H. Kakucska Mária

Az Orczyanum, az Orczy család könyvtárának vázlatos története. II.

Kutatásunk kezdetekor az Orczyak könyvtárának nagyságáról, milyenségéről ugyan lehetett elképzelésünk, de az sejthető sem volt, hogy ezen a „gyűjtőfogalmon” belül még ma is létezik, bár igen töredékes állapotban, az egyes családtagok könyveinek, a „személyes bibliotékáknak” a gyűjteménye is. Az Orczyanum jelentőségét nemcsak az mutatja, hogy a magyar közéletben és művelődéstörténetben általában „labanc” jelzővel illetett családról szolgáltat e felfogással ellentétes adatokat, hanem állományában unikumnak bizonyuló köteteket, kéziratokat találunk, amelyek például a 17. századi protestáns magyar hollandiai peregrináció vagy a felvilágosodás magyarországi és európai kutatásához is jelentős adatokkal járulnak hozzá. Gondolunk itt az Európa szerte szigorúan tiltott „Pansmoser”-műre, amelynek Orczy Lőrinc híres, a „Futó gondolatok a szabatságról” című versével való kapcsolata még további kutatásokat igényel vagy Batsányi János mind máig ismeretlen kéziratos „tankönyvére” illetve Jenei G. István[47] „album amicorum”-ára. Ez utóbbinak már nemcsak a külalakján láthatók az évszázadokon át elszenvedett viszontagságok. Jenei albuma kapcsán azonban hangsúlyoznunk kell, hogy amit mi ma az Orczyak állományába sorolunk, illetve itt található, nem feltétlenül volt az ő tulajdonuk, bármennyire is ezt bizonyítanák a manapság bennük fellelhető, de későbbi időben kapott egyes pecsétek. Kimondottan „orczys” tulajdonúnak csak azok a művek tarthatók, amelyek az alábbiakban részletesen felsorolt összes jelzet, címke mindegyikével rendelkeznek és/vagy kifejezetten található bennük utalás, bejegyzés, kapcsolat a családdal. Ilyen esetben a jelzetek hiánya is oda sorolásukat eredményez(het)i. Ugyanis az aradi megyei könytár „Patrimonium” részlege, azaz a régi nyomtatványok tárának minősülő részlege a híres-hírhedt Csáky István– Erdődy Júlia házaspár[48] francia könyvei mellett a hajdani megyei arisztokráciáéit, például a Bohus, a Vásárhelyi és Atzél családok köteteit is őrzi. Ezeknek azonban a ma is követhető nyilvántartásuk mellett, a katalóguscédulák szakszerű könyvtárosi leírása utal a hajdan volt tulajdonosokra is. A jelzetek, címkék leírása csak látszólag felesleges, hiszen ezek mindegyikének megléte már önmagában is bizonyítja az „orczys” kötetek vándorútjait illetve segítségükkel lehetett alkalmanként egy-egy kötet tulajdonosát azonosítani. Külalakjuk szerint jól megkülönböztethetők Orczy VIII. és IX. István,[49] I. Lőrinc, I. József, I. László kötetei. Ez a tény azonban a mai kutató, használó számára kezdetben nem minden esetben nyilvánvaló és teszi lehetővé a hajdani tulajdonos kilétének egyértelmű megállapítását. A könyvek többsége a külsején lévő többféle jelzetet hajdani tulajdonosától függetlenül kapta a későbbiekben. A kötetek Gyöngyös 19. század utolsó harmadában történt elhagyását követő aradi „vándorlásainak” biztos időpontjait nem tudjuk. Az sem mondható meg ma már meg teljes biztonsággal a jelzetek mindegyikéről, hogy hol használták őket. Megjegyzendő még, hogy ezek az alább felsorolandó jelzetek, felragasztott címkék némelyike a több „stációs” vándorlás során nyom nélkül is lees(het)ett. Szerencsés esetben azonban hiányuk ma is látható. A könyvekre kívülről kétféle vignettát ragasztottak valamikor: a) kékszegélyes fehér alapú címkét, amelyre fekete tintával írták rá a jelzetet; b) sötétzöld papírból készült, kb. 1,5×1 cm nagyságú téglalapalakú címkét, amelyre szintén fekete tintával írták a számokat és díszítésül fekete x-ekkel vette körül hajdani készítőjük. Esetenként azonban a címke készítőjének nem volt „kedve” vagy ideje és elhagyta a díszítő x-ket. A köteteken belül:

1. kékszegélyes címke, piros tintával rajta a valamikori jelzet,

2. tintaceruzás számból álló jelzet,

3. a mostani jelzet: kék tintával, kézzel írt, hatjegyű szám,

4. leltári lila négyszögletes pecsét,

5. lila tintával bepecsételve: Bibliotheca Centrala Regionala Arad,

6. lila tintával ovális pecsét: Az Aradi Főgimnázium Orczy-Vásárhelyi Könyvtára,

6. esetenként még:

7. lila körpecsét: Az Aradi Kir. Főgimnázium Könyvtára, és

8. a háttáblára belül ráragasztott, világoszöld papírból készített hosszúkás, a kö-

8. tetből felül „kilógó” címke található.

