SIMON ZSOLT

Az első szebeni nyomtatványok 1525-ből* szokásai Bázelben és Bernben a 18. században

Az erdélyi nyomdászat történetére vonatkozó kutatások megállapították, hogy az első nyomda Szebenben működött, amelynek termékei közül eddig két nyomtatványt azonosítottak. Az egyik egy Thomas Gemmarius által írt nyelvtankönyv volt, amit 1529-ben adtak ki. Ebből a könyvből nem maradt fent egyetlen példány sem és a szövege sem őrződött meg, létezését csak egy 17., illetve 18. századi feljegyzés tanúsítja. A másik szebeni nyomdatermék Sebastian Pauschner, Szeben orvosának a pestis elleni védekezésre vonatkozó tanácsait tartalmazta. Ebből a nyomtatványból sem maradt fent példány, csak annak a szövege 17. századi másolatban, amelyből megtudható, hogy ezt a könyvet 1530-ban Szebenben nyomtatta ki Lucas Trapoldner.[i] Ez volt a nyomda utolsó ismert terméke, amely után Szebenben csak 1575-ben adtak ki újra latin betűs könyveket. (1544 és 1552 között a városban még működött egy cirill betűs nyomda is.)[ii]

Jelen tanulmányunkban az első szebeni nyomdának az első termékei közül hármat ismertetünk.[iii] Az általunk megtalált példányokat nyomdai makulatúraként egy, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárba került könyv kötésének elkészítéséhez használták fel, ahonnan Bustya Endre, a Teleki Könyvtár 1957 és 1961 közötti bibliográfusa[iv] áztatott ki, minden bizonnyal 1960-ban vagy 1961-ben.[v]

A könyvkötés összesen nyolc lap-töredéket őrzött meg, amelyeknek mind a két oldalára nyomtattak és amelyeken három egyleveles nyomtatvány található: 1. egy naptár, 2. a miatyánkot és egyéb, alább ismertetendő vallásos szövegeket, illetve 3. a hiszekegyet tartalmazó nyomtatvány. Összesen nyolc naptár-töredék, négy miatyánkot és négy hiszekegyet tartalmazó nyomtatvány maradt meg, az egyes töredékek két lapján a következő párosításban (jelzem a naptár hátoldalán levő nyomtatványok írásának a naptár írásának irányához viszonyított eltérését is; a fentmaradt nyomtatványoknak az eredeti mérethez viszonyított, itt feltüntetett aránya (fél, negyed) csak a könnyebb érthetőség kedvéért megbecsült közelítő érték): a. három példányban: a naptár felső fele / a miatyánkos nyomtatvány, függőlegesen felfele haladó írással (1/9., 2/10., 3/12. sz. fényképmelléklet); b. egy példányban: a naptár alsó fele / a miatyánkos nyomtatvány, függőlegesen lefele haladó írással (5/11. sz. fényképmelléklet); c. három példányban: a naptár jobb alsó negyede / a hiszekegyes nyomtatvány, függőlegesen felfele haladó írással (6/15., 7/16., 8/14. sz. fényképmelléklet); d. egy példányban: a naptár bal felső negyede / a hiszekegyes nyomtatvány, függőlegesen lefele haladó írással (4/13. sz. fényképmelléklet.) A levelek két lapján található nyomtatványok írásának iránya tehát minden esetben merőleges egymásra, éspedig úgy, hogy a naptár hátoldalán a kalendárium írására merőleges két hasábban találhatók a vallásos szövegek: az egyikben a miatyánkos nyomtatvány látható, míg a másiknak a felső felében a hiszekegy. Mivel ennek a „második” hasábnak az alsó fele nem maradt fent, azt nem lehet megmondani, hogy az üresen maradt-e vagy pedig egy negyedik nyomtatvány került oda. A megmaradt töredékek alakjuk és tartalmuk alapján eredetileg négy vagy öt levélnek lehettek a részei (egy esetben nem vagyok biztos abban, hogy a naptár felső része és alsó része ugyanahhoz a példányhoz tartozott-e vagy sem).

