szemle

Paas, John Roger: The German Political Broadsheet 1600–1700. Vol. 9. (1662–1670.) Wiesbaden, 2007. Harrassowitz Verlag  l.

A kiváló amerikai ikonológia-kutató irodalomtörténész, germanista professzor John Roger Paas 1985 óta megjelenő sorozatában arra vállalkozott, hogy 1600-tól az összes metszettel illusztrált német nyelvű, alapvetően német területen közzétett egyleves politikai röplap minden változatát összegyűjtse és a kutatás számára is jól használhatóan közzétegye. A 9. kötethez nemcsak 43 jelentős németországi könyvtárat keresett fel, hanem Ausztria, Horvátország, a Cseh Köztársaság, Dánia, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Szlovákia, Spanyolország, Svájc, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok jelentős könyvtárainak a grafikai gyűjteményében is kutatott. Magyarországon a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok, az Országos Széchényi Könyvtár, a Szépművészeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum és a kanizsai Thúry György Múzeum állományában végzett alapos forrásfeltárást az 1662–1670 közötti periódus 450 röplapjához.

A metszetekkel illusztrált egyleveles nyomtatványok a 17. századi sajtó egyik legjellegzetesebb műfaját képviselik. A városkapukon, piactereken, városházák, templomok és – reklámként – könyvkiadó műhelyek falára kifüggeszthető röplapok a legszélesebb nyilvánosságot tájékoztatták. Már a 16. században a felekezeti konfliktusok, a török elleni háborúk, koronázások és természeti katasztrófák, tűzvészek, csodás égi jelek híreit nagy számban terjesztették képes tudósítások. A műfaj a virágkorát mégis a 17. században éli. Az intézményesülő, szerteágazóan kiépült postahálózat híreit képzett metszők és technikailag is jól felkészült könyvkiadók terjesztették az egyre nagyobb befogadó közönség felé. A metszetek az olvasni nem tudó rétegeket is elérték, miközben egy-egy új aktuális krízisre vagy változásra hívták fel a figyelmet. Az 1609-ben megjelenő, majd látványos gyorsasággal elszaporodó nyomtatott hetilapok átstruktúrálták a kora újkori sajtóműfajokat. A műveltebb, politikai, katonai, vagy gazdasági döntéshozásban érintett elit a külpolitikai eseményekről rendszeresen hírt adó nyomtatott hetilapokból és a részleteket közlő nyomtatott hírlevelekből tájékozódott. A véleményformálás műfajaivá a pamfletek és a röplapok váltak. John Roger Paas katalógusának képanyaga egyértelmű bizonyítja, hogy a 17. században a röplapokon egyre hangsúlyosabbá, színvonalasabbá válnak a metszetek, amelyek érdemi politikai, katonai információkat közölnek. A harmincéves háború a propaganda sokoldalúságát és hatékonyságának a növekedését is eredményezte. Egy-egy találó politikai gúnykép könnyen megjegyezhetően járatta le az ellenfelet az egyre kompetensebb befogadó közönség előtt. A röplap műfaja felértékelődött a világi és egyházi hatalmak számára is. Ebben az összefüggésben érthető John Roger Paas döntése, hogy William A. Coupe majd Wolfgang Harms tematikai sokféleséget szem előtt tartó röplapkiadási módszerétől eltérően, a hatalmas röplapirodalomból a politikai tartalmú, ezért alapvetően katonai vonatkozású, a döntéshozó udvari elit életét bemutató, illetve diplomáciai eseményeket ábrázoló kiadványokat válogatta ki.