Ezeket a jelzeteket mind más kéz készítette, azt is mutatva, hogy különböző helyeken adhatták-használhatták őket. Természetesen, a 3–7. szám alatt felsorolt jelzetek sejtetik az őrzési helyet. Lényegesen ritkábban előfordul még a zsidó közösség vagy a Kultúrpalota könyvtárát jelző pecsét. A külső a), illetve a belső jelzetek közül az 1., 2. és a 8. pontban felsoroltakról nem mondható meg teljes bizonyossággal, hol kaphatták a kötetek. Az írás és a címkék jellegéből következően feltételezhető használatuk az aradi „közkönyvtárakban”, a főgimnáziumiban és a hajdani városiban. Míg a b) pontban említett, sötétzöld papírból készült, téglalapalakú, fekete tintás, fekete x-es jelzetű, és a 8. pontban felsorolt, a háttáblára belül felragasztott, világoszöld papírból készített, hosszúkás címkét, illetve a 2. pontban említett tintaceruzás számot az Orczyak könyvtárosa ragaszthatta, írhatta be a kötetekbe. E katalogizáció időpontját ugyan nem tudjuk megmondani, de biztosan nem az alapítónak tekinthető VIII. István idejében történt. Az ő könyvei közé sorolható kötetekben nevének saját kezű beírásával jelezte tulajdonát. Csak az állapítható meg, hogy valamiféle katalogizálás vagy rendszerezés az alapító VIII. István utáni időkben történhetett, valószínűleg a levéltár rendezésével egyidejűleg. E feltételezés alapja, hogy az aradi levéltárban még ma is abban a fakó kék, az Orczyak által „házi” használatú, jegyzetelésre is használt vastagabb papírban őriznek néhány iratcsomót. Külön érdekesség, hogy nemcsak a budapesti MOL-ban, a Piarista Rendház archívumában találhatók ilyen papírra készült jegyzetek, hanem a Nagybányára elkeveredett iratok egy részét is ilyenben őrzik, és ma az A. D. Xenopol Könyvtárban találhatók azok az „értéktelenebb” könyvek, amelyeknek 1790 után a bekötésére is használták ezt a mára, többnyire világos szürkéskékre fakult papírt. Az aradi levéltári „borító” érdekessége még, hogy 1825. augusztus 30-ától német nyelven valaki, néhány nap kihagyásával – az intervallum nem egészen kideríthető a sok javítgatás miatt –, tizenegy rubrikából álló, naplóféle készítésére használta üres oldalát, a másik oldal „Epistolae familiarum ad B[aronem] Laur[entium] Orczy” felirata szerint borítóként, jegyzékként szolgált valamikor, s 1770. szeptember 20-ától feljegyeztek rá néhány levelet. Az iratcsomó, amely az Orczyakhoz írt leveleket tartalmazta, az „Epistolae familiarum ad Stephanum, Laurentium et Josephum Orczy”, a budapesti törzsanyagban megsemmisültként volt nyilván tartva 1998 nyaráig, amikor Nagybányán a „Correspondenţe familiale şi literale ale Stephanus, Laurentius şi Iosephus Orczy” megnevezéssel kutathattuk. Hasonló, mára már „irattá” minősült „borító” a budapesti és a nagybányai levéltárban több is található.

