közlemények

A turul-monda Laskai Osvát egyik Szent István-napi prédikációjában. Laskai Osvát a rendelkezésünkre álló források tanúsága szerint a ferences rend hazai későközépkori történetében kimagasló szerepet játszott.[1] Az egyházi év egészét felölelő beszédgyűjteményeit a kutatás már elkezdte vizsgálni.[2] A most bemutatásra kerülő szövegrész a szentekről szóló prédikációkat tartalmazó kötet 76., Szent István-napi sermójában található.

„… Chaba, filius Athile iterum regressus in Scithiam, et ibi genuit Ed. Ed vero Ugyel. Ugyel autem Eliud. Eliud Almas, qui quidem ideo sic vocatus est, quare mater eius vidit in somnis de ventre eius crescere pulcherrimam arborem, in qua erant generosi reges et duces. Et sic factum fuit, quare sancti reges de ea processerunt, videlicet Stephanus, Emericus, Ladislaus, Ludovicus etc. Somnus enim Hungarico idiomate alom dicitur, et inde Almas vocatus exstitit …”[3]

A történet a turul-mondán, az Árpád-ház eredetmondáján alapszik. A kutatók véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy ezt az eredetmondát mikor foglalták először írásba.[4] Tény, hogy jelenleg Anonymus munkája a legkorábbi szövegtanú. Érdemes idéznünk a Névtelen szövegét:

„Anno dominice incarnationis DCCCXVIIII° Ugek … duxit sibi uxorem in Dentumoger filiam Eunedubeliani ducis, nomine Emesu, de qua genuit filium, qui agnominatus est Almus. Sed ab eventu divino est nominatus Almus, quia matri eius pregnanti per sompnium apparuit divina visio in forma asturis, que quasi veniens eam gravidavit; et innotuit ei, quod de utero eius egrederetur torrens et de lumbis eius reges gloriosi propagarentur, sed non in sua multiplicarentur terra. Quia ergo sompnium in lingua Hungarica dicitur ‚almu’ et illius ortus per sompnium fuit pronosticatum, ideo ipse vocatus est Almus. Vel ideo vocatus est Almus, id est sanctus, quia ex progenie eius sancti reges et duces erant nascituri.”[5]

„Régóta tudott, hogy Álmos fogantatásának elbeszélése totemisztikus mondára vezethető vissza. Mint láttuk, Álmos születése előtt anyjának álmában héja jelent meg és teherbe ejtette. A monda értelme világos: az Árpád-ház héja-őstől származtatta magát.”[6] Ez az epizód bizonyos eltérésekkel megtalálható a 14. századi krónikakompozícióban és Thuróczy János 1488-ban megjelent krónikájában is. A sermóban olvasható változattal történő összehasonlítás kedvéért a főszövegben közöljük Thuróczy, a lábjegyzetben pedig a krónikakompozíció szövegét.

„Porro Eleud filius Vgek ex filia Enodbilii in Scicia genuit filium, quem ex eventu Almus denominavit. Nam mater illius dum esset gravida, vidit in somnis avem quandam in forma austuris ad se venire suoque in gremio caput reclinare, quodque ex utero illius torrens persplendidissimus ortus fuisset, decurrensque in terra aliena extitisset multiplicatus, quod et factum est. Nam postea de lumbis eius gloriosi reges propagati sunt, qui postmodum in terra aliena hac in Pannonia ingentem populorum super multitudinem summa cum gloria regnavere. Quia autem somnium Hungarico idiomate alom dicitur, et illius nativitas per somnium fuit prenosticata, ideo ipse vocatus fuit Almus …”[7]

Laskai szövege az ismert változatokhoz képest szembeötlő eltéréseket mutat. Ő a héja általi fogantatásról, az Emese méhéből fakadó patakról egy szót sem szól, említ viszont egy Álmos anyjának hasából kinövő fát, amelyen megtalálhatók a szent királyok, akiket nevükön is nevez. Az világos, hogy a ferences írónál olvasható változat alapja a turul-monda. A kérdés az, hogy milyen forrást vagy forrásokat használt, s vajon a krónikaszövegekhez képest mutatkozó eltéréseket Laskai egyéni leleményének kell-e tartanunk.[8]

A ferences író történeti elbeszélő forrásait vizsgálva már korábban sikerült kimutatnunk, hogy közvetlenül használta a Thuróczy-krónikát,[9] innen tehát ismerhette az Álmos születésével kapcsolatos mondát. A történetet már Thuróczy sem a szóbeliségből merítette, hanem a korábbi krónikákból vette át,[10] s a szájhagyomány mint forrás Laskai esetében is kizárható. Az Árpád-ház totemisztikus eredetmondájának jelentéstartalma előtte már minden bizonnyal ismeretlen volt, így magától értetődő módon alakíthatott, változtathatott az általa használt szövegen. A továbbiakban néhány, a szent királyokat, illetve a fa-metaforát említő szöveget szeretnénk bemutatni, a teljesség igénye nélkül, egyrészt azzal a céllal, hogy a szent királyok tiszteletének alakulását nyomon követhessük, másrészt azért, hogy a Laskai által esetleg használt további forráshoz vagy forrásokhoz közelebb jussunk.

A 13. században, adatolhatóan IV. Béla uralkodása óta, az Árpád-dinasztia egyre inkább úgy tekintett magára, mint a „szent királyok nemzetségé”-re. A korszak okleveleiben előforduló ’sancti reges’ kifejezés egyes esetekben a dinasztia egészét jelöli, máskor konkrétan Szent Istvánra és Lászlóra vonatkozik.[11]

A formula törvényszövegből is ismert. Az utolsó Árpád-házi király, III. András az 1290–1291. évi törvény bevezetőjében említést tesz szent elődeiről, az első cikkelyben pedig szól a szent királyok által az egyházaknak adományozott jogokról.[12]

Ebből a korból nemcsak az oklevelek tartalmaznak témánk szempontjából felhasználható adatokat. Az 1280-as évek első felében Kézai Simon, IV. (Kun) László történetírója gesztájában már néven nevezi Istvánt, Imrét és Lászlót mint királyának őseit.[13]

A legkorábbi Margit-legenda, amely a hercegnő halálát (1270) követő években jött létre, szintén arról tanúskodik, hogy különleges tisztelet övezte Istvánt, Imrét, Lászlót és Erzsébetet; Margit az ő nyomdokaikat kívánta követni.[14]

E néhány példából is látható, hogy a 13. században írott források már hivatkoznak az Árpád-házi szentekre.

