közlemények

Telekesy István egri püspök könyvjegyzéke 1699-ből. Telekesy Istvánról, a „kuruc püspök”-ről az utóbbi időben többször is értekezett a szakirodalom, érthető módon elsősorban történészek dolgozták fel egyházkormányzati és politikai tevékenységét.[1] Az újabb könyvtörténeti kutatások azonban azt jelzik, hogy igen széleskörű műveltséggel rendelkezett, jeles könyvgyűjtő is volt, több esetben possessorbejegyzésével ellátott kötetei kerültek elő.[2] A neves főpap szellemi arcképének megrajzolásához jelentős adalékkal szolgálhat, ha most a Heves megyei Levéltárban őrzött iratanyagából megismert könyvjegyzékét közreadjuk, noha a sajnálatosan csonka lajstrom csak könyveinek egy részéről nyújt információkat.

Telekesy életrajzából jól ismert tény, hogy 1657–1661 között a római Collegium Germanicum Hungaricumban végezte a teológiát, majd 1673-tól soproni főesperes és győri kanonok lett. Győrben az egyházi levéltár őre, itt írta meg az egyházmegye történetét Arca Noe címmel. 1689-től csanádi püspök, 1699 júniusában pedig egri püspöknek nevezték ki.[3] Ekkor könyveinek egy részét a győri székesegyházra testálta, possessorbejegyzése az ottani Székesegyházi Könyvtárból ismert,[4] könyvtárának többi részét viszont Győrből magával hozta új székhelyére. 1699. október 28-án érkezett meg Egerbe, s egy héttel ezután vette lajstromba magával hozott könyveit. Feltételezhető, hogy épp ezek a kötetek voltak számára a legfontosabbak, ezért nem vált meg tőlük költözésekor. November 4-én dátumozott leltára szerint a bibliotéka – a korabeli szóhasználat szerint: „könyvtartó ház” – négy diófa állványon volt elhelyezve.[5] Ezeket aztán 1710-ben keltezett végrendeletében az általa alapított egri szemináriumra hagyta, később azok egy része onnan az Eszterházy-féle gyűjtés idején átkerült a líceumi könyvtárba. Erre bizonyság, hogy a listán több olyan könyv szerepel, amely ma a püspök possessorbejegyzésével ellátva az egri Főegyházmegyei Könyvtár állományában található, nyilvánvaló, hogy azonos példányokról van szó. Nem tudjuk, hogy Telekesy minden könyvébe írt-e bejegyzést, tény viszont, hogy a lista tételei túlnyomórészt megtalálhatók a mai líceumi bibliotékában.

A könyvjegyzéket betű szerint közöljük, néhány kibetűzhetetlen helyet kipontoztunk, a bizonytalan olvasatra kérdőjel utal.[6] Megítélésünk szerint a lista a püspök saját kezű írása, betűvezetése megegyezik possessorbejegyzéseinek írásképével:

 

 

 

Anno 1699. Die 4 Novemb. Index Bibliothecae Nuceae Agriae

In parte 1ma sive suprema Libelli N. 18.

Riemeri 100 Archana Politica

Sleydanus Historiae Gallicae

Masseni Fontes

Magdalena Sautel

Saavedra

Barchlai Icon Animorum

Sancti Hungari

Senum Salvator

Anneae Senecae lib. 1

Conciliatio Locorum S. S. Tho. 2

Periocii Hist. ab urbe cond. lib. 4.

Laetum et Lugent. Sion nuncium

Hornij Orbis Politicus

Joan: Frei His. ab urbe condita

In 2da Parte

Vita Stephanorum

Dux vitae sive Statera morum

Hortorum libri

Curiosa Revai

Cynosura cum Artic. Sopron/nien/sibus (?)

Swertij Orbis deliciae

Critica miscellanea curiosa

Lohner de missa et divino officio

Behamb Notitia Hungariae

Tripartitum Aszalay

Speculum Imaginum verit. Massenij

Weberi Discursus: de parvo et mag. Mundo

Weber Ars discurrendi de qualibet materia

Weber Ars conversandi

Weber Ars regia

Marliani quid agendum bono principi

Annaei Senecae lib. 2.

In 3tio Ordine

Historiae Rom.. in Hung: ori...