Orczy VIII. István, a „labanc selfmade man „ IV. Gergely, a „jeles vitéz” Boda Juliannával kötött házasságában valószínűleg a negyedik gyermekként 1669 szeptemberében született a Somogy megyei Orci faluban. A Vas megyei Csömötén született, feltehetően az Orczyakkal rokoni[50] kapcsolatban levő, 1699–1715 között egri püspöki tisztet betöltő Telekessy István megtette Orczy Istvánt a püspökség jószágainak igazgatójává. A Rákóczi felkeléskor a kurucokhoz csatlakozó Orczy egész idő alatt kapcsolatban állt Pálffy Jánossal. Telekessy[51] püspök Eger föladása után állott Rákóczi hűségére. A felkelés elbukása után a hűtlenné nyilvánítottak javainak összeírására nevezték ki Orczy Istvánt, akinek ekkortól ível pályája felfelé: Heves és Külső Szolnok vármegye első alispánja lett, 1714-től húsz éven át a Német Lovagrend[52] megbízásából jászkun kapitányként részt vett különböző törökellenes hadjáratokban. 1716-ban a Leibniz-cel barátságban lévő bibliofil[53] Savoyai Jenő törökellenes harcaiban Temesvárnál és Péterváradnál a hadsereg élelmiszerszállítója.[54] 1735-ben nagy része volt abban, hogy a Szegedinác Péróféle zendülés kevésbé véresen zárult.[55] Ezzel a szolgálatával még inkább kiérdemelte a legfelsőbb állami és földesúri hatóságok bizalmát. 1736. július 8-án magyar királyi tanácsnokká nevezték ki és „orci” előnévvel magyar báróságra emelték. 1749. december 12-én Gyöngyösön halt meg.[56] Felesége a hatalmas, elzálogosított vagy a „Neoacquistica commissio”[57] kezében lévő birtokkal rendelkező Nyáry családból származó Petrovay Zsuzsanna (Ungvár, 1690. október 6.–Tarnaörs, 1737. április 2.) volt,[58] akinek anyagi körülményeit jellemzi, hogy leendő férje, Orczy István a maga költségén[59] temettette el elhunyt „sógorait”, Petrovay Jánost és Ferencet. A Petrovayak adósságaikat pénzhiányuk miatt a zálogba adott birtokok viszszaváltási jogáról való lemondással fizették meg. Zsuzsanna 1708. január 18-án Császlóczon Orczy Istvánnal kötött házasságába hozományként többnyire csak birtokjogokat és előkelőségét vitte magával. Házasságuk valószínűleg nemcsak a nagy korkülönbség miatt nem volt boldog.[60] Orczy gyakran hangoztatta „…szegény legény voltam, mindent magam törödésivel szereztem, …valami kevés jószágot a Nyáry familia jószágából acquiráltam, azt magam faradtságával szerzett készpénzen vettem és váltottam a gyermekeim számára. … mind Nemes Nográd, ugy kis Hont és Nemes Heves Megyében… a kiket is mind pénzemen váltottam…”[61] Talán nem helytelen, ha neki tulajdonítjuk azokat a könyveket, amelyek kiadásuk ideje szerint lehettek ugyan az ő tulajdonában, de erről semmi más közelebbi nem árulkodik. Orczy VIII. Istvánnak (1669–1747) egyelőre két olyan könyvét tarthattuk kézben, amelyek saját kezű beírásával bizonyítottan az övé voltak. (Lásd a képmellékleten jobbról.)

Az első kötet[62] kötése fehér bőr (pergamen), gerincére kívülről a) kékszegélyes, fehér alapú címkét ragasztották és fekete tintával írták rá a jelzetet: A IX.10. Nincs címfelirat a gerincen. Az előtáblán fekete tintás írástöredék látható, a kötet sérült, hiányzik a jobb sarka. Belül: 1. a kékszegélyes címke, piros tintával írt jelzet: XII/10 55; 2. tinta ceruzás szám: N° 341/cl. 14; 3. a mostani jelzet: 132826; 4. leltári lila négyszögletes pecsét az előzéklapon olvashatatlan; 5. lila tintával a Bibliotheca Centrala Regionala Arad; 6. lila tintával ovális pecsét: Az Aradi Főgimnázium ORCZY-VÁSÁRHELYI Könyvtára; 7. lila körpecsét: Az Aradi Kir. Főgimnázium Könyvtára; 8. a háttáblán belül a világoszöld papírból készített címke nincs; virágmintás, színes, borító szintén nincs. A belső, fehér előzéklapon ceruzával számolás és írás töredéke látható: „sola nebas[?] Placet veterum S… pla… mp.” A címlapon felül, közrefogva a címet, Orczy Lőrinc írásával: „Ex libris Stephani Orczy, mp.” Majd lejjebb, a lap közepe táján, a saját kezű:[63] „Ex libris Stephan… Orczij 1707.” A vágott lapszélek világos kékre fröcsköltek. Terjedelme: 1250 oldal, mérete 29×19,5×10 cm. Címe: A’ romai Anyaszentegyház Szokásából, minden Vasárnapokra, és egy-nehany innpekre Rendelt Evangeliomokrúl, Predikáczók. Mellyeket, élö nyelvnek tanítása-után irásban foglalt Cardinal Pázmány Péter esztergami érsek. Most újobban, a´méltóságos fejedelem Széchény György esztergami érsek Költségével ki-nyomtattattak és ki-bocsáttattak. Nagy-szombatban, az Academiai bötükkel, Hörmann János által, MDC .XCV. Esztendöben.