A fa-metafora is feltűnik egy 1303. évi oklevélben, melynek kiállítója, Ákos nembeli István nádor az Árpád-ház kihalásával kapcsolatban III. Andrást a magyarok első királyának, Szent Istvánnak a véréből, törzséből és nemzetségéből származó utolsó aranyágacskának nevezi.[15]

Magyarországon az Anjouk uralomra jutása új fejezetet nyitott a szenttisztelet történetében. Károly Róbert és fia, Lajos, az Árpádok leányági leszármazottai, uralmuk legitimálása érdekében igyekeztek hangsúlyozni az Árpád-dinasztiával fennálló vérségi kapcsolatukat.[16] E tudatos politika nyomai több írásos emlékünkben is tetten érhetők.

Tudós egyháziak dolgozták ki azt az érvrendszert, amelyben kulcsszerepet játszik az a gondolat, miszerint Károly Róbert a szent királyok nemzetségéből való származás jogán tart igényt a magyar trónra. Ennek az elvi megalapozásnak a III. András halálát követő trónharcokban fontos szerep jutott. Mint ismeretes, a pápa 1308-ban Gentilis bíborost küldte Magyarországra azzal a feladattal, hogy Károly uralmát az egész országgal elismertesse.[17] A pápai legátus által 1308. novemberében összehívott pesti országos gyűlés jegyzőkönyve témánk szempontjából is tartalmaz érdekes részletet. Az elnöki tisztet betöltő Gentilis a gyűlést egy beszéddel nyitotta meg, melyről a jegyzőkönyv így számol be:

„… idem dominus legatus proposuit verbum Dei, assumpto illo evangelico themate: Domine, nonne bonum semen seminasti in agro tuo etc. seriose retexens agri semina, idest regni Ungarie, que in illo Dominus seminerat, ex quibus reges catholici tanta sanctitatis et vite claritate conspicui prodierunt, quod sanctorum ascribi cathalogo meruere …”[18]

Ez a passzus tehát utal a Magyarország földjéből kisarjadó szent királyokra.

Az ugyancsak Gentilis által 1309. májusában összehívott zsinat határozatai között is találunk hasonló szellemű kijelentéseket. A király státuszáról szóló fejezet megemlíti, hogy Magyarország élén az isteni gondviselésnek köszönhetően katolikus királyok álltak, akik közül az első, Szent István és még néhányan kiérdemelték, hogy a szentek katalógusába felvegyék őket, majd néhány sorral lejjebb azt olvashatjuk, hogy Károly az első szent királyok nemzetségéből származik:

„Sane, per divinam providentiam, regno Hungarie reges catholici prefuerunt, quorum primus, sanctus rex Stephanus, et alii nonnulli sanctorum cathalogo meruerunt ascribi … prelati et barones … communiter magnificum principem dominum Carolum, ex primorum sanctorum regum vera progenie propagatum, recognoverunt verum et legiptimum regem Hungarie …”[19]

A pápai legátus, Gentilis bíboros mellett a zágrábi püspök, Gazotto Ágoston is Károly Róbertet támogatta.[20] A tudós domonkosrendi püspök az 1310-es rákosi országos gyűlésen elmondott beszédében Károly trónigényének jogosságát igyekszik bizonyítani. Egyik mondatában együtt említi Károly családfáját és a magyar szent királyokat:

„Sed Caroli juribus illud quoque, idque rarum in terris additur, quod ipsius stemma, Coelo teste, ex Sanctissimis Regibus nostris profluere comprobatur.[21]

Hivatkozik Szent Istvánra és Lászlóra, valamint a 13. századi szent vagy boldog Árpád-házi hercegnőkre is. A beszédben helyet kap IX. (Szent) Lajos francia király is. Személyét azért kell külön hangsúlyoznunk, mert, mint korábban láthattuk, Laskai Osvát idézett sermórészletében István, Imre és László mellett egy bizonyos Lajos is szerepel, így azt a kérdést sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy vajon kire gondolt a ferences szerző. IX. Lajos 1270-ben hunyt el. Szentté avatását elsősorban öccse, I. Károly nápolyi király, az Anjou-ház őse szorgalmazta. A kanonizáció után, amelyre 1297-ben került sor, Lajost, jóllehet ő még a Capeting-dinasztiából származott, az Anjouk családi szentként tisztelték.[22]

A kérdéses személlyel kapcsolatban az Anjouk egy másik családi szentjére, Lajos toulouse-i püspökre is érdemes kitérnünk. Apja II. (Sánta) Károly nápolyi király volt, tehát apai ágon a nápolyi Anjouktól származott, anyai ágon pedig az Árpádoktól, mivel az anyja V. István magyar király leánya, Mária volt. Lajos 1296-ban, miután mint jog szerinti trónörökös lemondott a nápolyi Anjouk trónjáról öccse javára, Toulouse püspöke lett, ugyanakkor belépett a ferences rendbe. A főpapi tisztséget csak rövid ideig tölthette be, mert már a következő évben betegség kövtkeztében elhunyt. A szentté avatása érdekében tett erőfeszítések 1317-ben elérték céljukat: a pápa kanonizálta a püspököt.[23] Ebből az alkalomból a ferences Franciscus de Mayronis több szentbeszédet is összeállított, s ezekben kiemelte Lajos származását. Egyik beszédében a következőket mondja:

„Circa totum thema ad declarandum sanctitatem sancti Lodovici est nobis septupliciter contemplandus. Primo quantum ad statum suae singularis generationis in quo considero quattuor. Primo quod fuit de genere sanctorum ex parte patris, nam pater suus fuit nepos sancti Lodovici regis. Secundo fuit de genere sanctorum ex parte matris, nam mater sua Maria Ungariae fuit de stirpe sanctorum Stephani, Ladislai, et Emerici Ungarorum regum, qui Stephanus fuit primus rex christianus in regno illo, et novissime nulla mulier de alio sanguine regio fuit canonizata nisi sancta Elisabeth de cuius stirpe mater beati Lodovici fuit.”[24]

Látható, hogy ebben a sermórészletben a szerző felsorakoztatja a magyar szent királyokat és a már említett IX. (Szent) Lajos francia uralkodót is.