Annak alapján, hogy az összes fennmaradt töredéken a kalendárium hátára ugyanazokat a szövegeket majdnem azonos elrendezésben nyomtatták, értelemszerűen arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a kalendárium és az általunk miatyánkos, illetve hiszekegyes nyomtatványnak nevezett kiadványok nem három különálló nyomdaterméket képeztek, hanem egy és ugyanazon nyomtatványnak voltak látványosan elkülönített részei.[vi] Evvel az értelmezéssel kapcsolatosan azt lehet szembeállítani, hogy a lap két oldalára nyomtatott szövegek írásiránya merőleges egymásra, ugyanis véleményünk szerint ez a meglehetősen ritka és furcsa megoldás ebben az esetben indokolatlan, továbbá azt is, hogy a kalendárium hátoldalának nagyjából egynegyedét kitevő sarka üresen maradna az egyetlen nyomtatvány feltételezése esetén, ami esztétikai szempontból eléggé ügyetlen megoldásnak lenne tekinthető. Amennyiben egyetlen nyomtatványban tervezték volna kiadni az összes ismertetett szöveget, a vallásos részeket a kalendárium hátoldalára minden bizonynyal a kalendárium tükrének szélességével megegyező vagy ahhoz közeli szélességben, de mindenképpen a naptár írásával párhuzamosan lett volna természetes kinyomtatni. Másrészt, mivel a miatyánkos, illetve a hiszekegyes szövegeket a papíralapoknak mintegy felére, illetve egynegyedére nyomtatták, ezeket minden bizonnyal különálló nyomtatványoknak szánták, amelyeket a papírlapok megfelelő szétvágása után hoztak (hoztak volna) majd forgalomba. Nehéz azonban azt megmagyarázni, hogy a kalendárium hátára miért ugyanazt nyomtatták, ráadásul majdnem ugyanúgy: talán – általunk ismeretlen módon – hibásnak tekintett naptárakat használtak fel a nyomdászok, amelyeknek a hátsó, üresen maradt oldalát értékesítették a vallásos szövegek rányomtatásával.

A naptár egy latin nyelvű nyomtatvány, amelynek az élén nagyobb betűkkel és ritkított szedéssel az „Új jubileumi év” értelmű NOUUS. ANNUS. IUBILEUS. sor olvasható.[vii] Ezután egy rövid szöveg következik, amelyet fordításával együtt az alábbiakban teszünk közzé (A szöveget betűhíven írtuk át, megtartva az eredeti központozást. Kerek zárójelben a nyomtatványban szereplő rövidítések feloldásai, szögletesben a saját kiegészítéseink szerepelnek, a ferde vonal pedig a sorvéget jelöli.):

Gratum facere volentes dominationibus vestris Iudices Ciuesq(ue) ac Iurati Consules uniuersi : viri Egregii omnique honore digni : Cibini/orum rem publicam q(uidem) optime gubernantes : hunc omnium oculis subiectum caracterem : Tÿppographice rei : com(m)u(n)iq(ue) mortalium o(m)nium vtilitati inseruientem : non minus laboriose q(uam) sumptu[ose ad]ornatum[viii] : pro novo q(uo)d aiunt anno dedicamus . Sperantes interim fieri vt / quo magis prouincie huic nostre rarus sit hic labor : [a se]culoq(ue)[ix] non visus : sic eo charior placitusq(ue) ac bene gratus futurus sit in co(n)spectu vestro : hoc est illorum qui nobis dignissime presunt : provinciamque hanc ipsam omnib(us) ornamentis aucta(m) et decorata(m) velint . / Proinde ut et nos anim[um][x] erga vos nostru(m) sincerius ostendamus : festorum mobilium Tabulam quandam : ab anno ipso Iubileo nunc videlicet presenti in quinquaginta annos continuos porrectam subnectere curavimus . quam si boni consulere E(gregii) D(ominationum) U(estri) congn[ou]erimus[xi] : sedulo / dabitur opera ut in maioribus quoq(ue) : com(m)unem litterarie rei utilitatem utcumque iuvantibus placere non negligamus. Ubi si non aliud [me]remur[xii] : hoc salte(m) / impetraturos nos abunde confidim(us) videlicet ut animu(m) erga nos : fauoremq(ue) vestru(m) quoq(ue) modo sentiamus. Quibus etia(m) nos : nostrosq(ue) conatus o(m)nes / humillime com(m)endatos velimus. Cibinÿ Nona Jannuarÿ : Anno Restitute Salutis. 1525