John Roger Paas nem kommentálja az egyes nyomtatványokat, hanem négy angol nyelvű bevezető tanulmánnyal helyezi el nagyobb összefüggésekben az igen szerteágazó, sokféle egyéni kapcsolatrendszert mutató röplapokat. John Roger Paas bevezető tanulmánya elsőként az 1662 és 1670 közötti időszak legfontosabb kérdésére, a magyarországi török háborúra hívja fel a figyelmet. A török elleni háború hírei mindig kiemelt helyen szerepeltek a röplapokon, hiszen a legszélesebb nyilvánosságot kellett tájékoztatni a török előrenyomulásával kapcsolatosan. Winfried Schulze kutatásai meggyőzően bizonyították, hogy a Német-római Birodalomban a társadalom gazdasági, szociális és mentális egyensúlya érdekében szükség volt a török kérdés széleskörű bemutatására. John Roger Paas katalógusa bizonyítja, hogy a török elleni háborút övező nyilvánosság politikai tényezőként jelenik meg a 17. század közepén. A röplapkatalógus szisztematikus gyűjteménye egyértelműen alátámasztja, hogy 1663–64-ben a magyarországi török háború volt a korabeli Német-római Birodalom vezető híre. Amint a rendszeresen megjelenő hetilapok híreinek elemzése is érzékelteti, 1657-től az egyik legfontosabb kérdés, hogy sikerül-e a török elleni háborúban érdemi változást elérni. A vesztfáliai békekötés után időszerűvé váló török háború szükségességét a magyar politikus körök mellett a Német-római Birodalom rendjei is hirdették. Csodás égi jelekről, üstökösökről tudósító röplapok az 1618-as évhez hasonlóan 1660-tól is nagy politikai változást hirdettek közérthető módon. A szisztematikus katalógus alapján a hírek mennyiségét, minőségét, az egyes politikai vonatkozású tematikák egymáshoz viszonyított arányát, a különböző propagandaközpontok hatását is érdemben lehet elemezni.

Az új török háborút egyre modernebb szervezettségű propaganda kísérte. Az aktív birodalmi és intenzív külpolitikára törekvő választófejedelmek is reprezentálják politikai súlyukat röplapokon. Az 1663 januárjában megnyílt, végül 1806-ig működő „örök” regensburgi birodalmi gyűlés ülésrendjét három különböző röplap tette közzé, a birodalmi rendek és a politikai színtér szerepét kiemelve. A birodalmi gyűlésre bevonuló követségekről a szállásmesterek hivatalos jelentései alapján részletes képes tudósítást tett közzé a regensburgi Christoff Fischern és nürnbergi Christoff Lochern.

A színvonalas metszeteket a kiadók is büszkén vállalták, pontosan jelölve azt is, mely városban és utcában árulják a kiadványt. Művészettörténészek nagy örömére az egyre nagyobb társadalmi presztízsre szert tevő metsző-dinasztiák tevékenysége is nyomon követhető már nemcsak az alkalmi megrendelésre készülő naptárlapokon, tézislapokon, hanem az aktuális híreket közlő röplapokon is. Egyes magyarországi hírek közzétételében fontos szerepet játszó augsburgi, frankfurti, nürnbergi nyomdák és kiadók tevékenységére is új fényt vet a hozzájuk köthető nyomtatványok nagy száma. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós hírnevével kapcsolatosan is új aspektusokra enged következtetni a katalógus. Már 1662-ben és 1663-ban, tehát az 1664. január 18-án induló téli hadjárat sikere előtt is sokféle változatban jól felismerhető kis medalionképpel és Zrínyi-Újvár alaprajzával öt különféle röplap jelent meg. A közvetlen hadi eseményhez nem kapcsolható, hadvezéreket dicsőítő metszetek is azt bizonyítják, hogy nem a császári udvar, sokkal inkább a választófejedelmek propagandáját tükrözik a kvalitásos, jellegzetes arckifejezéseket, egyéniségeket megörökítő lovasportré- és portésorozatok. I. Lipót császár tucatnyi páncélos lovasportréja, a császári hadvezérek, Raimondo Montecuccoli, Louis Raduit Souches és Peter Strozzi képe, valamint a török hadvezérek bemutatása mellett jelentős számban szerepel Zrínyi Miklós és Péter, Batthyány Ádám s a Német-római Birodalom hadvezéreinek ábrázolása (Wolfgang Julius Hohenlohe, Lipót Vilmos badeni őrgróf, Philipp von Sulzbach).