Ugyanez a Franciscus de Mayronis egy másik beszédében hasonlóan fogalmaz Lajossal kapcsolatban:

„… beatus Ludovicus, qui secundum carnem ex parte patris de nobilissimo genere regum Franchorum traxi (sic) originem, unde natus est sanctus Ludovicus rex. Ex parte matris fuit de nobilissimo genere regum Vngarie, unde fuit sancta Helisabeth. Que regna sunt altissima nobilitate et consecrata sanctitate. Fuit etiam initiatum illud regnum Vngarie a sanctissimis personis, quia primus rex ibidem fuit sanctus Stephanus, secundus sanctus Ladislaus, tertius sanctus Henricus …”[25]

Témánk szempontjából nem lényeges, hogy a magyar uralkodók felsorolásába hiba csúszott, a fontos az, hogy itt is együtt szerepelnek Anjou Lajos, IX. Lajos és a magyar szent királyok.

Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodása alatt kísérlet történt a toulouse-i püspök kultuszának magyarországi meghonosítására: tiszteletére 1325-ben Károly ferences kolostort alapított Lippán, melynek építését 1349-ben fejezték be.[26] Az alapításról a 14. századi krónikakompozíció és Thuróczy János munkája is megemlékezik,[27] miként arról is, hogy Károly fia és utóda, Lajos a toulouse-i püspök után kapta a nevét.[28] Lajos a dolog természetéből fakadóan a királyi udvar számára készített Magyar Anjou Legendáriumban is szerepel.[29]

Anjou Lajosról Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát is írt egy-egy beszédet.[30] Korábban már esett szó arról, hogy a püspök belépett a ferences rendbe, s ez lehetett az oka annak, hogy a középkor végén a két magyar prédikátor-rendtárs egy-egy sermót szerkesztett a tiszteletére. Mindketten leszögezik, hogy Lajos apja Károly, Szicília királya volt, anyja pedig Mária, a magyar király lánya.

Temesvári:

„Beatus Ludovicus … esset ex regali prosapia patre Carolo rege Sicilie, matre vero Sicilie regina nomine Maria, filia regis Hungarie …”[31]

Laskai:

„Sic enim legitur de eo, quod pater eius erat Karolus, rex Sicilie, mater vero Maria, filia Stephani quarti, regis Hungarie …”[32]

A két ferences szerző kimutathatóan a püspök legendája alapján dolgozott, ahol a legendaíró mindjárt a mű elején elmondja a szent származását, majd rögtön ezután megemlíti, hogy nevét szent Lajos francia király után kapta;[33] tehát a toulouse-i püspöknek a két magyar prédikátor által felhasznált legendájában IX. Lajosról is szó esik.

A két ferences író az Anjou Lajosról szóló beszédek megszerkesztése során a legendán kívül valószínűleg korábbi sermókat is felhasznált. Kézenfekvő az a feltevés, hogy merítettek a korábbi ferences hagyományból, például Franciscus de Mayronis prédikációiból. Temesvári a Lajosról szóló beszédében kétszer is hivatkozik rá, egyik hivatkozásában az alázatosságról szóló sermójára utal, s a de Mayronis-beszédek közül az egyik valóban Anjou Lajos alázatosságát mutatja be,[34] thema-mondata így szól: „Humiliavit semetipsum factus obediens usque ad mortem etc.”[35] A belső érvek mellett azt is érdemes megemlíteni, hogy a magyarországi ősnyomtatvány-katalógus tanúsága szerint könyvtáraink jelenleg több példányát őrzik Franciscus de Mayronis szentekről szóló sermógyűjteményének,[36] tehát ezek nálunk is ismertek lehettek a középkor végén.

Ezek után térjünk vissza az Anjouk tudatos legitimációs politikájának kérdéséhez. Ez a politika nemcsak különböző alkalmakra készített beszédekben tükröződött, hanem egyes történeti munkákban is. Az 1473-ban Hess András által kinyomtatott Budai Krónikából, az ezt másoló Dubnici Krónikából, valamint Thuróczy Jánosnak Laskai Osvát által is használt munkájából ismert az a fejezet, amely Károly Róbert haláláról és tetmetéséről tájékoztat.[37] A szerző személyét nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, annyi azonban bizonyos, hogy a fejezetben megörökített események szemtanúja volt.[38] Ez a passzus jól tükrözi az Anjouknak a magyar szent királyokkal kapcsolatos törekvését. Károlyt a magyar uralkodók ősi koronázó és temetkezési helyén, Székesfehérváron, a Szűz Mária tiszteletére szentelt királyi bazilikában helyezték örök nyugalomra, s a szerző külön utal arra, hogy Szent István és Imre is ugyanabban az egyházban nyugszanak,[39] majd a fejezetet lezáró Könyörgésbe a krónikás Szent István és László személyét is tudatosan belefoglalja.[40]

A 14. századból még egy, a témához kapcsolható forrásra szeretnénk utalni: ez Küküllei János Nagy Lajos-életrajza. Szövegét Thuróczy is beépítette munkájába.[41] Ez azért lényeges, mert a Thuróczy-krónikát Laskai is használta, ezért biztosra vehető, hogy Küküllei munkáját is ismerte. A szerző már az Előszóban kitér Lajos származására:

„Quamobrem de gestis illustrissimi principis domini Lodowici ex regum sanctissimorum prosapia oriundi dei gratia Hungarie … quamvis pauca ex pluribus … ego Iohannes nunc archidyaconus de Kykullew in ecclesia Transsilvana … posteriorum notitie duxi commendanda …”[42]

Az utolsó fejezetek egyikében az életrajzíró ismét utal az uralkodó-elődökre:

„Pollens regimine naturali non instinctu humano, sed potius divino sui desiderii propositum ad hoc inclinavit, ut sequens sanctorum regum predecessorum et patris sui vestigia …”[43]

Eddig több olyan forrásról is esett szó, amelyek említik egyrészt a magyar szent királyokat, másrészt IX. Lajos francia királyt és Anjou Lajos toulouse-i püspököt; most pedig két olyan szöveghelyet láthattunk, ahol a szerző leszögezi, hogy Lajos, a magyar uralkodó, a szent királyoktól származik, illetve azok utóda. A Laskai-sermóban szereplő Lajos kilétének meghatározása során ő lesz a harmadik lehetséges személy.