„Kedveskedni akarunk uraságotoknak, bírók, polgárok és esküdt tanácsosok, tiszteletre méltó jeles férfiak, Szeben sorsának igen kiváló irányítói. Az imént közszemlére tett nyomdai lenyomatokat, amelyeket az összes halandó iránti közszolgálatból készítettünk, igen nagy fáradsággal és költségesen díszítettünk ki, – ahogy mondani szokás, az új évnek szenteljük őket. Reménykedünk, hátha azért, mert ez a munka tartományunkban[xiii] századok óta nem látott ritkaság, a ti szemetekben jobban értékeltté, kedveltté, megbecsültté válik. Azoké ez, akik méltón elöljáróink, mert tartományunkat ékességekkel akarják felemelni és díszíteni.

Hogy egyértelművé váljon számotokra, milyen őszinte szándékunk – azt kértétek, hogy a mozgó ünnepeknek ezt a táblázatát a mostani jubileumi esztendőt követő ötven évben való előfordulásaival egészítsük ki –, egyetértünk avval, amit jeles Uraságotok tanácsoltak. Akárcsak elődeinknél is, most is serényen folyik a munka, hogy valamiképpen elnyerje a tudományok közhasznúságát támogatók tetszését. Ha egyébre nem is vagyunk méltók, abban felettébb bízunk, hogy legalább ezt kieszközöljük tőletek, tudniillik, hogy biztosak legyünk egyetértésetekben és kegyetekben, amelyekre magunkat és összes vállalkozásunkat bízni szeretnénk. [Kelt] Szebenben, üdvösségünk 1525. évében, január 5-én.

Uraságotoknak igen alázatos szolgái,

Lucas Trapoldianus mester és Valentinus Corvinus pap,

szebeni nyomdászok.”

(A latin szöveget Dóczy Őrs ellenőrizte és fordította le.)

Ennek a szövegnek a rendkívüli fontossága abban rejlik, hogy világosan megmondja azt, hogy az a nyomtatvány, amelyen az olvasható, a „provinciá”-ban, vagyis a Szeben központú Hét Székben az első nyomtatvány, a keltezés és az aláírások alapján pedig kétséget kizáróan megtudhatjuk belőle az első erdélyi nyomdatermék nyomtatásának a helyét és idejét és a nyomdászoknak a nevét is. Ezek az adatok pedig végképp eloszlatják az első szebeni – és erdélyi – nyomda kezdeteit régóta körüllengő homályt.