 

A másik könyv sötétbarna bőr kötése repedezett, a díszítés aranyozása mára lekopott, csak a helye maradt meg. Öt mezős, arany nyomású virágminta[?] lehetett valaha a dísze, az előtáblán a vonalak mélynyomása ma szintén aranyozás nélkül látható. Gerincére kívülről a) kékszegélyes fehér alapú címkét ragasztották, amelyre fekete tintával írták rá a jelzetet: A X.19. Lehet, hogy alatta a sötétzöld címke, fekete tintás, fekete x-es címke maradványai vannak. Nincs címfelirat a gerincen. A zárókapcsoknak a fedélben maradt csonkja és a bőrpánt elszakadt maradéka a hátsó táblában van meg. Belül: 1. a kékszegélyes címke, piros tintával írt jelzet: XII/2.10;

2. tintaceruzás szám: N° 298/ cl 14 Duppl.;

3. a mostani jelzet: 123827;

4. leltári lila négyszögletes pecsét a fehér előzéklapon olvashatatlan;

5. lila tintával a Bibliotheca Centrala Regionala Arad;

6. lila tintával ovális pecsét: Az Aradi Főgimnázium ORCZY-VÁSÁRHELYI

6. Könyvtára;

7. lila körpecsét: Az Aradi Kir. Főgimnázium Könyvtára;

8. a háttáblán belül nincs a világoszöld papírból készített címke.

A virágmintás, színes, belső borítólap szintén hiányzik. Halvány pirosra fröcsköltek a vágott lapszélek. A fehér előzéklapon Biblia sacra vulgatae editionis, versiculis distincta, felette Orczytól saját kezűleg: „Ex libris Stephan …Orczij 1703.” olvasható. A mellette lévő kicsit fakó tintával írtak kibetűzhetetlenek. Lapszáma: 509 és 517, mérete: 29×20×8,5 cm. Címe: Biblia sacra vulgatae editionis sixti V. pontificis maximi jussu recognita atque edita, versiculis distincta, cum Indice Biblico, et lectionum ac Evangeliorum pro omnibus Dominicis et festis per Annum; reverendissimi et celsissimi S.R.I. Principis ac domini D. Marquardi Sebastiani Imperialis Ecclesiae Bambergensis Episcopi etc.etc. Authoritate, post accuratam cum Vaticana Editione collationem Bambergae recusa, A M.DC.XCIII.

Orczy István nagy energiával gyűjtött vagyona osztatlanul egyetlen fiára, az 1718. augusztus 9-én Tarnaörsön született Lőrincre[64] szállt. Apja gazdálkodását követve jól sáfárkodott az öröklött vagyonnal, amelynek egy részét a piaristáknál megszerzett műveltségének eredményeként, az irodalmat művelők mecénásaként a magyar kultúra szolgálatába állította. Irodalmi, filozófiai, teológiai érdeklődéséről versei mellett most már könyvei is árulkodnak. Katalógus, vagy bármiféle jegyzék hiányában az Orczyanum könyveinek kutatása lényegesen hosszabb időt vett/vesz igénybe. A munkát felgyorsította az állomány felügyeletével nemrégiben megbízott és ott is maradó, a könyvekhez értő, érdeklődő munkatársak segítsége. A hajdani katalogizáló könyvtáros számozásának rendszertelensége következtében bizonyos mennyiségű könyv átlapozása és hosszabb idő elmúlása kellett egy „szisztéma” felfedezéséhez, hogy egy adott számsortól kezdve nem érdemes kézbe venni a régi köteteket, bármennyire is érdekesek, mert nem az általunk keresett gyűjteménybe tartoznak. A „rendszertelenség” jó példája az Orczy-könyvek közé ékelődő egy-egy, nem is nagyon hasonló kötésű Vásárhelyi János-kötet, aki általában beírta nevét könyveibe. A fentiekben felsorolt jelzetek, címkék a külső papírkötés színkombinációjának hasonlósága miatt a Csáky-könyvek esetében segítettek sokat, amikor egy pillantással nehéz volt különbséget tenni a kötetek között. Az Orczy-könyvek belső színes borítója több, eddig legalább harmincféle, szín-minta kombinációja szintén eltér a más tulajdonúakétól: az Orczyak szerették a világosabb, gyakran virágmintás, nem ritkán a nemzeti színeket felhasználó papírt. Az Orczy családon belül, külső kötésük szerint kilenc, egymástól jól elkülöníthető csoportba sorolhatók köteteik. A legkorábban beszerzett művek fehér pergamen kötésűek. Ezek és a barokkos, arany nyomással díszített, sötét bőrbe kötött könyvek lehettek először VIII. István majd Lőrinc tulajdonában. Sok esetben nem különíthetők el egymástól. A kiadás dátumából ítélve még Orczy István szerezhette be jó néhányukat és a jó gazdálkodásban példaként szem előtt tartva őt, egyetlen örököse minden későbbi megkülönböztetés, különbségtétel nélkül vette át könyveit. Ezek a gyakran francia nyelvű, gazdag aranyozású kötetek nem irodalmi, hanem vallásos, filozófiai, történelmi és hadi tárgyúak voltak. Orczy Lőrinc lovassági ezredes,[65] azaz jászkun kapitányként vett részt a hétéves háborúban, amelynek katonai élményei járulhattak hozzá, hogy 1763-ban a háború befejeződésével leszerelt. Ezután közéleti, folyamszabályozási, egészségügyi biztosi, de nem utolsósorban, az Abauj vármegyei főispáni tisztséget töltötte be. Kapcsolatba kerülvén a fellendülő irodalommal, folytathatta apja megkezdett könyvbeszerzéseit. Ennek tanúi a sötét bőrkötésű kötetek, a gerincükön gazdag, arany nyomású, barokkos virágdíszítéssel. Ilyen az Index librorum prohibitorum, amely ugyanolyan stílusú, mint VIII. István Bibliája, de valószínűleg a kevesebb használat miatt sokkal jobb állapotú napjainkban is. Létezik egészen sötét, vastagabb bőrkötés típus is, ezek kimunkálása nem olyan szép.