A 15. században a ’sancti reges’-formula általánosan használt lehetett. Ennek illusztrálására éppen a ferences szerzőtől szeretnénk egy példát bemutatni. A barát egyik beszédében azt írja, hogy a török ellen csatába induló magyar katonák közül egyesek magukat a Boldogságos Szűznek ajánlják, mások pedig a szent királyoknak.[44]

A bemutatott írásos források mellett érdemes érinteni - ha csak nagy vonalakban is - a magyar szent királyok vizuális ábrázolásának témakörét. A 13. század végétől kezdve István, Imre és László alakját megfestik kódexekben, freskókon, megformázzák különféle ötvöstárgyakon. A 14-16. századból már számos táblaképi, falképi és szobrászati ábrázolásukat ismerjük. Együttes kultuszuk és ikonográfiájuk megszilárdulása szempontjából az Anjouk említett politikájának döntő jelentősége volt. Ennek köszönhető, hogy a 14. század során a ’sancti reges Hungariae’ képtípusa rögzült.[45] Talán e rövid áttekintés is érzékeltetheti, hogy Laskai a 15. század végén az Árpád-házi szent királyoknak akár több együttes ábrázolását is láthatta.

A vizuális forrásokkal kapcsolatban ki kell emelni egy olyan bibliai mintát, amely az egész középkoron át jelen volt az ikonográfiában: Jesse fájáról, azaz Krisztus családfájáról van szó.[46] Ez a motívum az öröklődő szentség egyik ábrázolási lehetősége volt. A 14. században a szerb Nemanja-dinasztiát, amelynek több tagját is szentté avatták, néhány szerbiai egyházban a Jesse fája-motívum mintájára festették meg.[47] Nem kizárt, hogy a Laskainál található kompozíció mintájául is hasonló – az Árpádokat és az Anjoukat bemutató - képi ábrázolás szolgált.

Az életszentség nemcsak egy dinasztián belül öröklődhetett. A hagiográfiai irodalomban a középkor végén megjelent a lelki család fogalma. Domonkosrendi és ferences szerzőknél egyaránt megtalálható az a gondolat, miszerint a renden belül a rendalapító szentté válásának útja az eredete és mintája minden szentté válásnak. A 14-15. században ez a gondolat ikonográfiai ábrázolásokon is kifejeződött: a szerzetesrendet mint lelki családfát olyan fatörzsként ábrázolják, amely a rendalapító hasából ered, gyümölcsei pedig a rend boldog és szent tagjai.[48] A hasonlóság e képi ábrázolások, valamint azok gondolati háttere és a Laskainál olvasható kompozíció között szembeötlő, sőt, a hasból kinövő fa esetében teljes a megegyezés. Emlékezzünk vissza, hogy Álmos anyjának is a hasából növekszik az a fa, amelyen a magyar királyok találhatók. Úgy tűnik tehát, hogy a ferences barát merített a két koldulórendnek a lelki család fogalmával kapcsolatos gondolatvilágából.

Az eddig elmondottak öszegzése előtt igyekszünk még egy kérdést megválaszolni. A ferences író a három magyar szent után egy bizonyos Lajost is megnevez. Vajon kire gondol? Ahogy azt a bemutatott források is sugallják, három személy jöhet szóba: IX. Lajos francia uralkodó, Anjou Lajos toulouse-i püspök és Nagy Lajos magyar király. Véleményünk szerint a francia uralkodót kizárhatjuk, mivel ő nem állt rokonságban az Árpád-dinasztiával, márpedig a prédikációban olvasható felsorolás vérségi kapcsolatot sejtet. Az is ellene szól, hogy nem magyar király volt, s a szerző koránál jóval korábban uralkodott.

Más a helyzet Anjou Lajossal. A toulouse-i püspök anyai ágon az Árpádoktól származott. Láthattuk, hogy az Anjou-korban kísérlet történt kultuszának magyarországi meghonosítására, a 15. század végén pedig Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát is összeállított egy-egy sermót a tiszteletére. Azonban a püspök személyének ellene mond a szóban forgó prédikációrészlet megfogalmazása: a ferences szerző egyértelműen királyokra utal. Laskai meg is nevezi a három magyar szent királyt, majd negyedikként Lajost, aki – véleményünk szerint - az Árpádok leányági leszármazottjával, Nagy Lajos magyar uralkodóval azonos.[49]

Emlékezhetünk arra, hogy Küküllei János kétszer is leszögezi a magyar szent királyoktól való származását, Küküllei munkáját pedig mint a Thuróczy-krónika részét minden bizonnyal Laskai is olvasta. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a Küküllei-féle életrajz mellett ismerünk egy másik Nagy Lajosról szóló munkát is. A kutatók véleménye szerint ennek a gesztának a szerzője egy fe rences barát, akit a szakirodalom Névtelen Minoritaként tart számon.[50] A mű egy töredékét csak az 1470-es években keletkezett Dubnici Krónika tartotta fenn,[51] tehát nem zárható ki, hogy a középkor végén még felhasználták. Elképzelhető, hogy a geszta egyik, valamelyik ferences rendházban őrzött példányát Laskai is forgatta, így a király alakját innen is ismerhette.

