szemle

A csíksomlyói Ferences nyomda és könyvkötő műhely. A csíksomlyói ferences nyomdászok és könyvkötők emlékére. Kiállítási katalógus. Csíkszereda, 2007. Csíki Székely Múzeum. 72 l.

A 13. század óta jelenlévő, Assisi Szent Ferenc reguláját követő szerzetesek jelentős szerepet játszottak a karakteres erdélyi kultúra kialakításában. Elsőnek a szász városokban meggyökeresedett, a 14. században a Székelyföld központjában, Marosvásárhelyen kolostort alapító ferencesek csíksomlyói kolostora volt az egyetlen rendház, amely a 16. században túlélte a reformáció korát. A szegénységet fogadó somlyói barátok a református fejedelemség időszakában is folytatták missziós tevékenységüket a katolikus  székelyek és a moldvai csángó között. Templomuk és kolostoruk a vidék szellemi központjává vált. Iskolát alapítottak. Az oktatás színvonalát az ott írt és a diákok részvételével előadott iskolai színjátszással emelték, amely számottevő hatással volt a székelység katolikus vallásának, anyanyelvének, sajátos kultúrájának és hagyományának megőrzésére. A 15. századtól nagy gonddal és igényességgel Csíksomlyón létrehozták Erdély egyik legértékesebb katolikus gyűjteményét, több ezer kötetes könyvtárukat. 1676-ban nyomdát alapítottak, amelyet hamarosan könyvkötő műhellyel egészítettek ki. Az erdélyi fejedelemség területén, Apafi Mihály (1661–1690) fejedelemségének időszakában alapított officína, a nagyszombati jezsuita egyetemi tipográfia mellett az egyetlen több évszázadon keresztül folyamatosan működő katolikus nyomda volt. Alapítása és tevékenysége szorosan összefüggött az ellenreformáció megerősödésével. A Kájoninyomda nemcsak a közvetlen környezetére, az erdélyi katolikus székelységre hatott, hanem az egyetemes magyar kultúrára is komoly hatással volt. A 225 éven át folyamatosan működő szellemi műhely kiadványait és tevékenységét a magyar művelődéstörténet számos ága tartja számon.

A Kájoni János által alapított csíksomlyói nyomda évszázadokon át fölhalmozott tárgyi emlékei 1961-ben kerültek be a Csíki Székely Múzeum jogelődjének gyűjteményébe. Az 1970-es évek végétől Muckenhaupt Erzsébet muzeológus, könyvtáros tudományos igénnyel dolgozza föl a csíksomlyói Ferences nyomda és a ferences szerzetesek működésével kapcsolatos dokumentumokat. Tudományos kutatásainak eredményei – középkori és koraújkori kéziratok, ősnyomtatványok, nyomtatványok azonosítása és szakszerű leírása, kötés- és nyomdatörténeti kutatásai – előadásokban és publikációkban hasznosultak a szakmai közvélemény és az érdeklődők számára. A nyomda alapításának 325-dik évfordulóján, 2001-ben a Csíki Székely Múzeum az általa összeállított és megrendezett gazdag anyagból nyitotta meg állandó kiállítását „A csíksomlyói Ferences nyomda és könyvkötő műhely” címmel. Az évente 15.000 látogatót fogadó, sikeres kiállítás napjainkra megújult, erről tanúskodik a most ismertetendő díszesebb és tartalmában gazdagabb katalógus is.

Az egykori tipográfia megszűnése óta, első ízben kerültek bemutatásra ilyen nagy számban a nyomda és a könyvkötő műhely tárgyi emlékei. Tíz székelyföldi könyvtár állományából és Pap Leonárd tudós ferences atya gyűjteményéből válogattak a szervezők, így kiegészítve a kiállítás alapját képező, Csíki Székely Múzeum régi-könyvgyűjteményét és a középkori eredetű somlyói ferences könyvtár anyagát. A kiállított tárgyak között 125 nyomtatvány és könyvkötés került bemutatásra. Egyrészt az 1676 és 1700 között kiadott nyomtatványok, másrészt a 18–19. századi tankönyvek, ferences szerzetesek írásai, énekes-, imádságos- és liturgikus könyvek, vallásos társulatok kiadványai, vitairatok, jogi művek, búcsús nyomtatványok, valamint a nyomdával és a könyvkötő műhellyel kapcsolatos dokumentumok és tárgyi emlékek. Utóbbiak közül külön kiemelendő a 18. században fölújított Kájoni-féle eredeti kézisajtó, vagy a könyvek és szentképek illusztrálására alkalmazott egykorú rézmetszet-lemezek, valamint a korabeli könyvkötőszerszámok.

A kiállítási katalógus tartalmazza a kiállított tárgyak színes reprodukcióit és ezeknek tudományos színvonalú leírását. Minden egyes tételnél megadja a terjedelmi adatokat, méretet, lelőhelyet és jelzetet, bibliográfiai hivatkozást. Mivel a katalógus nem tartalmaz gyűjteménytörténeti áttekintést, ezért az összes leírásnál közli az adott dokumentum korábbi posszeszorait és provenienciáját. Majd röviden összefoglalja a kiállított darab művelődéstörténeti jelentőségét. Ezt a történeti kötések rövid ismertetése követi. A kiadvány használatát és a kiállított tárgyak közötti tájékozódást Gyarmati Zsolt előszava, P. Pap Leonárd OFM atya köszöntője és Muckenhaupt Erzsébetnek a nyomda, valamint a könyvkötő műhely rövid történetét ismertető bevezetője segíti. Legvégül a legfontosabb szakirodalom felsorolása, továbbá angol és román nyelvű rezümé zárja a kiadványt.

A megjelenítésében és tartalmában egyformán színvonalas katalógust nagy haszonnal ajánlhatjuk a régi magyar irodalommal, a nyomdászattörténettel, a könyvkötéstörténettel és művészettörténettel foglalkozó szakemberek számára.

Bánfi Szilvia