Historia Orbis terrarum

Praxis Episcopalis Thomae Zerolae

Miscellanea P. Szentivánij

Nichel de jure et inst. de Testamentis et Contractibus

Justitia vulnerata Step. Nathen

Thesaurus Fori Ecclesiastici

Ferrarii Florum Cultura

Bonacina de sac. Matrimonio

Concordantia Bibliorum

P. Szentivany T. 2

Weberij Annus memoriae

Compend. Istvanfi

Compend Bonfinij

Jan Barchlai Euphormion

Naray Lyra Coelestis

In ordine 4to (A kézirat itt megszakad, nincs folytatása)

A jegyzéken feltüntetett adatok néhány eseben nem elegendőek az egyes tételek azonosításához, többségük azonban autopszia alapján meghatározható volt a Főegyházmegyei Könyvtár jelenlegi állományában. Több esetben is egyazon szerző művei nem egymás mellé, hanem külön polcra kerültek (Masenius, Barclay), valószínűleg a nagyság szerinti elrendezés miatt. Néhány kötetben megtalálható a possessorbejegyzés: „Ex libris Stephani Telekesi Episcopi Csanadiensis, Custodis Jauriensis”, s ehhez járul minden esetben a beszerzés évszáma, ahol ilyen található, azt az alábbiakban feltüntetjük.

A könyjegyzék első részében feltüntetett 18 tételből (vagy a mű vagy a szerző révén) azonosíthatóak:

Riemerus Johannes (Johann Riemer, 1648–1714), a Centum Archana Politica ex omni historia selecta (Merseburg, 1689) című könyv szerzője Weissenfelsben volt retorikatanár, Hildesheimben superintendens, majd a hamburgi Jacobikirche lelkipásztora, teológiaprofesszor, szatirikus novellákat és politikai vitairatokat írt, egyes vélemények szerint a polgáriasult világkép irodalmi közvetítője.[7] A politikai „titkok”-ról szóló könyve más magyarországi könyvlistákon is megtalálható, így pl. Berényi Györgyén is szerepel.[8]

Schleidanus Johannes (Johann Phillipson von Schleiden, 1506–1556) német humanista történész, a trienti zsinat résztvevője, Ranke szerint „a reformáció historiográfiájának atyja”.[9] Történelmi munkáinak számtalan kiadása, kivonata, kompendiuma szerepel a Kárpát-medence könyvlistáin, ezek közül valamelyiket jelöli az itteni pontatlan cím.

Jacob Masen (1606–1681) jól ismert jezsuita művészetelméleti író, magyarországi hatásának felmérése megtörtént.[10] Telekesy könyvlistáján két műve szerepel: Familiarum Argutiarum fontes, Coloniae Agrippinae, 1660 (egri jelzete: F IX 164/1), valamint a lista második részében a Speculum veritatis occultae exhibens symbola, emblemata, hieroglyphica, aenigmata, amelynek 1650-től számos kiadása jelent meg.

Pierre-Juste Sautel (Petrus Justus Sautel, 1613–1662) francia neolatin költő, itt regisztrált műve: Divae Magdalenae Ignes Sacri et Piae Lacrimae sive delecta de Diva Magdalena cum Totidem Elegiis Epigrammatum Syntagmata, Ingolstadt, 1673.

Diego de Saavedra Fajardo (1584–1648) a keresztény-sztoikus politikai emblematika legnagyobb hatású képviselője.[11] A listán sajnálatos módon nincs könyvcím, de aligha kétséges, hogy főművének (Idea principis Christiano-Politici, München, 1640) valamelyik kiadásáról van szó, a korszak legtöbb igényes könyvgyűjtőjének listáján szerepel. A püspök tehát tanulmányozhatta a barokk kor egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb fejedelmi tükrét, amely a kormányzás, háborúviselés, a bölcs és erkölcsös életvitel kérdéseit részletesen tárgyalja.

John Barclay (1582–1621) neolatin skót író a listán kétszer is szerepel. Először az Icon animorum (1614), majd pedig a könyvlista végén az Euphormionis Lusinini Satyricon (London, 1603) című kiadvány tűnik fel, az előbbi az utóbbinak önállósult negyedik kötete. Itteni szereplése azért figyelemre méltó, mert jezsuitaellenes pikareszk regényről lévén szó, birtoklása meglehetősen rugalmas szellemiségre, kötetlen, széles érdeklődési körre vall.