A bőrkötések egy csoportját jelentik az egészen sötét, nagyon finom barna bőrből, zöld, esetenként fekete színnel márványozott kötések. Ezek gerince is gazdagon aranyozott, de előfordul, hogy kopástól, egyéb sérüléstől mára eltűnt az aranyozás.

A kötések valószínűleg I. Lőrinc ízlésére valló egyik módja lehetett az aranysárga, nagyon finom bőr felhasználásával készült kötés három variációja. Eddig egyetlen kivételtől eltekintve olyan művekkel találkozhattunk, amelyek megjelenésének, beszerzésének időpontja Orczy Lőrinchez köthető, ezért feltételezem, hogy ezek az aranysárga finom bőrbe kötött könyvek az övéi voltak. Miután kötésükben csak kicsit térnek el egymástól, egy fajtának tekinthetők. Az egyiknél a díszítés lényege, hogy a gerinc több „aranymezőre” van felosztva és az előlapon három egymással párhuzamos aranyvonal fut körbe, minden egyéb más díszítés nélkül. Ennek variánsa, hogy az aranysárga bőrkötés gerincén több mezős nyomott mintájú aranyvirágos díszítés van, de a fedlapon nincs a három párhuzamos vonal aranyozva (nem lekopás) és aranynyomású monogramm „L.B.O.” szolgál díszítésként. Ilyen a Lettres de une Peruvienne par Madame de Grafigny című kötet. A rövidítés- díszítés rejtvénnyé is alakult mára: Liber? – Laurentius? – Ladislaus? Míg az utolsó variáns esetében a fedlapon a szignó és a három vonal is aranyozott. A fiatalabbik fiú, „könnyelmű” életmódja, költekezése miatt apjától, majd József bátyjától sokat megfeddett László könyveiből keveset láthattunk, de valószínűleg megtartotta az aranysárga bőrkötésű, arany nyomású „L.B.O.” monogrammú köteteket, kötésmódot és a sajátjait szignálta. Ilyen az Il tempio di Gnido nuovamente trasportato, dal Francese in Italiano című, 1767-ben megjelent Montesquieu mű, amelyet ex librise szerint 1769-es olaszországi útja során Milánóban vásárolt. Ezeknek a kötéseknek gyönyörűsége mellett talán hasonló érdeklődése és ugyanannak a szignónak a használhatósága miatt is dönthetett László ezeknek a könyveknek a megtartása mellett. Ez a szinte dísztelen, sárgásan világos, finom bőr megkapóan szép és elegáns még ennyi idő multával, az esetleges sérüléseik dacára is. E könyvek tulajdonosa egyelőre biztosan nem dönthető el. Orczy Lőrinc köttette még könyveit ennél a sárgásnál sötétebb, de mégis világosbarna színűnek minősülő finom bőrbe, minden egyéb monogram nélkül. Esetenként zöldes vagy feketés márványozású ez a barna bőr. Ezek a könyvek is szépek, de eleganciában, szépségben természetesen nem versenyezhetnek az aranysárgás változattal.