John Roger Paas jó szemmel, gondosan feltárja a különböző variánsokat, így az egyes változatok elterjedtségére, „népszerűségére” is következtetünk. A röplap nagy példányszámban fogyott el, ezért újra közzé kellett tenni, illetve egy másik város nyomdája átveszi, másolja az eredeti kiadványt. Zrínyi Miklós 1663. novemberi Mura menti győzelméről öt röplap tudósít. Paas jelzetekkel mindig utal a röplapok közötti képi és tematikai összefüggésekre. A katalógus alapján Zrínyi Miklós hadi tetteihez több mint hatvan nagyméretű és húsz kisebb metszet köthető. Csak azon kell sajnálkoznunk, hogy a magyar szakirodalom fontos megállapításai nehezen hozzáférhetőek a nemzetközi kutatás számára, így Cennerné Wilhelmb Gizella katalógusait sem tünteti fel a kiadvány. Így kitűnne, hogy Paas katalógusában szereplő, a Rubens-tanítvány, Jan Thomas kvalitásos festménye alapján Gerhard Bouttats által készített, Zrínyi Miklóst ábrázoló röplap nemcsak a Waldburg-Wolfegg kastély korabeli gyűjteményében maradt fent, hanem Apponyi Sándor szisztematikusan összeállított metszetgyűjteményében is.

A variánsok felkutatása révén eddig töredékesen ismert röplapok teljes változata is megismerhetővé vált, mint Érsekújvár 1663-as ostromáról, vagy Szigetvár 1664-es fiktív ostromáról tudósító röplapok esetében. A katalógus végén PA jelzet alatt itáliai és holland röplapok, vagy későbbi kiadványok is szerepelnek egy-egy jelentősebb eseményről. 1662-ben Passau égéséről, míg 1666-ban a londoni tűzvészről jelent meg három német nyelvű röplap, de Paas gondosan közzéteszi az angol hírt közvetítő holland kiadványokat is.

A katalógus eltérő hadszínterek híreinek egyidejű, egymáshoz viszonyított vizsgálatára is lehetőséget ad. A korban nagy visszhangot váltottak ki Raduit Souches Koháry Istvánnal elért felső-magyarországi sikerei 1664 júliusában (Léva ostromáról kilenc röplapot mutat be a katalógus), az 1664. augusztus 1-jei párkányi győzelemhez hasonlóan, amelyet azonban az utókor az augusztus 1-jei szentgotthárdi csata (16 röplap) és az augusztus 10-én titokban megkötött vasvári béke árnyékában nem a kellő mértékben hangsúlyoz. A katalógus kronologikus áttekintése alapján az is érzékelhető, hogy miként kerül egy-egy katonai vagy politikai esemény a nyilvánosság érdekélődésének homlokterébe, majd hirtelen miként kerül ki onnan, s veszi át a szerepét egy másik ország, másik téma. Bár 1665-ben több röplap is foglalkozott a törökkel kötött béke protokolláris kérdéseivel, a hírek között már az 1664 végén látott üstökös szenzációja dominál 28 röplappal. Tíz röplap tudósít a második angol–holland tengeri háborúról 1664 és 1667 között. Velence és az oszmánok Candiáért 1645 óta folyó háborúja is szakaszosan tűnik fel. 1669-ben a békekötésről, s a Porta győzelméről több német nyelvű röplap is megjelent.

A török probléma megoldására sokféle elképzelés született a korban. Az 1660-as években is számtalan korábbi diplomáciai javaslatot, próféciát adtak ki újra, illetve új biztató jövendölést, jóslatot, imát tettek közzé elragadtatott prófétáktól (Nicolas Drabicus, Christopher Kotter, Christiana Poniatovska) vagy közismert tudósoktól. John Roger Paas bevezető tanulmányában Sabbat Sevi (Sabbataj Zví) különös történetét elemzi, akivel 1665-ben, 1666-ban, majd 1670ben több röplap is foglalkozott, s aki az Oszmán Birodalomban élő zsidókra támaszkodva próbálta új Messiásként Isztambult megtéríteni, de végül 1666 novemberében muzulmánná vált, s Mehmed effendiként és tiszteletbeli ajtónállóként fejezte be életét 1676-ban.