Érdemes megemlíteni, hogy a barát nemcsak olvasmányai révén tájékozódhatott Nagy Lajos felől. Írott utalásból tudjuk, hogy a ferencesek budai kolostorában egy falképsorozat beszélte el Károly Róbert fiának tetteit.[52] Ezt a falképsorozatot minden bizonnyal Laskai is látta, hiszen egy ideig teológiát adott itt elő, a szomszédos pesti rendházban pedig kétszer is betöltötte a házfőnöki tisztséget. Ezen kívül háromszor megválasztották a magyarországi ferences rendtartomány helytartójává, s ebben a tisztségében kötelessége volt végiglátogatni az egyes rendházakat.[53]

Lajos személyével kapcsolatban még egy mozzanatot érdemes megvizsgálni. A barát egy ízben szent királyokat említ, azonban Nagy Lajost nem avatták szentté. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a felsorolásban szereplő Lajos név Károly Róbert fiát jelöli, a bemutatott sermórészletben pedig feltehetőleg az Anjouk már többször említett, a magyar szent királyokkal kapcsolatos, a legitimáció érdekében folytatott tudatos politikájának egy késői lecsapódását láthatjuk. A feltételezést a Budai Krónikának Mária királynő halálával kapcsolatos megjegyzése is támogatja: „In hac Regina Maria tandem deficit semen utriusque sexus Sanctorum Regum Regni Hungarie.”[54] Ismert, hogy a mű Nagy Lajos király haláláig terjedő része nem önálló munka, az 1382 és 1458 közti időszakot tárgyaló rövid, önálló megfogalmazású szöveg pedig talán Hess Andrástól vagy egy budai kancelláriai alkalmazottól származik.[55]

Az eddig elmondottakat így összegezhetjük:

A magyar szent királyok együttes említése és ábrázolása már a 13. századtól kezdve kimutatható. Közös tiszteletük az Anjouk magyarországi trónra kerülésével új hangsúlyt kapott. Véleményünk szerint a Szent István-beszédben fellelhető kompozíció, a magyar szent királyok és Nagy Lajos együttes ábrázolása egy fán, amely minden bizonnyal családfaként fogható fel, nem tekinthető Laskai saját írói leleményének, mivel ezt az ábrázolást vizuális és írásos forrásokból egyaránt ismerhette. Ugyanakkor a ferences szerző invenciójának tudhatjuk be, hogy ezt a kompozíciót beillesztette a turul-mondába. De vajon miért változtatott a krónika szövegén?

Erre a kérdésre akkor kaphatunk választ, ha megvizsgáljuk, hogy a szóban forgó sermórészlet milyen szerepet tölt be a Szent István-beszéden belül. A prédikáció a Királyok első könyvéből származó idézetre épül: „Certe videtis, quem elegit Dominus, quoniam non est similis ei in omni populo.”[56] Ezeket a szavakat Sámuel Saul királlyá választásakor mondja. Ebből a thema-mondatból kiindulva Laskai azt tárgyalja, hogy miért Szent Istvánt választotta az Úr a saját népéből. Nem sokkal a beszéd kezdete után egy három tagú felosztás kifejtése során kijelenti, hogy a szent király kiválasztása úgy a királyi méltóságra, mint az örök üdvösségre nyilvánvaló volt, majd egy három tagú distinctio mutatja be a választás (electio) három lehetséges módját: isteni (divina), emberi (humana), valamint emberi és isteni egyszerre (humana et divina simul). A ’divina electio’ valakit valamilyen méltóságra, végeredményben pedig az örök üdvösségre választ ki, és - többek között - természetfeletti módon, isteni kinyilatkoztatás révén (supernaturaliter, per divinam revelationem) ismerhető meg. A ferences író állítása igazolására három példát hoz fel. Az első a turul-mondán alapuló sermórészlet.57 A második példa a Hartvik-legendából származik. A barát a legenda alapján elmondja, hogy Géza fejedelemnek egy éjjel látomása támadt: egy gyönyörű külsejű ifjú jelent meg előtte, aki Géza tudtára adta, hogy fia fog születni, s ő fogja majd keresztény hitre téríteni a magyarokat. A harmadik példa szintén a Hartvik-legendából származik; ebben Géza fejedelem feleségének István első vértanú jelenik meg, s adja tudtul a fiú születését. Laskai a gondolatmenet végén levonja a következtetést: „Et sic claret, quomodo istius sancti regis electio ad regnum et salutem supernaturaliter a Deo est revelata.”58 Világos, hogy a szerző az isteni kinyilatkoztatás alatt a csodás látomást érti. Ez az a motívum, amely a három példát összeköti. Azonban a turul-mondának a krónikában olvasható változata mindössze annyit említ, hogy Álmos anyjának az ágyékából dicső királyok származtak, de egyetlen uralkodót sem nevez meg. A történet ebben a formájában a Szent István-beszéd gondolatmenetében a ferences szerző számára használhatatlan volt, mivel Istvánról nem esett benne szó, s ez lehetett az oka annak, hogy a barát változtatott a krónika szövegén, beleépítve egy olyan kompozíciót, amelyben már az államalapító is szerepel.

Laskai Osvát tehát tudatosan, céljának megfelelően módosította a turul-monda szövegét, s így a saját érvelése számára felhasználhatóvá tette Álmos születésének történetét.

Kertész Balázs

---

közlemények

Egy ismeretlen hungarika: Giovanni Battista Mosto Báthory Zsigmondnak ajánlott zenei kiadványa 1590-ből.* Az erdélyi fejedelmi udvar zenészegyüttesét Báthory Zsigmond korában egy ideig irányító Giovanni Battista Mostónak (vsz. 1550-es évek eleje Udine – 1596 Gyulafehérvár)[57] létezik egy olyan kiadványa, amely eddig elkerülte a zenetörténészek és a hungarika-kiadványok kutatóinak figyelmét. A nagyon ritka – úgy tűnik, mindössze egyetlen példányban fentmaradt – gyűjteményt a hesseni hercegi udvar egyik velencei kottákból álló zenei kolligátuma őrizte meg.[58] A Ioan. Baptistae Mvsti apvd serenissimvm principem Transiluanie etc. musices moderatoris Motecta quinque vocum, liber primus címfeliratú, 1590-ben Velencében Ricciardo Amadinonál megjelentetett munkát Mosto, akit a cím – mint látható – már az erdélyi fejedelmi zenészek irányítójának nevez, kegyelmes urának, Báthory Zsigmondnak ajánlotta. Az október 1-jén Velencében kelt ajánlás felirata szerint: „Serenissimo Sigismvndo Battori principi Transilvaniae et Sicolorum comiti, etc. domino meo colendissimo. Ioannes Baptista Mustus foelicitatem.”

