szemle

Knyigi iz szobranyija knyazej Eszterhazi v moszkovszkih bibliotyekah. – Bücher aus der Sammlung der Fürsten Esterházy in Moskauer Bibliotheken. Katalog. Der Katalog wurde geschafft von: Karina A. Dmitrijeva, Nyikolaj N. Subkov et alii. Moszkva, 2007. Rudomino, 350 l.

A sárospataki református kollégium könyvei Szovjetunióba vitt részeinek visszaadása után, a magyar könyv-, és könyvtártörténet újabb nyereséget könyvelhet el: megjelent a Kismartonból Moszkvába szállított egykori Esterházykönyvtár ma is fellelhető 1321 művének katalógusa. Nem tudjuk, hogy ezeket a könyveket a tulajdonos Esterházy család visszakapja-e, csak reménykedni tudunk ebben. Ugyanígy várjuk, hogy a Nyizsnyij Novgorodban lévő Kornfeldkönyvtár teljes katalógusáról is számot adhassunk (reméljük néhány hónapon belül megtehetjük). Ahogy a pataki gyűjteménynek is megjelent a katalógusa, a könyvek visszaadása előtt (Displaced Books from Sárospatak Calvinist College Library (Hungary) in the collections of Nizhny Novgorod Regional Research Library. Catalogue. Trofejnije knyigi iz bibliotyeki Sarospatakszkovo reformatszkovo kolledzsa (Vengrija) v fondah Nyizsegorodszkoj goszudarsztvennoj oblasztnoj unyiverszalnoj naucsnoj bibliotyeki. Katalog. Compiled by E. Zhuravleva, N. Zubkov, E. Korkmazova. Moscow, 1997, Rudomino), most is reménykedünk az egykori könyvtár egységének a helyreállításában. A Rudomino Idegennyelvű Könyvtár igazgatónője, Jekatyerina Genyijeva asszony elkötelezett híve az Oroszországba került európai gyűjtemények darabjai azonosításának. Az esetleges visszaadás természetesen már nem a könyvtárosokon múlik. Orosz kollégáink komoly munkát fordítanak arra, hogy ezeket a gyűjteményeket rekonstruálják, és az egyes kötetek leírásait katalógusszerűen közreadják. A tudományos kutatás számára ezek a katalógusok kiváló kiindulópontot jelentenek a további állományi részek azonosításához.

Így van ez az Esterházy-könyvtár esetében is. 102 kötetről már tudtunk eddig is, hiszen szerepelnek a Rudomino Könyvtár 16. századi német nyelvű könyveinek katalógusában (Catalogus librorum sedecimi saeculi qui in Totius Rossiae Reipublicae Litterarum Externarum Bibliotheca asservantur. Curavit N. V. Kotlerev. Partis primae, Editio Germanica aucta et emendata libri verba Germanica continentes. Composuerunt E. A. Korkmazova, A. L. Ponomarev. Moquae, 1996, Rudomino). A mostani kötetben Karina Dmitrijeva és Nyikolaj Subkov bevezető tanulmánya számos új információval szolgál a kismartoni gyűjtemény sorsát illetően. Esterházy Pál nádor könyvtárát végrendeletileg a kismartoni ferencesekre hagyta. A nádor halála (1713) után azonban nem hajtották végre a végrendeletnek ezt a részét. Ezt nem kell feltétlenül tudnia a moszkvai könyvtárosoknak, így a tanulmányban 1696-os dátum szerepel a könyvek átadására. Esterházy Pál könyveinek egy részét – a katalógust ismerve nem az egész gyűjteményt – 1756ban adták át a ferenceseknek. 1936-ban szállították vissza a könyveket (ismét nem az összeset) a kismartoni Esterházy kastélyba, ahol szakértő könyvtáros, Johann Harrich elkezdte azok rendezését, feldolgozását. A szovjet csapatok, a kastélyban, ládákban tartott könyveket vitték csak el a helyszínről. Ezekben Esterházy Pál nádor könyveinek egy része volt, és számos, főként 18. századi más kötet (ennél modernebb kiadású, csak elvétve akadt).