A naptár ajánlását aláírók közül Trapoldnerről tudjuk, hogy a kölni egyetemen tanult 1519-ben,[xiv] ahol megszerezte az aláírásában is feltüntetett ’magister’ címet. Róla Klaus Popa még feltételezi, hogy 1524-ben a besztercei domonkos kolostornak volt a tagja, és hogy 1525-ben az újonnan alapított szebeni domonkos ’studium generale’ filozófia lectorának nevezték ki, de ezek az azonosítások véleményünk szerint eléggé bizonytalanok.[xv] Biztos információ ellenben Trapoldnerről, hogy 1530-ban kinyomtatta Sebastian Pauschnernek a pestisről szóló könyvét, 1531 és 1545 között Szeben jegyzőjeként műkődött, 1546-ban pedig a városi iskola rektora és szenátor is volt; 1547-ben „rögtön karácsony után” a város esküdtjeként halálozott el.[xvi] A másik nyomdászról, Valentinus Corvinus papról (presbiter), – vagy ha ez egy német személynek lenne a latinosított neve, Valentin Rabéről – eddig még nem tudtunk semmit sem kideríteni. Elképzelhető, hogy ez annak tulajdonítható, hogy ő nem volt erdélyi, és esetleg egy külföldi nyomdában dolgozott, ahonnan talán éppen Trapoldnerrel együtt jött Erdélybe. Ebben az esetben lehetséges, hogy Corvinus (inkább) a technikai ügyekkel foglalkozott, Trapoldner pedig, jobb helyismeret és személyi kapcsolatok birtokában az adminisztratív ügyekkel (is).

Maga a kalendárium, amint azt a nagyobb méretű betűkkel szedett címe is mutatja (Tabula Festorum Mobilium Ad Quinquaginta Aunos [sic!] duratura), az év néhány mozgó ünnepeinek az adatait tartalmazza az 1525 és 1575 közötti időszakra, vagyis két jubileumi ciklusra vonatkoztatva, éspedig a következőkét: a ’Septuagesimá’-ét (a húsvét előtti kilencedik vasárnap), a ’Quadragesimá’-ét (a húsvét előtti hatodik vasárnap), a húsvétét (Pascha), a ’Rogaté’-jét (Rogaciones, a húsvét utáni ötödik vasárnap), a pünkösdét (Pentecostes), az úrnapjáét (Corporis xpi, vagyis Corporis Christi, a pünkösd utáni vasárnapra következő csütörtök) és az advent első vasárnapjáét (Aduent(us) domini, a karácsony előtti negyedik vasárnap).[xvii] Az utóbbi ünneppel kapcsolatosan meg szeretnénk jegyezni, hogy noha a kalendáriumban ’Aduent(us) domini’ van nyomtatva, amely tulajdonképpen a karácsony előtti négyheti időszakra vonatkozik, de mivel a naptárban egy fix dátum van feltüntetve, amely megegyezik a ’Dominica Adventus’-nak is nevezett első adventi vasárnap időpontjával, tulajdonképpen erre az ünnepre vonatkozik a kalendárium (vélhetőleg az történhetett, hogy a ’Dominica Adventus’ kifejezés első szavát elhagyták).[xviii]

A naptár készítői a mozgó ünnepek mellett még kiszámolták a pápai adókört vagy ’indictió’-t (Indic[t]io Romana), az aranyszámot (Aure(us) numer(us)), a vasárnapi betűt (Litera do[min]icalis), az időközt (Intervallum) és a napkulcsokat vagy ’concurrens’-eket (Co(n)currentes).[xix] A naptárban mindezek mellett még feltüntették azon hetek és napok számát, amelyeket összeadva megadják bizonyos ünnepek közötti időszakot, éspedig a pünkösd és Keresztelő Szent János ünnepe (június 24.), pünkösd és advent első vasárnapja, végül az utóbbi és az Úr születésének ünnepe közötti periódusét (Hebdomade a pentecost[e] ad Jo[hannem] bapt[istam], Dies superflui; Hebdom[ade] a pentec[oste] ad Adue(n)[tum] do[mini]; Hebdom[ade] ab Adue(n)[tu] Ad Natiuitatis, Dies superflui). A naptárt minden bizonnyal azért nyomtatták plakát-formájúra, hogy azt falra, éspedig valószínűleg a sekrestyék falára vagy szekrényekre, ajtókra akaszthassák.