Az eddig megnézett könyvek mennyiségének arányában azonban a legtöbb a papírborítású félbőr kötés. Ha a kötetek gerincén végignézünk, ez a kötésmód is szép. Esetükben is variációról van szó, de mégis két különböző minőségűnek tekintjük őket, mert nemcsak két tulajdonoshoz köthetők, hanem ez az egyszerűbb változat is tovább egyszerűsödött az idők folyamán. Orczy Lőrinc – jelenleg nem mondható meg az időpont – valószínűleg gazdasági megfontolásokból, köttette ebbe a világosbarna félbőrbe köteteit. A gerinc bőrszínéhez illő sárgavilágos- és sötétbarna-fehér-szürke-fekete színkombinációból készült papír általában jól elkülöníthető a Csáky–Erdődy házaspár hasonló módon bekötött könyveitől.

Kezdetben a világos bőr gerincen több mezőben arany nyomású virág- vagy alakosdíszítés volt, a címet szintén arannyal nyomtatták különböző színű alapra, a bordákat eltérő vastagságú, mennyiségű aranyvonalak választják el. Az elő- és háttáblán soha sincs semmi nyomtatás, díszítés. E kötésmód egyszerűbb változata, amikor a világosbarna bőr gerincről lemaradt az arany nyomás, a címet többnyire színes, kék vagy a különböző barna árnyalatú, arany vonalakkal körbevett mezőbe nyomtatták. A több kötetes művek esetében a kötet száma a cím mezejének színétől mindig eltérő színű mezőben látható. A cím és a kötetszám mezejét több aranyvonal, esetenként bordázat választja el egymástól. A gerinc alsó részén, mindig a cím és a kötetszám mezejének színétől eltérő színű kör közepén nagy, arany kurzív O-betű látható, amelyet a körön kívül kis arany o-betűk vesznek körül. Alul, felül vastagabb, díszes aranyvonal szolgál díszítésként. Ezt a kötéstechnikát kezdetben átvette Orczy József, majd változtatásképp a gerinc szélességében, könyvenként más színű téglalapban a nevét, a késői kutató nagy örömére, a „B. J. Orczy” jól megkülönböztethető szignót tettette ki a könyvekre. Természetesen a mű vastagságától függően fért el több-kevesebb a nevéből. A színes papírborítók kiválasztásában nem minden esetben találtunk a tartalomhoz vagy a külső borítóhoz illő igazodást.

Sajátos az igen fiatalon elhunyt Orczy IX. István[66] könyveinek helyzete. Tragikusan váratlan halála apja feljegyzéseiben évszázadok után is megrendítő. István a váci Terezianumban tanult, s ennek egyik eredménye a Propositiones ex Praelectionibus…in Collegio Regio Theresiano Vaciensi …publico tentamini esposvit L.B. Orczy… Philosophiae …Anno 1783 mense avgvsto, Vacii című kiadvány. E füzetkét ugyan egyszerű fehér anyagba kötötték, a vágott lapszélek azonban vastagon aranyozottak. Saját kezű „L B Stephani Orczy” bejegyzése olvasható a félbőr kötésű, Ge. Henr. Nievpoort: Ritvvm , qvi olim apvd Romanos obtinvervnt svccincta explicatio ad intelligentiam vetervm avctorvm facili methodo conscripta műve mellett a Io. Matthiae Gesneri „Prolvsio atqve Car.Ferd. Hommelii De Tribvnali praetoris” című írását is tartalmazó, a Berlinben, Christopher Friedrich Vossius nyomdájában 1767-ben megjelent könyvben.

Egy másik kötet, a barokk díszítésű, sötétbarna, márványozott bőrkötésű könyv tulajdonképpen egy kézirat, amely bejegyzése[67] szerint az ő számára készült: „Aranyos Minden avagy mindi(n)fele Tudomanyokbul meg [sz]ereztetett holmi mellyett Bar[r]o Orczy Istvan szükségere öszve szedett. …” s itt valamikori törlő kezek igyekeztek olvashatatlanná tenni a hajdan az „öszve szedővel”, Batsányi Jánossal sajátkezűleg beiratott nevét.[68] A névaláírás nemcsak eltér Orczyétól, hanem más tintával is íródott.      Batsányi János és az Orczyak jól ismert kapcsolatára e tanulmányban nem térünk ki.[69] A 18×12×2,5 cm méretű Aranyos Minden szó szoros értelmében az, mert a lapok a három vágott oldalon vastagon aranyozottak. A könyv előlapját aranynyomású, barokkos virágmintázat díszíti. E fedlap középén arany virágos, rombusz alakban elrendezett díszítés az M és A betűket fogja közre, felettük korona látható és alattuk a görög ÌÑ èÕ betűk, azaz a – Meter Theu – olvasható.

