FIGYELŐ

150 éve született Fejérpataky László. Fejérpataky László születésének 150. évfordulója tiszteletére ez év novemberében kiállítás nyílt az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, amely egész élete munkásságának kíván emléket állítani.[1]

Felvidéki nemesi család tagjaként született Eperjesen 1857. augusztus 17-én. Édesapja a kerületi főtörvényszéknél dolgozott. Már kisgyermekként szenvedélyesen gyűjtögette az édesapja irodájába beérkező borítékokról a címeres pecséteket.

Iskoláit Budapesten kezdte a piaristáknál, de rövidesen magántanuló lett. 1875-ben az érettségi megszerzése után a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán főképp történeti előadásokat, Horvát Árpádtól oklevéltant hallgat, majd ösztöndíjjal két évet Bécsben az Institut für Österreichische Geschichtsforschungban tanul, ahol Theodor Sickel, a Monumenta Germaniae Historica kiváló tudósa lett a mestere. Közben katonai kötelezettségének eleget téve tartalékos tüzérhadnagy lett. 1878-ban bölcsészdoktorátust, majd középiskolai tanári oklevelet szerzett.

1879-től már a diplomatika magántanára, akire Szilágyi Sándor, az Egyetemi Könyvtár főigazgatója felfigyelt és meghívta a Kézirattár kódexeinek feldolgozására. A mindössze 24 éves, ambiciózus fiatalember máig példamutatóan készítette el a jegyzéket „A budapesti m. kir. Egyetemi könyvtár kódexeinek címjegyzéke” címmel. Ennek is köszönhetően 8 hónapos ösztöndíjat nyert Berlinbe és Párizsba, ahol a kor legkiválóbb szakértőinél tanulhatott (G. Watterbach, H. Bresslau, G. Waitz). Hazatérve a diplomatika első számú magyar szakértőjévé válik, aki a kiváló autodidakta elődök után megkezdi egy új levéltáros iskola szervezését.

1882-ben kinevezik a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárnokává az Országos Széchényi Könyvtárba. Ekkor válik ki a Kézirattárból a Levéltár, ahol a nemesi családok addig szétszórva, kastélyokban, udvarházakban őrzött levéltárait összegyűjtötték. Fejérpataky nagy lelkesedéssel és ambícióval lát munkához. Kapcsolatokat épít, sorra látogatja a hazai családi levéltárakat. Tudományos és hivatali karrierje töretlenül halad előre. 1889-től I. oszt. segédőr. A Kézirattár és a kialakuló Levéltár könyvtáron belüli státusza körüli tisztázatlanságok, presztízskérdések is közrejátszhattak abban, hogy közte és a kiváló kézirattáros, Csontosi János között szakmai és emberi rivalizálás alakulhatott ki. Végül egy nagyon szerencsétlen és igaztalan ügy kapcsán Csontosit eltávolították a könyvtárból. 1893-tól Fejérpataky a Kézirat- és Levéltári osztály őre, egyben átveszi a Magyar Könyvszemle szerkesztését.

1894 januárjától a könyvtár igazgatóőre. 1915-től a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, de mellette megtartotta a könyvtár vezetését is, egészen 1919 végéig, amikor Melich Jánost nevezik ki a könyvtár élére.

Fejérpataky László a könyvtár történetébe gyarapító igazgatóként vonult be, aki tudta, minden korszerű technika hamar elavul, igazán maradandó érték csak a gyűjtemény maga. Ennek védelme érdekében még a frissen kiépített villanyvilágítást is kiköttette, amikor 1904-ben egy rövidzárlat miatt a torinói könyvtárban tűz pusztított. 1894-ben megszerezte Kossuth könyvtárát ajándékba, megvásárolta levelezését és iratait. Cserével hozta haza a Hunyadi-levéltárat és a Cyrillus korvinát. Megvette Horvát Árpád, Kisfaludy Sándor könyvtárát és Egressy Gábor, Erkel Ferenc, Gyulay Pál, Jókai Mór, Liszt Ferenc, Madách Imre kéziratait. 1905-ben megszerzi Nagylucsei Orbán zsoltároskönyvét és az Emich-gyűjteményt egy korvinával. Az ő erőfeszítéseit dicséri az 1897/XII. tc.: a „kötelespéldány törvény”, melynek hatására a kisnyomtatványok és más dokumentumok beérkezése ugrásszerűen megnőtt.