Sokféle hatalmi centruma, színvonalas nyomdakultúrája, jelentős városi polgársága miatt a Német-római Birodalom nyilvánosságára több politikai érdek hat együttesen. A nagyhatalmak is érzékelik a röplapokkal elérhető nyilvánosság növekvő jelentőségét, de a kiadók és nyomdák is érdekeltek voltak üzletileg, hogy a befogadó közönséget időben s érdemben tájékoztassák.

XIV. Lajos IV. Fülöp lányával 1660-ban kötött házasságáról is sok német nyelvű metszet jelent meg, amelyet a 8. kötetben tett közzé John Roger Paas. I. Lipót császárnak a spanyol király, IV. Fülöp második lányával, Margit Teréziával 1666. december 5-én tartott esküvőjét tizenöt, majd az esküvőt követő három évig húzódó ünnepségsorozatot kilenc különböző metszet örökítette meg. A metszetek között olyanok is voltak, amelyek nem utólag készültek, hanem a látványos udvari előadások egyidejű értelmezését segítették.

A német fejedelmi udvarok és birodalmi városok művelt, újságolvasó közönsége érzékenyen reagált az újdonságokra. A tajvani és új-zélandi eseményekről is tájékoztató röplapok híranyaga híven tükrözi a német újságolvasó közönség Német-római Birodalom határain túlmutató érdeklődését.

A forrásgyűjtemény használata során nehézséget abban a vonatkozásban érezhetünk, hogy nem mindig egyértelmű, miért az adott sorrendben követik egymást a röplapok. A kronologikus rend érthető, de a röplapok nagy száma miatt az adott éven belül is indokolt lenne egyfajta kronológiát konzekvensen alkalmazni. Hadi események esetében jól körülhatárolható az a szűkebb időszak, mikor a csata vagy a várostrom (például Kanizsa ostroma) zajlott, ezt nem kellene megtörni más események beiktatásával, így még egyértelműbben lehetne az összetartozó röplapokat vizsgálni. Paas utal a szakirodalomból ismert, de elveszett röplapokra is. Könyvtörténeti szempontból is igen hasznos a korabeli nagyobb összefoglalásokban felbukkanó röplapok jelzése. Paas a röplapokon szereplő jelentősebb költők művére is utal. (Sigmond von Birken). A hatalmas forrásbázis kezeléséhez elengedhetetlenül fontos országokra, személyekre, tematikákra, városokra, kiadókra, szerzőkre, metszőkre vonatkozó mutatók valószínűleg a teljes sorozat megjelenését záró kötetben várhatók.

A szisztematikus gyűjtemény nemcsak egy statikus állapot, hanem folyamatok vizsgálatra is lehetőséget ad. A teljességre törekvés igényével készült röplapkatalógus releváns forrásbázis a kora újkori sajtótörténettel, könyvtörténettel, mentalitástörténettel, kommunikációtörténettel foglalkozó történészek, irodalom- és művészettörténészek számára mind elméleti kérdések, mind pedig konkrét események vizsgálatakor.

A röplapkatalógus sok magyar vonatkozású kiadványa arra is felhívja a figyelmet, hogy ennek a jelentős forrásbázisnak a kommentált kiadása, nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi tudományos élet számára is sok újdonságot jelentene. Nagyon fontos, hogy Apponyi Sándor hatalmas gyűjteményének a katalógusa 2004ben új kiadásban is megjelent az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában, de érdemes lenne a magyarországi gyűjtemények gazdag röplapállományát is kommentálva közkinccsé tenni.

G. Etényi Nóra