A levelek másik oldalára rövid vallásos szövegek kerültek, éspedig egy keretbe foglalva német nyelven a hiszekegy (ezt tartalmazta az egyik nyomtatvány), egy másik keretbe zárva pedig először három német nyelvű szöveg: a miatyánk, az Ave Maria és a tízparancsolat, majd egy vízszintesen elhelyezett dísz után három latin nyelvű szöveg: a Magnificat, továbbá a Veni sancte spiritus, illetve Salve regina antifóna (ebből a hat szövegből, illetve az ezeket határoló keretekből áll a másik nyomtatvány).

Az összes előbb említett szöveget és a nyomdai díszeket is fekete festékkel papírlapokra nyomtatták, amelyeknek a méretét nem lehet pontosan kiszámítani, mivel egyik nyomtatvány sem maradt fent teljes egészében. A levelek szélességéből valószínűleg csupán néhány millimétert, legfeljebb 1–2 centimétert vághattak le, tehát az eredeti szélesség csak kevéssel haladhatta meg a legszélesebb töredék szélességét, 222 mm-t. Mivel a megmaradt darabok nem illeszthetők össze hoszszanti irányban (középen mindig mutatkozik néhány sor hiány), így azt nem lehet biztosan megállapítani, hogy egy alsó és egy felső kalendárium-töredék ugyanannak a levélnek volt-e a része, ennélfogva a levelek magasságát sem tudtuk teljes bizonyossággal meghatározni, következésképpen a mi rekonstrukciónk eredménye, 364 mm, nagyobb óvatossággal kezelendő.[xx] Abból kiindulva, hogy a papír készítésénél használt merítősziták merevítői a sziták rövidebb oldalával voltak párhuzamosak,[xxi] és hogy a töredékek esetében a merevítők lenyomatai a 222 mm-es széllel futnak párhuzamosan, Szebenben egész ív méretű papírlapokra nyomtatták. Ezeknek az íveknek a mérete fentebbi méréseink alapján kb. 222×364 mm volt, a korabeli papíríveknek csupán mintegy fele, így gyakorlatilag Szebenben félíves sajtót használtak, a legkorábbi műhelyekhez hasonlóan.[xxii] Mivel a maradványokon nem látni vízjeleket, azt nem lehet megmondani, hogy hol és mikor gyártották a papíríveket.

A tükrök méretét sem lehet minden esetben teljes biztonsággal megállapítani. A megmaradt nyomdatükrökön alapuló rekonstrukciónk szerint a hiszekegy-nyomtatvány tükrének mérete mintegy 173–177×114 mm, a miatyánkot tartalmazó nyomtatványé 176–177×243 mm, a naptáré pedig 205×268 mm lehetett. Figyelembe véve a számítások alapján álló feltevések bizonytalanságát és a néhány milliméteres pontatlanságot, amellyel a nyomdászok dolgoztak, úgy véljük, hogy a nyomdászok a vallásos szövegeket egységes tükörszélességben tervezték kinyomtatni.

Valamennyi szöveget két fraktúr típusú betűkészlettel nyomtatták, amelyek húsz sorának a magassága 71 mm, illetve 115 mm (az utóbbi értéket a legtöbb − 15 − sort megőrző szöveg alapján számítottuk ki). A nagyobb betűkkel a kalendárium címeit és a vallásos szövegeket nyomtatták, a kisebb betűkkel pedig a kalendárium többi szövegeit. A számok esetében arab számjegyeket használtak. Aránylag ritkán használtak rövidítésjeleket, amelyeket a korban gyakoriak közül választottak ki. Elég gyakran használták ellenben a kettőspontot, a szövegrészek elválasztása céljából.[xxiii]