A kiadvány – ahogy a címe is közli – ötszólamú motettákat tartalmaz. A zenei anyag a korabeli gyakorlatnak megfelelően szétválasztva, énekszólamonként (Cantus, Altus, Tenor, Quintus, Bassus) külön füzetekben található. A negyedrét méretű (18,4×13 cm) tizenkét lapból álló szólamfüzetek mindegyikének címlapját angyalok tartotta koronás sárkányfogas Báthory-címer díszíti. A címer fölött szalag lebeg „Virtus unita valet” jelmondattal. A címlapillusztráció, miként megállapítható, Báthory Zsigmond egy aranypénzén alapul, az ezen látható elemeket kombinálja.[59]

A címlap hátoldalán olvasható az 1590. október 1-jén Velencében kelt Báthoryhoz szóló rövid ajánlás. A következő (1-től 21-ig számozott) oldalakat foglalja el a kompozíciók szólamanyaga, oldalanként egy-egy darab. A Motecta quinque vocum húsz motettájából a tizennyolcadik (Ave virgo gratiosa) két önálló részből áll, míg a többi egy részes. A kiadvány tartalma:

01./ Audi domine hymnum meum

02./ Inclina domine aurem tuam

03./ Benedicta es virgo Maria

04./ Beatus vir qui in lege domini meditatur

05./ Ego dixi domine miserere mei

06./ Audite insule et audite populi

07./ Dominator Domine celorum et terre

08./ Stella quam viderant Magi in oriente

09./ Ego sum pastor bonus

10./ Hodie nobis celorum Rex de Virgine

11./ Stephanus autem plenus gratia et fortitudine

12./ Voce mea ad dominum clamaui

13./ Benedictam dominum in omni tempore

14./ Surrexit pastor bonus qui animam suam posuit

15./ Ascendens Christus in altum

16./ Sancte Zeno martir Dei inclite pastor dominici gregis

17./ Regina caeli letare

18./ Ave virgo gratiosa (Secunda pars:) Omnis virtute decorat

19./ Qui consolabatur me recessit ad me

20./ O domine Iesu Christe

A Motecta quinque vocum minden füzetét a számozatlan utolsó oldalon egy tartalomjegyzék zárja.

 

A Mosto-féle motettagyűjteményt is tartalmazó itáliai eredetű kolligátumkötetek, amelyben 1579 és 1595 között Velencében megjelent öt-tízszólamú kórusművek szólamkönyveit gyűjtötték egybe,[60] a hesseni hercegi udvar kottáinak 1613-ban felvett jegyzékében már szerepel.[61] A gyűjteményt a jelek szerint használták is. Erre következtethetünk az alapján, hogy helyenként – egyebek mellett a Mosto motettákban is – leragasztások és kéziratos javítások találhatók.[62]

A Motecta quinque vocum címlapszövegének és a dedikáció adatainak segítségével fontos új ismeretként ma már pontosabban meghatározhatjuk, hogy mikor is került Mosto Erdélybe. Míg az eddigi kutatás források hiányában csak feltételezésekre hagyatkozhatott, s a szakirodalomban 1589, 1590 illetve 1592 szerepel mint alkalmazásának lehetséges kezdete,[63] most a motettakiadvány nyomán már 1590 őszét tekinthetjük annak a legkésőbbi időpontnak, amikortól az udinei muzsikus bizonyosan a fejedelem zenésze volt. Az elszegődés pontos dátuma ugyan még mindig kérdéses, de már sokkal jobban behatárolható, mint korábban. Kétségtelen, hogy Mosto valamikor az 1589 nyara/ősze[64] és 1590 ősze közötti egy év folyamán állt az erdélyi uralkodó szolgálatba.

Giovanni Battista Mosto egyházzenei gyűjteményével most már négyre emelkedik a Báthory Zsigmondhoz kapcsolódó itáliai zenei kiadványok száma: Mosto két művét ajánlotta a fejedelemnek (a most ismertetett motetták mellett az 1595 tavaszán Velencében közreadott világi szerzeményeit, Il primo libro de Madrigali című madrigálkötetét),[65] valamint ezek mellett ismert még Pilipp de Monte császári Kapellmeister gyűjteménye, Il Decimosettimo Libro de Madrigali… (Velence, 1595), amelyet az 1595. november 24-én kelt előszó szerint Mosto tanácsára dedikált Báthorynak.[66] E három Mostóhoz kapcsolódó munkához járul negyedik kiadványként Girolamo Diruta, ferences szerzetes és chioggiai orgonista, Il Transilvano dialogo sopra il vero modo di sonar organi, et istromenti da penna … utilissima et necessaria a Professori d’Organo (Velence 1593) című iskolája,[67] amely már címével is az erdélyi fejedelemre utal,[68] akinek Diruta kompendiumát ajánlotta.

