlékei, míg a tudományos könyv az ábrázolásnak mindig másfajta pontosságát követelte meg. Az orvosi könyvek pontosságának kérdése mindig (csaknem) szó szerint húsbavágó volt. Ma a régi orvosi könyvek nem csupán képi anyaguk érdekesége okán, hanem az egyes nyelvek szakmai szókincsének kialakulás-története miatt is népszerűek. A kiállítás egy kicsit a gyógyítás történetét is bemutatja, vagyis a népszerű, köznapi gyógyászati ismeretek elterjedését, vagy a keleti orvoslási módszerek európai megjelenését is (Az orvoslás története Galenustól Herczel Fülöpig a Somogyi-könyvtár régi és ritka könyveinek tükrében. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban 2008. július 15–október 22. A kiállítást rendezte, az ismertetőt írta és szerk. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Szeged, 2008).

A kiállítások tárgyának megválasztása láthatóan alkalmazkodik az országos kulturális kampányokhoz (a millenniumi ünnepségektől kezdve az Ungarn Akzent in Deutschland-on át, a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa 2008-as felvezető évének hivatalos programjáig), ugyanakkor nem rejthető el az sem, hogy a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek kiállítási témái is visszaköszönnek a tematikai sorban. Jól is van ez így, hiszen az internetes szolgáltatások bővítése mellett a könyvtárak is szolgáltatókká degradálódnak, és meg kell mutatni a gyűjteményeket másként is. A régi és ritka könyvek megmutatása – és a társadalomnak erre igénye is van – már komolyabb szakmai tudást igényel, amely a Somogyi-könyvtárban láthatóan megvan. A helyi régi és ritka dokumentumokon keresztül a szűkebb pátria lakossága ugyanakkor tartalmasan bővítheti ismereteit a világról, sokkal inkább, mintha csak az ezekről szóló információval találkozhatna a képernyőjén. A nem helyi lakosok a kiállítási katalógusból (az idegenek a mindig közölt angol nyelvű összefoglalásokból) szembesülhetnek a Somogyi-könyvtár gazdagságával.

Monok István