Negyedszázados vezetése alatt, ha kisebb lépésekkel is, de folyamatosan fejlődik a könyvtár, javulnak a raktározás és kutatás feltételei, korszerűsödnek eszközei, gyarapodik állománya. 1896-ban elkészül a bejárati folyosó bútorzata, 1902-ben a nagyterem karzata, 1907-ben a Kézirattár karzata és emeleti része épül meg. Az ő nevéhez fűződik a családi levéltárak termének fiókos rendszerű bebútorozása. Növelte és korszerűsítette az olvasótermeket, nyitvatartásukat meghosszabbította. Beosztottaitól elvárta, hogy tartsanak lépést a tudomány fejlődésével, kutassanak és szolgáltassanak.

Mint a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek felelős vezetője, a próbatételt jelentő 1919-es esztendő – finoman szólva – zivataros körülményei között (bolsevik diktatúra, román megszállás) korlátozott lehetőségeihez képest a rábízott gyűjteményeket védeni igyekezett. A születésének évfordulója tiszteletére nemrég megnyílt kiállítás emléket állít ennek a küzdelemnek. Az ide vonatkozó dokumentumok drámai képet festenek az akkori állapotokról és arról az erőfeszítésről, amellyel a múzeum és a könyvtár dolgozói becsülettel és kitartással helytálltak a gyűjtemények védelmében. Amint az a történelemből ismert, a Magyar Nemzeti Múzeumot H. H. Bandholtz amerikai tábornok védte meg a kifosztástól.

Fejérpataky munkásságát 1902-ben III. oszt. Vaskoronarenddel, 1915-től m. kir. udvari tanácsosi címmel ismerik el. 1923-ban államtitkári címet kapott, március 6-ra bejelentkezett a kormányzóhoz, de éjjel rosszul lett és hajnalra meghalt.

Egyszerre volt tudós és tanár. 1885-ben a Magyar Történelmi Társulat kongresszusán megfogalmazta egyes történeti segédtudományok (az oklevél-, pecsét-, címertan, családtörténet, kronológia, éremtan, paleográfia) művelésének korszerű alapelveit, továbbá szorgalmazta egy Magyar Történeti Intézet felállítását. Tudományos és politikai ismertségét és rangját jelzi, hogy meghívják a Monarchia államcímerének megreformálásával megbízott testület munkájába.

Életétől, tevékenységétől elválaszthatatlan oktatói, tanári működése a budapesti egyetemen, ahol tudását, ezen belül – főleg – módszereit 1887-től a történelmi szeminárium vezető tanáraként három éves ciklusokban osztja meg hallgatóival, ezzel kiváló új tudósnemzedék kineveléséhez járul hozzá. 1895-től az oklevéltan és a címertan tanára. Az általa készített előadásvázlatokat, jegyzeteket az OSzK Kézirattára őrzi. Az egyik, paleográfiai témájú kiállított példányt[2] nyomtatásban is megjelentették, jóval halála után.[3] – Munkássága gerincét az oklevéltan alkotja, ezen belül elsősorban a hazai Árpád-kori oklevélkiadás, illetve a mögötte álló királyi kancellária. Tanítványai közé olyan nevek tartoznak, mint – többek között – Hóman Bálint, Áldásy Antal, Szentpétery Imre.

A magyar oklevélkiadás egyik legfontosabb vállalkozása a Zsigmond-kori okmánytár. Fejérpataky – felismerve az ügy fontosságát – számos oklevél lemásolásával előkészületi munkálatokat folytatott, a sorozat tényleges kiadásának kezdete Mályusz Elemér nevéhez kötődik. Két eredeti oklevél fényképét [Zsigmond adománylevelei egy Vas megyei királyi birtokról 1387. augusztus 6. és egy Szatmár megyei királyi birtokról 1387 augusztus 7.],[4] a Fejérpataky által készített autográf kéziratos másolatokat Mályusz Elemér javításaival[5] és a Mályusz-féle kiadást – az oklevéltani munkát folyamatában bemutatandó – együtt állítottuk ki. A könyvben kivonatosan közölt, Fejérpataky által már korábban kimásolt oklevelek mellé – korrekt módon – egy kis „F” betű került.