Báthory Zsigmond tehát különleges helyet foglal el a magyar királyok és erdélyi fejedelmek sorában. Rajta kívül a hazai uralkodók közül – mai tudásunk szerint – senkit sem tiszteltek meg így zeneművekkel. A most megismert legkorábbi neki ajánlott munka, a Motecta quinque vocum pedig azért is különösen fontos forrás, mert ez az erdélyi zenészegyüttes élére újonnan felvett kiváló olasz muzsikus, Giovani Battista Mosto bemutatkozó alkotása, egy olyan gyűjtemény, amelynek révén az erdélyi udvarban az 1590-es évek elején felhangzott zenét is jobban megismerhetjük. Hiszen még forrásadatok híján sem kétséges, hogy Mosto kiadványát prezentálta a fejedelemnek, s a kotta anyagát olasz zenésztársaival – részben vagy egészben – be is mutatta.[69]

Király Péter

---

közlemények

Egy reformkori egyházi lap történetéhez. A 19. század negyvenes éveiben, a reformkor derekán, mind a katolikus, mind a protestáns egyházak felismerték, hogy a megindult reformfolyamatok miatt csak a hagyományosnak nevezhető célokért való küzdelem – például az iskolai nevelés felekezeti jellegének megtartása és fokozása, hitbuzgalmi tevékenység növelése – az új helyzetben már nem megfelelő, és nem elegendő. Nyilvános politikai megszólalásra van szükség. Az egyházi vezetők szorgalmazták, hogy ne csak szorosan vett valláspolitikai kérdésekben, hanem társadalmi, politikai, gazdasági kérdésekben is fogalmazzák meg, és a nyilvánosság előtt is képviseljék álláspontjukat az egyházak. Az új célok megvalósításának leghatékonyabb eszköze a sajtó volt, aminek jelentőségét a katolikusok és a protestánsok is felismerték.1 Rájöttek, hogy nézeteik népszerűsítése érdekében saját lapra van szükségük Így került a katolikus egyház kezébe, 1840-ben a Nemzeti Újság, e cél támogatására jött létre a Religio és Nevelés is.2

A katolikus Religio és Nevelés megindulása után egy évvel a protestáns felekezetek is hasonló céloktól vezérelve lapot indítottak. A megindításban elsődleges szerepe volt a katolikus lap megjelenésének, de bizonyára fontos tényező volt az is, hogy Kossuth 1841-ben, a Pesti Hírlapban, az „Egyetemes konvent és unió” című vezércikkében a két protestáns felekezet egyházi és iskolai ügyeinek nyilvánossá tétele érdekében egy lap megindítását javasolta.

„Szükségesnek tartanók, hogy egyházi hirlap keletkezzék, mely munkásságát egyenesen az egyesülés eszközlésének szentelje, s minden jóakaratu gondolatcserére tért nyisson, alkalmat adjon. Lehetetlen nem remélnünk, hogy ily vállalkozás a felsőbbség helybehagyását megnyerni szerencsés leend. És miután ily lap kiadására nézve, több mint egy oknál fogva, a főváros legalkalmasb helynek látszanék e vállalat megkisértésére különösen Székács József ágostai és Török Pál helvét vallásu pesti hitszónok urakat bátorkodunk felszólítani. Ilyetén közremunkálásuk az óhajtott czélnak igen kedvezően megfelelne, s hozzájuk nagyon illenék, kik – mint halljuk – abban egyeztek meg, hogy néha-néha a szónoklatban egymást felváltsák.”

A tervezett lapról már a megjelenés előtti hónapokban hírt adott a Társalkodó. Pap Károly3 és Varga Soma4 közös cikkükben5 arról írtak, hogy egy protestáns lap legfőbb jelentősége az lenne, hogy nyilvánosságot kapnának azok a kérdések, melyek eddig csak az egyház belső körei előtt volta ismeretesek. Körvonalazzák a kiadandó lap programját, amelyben a tervek szerint azonos arányban kapnának helyet az egyházra és az iskolákra vonatkozó hírek. Megjegyzik: „Mennyit nyernénk ez által a nevelési ügyre, s mennyit nyernének tanítóink képeztetésükre nézve, könnyen meggondolható.” Röviddel ezután a Társalkodó közölte a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap programnyilatkozatát.6 A lap célja, hogy a két protestáns felekezet egyházi és iskolai életének orgánuma legyen, értekezéseket, híreket és könyvismertetéseket közöl majd e tárgykörből. A lap hetenként egyszer, másfél íven jelenik majd meg, 5 forint húsz krajcáros évi előfizetési áron, és a kiadóhivatalon kívül a protestáns espereseknél és iskolaigazgatóknál lehet rá előfizetni.

A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. április 7-én jelent meg először. Szerkesztői a Kossuth által említett személyiségek, az evangélikus Székács József7 és a református Török Pál,8 mindketten felekezetük neves és elismert lelkészei. Az első évben, a szerkesztésben részt vett még Taubner Károly9 tanár is. A lap hetenként egyszer jelent meg Pesten, a Trattner-Károlyi nyomdában. Formátuma, felépítése hasonló volt a Religio és Neveléshez. A lap első Egyházi dolgok című rovata a két protestáns felekezet aktuális egyházi ügyeivel foglakozott. A második rovat Iskolai dolgok címmel, iskola- és nevelésügyi kérdéseknek adott helyet. A lap végén a Vegyes közlemények rovatban rövid híreket olvashattak az érdeklődők. Közölt a lap könyvismertetéseket, hazai és külföldi teológiai, tudományos, pedagógiai művekről és tankönyvekről is. A lapban publikáló szerzők többsége protestáns tanár és lelkész. A szerkesztők mindent megtettek, hogy a reformátusokat és az evangélikusokat érintő hírek, közlemények egyforma arányban szerepeljenek az egyes számokban.

A negyvenes években a protestánsok számára a három leglényegesebb kérdés a protestáns felekezetek uniójára irányuló törekvések kérdése,10 az iskolák tanterveinek reformjával foglakozó tanácskozások, és a Pesten felállítandó protestáns főiskola ügye volt. Az ezekkel kapcsolatos viták, a különböző nézetek, vélemények, eszmék közzétételének fóruma a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap volt, mely 1848. végéig fontos szerepet játszott abban, hogy nyilvánosságot biztosított mindezek számára.