Mivel 1525 előtt az utolsó magyarországi nyomdatermék 1480-ból származik,[xxiv] a szebeni nyomda felszerelését külföldről kellett beszerezzék. Abból kiindulva, hogy az egyik szebeni nyomdász, Trapoldner Kölnben tanult, azt feltételezzük, hogy ez a település Köln volt. Ennek a feltétetelezésnek valós alapja lehet annyiban, hogy Köln már a 15. században az egyik legfontosabb német nyomdaközpont volt, ahol a legtöbb művet nyomtatták, és a 16. században a legtöbb nyomdának adott helyet (a 15. században mintegy 20 nyomda működött ott, a 16. században pedig mintegy 100).[xxv]

A 16. század elején a nyomdáknak általában még egyedi betűkészletük volt, így ha találnánk egy, a szebeni betűkkel azonos karakterekkel 1525 előtt dolgozó nyomdát, meglehetősen nagy biztonsággal meg lehetne állapítani azt, hogy honnan származott a szebeni betűkészlet. A kölni német nyomtatványok betűkészletének 16. század közepéig haladó repertóriumában azonban nem találtunk a szebeniekkel egyező betűkészletet,[xxvi] és a 16. század eleji kölni nyomtatványok eddigi vizsgálata sem hozott még pozitív eredményt.[xxvii]

A szebeni nyomda későbbi történetét sem tudtuk kideríteni, nem találván meg annak betűit és díszeit a Kárpát-medencében 1600 előtt műkődött nyomdák betűinek és díszeinek a repertóriumában.[xxviii] Evvel kapcsolatosan itt még kitérnénk a Lorinţ diakónus által 1579-ben nyomtatott Tetraevangheliarban felhasznált keretdísz kérdésére. Jakó Zsigmond ugyanis felfedezte, hogy abban a díszek között az 1528-as évszám található, továbbá a G, T, R latin betűk ligatúraszerűen összefonódva. Ezen elemek alapján a keretdíszt a szebeni nyomda termékének tartotta, a G, T, R betűkből kiindulva pedig a nyomdász személyét Theobaldus Gryphius Reutlingensis, a reutlingeni nyomdászcsalád egyik tagjában vélte megtalálni.[xxix] V. Ecsedy Judit újabban azonban nagyon kétségesnek tartotta az előbb említett nyomdász létezését, szerinte ugyanis Gryphius csak Kemény József képzeletében élt.[xxx] A most bemutatott kalendáriumban olvasható szöveg is cáfolja, hogy egy Gryphius nevezetű nyomdász dolgozott volna az első szebeni nyomdában, legalábbis annak indulásakor. Az 1528-as évszámos keretdísz eredetének és történetének a kiderítése így még további kutatásokat igényel.

A szebeni nyomtatványokat iniciálékkal és a vallásosos szövegek keretezéséhez felhasznált fametszetekkel feltűnően gazdagon díszítették. A 16. századi Kárpátmedencei nyomdadíszekkel összehasonlítva ezeknek a metszeteknek a színvonala jónak mondható. A szebeni metszetek stílusuk alapján szerintünk három csoportba oszthatók. A legtöbb dísz (az iniciálék, a hiszekegyes nyomtatvány vízszintes elhelyezésű díszei és a miatyánk feletti, Istent ábrázoló keretdísz) néhány közös motívum alapján[xxxi] alkotja az egyik csoportot. Egy másik csoportot a miatyánk középen levő, vízsszintes elhelyezésű dísze és a hiszekegy bal oldali függőleges dísze alkotna, mivel művészi színvonaluk alacsonyabb: a felhasznált motívumok egyszerűbbek, sávozással nincs érzékeltetve a tér mélysége és kevesebb vonalat használva üresebb benyomást tesznek a szemlélőre. A miatyánk két függőleges keretdísze képezné a harmadik csoportot, amelyek kitűnnek fekete hátterükkel, továbbá a ferde vonalak és egy központi tengely körül csavargó spirál motívumának hangsúlyos használatával. Amennyiben ez a stílus szerinti csoportosítás helytálló, akkor a három csoporthoz tartozó metszeteket három különböző mester kellett készítse, ami pedig azt jelenti, hogy azok – közvetve vagy közvetlenül – három különböző forrásból kellett a szebeni officínához kerüljenek.