A bevezető tanulmány két olyan akcióról is beszámol, amelyek megbontották az elszállított gyűjteményi rész egységét. A könyvek mindkét alkalommal Berlinen át Budapestre kerültek. Az Országos Széchényi Könyvtár 2003-ban visszaadott az Esterházy Privatstiftungen tulajdonába 362 olyan kötetet, amelyeket 1960-tól, vagy 1972től Keszthelyen őrzött. A két könyv-visszaadási akciónak most kerültek elő dokumentumai. Sajnos nem készült jegyzék a könyvekről. Az 1756-os katalógus, a Harrich-féle leltár, a mai kismartoni állomány és a most kiadott katalógus segítségével azonban össze lehet állítani a hiányzó könyvek jegyzékét. Ezután lehet kísérletet tenni a könyvek azonosítására részint a moszkvai gyűjteményekben, részint az Országos Széchényi Könyvtárban. Amennyiben az orosz fél visszaadná a könyveket Kismartonba, akkor valóban érdemes lenne a mai magyarországi gyűjteményekben esetlegesen fellelhető Esterházy anyagot is visszaszolgáltatni, vagyis fizikailag is rekonstruálni egy történelmi magyar könyvtárat.

A most Monszkvában a Rudomino Könyvtár és az Esterházy Privatstiftungen közreműködésével kiadott katalógus anyaga sok szempontból szenzációs. Alig ismerünk könyveket az Esterházy Pált megelőző Esterházy-generációk könyvtárából. Most, a tulajdonosi bejegyzések alapján kézbe vehetők Esterházy Miklós nádor, és fiainak kötetei is. Már a Harrich-jegyzék alapján is tudtuk, hogy Oláh Miklós könyveinek egy része Moszkvába került (Szelestei Nagy László: Oláh Miklós könyvtáráról. In: Program és mítosz között. 500 éve született Oláh Miklós. Szerk. Mózes Huba, Bp. 1994. Szent István Társulat, 51–69.) Most további kötetekkel gazdagíthatjuk ezt a képet. Czeglédi Pál, és több református lelkész könyvtára is az Esterházy-könyvtárba került a 17. század közepe táján. Most ezek a kis gyűjtemények is rekonstruálhatóakká váltak. Szenci Molnár Albert eddig csak említésből ismert nyomtatványai is előkerültek a Czeglédi könyvekkel (Váráshelyi Judit: Oppenheimi nyomtatványok Szenci molnár Albert esküvőjére. In: Summa. Tanulmányok Szelestei Nagy László tiszteletére. Szerk.: Maczák Ibolya. Piliscsaba, 2007. PPKE. 336–340.).

Az egyes tételek leírásában az orosz kollégák a saját szabályaikat követik, amelyek eltérnek a miénktől. Néha fájó módon. Ilyen például az, hogy az egyetemi disputák kiadásainál (tézis füzetek) ők csak a praesens nevét tüntetik fel a katalógusban, míg nekünk a respondens, a diák neve az érdekes a hungaricumok kutatásakor. Ez azt jelenti, hogy nekünk ezeket a könyveket darabonként kézbe kell venni. Már csak azért is, mert a kéziratos bejegyzések olvasása sok gondot okozhatott a magyarországi hely-, és személyneveket nem ismerőknek, tehát ezek alapvető korrekcióra szorulnak. Ugyanígy, sajnos, kimaradt a kötetből (nem értem, miért) a possessorok mutatója. Sajnos az orosz szabályok szerint nem kell a helyneveknél a történeti alakot is feltüntetni, így anakronisztikussá válik a kötet, hiszen Bratislavában nem jelent meg könyv a 17. században, ahogy Košicében, Trnavában, vagy Clujban sem. Ezeknek a városoknak megvan a maga becsületes korabeli neve, ahogy a ma használt becsületes nevük is. Gondolom, mindkettőt illene feltüntetni.

A magyarországi kutatók számára a lényeg az, hogy lehetővé válik Esterházy Pál nádor könyvtárának szinte teljes rekonstrukciója, illetve a könyvtár beillesztése abba a környezetbe, amelynek egyéb részei (kertkultúra, zenei kultúra, építkezések, udvari élet stb.) meglehetős alapossággal ismertek.

Monok István