A „taneszközül” készített könyv ilyen luxus kivitelű beköttetésével és a görögkeleti egyház szimbolikájának az átvételével korán elhunyt fiának a magyar hagyományok ismert gyakorlatának is megfelelően, Szűz Máriának, „Isten anyjának” a kegyeibe ajánlását kívánhatta Orczy Lőrinc kifejezni. Az ilyetén való díszítést nem tudjuk mással megmagyarázni, mint hogy a „jászkun és hajdú vitézek” kapitányi tisztségét is betöltő Orczy Lőrinc a görög szertartást követő „vitézeitől” kölcsönözte szimbolikájukat. Az „öszveszedő” nevét a jakobunius per idején gyanússá vált két idősebb Orczy-fiú, I. József és I. László töröltethette ki. Köztudomásúlag ekkor kezdett Orczy József a családi archívum nagy égetésébe, amelynek elsősorban az iratok eshettek áldozatul.

Orczy Lőrinc halála után a levéltárban használatos világoskék, szürke vagy rózsaszín, néha virágmintás vastagabb minőségű papírba kötötték be a könyveket. Bizonyos idő elteltével azonban már ezt sem tették meg. Arra vonatkozóan semmilyen adattal nem rendelkezünk, kik voltak a könyvkötőik. Egyetlen egy esetben fordult elő ármegjelölés egy kötetben, amely jelentheti a kötet, de a könyvkötés árát is. Különböző katalógusaikon jól megfigyelhető a család gazdasági helyzetének változása: kezdetben még ezeket is tiszta bőrbe köttették, s az 1790-es évek végén már a gerincüket sem erősítették meg a belső színes borítóként használt papírral.

Felvetődik a kérdés, hogy honnan szerezték be a könyveket. A könyvtárban találunk katalógust (15,5×11×2,8 cm) Trattnertől: Catalogus universalis librorum omnigenae facultatis. Allgemeines Verzeichniß der Bücher, welche für beygesetzte sehr billige Preise in Wien bey Johann Thomas Edlen von Trattnern, kaiserl[icher], königl[icher] Hofbuchdrucker und Buchhändler in dessen Gewölbe auf dem Kohlmarkt Großerischen Hause, und in Prag, in dessen Handlung in der Altstätter Jesuitergasse zu haben sind. 1765. Ez a katalógus külsőre olyan, mint egy egyszerűbb módon bekötött könyv a későbbi évtizedekben, vagy a Medicina Domestica. … Kleine Hauß-Apothek: Darinnen allerhand schöne experimenta oder Arzneyen,… Durch Joannem Pufer Memingensem der Arzney Doctorem című Augsburgban, 1679-ben megjelenhetett mű, mely a mi esetünkben egy 248 oldalas jól olvasható, 17×12×3 cm nagyságú, házi készítésű „ füzet”, egy kéziratos másolat, amelyet a trattneri katalógussal megegyező színű barna-fekete „fröcskölt” mintázatú papírba kötöttek be; szinte megegyező méretűek. Míg a katalógus rendelkezik az Orczyak házi készítésű, a háttáblára belül felragasztott világoszöld színű címkéjével, addig az „Arzneybuch” legvégére Orczy Lőrinc saját kezűleg bemásolt receptje, „a bolhák és egyéb élősködők ágytól való távoltartására” a garancia a kötet hovatartozására, ugyanis nincsenek rajta az „orczys” ismertetőjegyek, a címkék, megjegyzések. A kéziratot nem valószínű, hogy teljes egészében ő maga készítette, ennek váltakozó írásainak némelyike igen eltér az övétől. Trattner katalógusában nincs semmi be- vagy megjegyzés. Egy másik Trattnertől, 1779-ből való a Catalogue des livres françois, qui se trouvent entre un grand nombre d’autres en latin, allemand, italien, anglois dont on distribue les catalogues separement etc. már csak a csúnya színű, kékesszürkére fakult papírba van kötve, az összes jelzettel és ezeken kívül az Orczyak levéltárából jól ismert vörösesbarna színű krétával kapott 628-as számmal is rendelkezik.

Weingand pesti kereskedő 1789-es Catalogue des livres françois, anglois, italiens. Qvi se trouvent en vente, a un prix raisonnable, chez Jean Michel Weingand, dans ses Librairies à Pest et Ofen, érdekessége Orczy Lőrinc generális aláírásán kívül, hogy néhány könyv címe is meg van benne jelölve: Histoire de L’empire de Russie sous Pierre le grand. 2 Tomes.8. broché fl.2; Maximes chrétiennes pour tous les jours du mois. 12.1771. 24x.; Paris le nouveau ou la malice des trois femmes, nouvelle comique et amusante. Paris, 1786. 45.x; Passe- Tems agréable, ou nouveaux Contes á rire. 8. Amsterdam, broché 15 x.; és végül a Voltaire recuil des particularités curieuses de sa vie et de sa mort. grand 8. broché 30 x.[70] Bekötve már nincs, pusztán a gerincét erősítették meg színes papírral.

