közlemények

 

A Müller-család a könyvszakmában (A Nova kiadó előzményei). Amikor 1998-ban megírtam a Nova Irodalmi Intézet (1924–1949) történetét,[1] még csak a két alapító-testvérről tudtam: Müller Dávid és Mór, mindketten könyvkereskedők. Azóta került a kezembe Kellér Dezső visszaemlékezése, amelyből érdekes dolgok derülnek ki a Müller családról. Kellér a harmincas években mint operettlibrettista került kapcsolatba a Novával, amely – ahogy írja –: „tulajdonképpen egy könyvesbolt volt … de mellékesen … színdarabok elhelyezésével is foglalkozott”. Müller Dávidnak pedig

„Négy testvére volt, mind a négy könyvkereskedő. Testvéreinek a gyermekei is kitartottak a könyv mellett. A böngészők tudták, hogy a város mely pontjain található Müller-könyvüzlet és antikvárium: a Teréz körúton, József körúton, Üllői úton, Rákóczi úton és a Laudon utcában, hogy csak az ismertebbeket említsem. És természetesen az Andrássy úton.”[2]

Hozzáteszi azt is, hogy „a harmincas években örökséghez jutottak, abból alapították a kiadóvállalatot.” Az örökség lehetséges (erről még lesz szó), de az tény, hogy a Nova 1924-től működött.

Müller nevű könyvkereskedő több is volt a századfordulós Budapesten[3] – kérdés, hogy valóban rokonai voltak-e ezek Müller Dávidnak, vagy Kellér csak a saját vélekedését írta le. Ez csak úgy volna minden kétséget kizáróan tisztázható, ha valamennyinek megtalálható lenne az anyakönyvi bejegyzése, melyből kiderülne a szülők neve.[4] A továbbiakban vázolom azokat az adatokat, amelyeket a feltételezhető rokonokról tudhatunk, illetve áttekintem a Nova előzménye, a Müller Dávid és társa cégről fellelhető információkat.

Müller Lipót (?–?)

Müller Izidor, Mór és Dávid édesapja. Az anyakönyvi bejegyzés szerint fiai születésekor szabómester volt. Felesége Reiß Karolina.

Müller Ignác (talán: 1832?–1912. március 24.)

Ha rá vonatkozik a fenti születési és halálozási időpont, akkor természetesen nem lehet Dávidék testvére, de lehetséges, hogy a nagybátyja volt. 1885-ben már „ódondász, antiquar-Buchhändler”ként szerepel a lakcímjegyzékben, a Király utca 20 alatt. Az ő üzlete volt a Laudon (ma Káldy Gyula) utca 2-ben, legalábbis a halála után itt volt a „Müller I. utóda” nevű bolt.[5] A húszas években özvegy Müller Ignácné vezette.[6]

 

Müller József (talán: 1852?–1943. június 11.)

1888-ban már ódondász a Laudon utca 2-ben, az 1910-es évektől viszont a Dob utca 19-ben találhatjuk az üzletét, még 1928-ban is. Az 1924-es telefonkönyvben viszont szerepel egy bizonyos özvegy Müller Józsefné könyvkereskedő, a Király utca 20 alatt…

Müller Lipót (talán: 1856?–1924. december 6.)

Így hívták Dávid fiának, Pálnak a „kvatter”-ét[7] vagyis névadóját, tehát feltételezhetjük a rokonságot. A fenti személy nem könyvkereskedő volt, hanem magánzó vagyis a vagyonából élt. Nem Dávid testvére volt, mert a zsidóknál nem szokás a családban élő személy nevét adni egy újszülöttnek, tehát Lipótnak, Dávid apjának nem lehetett Lipót nevű fia. A századfordulón a Király utca 20-ban lakott, ahol korábban Ignác is. Talán az ő fia volt, vagyis esetleg unokatestvére Dávidnak. Mivel a kvatter gyakran támogatta, illetve tette meg (egyik) örökösének azt, akinek közreműködött a névadásában, feltételezhetjük, hogy Pál is örökölt. A különböző szóba jöhető Lipótok közül a fenti halálozási időpont a legvalószínűbb – bár a kiadó már 1924 októberében indult.