A Senum Salvator salutaria suggerens media per quae de senectute bona transeat in iuventutem perpetuam (Köln, 1673) című kiadvány szerzője Benoit de Bachére (De Bacquére, 1613–1678) belgiumi francia szerzetes, aki az idősek számára írta meditációját. Ezt követően a listán egy meghatározhatatlan Seneca-liber, egy kétkötetes Biblia-konkordancia és Titus Livius ismert Róma-történetének (Periochae ab urbe condita) valamelyik edíciója szerepel.

Otrokocsi Fórizs Ferenc Laetum et Lugentese a keresztény egyházak egyesítésének ügyét tárgyalja,[12] az egykori gályarab prédikátor katolizálása után, 1696-ban Rómába ment, ottani hatások inspirálhatták a vallási megbékülés keresésében. Értekezése Telekesy számára időszerű és tanulságos egyházpolitikai gondolatokat közvetíthetett.

Georg Horn (1620–1670) német történészprofesszor itt regisztrált munkája nagyszabású történelmi-politikai áttekintés a különféle államformákról, kormányzási módszerekről és emlékezetes eseményekről.[13]

A második részben elhelyezett könyvek:

A Vita Stephanorum minden valószínűség szerint Theodore Jansson van Almeloveen (1657–1712) nyomdászattörténeti munkája: De vitis Stephanorum, celebrium typographorum dissertatio epistolica (Amsterdam, 1683), amely a francia Estienne család munkásságát ismerteti.

A soron következő tétel Thomas Hobbes (1588–1679) angol filozófus műve: Dux vitae sive statera morum ethica theologica, admirabili et nova methodo tradita et in III. tomos divisa, authore T.H. Anglo, Eleutheropoli, 1672. A jelenlegi egri példány (E I* 62 jelzettel) possessorbejegyzése: Samuelis Székely de Doba, 1732. A belső címlapon beragasztva a Dobai Székely család címere.

A következő azonosítható kötet Franciscus Swertius (Frans Sweerts, 1567–1629) antwerpeni kereskedő, epitáfiumgyűjtő műve: Selectae Christiani Orbis deliciae ex urbibus, templis, bibliothecis et aliunde (Coloniae Agrippinae, 1625). Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár példánya (Mm I** 7 jelzettel, 847 p.) a püspök tulajdona volt, benne possessorbejegyzése: „Ex Lib. Step: Telekesi Epis: Csanad: 1694.” Később egy játékos kedvű olvasó a díszes címlap mind a nyolc angyalkájának ajkára kackiás fekete bajuszt festett. Itt jegyezzük meg, hogy ilyen későbbi „dekorációk” a könyvtár más kötetein is előfordulnak, ezekből több példát mutatott be Surányi Imre tanulmánya.[14]

A következő tétel valószínűleg Szentiványi Márton (1633–1705) ismert enciklopédiájával (Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanea, Nagyszombat, 1689) függ össze, amelynek egy példányát a harmadik részben regisztrálja a lista. A kor közkedvelt tudománytára minden jelentősebb katolikus gyűjteményben megtalálható volt.

Tobias Lohner (1619–1697) közismert jezsuita szerző, professzor Dillingenben, latin és német aszketikus és morálteológiai értekezéseket írt, összesen 43 kiadványát tartják számon.[15] Itt regisztrált munkáinak (Instructio practica de officio divino; Instructio practica de missae sacrificio) számos kiadása volt forgalomban, témájuk miatt magától értetődő, hogy a püspök beszerezte őket.

Ferdinand Johann Behamb a 17. század elején Pozsonyban született, német ajkú evangélikus családban, jogi stúdiumai idején Strassburgban Matthias Bernegger nézeteit sajátította el, később jogászprofesszor Linzben. Híressé vált államelméleti művében (Notitiae Hungariae antiquo–modernae Berneggeriana Perpetuis Observationibus condecorata, Argentorati, 1676) a szintén Strassburgban tanult Martin Schödel Disquisitio-ja (1629) nyomán az elmaradott magyarországi viszonyok habsburgiánus szellemű kritikáját fogalmazta meg, a magyarok jelleméről és műveltségéről elmarasztalóan értekezett.[16]