Egy mannheimi könyvkereskedő beragasztott reklám cédulája „Matthias Fontaine, Libraire á Manheim, fournit non seulement les Livres que renferme son Catalogue, mais encore les Ouvrages anciens qui n’y sont point compris, et tontes les ouveautés, au …” nem olvasható el teljes egészében a ráragasztott „Ex libris Ladisl. Com. á Kollonitz epis. M.Varad.” miatt. A dolog különössége, hogy mindez egy olyan kötetben olvasható, amelynek előzéklapján Orczy Lőrinc saját kezű ex librise is olvasható: „B. Laur. Orczymp.” A kötet félbőr kötésű, rajta az Orczyak házi használatú sötétkék címkéjével, a gerincén halványkék alapon az arany O-kkal; a címe: Vie du Dauphin, pere de Luis XVI, ècrite sur les Mémoires de la Cour, présentée au Roi, et la Famille royale. …Par M. l’abbé Proyart, des Académies de Montauban et des Arcades de Rome. A Paris, chez Berton,…MDCCLXXVIII.

Arról, hogy az Orczyak mennyit költöttek könyvvásárlásra, semmiféle információval nem rendelkezünk.

 

 

 

 

 

 

MÁRIA H. KAKUCSKA

Das Orczyanum, die Kurzgeschichte der Bibliothek der Familie von Orczy I–II.

Über die Existenz der aus 8200 Bücher bestehenden Familienbibliothek der Orczy, „die von dem alten General Lőrinc (1718–1789) und dessen Sohn gesammelt wurde”, haben wir statt glaubwürdiger Dokumente nur sporadische Erwähnungen, wie die Bemerkung in dem Briefbuch des Lőrinc (Lorenz) von Orczy vom April 1769 über Bauarbeiten in Gyöngyös; oder die über das Bücherhaus von Tarnaörs in dem Brief von 1786 des Poeten Batsányi sowie in dem in Tarnaörs 1934 aufgenommenen Protokoll des Barons Elemér von Orczy. Nach dem Tode des Lőrinc I. von Orczy, wurde sein älterer Sohn Josef I., der mit vier Söhnen gesegnet war, der Erbe und das Oberhaupt der Familie. Das in Gyöngyös aufbewahrte Familienarchiv wurde nach dem Ableben von Lőrinc II. (Enkel des I. Lőrinc) im Jahre 1861 erst nach Újszász, dann nach Budapest in das Zentralarchiv des Piaristen Ordens und zum Schluss in das Ungarische Staatsarchiv transportiert. Über die Existenz einer Bibliothek oder auch nur von Büchern wurde nichts gesagt und nichts gesprochen, es gibt keine Dokumente darüber. Sándor Márki, der gelehrte Historiker von Arad, beschrieb die Bibliothek des Lyzeums als die exklusivste der öffentlichen Bibliotheken der Stadt. Ihre kostbare Sammlung wurde ursprünglich in Gyöngyös aufbewahrt und entstand durch den Wissensdurst einiger Mitglieder der Orczyschen Familie, besonders aber durch den Lászlós (Ladislaus) und der beiden Lőrinc. Die aus verschiedenen Jahren stammenden „Ausleihzettel” bis 1864 im Staatsarchiv von Arad, beweisen nicht nur die Existenz einer immensen Anzahl von Büchern, sondern auch deren Funktion als Leihbibliothek, da die Orczyschen Bücher auch an nicht zur Familie Zählenden, nicht zur Familie gehörenden Personen ausgeliehen wurden, wie z.B. an die wegen ihrer französichen Bücher weitgerühmte Júlia von Erdődy, Frau von Csáky oder an den Junior Iván von Szapáry. Der das Schloss von Gyöngyös erbende Lőrinc II. von Orczy brachte als Obergespann der Stadt Arad nicht nur die Urkunde der Verleihung der königlichen Freistadtsrechten, sondern er schenkte auch aus diesem Anlass der Stadt eine Vielzahl von Büchern, die dann von dieser an das sich gründende Lyzeum weitergegeben wurden. Heutzutage bewahrt die „A. D. Xenopol” Bibliothek gemeinsam mit den französischen Büchern des berühmt-berüchtigten Ehepaares István von Csáky und Júlia von Erdődy, die der Familien von Bohus, Vásárhelyi, Atzél sowie die wegen ihrer markanten Einbände gut erkennbaren Bücher des Orczy VIII. und IX. István, I. Lőrinc, I. József, I. László auf.