Azt nem tudtuk eldöntetni, hogy vajon a hiszekegy felső keretdíszében, két körben látható tájkép Szebent ábrázolja-e vagy sem. Egyes elemek a szász város ábrázolására utalnak: az előtérben látható folyó, a tornyok és házak, de mindenekelőtt a város körül ábrázolt hegyek (hiszen a városok többségét tornyok és bástyák védték és folyóvizek mellett feküdtek). Más elemek az előbbi feltételezés ellen tanúskodnak: Szeben mellett nem létezett különálló torony, a város sem feküdt annyira hangsúlyozottan dombon és nem is volt olyan kis település, mint amennyire ezt a metszet láttatja.[xxxii] Ezt a második feltételezést erősíti inkább az az észrevétel, amely szerint a Kárpát-medencei nyomtatványokon felhasznált metszetek nem voltak eredeti munkák, hanem idegenben készített művek vagy azok másolatai.[xxxiii]

A nyomtatványok nyomdai minősége nem mindig a legjobb – gondolunk itt elsősorban a „táncoló” betűkre (vagyis arra, hogy egy sorban a betűk alapjai nem fekszenek egyetlen vízszintes vonalon), továbbá arra, hogy a naptár esetében csupán néhány esetben sorakoznak pontosan egymás alatt az egyes oszlopok első betűi (az első három és az utolsó oszlop esetében, illetve az ötödik oszlopnak az eleje és az utolsó előttinek a vége).[xxxiv] A felsorolt nyomdai hiányosságok azonban nem súlyosak és más korabeli nyomtatványokon is előfordulnak, és a szebeni kiadványokról öszszességében elmondható, hogy azok a kor színvonalán álló nyomtatványok voltak.

Ami a nyomtatványok tartalmát illeti, itt röviden csak azt szeretnénk megemlíteni, hogy a nyomdászok által írt szövegen kívül azoknak mind hangsúlyozottan vallásos tartalma van, többségük éppenséggel a nyugati kereszténység alapszövegei közé tartozik.[xxxv] A vallásos jelleget első megközelítésben avval lehetne magyarázni, hogy ez a 16. század eleji nyomtatványok nagy részére volt jellemző. A döntő tényezőt azonban a nyomdászok személyében kell keresnünk, hiszen Corvinus pap volt, Trapoldner domonkosrendi szerzetes. Tartalmuk révén a szebeni nyomtatványok kettős célt látszanak volt szolgálni. Az első, általánosabb cél nyilvánvalóan a hit megerősítése lehetett. Ezt amiatt érezhették különösen szükségesnek a nyomdászok, mert a nyomtatványok megjelenésének évében a reformáció eszméi már terjedtek Szebenben, és már veszélyeztették a régi hitet.[xxxvi]