Aszalai István (Stephanus Aszalay de Fóny, 1600 k. – 1656 k.) a 17. század közepén nádori ítélőmester, királyi biztos, országbírói helytartó. Betűrendes törvénygyűjteménye (Index seu compendium operis Tripartiti et generalis decreti constitutionumque inclyti regni Hungariae decretorum) 1650-ben Nagyszombatban készült el, de kéziratban maradt (RMNy, App. 200A), majd az 1687. évi országgyűlés törvényeinek hozzácsatolásával, bővítve jelent meg: Tyrnaviae, 1694 (RMK II, 1781). A szerző korábban Esterházy Miklós nádor titkára volt, a 17. század közepének egyik legjobban felkészült jogásza, korántsem véletlen, hogy a Tripartitum korszerű átdolgozását és kiegészítését őrá bízták. A katolikus nemesi rendi szemlélet markáns képviselője, szócikkei az állam szervezetét, a főméltóságok és állami tisztviselők hatáskörét ismertetik, hangsúlyozza a Habsburgokkal szemben a magyar államiság önállóságát,[17] ezért valószínűsíthető, hogy eszmevilága hatott a „kuruc püspök” politikai döntéseire.

Johann Adam Weber (1611–1686) listán szereplő öt kötete (egy a 3. részben!) közül jelenleg Egerben az Ars discurrendi van meg.[18] Kisebb-nagyobb műveinek, tankönyveinek igen sok kiadása volt, a 17. századi magyarországi könyvlistákon ezek bőségesen megtalálhatók.[19]

Ambrosius Marlianus (Ambrogio Marliano, 1562–1632) aszketikus szerző[20] emblémákkal díszített fejedelmi tükre (Theatrum politicum in quo quid agendum sit a Principe et quid cavendum accurate praescribitur Auctore Ambrosio Marliano) először Rómában, 1631-ben jelent meg, majd Európa-szerte számos ediciója látott napvilágot (pl. Danzig 1659, Nürnberg 1684, Köln 1692), meglehetősen gyakran feltűnik a hazai könyvjegyzékeken. Zrínyi Miklós könyvtárában is megvolt, a tulajdonos francia orientációjú olvasmányai között tartják számon.[21] A 18. században Nagyszombatban is kiadták,[22] közéleti-politikai tanácsait Telekesy jól hasznosíthatta.

 

 

A harmadik részben felsorolt kötetek:

Az első tételt nem tudjuk azonosítani, a második minden valószínűség szerint Joannes Christophorus Becmannus (Johann Christoph Becmann, 1641–1717) frankfurti történészprofesszor, evangélikus teológus[23] történelmi-földrajzi összeállítása lehet (Historia Orbis terrarum geographica et civilis, Francofurti ad Oderam, 1692). A korban közkedvelt terjedelmes ismeretterjesző kompilációnak ez a kiadása megvan Egerben (jelzete: V VII 35).

Ezt követi Thomas Zerola (Tommaso Zerula de Benevento, 1548–1603) püspök, egyházjogi doktor Praxis episcopalis-a (Coloniae Agrippinae, 1680), az egri példányban (U XIV. 7/1–2 jelzettel) a possessorbejegyzés: „Ex Libris Step: Telekesi Epis: Csanad. et Custodis Jauriensis 1699.” A könyv a püspöki hivatal működését tárgyalja a trienti zsinat szellemében. Első kiadását Zerola 1602-ben VIII. Kelemen pápának ajánlotta, ezt indexre tették, majd kijavítva adták ki IX. Ince pápa javaslatára.[24]

Nickel Goswin (1584–1664) felső-rajnai jezsuita provinciális, majd rendi generális, egyházkormányzati kiadványait regisztrálja a szakirodalom,[25] feltehetően ezek egyike a listán szereplő tétel. A következő címről annyi állapítható meg, hogy Stephanus Nathen munkájáról van szó: Justitia vulnerata christiane juridice et politice curata (Köln, 1657).

Jól ismert könyv viszont a botanikai szakirodalomban Giovanni Battista Ferrari (1584–1655) római jezsuita munkája a kertkultúráról: De Florum cultura (Roma, 1633). Minthogy Ferrari a Collegio Romano tanára volt, a magyar alumnusok személyesen ismerték, az ott tanuló Lippay Györgynek, a későbbi érseknek az öccse, János a pozsonyi kertről szóló művében többször hivatkozik rá.[26] Telekesy láthatóan fontosnak tartotta a római kertkultúra alapművének számító kiadvány birtoklását, az újjászerveződő főpapi udvarok nagy gondot fordítottak a rezidenciájukhoz tartozó kertek létesítésére.