Müller Adolf (1860?–1924. augusztus 18.)

Stemmer Ödön 1895-ben az Üllői úton említi, ahol a 11–13. szám alatt „óriási helyiségében egy nagyon elhanyagolt könyvtárkészlet” volt található.[8] Halála időpontja alapján akár ő is lehetett az örökhagyó, akinek pénzéből Dávidék kiadót csinálhattak, de ennek némileg ellentmond az a tény, hogy Adolf özvegye még 1928-ban is működteti a céget.

Müller Izidor (1863. november 6– 1956. december 11.)

Dávid és Mór bátyja. Három osztályt végzett a kereskedelmi iskolában. Boltja, amelyet 1892-ben indított,[9] a Teréz körút 1/a-ban[10] volt, ahogy a lakása is. Stemmer megjegyzi róla, hogy „egy fél évszázadon túl egyazon helyen” működött,[11] valószínűleg az 1949-es államosításig. A temetői adatbázisból kitűnik, hogy a századfordulón két fia született, de pár hónap után meghaltak. 1903-ban született Lajos nevű fia, aki öngyilkos lett 1920-ban. Az 1906-os születésű György viszont kereskedelmi érettségit tett, apja üzletében dolgozott, majd 1945. október 15-étől tulajdonos is lett.[12] Valószínűleg az ő révén került kapcsolatba Rejtő Jenő Müller Dáviddal és a Novával. Egy történet szerint György 1923-ban együtt nyaralt Siófokon Rejtővel, mivel annak aktuális szerelmének unokahúgával járt jegyben.[13]

Müller Mór (1865. november 16–1911. augusztus 21.)

Könyvesboltja, a József utca 32-ben volt, amely tulajdonképpen a József körút 31/a épülete – itt volt a lakásuk is. Indulásának időpontja nem tisztázott, de a századfordulón már működött. Talán ő volt az, aki 1910 körül képeslapokat adott ki, az egyiken például Abony látképe látható a zsinagógával. Ezeken a lapokon cége neve, mint „könyv- zenemű- és papírkereskedés” szerepel.[14] Öcscsével, Dáviddal 1901-ben megalapította a Nova elődjét. Halála után özvegye továbbvitte az antikváriumot, 1914-ben még működött.

Müller Dávid (1867. december 16–1945. december 27.)

A családban ő a legkisebb fiú, Kellér leírása szerint „alacsony termetű, sörtehajú mokány” ember volt. Kereskedelmi iskolát végzett, de érettségije valószínüleg nem volt. 1884 végén belépett a Nemzeti Torna Egyesületbe, de az országos hírnevet már egy másik sportklubban szerzi meg: 1888 novemberében alapítótagja lesz a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) egyesületnek. Megkapja a Magyarország örökös viadora címet, ami azt jelenti, hogy háromszor egymás után megnyerte a Palicson rendezett – nem-hivatalos magyar bajnokságnak számító – tornászversenyt. Ezenkívül több tucat érmet nyert, nemcsak tornában, hanem futásban, úszásban, és kerékpározásban is.[15] Dicsőségének tetőpontján éri a számára legnagyobb kitüntetés: Stróbl Alajos róla mintázza meg a – ma a Magyar Nemzeti Múzeum előtt látható – Arany János-szobor egyik mellékalakját, Toldi Miklóst.[16]

1896-ban visszavonult az aktív versenyzéstől és az Andrássy út 32 alatti üzletének[17] szentelhette idejét, amely 1894 óta volt a tulajdonában. Stemmer Ödön 1895-ben antikváriusként említi, de hozzáteszi, hogy „a bizonyára jövedelmezőbb biciklikkel is foglalkozott”,[18] pl. az MTK kerékpárosai már az ő gépein versenyeztek. Kellér is megemlíti, hogy „nemcsak könyveket árusítottak, hanem korcsolyát, biciklit, festményt és még sok egyebet. Aztán maradt csak a könyv, az egyéb holmi lekerült a pincébe.”[19] Gál György Sándor is hasonlóan írja le az üzletet, hozzátéve, hogy Rejtő Jenő számára „ez a könyvesbolt jelentette a Szajna-partot”, ahol kedvére böngészhetett. A legenda szerint az öreg Müller az üzlet gázcsövén bemutatott tornászmutatványokkal kápráztatta el a sportokért különösen lelkesedő Rejtőt.[20]