Egy másik, egyedibb cél a Mária-kultusz szolgálata vagy terjesztése lehetett, amit annak alapján feltételezünk, hogy a vallásos szövegeknek a fele Szűz Máriához kapcsolódik (Magnificat, Ave Maria, Salve regina). Ez egyrészt a Máriakultusz általános elterjedéséhez köthető, amit Szeben esetében a plébániatemplom Mária-patroníciuma bizonyít, továbbá egy 1502. évi szebeni prédikációgyűjtemény, amelynek egyik jellegzetessége éppen Mária felülmúlhatatlan tisztelete.[xxxvii] Másrészt ezt ahhoz a tényhez is lehet kötni, hogy a 15. század utolsó évtizedeiben és a következő század első évtizedeiben Máriának a különleges tisztelete, és ehhez kapcsolódóan a rózsafüzér használata a domonkosok, és speciálisan a kölni domonkosok és általuk a kölniek körében is különlegesen erős volt. Ez Kölnben a könyvnyomtatás terén is megnyilvánult, nevezetesen két rózsafüzér-szövegeket tartalmazó könyvnek (1515 körül és 1531-ben) és az Ave Maria szövegének a kiadásában (1490 táján a miatyánk, hiszekegy és tízparancsolat szövegével együtt, 1514-ben pedig egy papi tükörrel párosítva).[xxxviii] A szebeni levelek ezekkel a kölni nyomtatványokkal abban a tekintetben hasonlítanak, hogy mindannyian tartalmazzák az Ave Maria szövegét, méghozzá anyanyelven, vagyis németül, és különös módon hasonlít az 1490 körül nyomtatott kiadvánnyal, mert három az abban található szövegek közül (a miatyánk, az Ave Maria és a tízparancsolat) egyazon keretben együtt szerepel az egyik szebeni lapon, egy másik szöveg, a hiszekegy pedig egy másik lapon. Valószínű tehát, hogy a szebeni nyomdászok mintául egy ehhez a kölni nyomtatványhoz hasonló levelet,[xxxix] vagy esetleg éppen a bemutatott levelet használtak fel.

Visszatérve Trapoldnernek és Corvinusnak a fentebb bemutatott vallásos szövegek kinyomtatása mögött álló motivációjára, azt hisszük, hogy a vallásos megfontolás mellett az üzleti szempont is elég erős lehetett. Annak alapján mondjuk ezt, hogy egyrészt az egyleveles nyomtatványok előállítása nem szükségeltetett nagy tőkebefektetést. Másrészt a kalendárium az egyházi személyek, főleg plébánosok körében kelendő áru lehetett,[xl] mint ahogy a rövid és metszetekkel díszített vallásos szövegeket is kedvelték, ez a népszerűség pedig hamar történő értékesítést és ezáltal a befektetés rövid időn belüli megtérülését és a nyereség gyors realizálódását biztosította. Végül az említett népszerűség következtében a nyomtatványok egy viszonylag széles közönséghez juthattak el, ami által a nyomdászok egyben ismertté is tették új vállakozásukat a lehetséges vásárlóik körében.

Befejezésül még megemlítendő, hogy elképzelhető, hogy a szebeni nyomda később is kinyomtatott plakát-formájú naptárakat. Egy ilyen termék az a naptár (Kalender) lehetett, amelyet valamikor 1528 augusztusa és 1529 júniusa között a kolozsi sókamara részére szereztek be[xli] és az a falinaptár (una tabula kalendarii) is, amelyet 1532-ben a brassói városháza számára vásároltak.[xlii] Azokban az években Erdélyben eladott naptárak azonban külföldi nyomdák termékei is lehettek, hiszen ismeretes, hogy a 15. század végén és a következő század elején külföldön Magyarország számára is készítettek falinaptárakat,[xliii] de külföldön készített kalendáriumokat is használtak Magyarországon, legalábbis a nyugati határszélen.[xliv] A jelenleg rendelkezésünkre álló információk alapján egyelőre az 1528/1529., illetve 1532. évi kalendáriumnak nem lehet megállapítani az eredetét.

Az új szebeni nyomtatványok RMNy-be illesztendő címleírásai  a következők:[xlv]

S 6A

NOUUS annus iubileus. (Cibinij 1525 Lucas Trapoldianus ac Ualentinus Coruinus … calcographi Cibinienses.)

[1] fol. – 205×268 mm – Init.

S 6B

UATER vnser … [Gegrüsst seist du, M]aria … die zehen gepot … Magnificat … Ueni sancte spiritus … Salue regina …[Cibinii post 1525 Lukas Trapoldner et Valentinus Corvinus].

[1] fol. – 176–177×243 mm – 1 ill., orn., init.

S 6C

ICH gelaub  in got vater … [Cibinii post 1525 Lukas Trapoldner et Valentinus Corvinus].

[1] fol. – 173–177×114 mm – 1 ill., orn., init.