Ezt követően Martino Bonacina (1585–1631) milánói morálteológus, kánonjogi tanár, címzetes uticai püspök műve következik. Őt VIII. Urbán pápa bízta meg azzal, hogy a Tridentinum rendelkezéseinek jogi értelmezéseit dolgozza ki. Összegző munkája (Rerum omnium de morali theologia quae in tribus tomis continentur, compendium) igen sok kiadásban jelent meg. Itt jelzett műve: De sacramentis, matrimonio, censuris et horis canonicis, ennek egyik kiadását (Lugduni, 1628) a kassai jezsuiták bibliotékájában is regisztrálták.[27] Főpapi könyvtárakban a kötet megléte evidencia.

A listán jelzett Concordantiae Bibliorum ma is az egri könyvállományban található, Franciscus Luca összeállítása: Concordantiae Sacrorum Bibliorum Vulgatae Editionis (Köln, 1684, jelzete: D2/II 108). Benne a tulajdonos possessorbejegyzése: „Ex Libris Stephani Telekesi Eppi Csanadiensis, custodis Jauriensis 1696.”

Két historikusnak, Istvánffynak és Bonfininek a „compendium”-a következik a listán, ezek Telekesynek a két szerző műveiből készített kéziratos autográf jegyzetei, amelyek ma is az Egri Főegyházmegyei Könyvtár Kézirattárában találhatók.[28] Mindebből elég egyértelműen látszik, hogy még győri kanonokként egyháztörténeti munkásságához készült ezekkel a jegyzetekkel, amelyeket aztán bőrkötésben a számára legfontosabb könyvek között helyezett el. Felkészülésének alaposságát jelzi, hogy a második kötet végére betűrendes névmutatót készített azokról a családnevekről, amelyek Bonfini, Istvánfi és Sambucus műveiben előfordulnak. Lapszám szerint, B, I és S betűjelzéssel ellátva sorolta fel a neveket Alapitól Zrínyiig, s még hozzákezdett Thuróczy és Ransanus szövegeinek ilyen feldolgozásához is, de ez néhány név feltüntetése után megszakad.

A püspöki könyvlajstromot Barclay már említett kötete és Náray György Lyra coelestis (Nagyszombat, 1695) című ismert katolikus énekgyűjteménye zárja.

A lista negyedik részét ugyan sajnálatos módon nem ismerjük, de feltételezhető, hogy (ha egyáltalán elkészült) azon szerepelt Alphonsus a Jesu Maria kötete: Consiliarius spiritualis praelatorum in se continens complura, maximique ponderis ad bene gubernandum Consilia, Herbipoli, 1698. Possessorbejegyzése: „Ex Lib. Step: Telekesi Eppi Csanadiensis Custod: Jaurienesis 1699” (Jelenlegi egri jelzete: Mm. I. 48). A könyv címlapja szerint a szerző a spanyol karmeliták elöljárója volt, művét franciára és latinra lefordították, s újonnan javított kiadásban adták közre. Valószínűsíthető, hogy a frissen megjelent kötetet az egri kinevezés hatására szerezte be Telekesy, minthogy épp egyházkormányzati kérdésekben nyújtott hasznos ismereteket.

További könyvek találhatók az egri állományban, amelyekben a püspök possessorbejegyzése olvasható, ezeket azonban már egri püspökként szerezte be, ezekben mindig „Episcopus Agriensis”nek írja magát, róluk másutt már szóltunk.[29] A most közreadandó könyvlajstrom néhány tételének esetében az adatok hiányossága nem tette lehetővé az azonosítást, túlnyomó többségük viszont meghatározhatónak bizonyult. A könyvbeszerzések útja elég markánsan kirajzolódik: a tételek legtöbbje valamelyik német város nyomdájának latin nyelvű kiadványa. Az is látszik az állományból, hogy a II. Rákóczi Ferenc által is igen nagyra becsült püspök széles látókörű, történelmi és egyházkormányzati munkák iránt különösen fogékony személyiség volt. Műveltségének, gondolkodásmódjának a korábbiaknál árnyaltabb bemutatásához a fenti könyvjegyzék közreadása remélhetőleg hasznosítható adatokkal tud hozzájárulni.

Bitskey István