Kellér két történetet mesél el róla. Az egyik szerint Müller minden délben a könyvesboltból nyíló kis irodában ebédelt, méghozzá „mint az egyszerű emberek, csak úgy parasztosan, lábasból”, s amikor ezt az egyik szerző véletlenül meglátta „egy életre elvágta magát” a kiadójánál… A másik történetben az általa kiadott operett[21] rendezőjét, Szabolcs Ernőt[22] figyelmeztette a próbán, hogy hatásosabb lenne, ha a primadonna estélyi ruhában lépne a színpadra – nem tudván ugyanis, hogy egyszerűen a ruhaszalon nem küldte még el a ruhát. Az előadáson viszont elégedetten állapította meg, hogy megfogadták a tanácsát…[23]

Ahogy Kellér írja, halála előtt pár nappal még láthatták körözni a városligeti jégpályán. Nekrológként a következő rövid cikk jelent meg róla a Corvinában:

„A Nova Irodalmi Intézet alapítója, a könyvesszakma egyik öreg és lelkes harcosa eltávozott körünkből. Az ép testben ép lélek közmondásnak megtestesítője. A sportban szerzett rugékonyságát, fiatalos lendületét s lovagiasságát a legutolsó időkig épségben megőrizte. Kartársai körében éppen ezért osztatlan megbecsülésnek örvendett. Elhunyta egész szakmánk vesztesége, emlékét kegyelettel őrizzük meg.”[24]

Müller Pál (1898. október 19–1957. január 3.)

Müller Dávid és Engel Éliás Hulda (1873–1952. április 23.) fia. Kereskedelmi érettségit tett, hivatalosan 1928-tól társtulajdonosa a Nova Irodalmi Intézetnek. Rejtő Jenő, a Nova máig legnépszerűbb írója Pál miatt hagyta ott az őt felfuttató kiadót, mivel nyilvánvalóvá vált (jóllehet az öreg Müllert kedvelte), hogy nem képes együtt dolgozni Pállal, aki gyakran kifogásolta Rejtő történeteit, stílusát és humorát. Pedig Rejtő korábban jó véleménnyel volt róla: „Angol kereskedő típus. Zárkózott, kicsinyes de nem kapzsi dzsentlemen. … Hangulata változó, de sohasem rosszindulatú.” A viszonyuk azonban mégis egyre romlott a sok „jogi és számtani akrobatika”, a „führerkedések, kritikák és korholások” miatt, ahogy a „szakítólevélben” írja:

„…torkig vagyok a Maga érthetetlen udvariatlanságaival, basáskodásával, szavambavágásával, leintésével és lakonikus intézkedőmódjával, amellyel velem érintkezik. Kenetteljes és látszatokat keltő kioktatásait, tanításait és mindazt, amit a kettőnk között esetleg fennálló szellemi felsőbbsége sem indokol.”[25]

Müller Pál apja halála után átvette a cég vezetését, s ő szerepel fordítóként az 1948 júniusában a Novánál megjelent Magányos asszonyok című Fannie Hurst-regény címlapján. A kiadó 1949-es államosítása után sportoktatóként dolgozott.

*

Út a Nova kiadóhoz

Bár a Nova csak 1924-től működött ezen a néven, a gyökerei korábbra nyúlnak vissza, s lassú kialakulása nem ment zökkenők és megtorpanások nélkül. Müller Dávid még a századfordulón határozta el, hogy kibővíti üzletét, s bátyjával, Mórral közös vállalkozást indított. A hivatalos cégbejegyzés a következő volt:

Müller Dávid és társa cég. A társaság jogviszonyai: Közkereseti társaság. Indult 1901. április 20-án. Tagok: Müller Dávid sporttárgyak, vívó-, és tornaeszközök, kerékpárok, sportöltönyök és varrógépekkel kereskedő, és Müller Mór ódon könyv és régiségkereskedő budapesti lakosok. A cég képviseletére egyedül Müller Dávid jogosult. Üzlete: VI. Andrássy út 32.[26]