Első jelentős műve a pannonhalmi alapítólevél kérdéskörével foglalkozik (1878), Sickel módszerei nyomán. A kiállítás egymás mellé állított munkákkal teszi szemléletessé, hogy egy fontos oklevéltani kérdés hosszú tisztázást igényel.[6]

A királyi kanczellária az Árpádok korában c. kötete 1885-ben jelent meg. Ugyancsak az általa feldolgozott nagyobb jelentőségű témák közé tartozik Kálmán király oklevelei c. írása (1892). Ebben többek között a veszprémvölgyi apácák számára kiadott oklevélmásolatokat teszi vizsgálat tárgyává. A veszprémvölgyi – eredetileg görög nyelvű – apácamonostor alapítólevelének Kálmán-kori – ill. későbbi másolatban is – fennmaradt görög–latin átírása (az eredeti elveszett) tudományos viták kereszttüzébe került s így a magyar oklevéltan egyik fontos kérdésévé lépett elő, nem függetlenül Fejérpataky munkásságától. Az oklevél két példányban maradt fenn; a valódi, illetve a későbbi hamis példány megkülönböztetése a 19/20. századi kutatás nagy nyeresége. A kiállított munkák a teljesség igénye nélkül érzékeltetik a hosszú folyamatot. [Szerzők: Fejérpataky László, Czebe Gyula, Hóman Bálint, Érszegi Géza][7] – A kiállítás fényét emelendő, ugyanebben a vitrinben megtekinthető a hitelesnek bizonyult példány nemes másolata, rátéve az eredeti pecsét szintén nemes másolata (mindkettő magántulajdonban). A hiteles másolatról ugyanis az utóbb hamisnak bizonyult, későbbi példány írásakor eltávolították a pecsétet, és a hamisra tették rá. Ezzel a gesztussal az eredeti, hiteles másolatot igyekeztünk rehabilitálni.

A Monumenta Vaticana Hungariae c. kilenckötetes korszakos forráskiadvány-sorozat (1884–1909) első két kötetébe – vatikáni kutatásai nyomán – Fejérpatakyt is írt előszót ( a sorozat jelentőségét bizonyítja, hogy 2000–2001-ben újra kiadták). Jóval később a pápai oklevelekről szóló munkája tanítványa, Áldásy Antal gondozásában jelent meg (1926).

Amint arról fentebb már volt szó, Fejérpatakyt felkérték a Monarchia államcímerének megreformálásával megbízott testület munkájában való részvételre. A kiállított dokumentumok az ügy bonyolultságát és a kérdés érzékenységét bizonyítják, továbbá bemutatunk néhány nem megvalósult ötletet is. A probléma lényege az volt, hogy a kétfejű sas, mint osztrák államcímer korábban magában foglalta – egységes címerként – a magyar államcímert. A magyar felfogás szerint – mely a végleges címerben kifejezést nyert – a kidolgozandó új, az egész Monarchiát jelképező címerben – a tényleges jogi helyzetnek megfelelően – a két címert elkülönülten és egyenrangúan kell megjeleníteni, mert a kétfejű sas nem tekinthető az osztrák államcímertől elkülöníthető, az összbirodalmat jelképező címernek, rajta a magyar állam címerével sem. Rendkívül sokatmondóak a bizottság munkája során elhangzott, ill. a sajtóban megjelent dokumentumok. A címerbizottság magyar tagjainak nyilatkozata szerint: „…Ő Felsége uralkodása alatt két állami terület és két állampolgárságba tömörült két nép van, azonképen Ő Felségében két állami imperium testesül meg. Ennélfogva a két államtól különvált egységes imperiumot heraldikailag nem symbolizálhatunk … csak úgy történhetik, ha az uralkodót megillető mindkét uralkodói méltóságot és hatalmat t. i. az osztrák császárit és a magyar apostoli királyit egyenjoguan jelképezzük.”[8] Erre rímel Fejérpataky nyilatkozata: „Célunk a magyar állam szuverenitásának teljes és tökéletes kidomborítása, valamint a paritás félremagyarázhatatlan feltüntetése a címerben és a jelvényekben.”[9]

Fejérpataky László jelentőségét tudománytörténeti szempontból nemcsak művei, sőt, elsősorban nem művei, mint önálló kutatások írásban rögzült eredményei szempontjából kell vizsgálat tárgyává tenni, bár ezek között jelentősek is akadnak – hanem egy másik, a kutatások eredményeinek a szélesebb közönség előtt való értékelésekor általában homályban maradó szempontból, nevezetesen a módszer szempontjából. A módszer az, ami többnyire kevesebb figyelmet kap, vagy egyáltalában nem kap figyelmet. Fejérpataky esetében azonban elsőrendű fontosságú, ti. éppen ebben áll igazi jelentősége: a tudományos vizsgálat módszerének bemutatásában és átadásában, kevésbé megállapításaiban, amelyeket az idő később nem mindenben igazolt.