A fentiekből is kitűnik üzletének sokfélesége – sőt itt a könyveket nem is említik… Láthatólag ő volt a társaság „motorja”, bátyja tulajdonképpen csak csendestársi szerepet vállalt.[27] Nem tudhatjuk, hogy az új cég hogyan működött, de valami nem volt rendben vele, mert 1904-ben az alapító kivált:

Müller Dávid társtagi minőségének és cégjegyzési jogosultságának megszüntetése mellett maga a cég Müller Mór eddigi társtulajdonos, mint egyedüli cégbirtokos, a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe átvezettetett.[28]

Hat évig a két volt cégtárs külön-külön működött. 1910. január 15-étől azonban a társaság új életre támadt, egy kicsit furcsa módon:

Müller Dávidné, született Engel Éliás Huldának az üzletbe társtagul történt belépése folytán maga a cég mint közkereseti társaság a társas cégek jegyzékébe átvezettetett.[29]

Nem tudjuk, miért volt szükség erre az ügyeskedésre. De valószínű, hogy – bár hivatalosan csak a felesége és a bátyja voltak a társaságban – újra Müller Dávid volt az eszmei irányító. A cég tehát most így nézett ki:

Társtagjai: Müller Mór, és Müller Dávidné könyvantikvárium, régiségek és sportcikkekkel való kereskedők, budapesti lakosok. A céget egyedül Müller Dávidné társtag képviseli, és önállóan jegyzi.[30]

A társaság így működött évekig. Egészen addig, amíg az idősebb testvér, Müller Mór meg nem halt 1911-ben. Ily módon a társaság ismét megszűnt volna, de találtak valakit, aki belépett a helyére:

Az üzletbe társtagul belépett Engel Artúr, kerékpár, autó, és különféle sportcikkek, könyv-, és antikváriumi régiségekkel való kereskedőnek, budapesti lakosnak társtagi minősége bejegyeztetett.

Elhalt Müller Mór társtagi minőségének megszűnése bejegyeztetett.[31]

Az új tag valószínűleg csak névrokona volt a nyitrai születésű Müller Dávidnénak. Talán azonos azzal a személlyel, aki 1885. február 11-én született Pusztamogyoróson, és 1916-ban, amikor egy bank cégvezetője volt, felvették szabadkőművesnek.[32] Az ezt közlő forrás nem mondja, hogy könyvkereskedő, de közli a lakcímét: Akácfa utca 36 – ugyanitt lakott a tízes években Müller Dávid is. Később még kétszer fordul elő az új tag neve a cégjegyzékben: egy esetben egyértelműen Engel Árminként szerepel, a másik bejegyzésnél pedig Artúrnak is, Árminnak is lehet olvasni a nevét. Ez talán azzal magyarázható, hogy Engel – ahogy akkoriban ez nem volt ritka – a „közéleti neveként” használta az eredeti személyneve helyett a magyarosabb Artúrt. A korabeli budapesti telefonkönyvben viszont Euger Artúr szerepel cégtársként, de ez nyilván egyszerű sajtóhiba.

A cégnek tehát – amely hivatalosan továbbra is Müller Dávid és társa néven működik – Müller Dávid valójában nem is tagja… Mindazonáltal kitűnően prosperálhatott, több mint egy évtizeden keresztül nincs információnk felőle.

Dávid 1916-tól bevonult a gyalogsághoz, de majdnem ötvenévesen már nem került ki a harctérre, irodában dolgozott őrmesterként, fia Pál szintén őrmesterként szolgált 1918-ban.[33] A világháború után már tervezhették, hogy könyveket fognak kiadni, amire bizonyíték, hogy megszerezték jónéhány külföldi könyv kiadási jogát – jóllehet nemsokára eladták ezeket.

A korábban a Singer és Wolfnernél dolgozó Erdős Ármin által vezetett Dante kiadó és a Müller Dávid és Társa cég között 1922. március 9-én egy megállapodás született, amelyben az utóbbi átadja a Danténak Hedwig Courths-Mahler német írónő 22 db kötetét, illetve annak fordítási és magyar nyelvű kiadási jogát a következő feltételekkel:

– a műveket meghatározott ütemterv szerint folyamatosan kötelesek megjelentetni 1924. december 31-ig. A 12 kisebb kötetért 2000 birodalmi márkát, a nagyobbakért 2500-at kell fizetni – feltéve, hogy a márka árfolyama nem süllyed 3 magyar korona alá, ez esetben a különbözetet ki kell egyenlíteni. A meg nem jelent kötetekért 5000 korona kártérítést kell fizetni, és a kiadási jog visszaszáll Müllerékre.

– minden mű első kiadásának megjelenésekor 4000 példányig a fűzött és bruttó bolti ár 3%-át, azon felül (valamint a további kiadásoknál) 5%-át, de legalább 10.000 koronát mint forgalmi jutalékot köteles fizetni.

– minden kiadásból 25 példányt ingyen ad a Dante Mülleréknek, további köteteket pdig 45% engedménnyel.

1923. február 21-én egy hasonló szerződést kötöttek ezúttal 28 db Wilhelmine Heimburg-kötet kiadásáról. Valószínűleg 1927-ben (ugyanis a dátum lemaradt, csak a szövegből következtethetünk rá) a Dante által ténylegesen kiadott 23 Courths-Mahler- és 16 Heimburg-kötet kiadásának jogát véglegesen átadták Müllerék 5000 pengőért.[34] A szerződés szerint a Novának ettől függetlenül joga volt kiadni két szabadon választott Courths-Mahler-művet a „Nova Regénytár” című sorozatukban – ám ők sohasem adtak ki az illusztris szerzőnőtől egyetlen könyvet sem…[35]

Nem tisztázott, hogy a leendő Nova tulajdonosai pontosan mikor szerezték meg ezen művek kiadási jogait, és az sem, hogy végül is miért adták el. Sokkal korábban nem történhetett a dolog, ugyanis Magyarországon csak 1922. február 14. után kellett jogdijakat fizetni a külföldi szerzőknek, hiszen a trianoni békeszerződés értelmében ekkor kellett csatlakoznunk a Berni Kiadó Szövetséghez. Mivel e határidő után alig egy hónappal jött létre a szerződés a Dante és a Nova között, akár azt is feltételezhetjük, hogy Müllerék eleve azért szerezték meg a sikeres német írónő könyveinek kiadási jogát, hogy szép haszonnal tovább adhassák…

Pedig 1924. október 12-én történt megalakult a

Nova Irodalmi Intézet (Müller Dávid és társa), Nova Literarische Anstalt. Cégvezető Müller Dávid. Az új magyar és német cégszöveg, továbbá Müller Dávidné és Engel Artúr társtagok eddigi foglalkozásán felül könyvkiadó, -kereskedői minőségük, valamint az a körülmény, hogy a céget egyedül Müller Dávidné jegyzi, végül Müller Dávid alkalmazott cégvezetői minősége, és a „pp”36 toldattal való önálló cégjegyzési jogosultsága bejegyeztetett.

Az eddigi cégszöveg megszűnése bejegyeztetett.37

A Nova tehát készen állt arra, hogy kilépjen a nagyközönség elé a kiadványaival. Még ebben az évben beléptek a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Országos Egyesületének könyvkiadói szakosztályába, amint ezt az egyesület lapja is közölte.38 Az új kiadó képviselői Müller Dávid, Müller Pál és Benedek László39 voltak. 1928. május 11-én pedig így módosult a cégbejegyzés:

Az üzletbe belépett Müller Dávid és Müller Pál budapesti lakosoknak könyvkiadó, könyv, zenemű, műtárgyak és régiségek kereskedésével foglalkozó iparüzlettulajdonosok társtagi minősége és önálló cégjegyzési jogosultsága bejegyeztetett azzal, hogy a társtagok a céget oly módon jegyzik, hogy az előírt vagy előnyomott cégszöveg alá Müller Dávid vezetéknevét, Müller Pál teljes nevét, Müller Dávidné pedig a Müllerné nevet önállóan írják.

Az üzletből kilépett Engel Artúr társtagi minőségének, továbbá Müller Dávid cégvezető ezen minőségének, és mindkettejüknek cégjegyzési jogosultságának megszűnése bejegyeztetett.40

Bálint Gábor