Váratlan halálát tanítványai fájdalommal vették tudomásul. Ezt igazolják az emlékbeszédek is, amelyeket felette elmondottak. Álljon itt néhány idézet, amellyel búcsúztatták.

„Igazi nagy tanár volt, e szó tudományos és etikai értelmében.” (Hóman Bálint)[10]

„A proletárdiktatúra világbolondító elveit hirdető elvtársaknak a Nemzeti Múzeum tradícióit lábbal tipró törekvéseit, a gyűjtemények egységének megbontását szinte emberfölötti erővel tudta csak megakadályozni….tudományos munkásságával, az általa alapított iskolával a történeti segédtudományok művelését hazánkban az európai tudomány színvonalára emelte.” (Áldásy Antal)[11]

„…a magyar oklevéltani kérdések módszeres, tudományos vizsgálatának kifejlődése és a magyar oklevéltannak modern alapokra helyezése főleg Fejérpataky működésének volt az eredménye.” (Szentpétery Imre)[12]

 

 

 

 

Fejérpataky László nyomtatásban megjelent fontosabb művei

A pannonhalmi apátság alapító oklevele. Bp. 1878.

Irodalmunk az Árpádok korában (889–1301). Bp. 1878.

A budapesti Magyar Királyi Egyetemi Könyvtár codexeinek czímjegyzéke. Összeállította Fejérpataky László. Bp. 1881. (Magyar és latin nyelvű kiadásban.)

A német-újvári ferenczrendi zárda könyvtára. Bp. 1883. Klny. A Magyar Könyvszemléből.

Fejérpataky László felszólalása a Magyar Történelmi Társulat kongresszusán a történelem segédtudományainak tárgyában. = Századok 1885. évi melléklete.

Magyarországi városok számadáskönyvei. Közli Fejérpataky László. Bp. 1885.

A királyi kancellária az Árpádok korában. Bp. 1885.

Tapolczai Bertalan oklevélformulái a XIV. századból. Bp. 1887. Klny. A Magyar Könyvszemléből.

Magyar nemzetségi zsebkönyv. I. rész Főrangú családok. Szerk.: id. Szinnyei József, Fejérpataky László. Bp. 1888.

Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. Fordította Szabó Károly. Második kiadás – javította Fejérpataky László. Bp. 1892. – Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok viselt dolgairól. A kézirat olvasását közli Fejérpataky László. Bp. 1892.

Kálmán király oklevelei. Bp. 1892. /Értekezések a történeti tudományok köréből XV. 5./

Oklevelek II. István király korából. Bp. 1895. /Értekezések a történeti tudományok köréből XVI. 4./

Emlékbeszéd Alsószopori Nagy Imre … felett. Bp. 1897.

III. Béla király oklevelei. In: III. Béla magyar király emlékezete. Szerk. Forster Gyula Bp. 1900. Ua. németül: Die Urkunden König Béla’s III. von Ungarn (1172–1196). Innsbruck 1900. Klny. a Mittheilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschungból.

Hazai kútfők. Közlik: Fejérpataky László és Marczali Henrik Bp. 1900. Klny. A Honfoglalás kor történetének kútfői c. műből.

Szilágyi Sándor (1827–1899). Bp. 1901. Klny. A Turulból.

Előszó. In: A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára 1802–1902 alapításának századik évfordulójakor. Ismertetik a könyvtár tisztviselői. Bp. 1902.

A könxvtár múltja és jelene. In: A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára 1802–1902 alapításának századik évfordulójakor. Ismertetik a könyvtár tisztviselői. Bp. 1902.

Az Árpádok czímerei. Bp. 1908. Klny. Az Árpád és az Árpádok c. műből.

Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Vatikáni magyar okirattár. I–IX. Bp. 1884–1909. In: I–II. bev. Fejérpataky László. – Ua. újra kiadva I–VIII. Bp. 2000–2001.

Nyilatkozata a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárában elrendelt vizsgálatról írt jelentésekre. Bp. 1911.

Monumenta Hungariae Heraldica. Magyar címeres emlékek. Az 1–2. füzetet közli Fejérpataky László. 3.: Áldásy Antal. Bp. 1901–1926.

Fejérpataky László–Áldásy Antal: Pápai oklevelek. Bp. 1926. /A magyar történettudomány kézikönyve II. 4./

Fejérpataky László paleográfiai témájú egyetemi előadásvázlatait kiadta Kis Péter. = Fons (Bp.) 1994. 3. sz.

Weeber Tibor–Zichy Mihály