A lap indulásának évében, 1842-ben jelent meg nyomtatásban, az ún. zayugróci tanterv,11 amely országosan egységesíteni kívánta az evangélikus tanügyet. A tanterv megszületését több tanácskozás előzte meg.12 Az új tantervvel kapcsolatos viták eredményeit a lap is közzétette. Székács József 1842. május 12-én publikálta a lapban Schedius Lajos 1840-ben készített tantervét,13 melyet a tanácskozások jegyzőkönyve szerint a résztvevő professzorok éppen a rendelkezésre álló anyagi keretek szűkössége miatt nem tartottak kivitelezhetőnek.14 A lap következő száma kivonatosan közli a zayugróci gyűlés fontosabb határozatait.15 A tanterv a falvakban általánossá kívánta tenni a négyosztályos elemi iskolát, és a városokban – a meglevő gyakorlatot kodifikálva – a két osztállyal bővített, tehát hatosztályos polgáriskolát, amelyben „a reális tárgyak tüzetesebben tárgyalhatók”. Ez a „Bürgerschule”-nak nevezett iskolatípus, amelyben történelmet, földrajzot, jogi ismereteket, matematikát, természettudományi és gyakorlati tárgyakat is tanítanak, már átmenet a középiskola felé.16 A tervezet 18. pontja hangsúlyozza, hogy a gimnáziumban a „tanítási nyelvnek a magyarnak kell lenni, hogy az által mind a tudományok, mind maga ezen nemzeti nyelv ismerete előmozdíttassék” A cikk közli a felsőbb iskolák számára hozott törvények szövegét, és a tanítók helyzetének szabályozásával foglakozó fejezetet.

Foglalkoztak a szerkesztők a protestáns népiskolák problémáival,17 a tanítók helyzetével. Gyakran olvashatunk a lapban részletes beszámolót az egyes református és evangélikus iskolákról, amelyekben szó esik az adott iskola történetéről, tanrendszeréről, az ott tanító tanárokról, a használatban lévő tankönyvekről, az ifjúság egyesületeiről.18

1846. augusztus 10-én zajlott le a protestáns oktatók első közös tanácskozása Pesten, amelyet Tavasi Lajos kezdeményezett, és amelynek célja az volt, hogy a két testvérfelekezet vezetőit, és az iskolák tanárait egybegyűjtse „egy olyan tanácskozmányra, mely az elhanyagolt nevelés ügyét orvosolja”19 A lap több számon keresztül foglakozott a tanácskozással, annak a protestáns iskolaügy reformjára, a tanítás tartalmára, módszerire, a tankönyvekre, a tanárokra és a felsőoktatásra vonatkozó javaslataival.

A protestáns egyházak sem maradtak ki a nemzetpolitikai és a nyelvi vitákból, melyek a korabeli lapok hasábjain zajlottak. A Protestáns Egyház és Iskolai Lap az 1840-es években helyt adott a vitatkozó feleknek, bár Székács József drámai hangú, a megbékélést célzó cikksorozata a nézetek kiegyenlítésére törekedett.20 A cikkben a szerkesztő kárhoztatta mindazokat, akik „az egész egyházat magyar nyelvtanulási s terjesztési intézetté kívánták lealacsonyítani”, de erőteljesen hangsúlyozza, hogy a nem magyar ajkúak anyanyelvi művelődését nem csak hogy nem kívánják gátolni, de saját eszközeikkel elő is segítik. Ezt a nézetet a gyakorlatban azzal bizonyította Székács, hogy a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban helyet adott szlovák potestáns szerzők, köztük a például Jan Kollár, Karol Kuzmány vagy Samuil Hoič írásainak.

1848-ban közölte a lap a vallás- és közoktatásügyi minisztérium közleményeit, a 20. törvénycikket is, teljes terjedelmében. Székács József szerkesztő „Merengések” címmel megjelent cikksorozatában21 az 1844/3. tc. hiányosságait kihasználó visszaéléseket taglalva már 1848. március 12-én a protestánsok jogos igényeként fogalmazta meg a felekezetek közötti tökéletes egyenlőséget. Április 2-án már arról elmélkedett, hogy milyen feltételekkel fogadják el az egyházak az állami támogatást? Hogyan őrizhetik meg az egyházak autonómiájukat, ha az állam fizeti lelkészeiket, és meddig maradnak az iskolák egyházi kézben?

A közlésre váró hírek sokasága és a fokozott érdeklődés következtében az addig hetente egyszer megjelenő Protestáns Egyházi és Iskolai Lap júliustól hetente kétszer jelent meg. Ekkorra már kialakult az autonómiához feltétlenül ragaszkodók tábora, s azoké is, akik az állami támogatás fejében akár az iskolákat is átengedték volna. A sokféle vélemény, nézet közül kitűnt Jakabfalvy András írása22 Szerinte a papok fizetése, az iskolák, az egyházi ügyek nem lehetnek tárgyai a miniszteri értekezletnek. Amiről tárgyalni kell, az a magyar protestáns egyháznak a magyar államhoz való viszonya. A törvény által kimondott egyenlőség és viszonosság megköveteli, hogy a római katolikus egyház által élvezett előjogok megszűnjenek. Meg kell maradnia az egyházi kormányzat autonómiájának, de a belső változtatások kidolgozása az egyházak feladata. Az iskolák tekintetében a szerző óvatosságra intett, az egyház és iskola különválasztása nézete szerint még nem időszerű. Hangsúlyozza, hogy Eötvös József miniszter a protestánsok teljes bizalmát bírja, de ha „egy jesuitai szellemű encyclopaedista dilettáns” kezébe kerül az irányítás, akkor az iskoláiról lemondott protestantizmus önmagát tenné tönkre. Jakabfalvy álláspontja szerint a protestánsoknak nem szabad az első lépést megtenni az állam irányában, amíg a katolikus egyház nem fogalmazza meg a saját álláspontját.

A későbbi hónapokban egyre inkább erősödött a protestáns egyházakban az autonómiához való ragaszkodás. A nyár folyamán az evangélikusok és a reformátusok is értekezleteket tartottak. Az evangélikusok értekezletének a jegyzőkönyve megjelent a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban.23 A református egyház megismerve Eötvös népiskolai törvényjavaslatát, elismerte, hogy az államnak joga van saját költségén bárhol iskolát felállítani, de ez nem jelentheti a felekezeti iskolák beolvasztását, ezek fenntartásához továbbra is ragaszkodtak. Az államtól a tanítók fizetését kérték, hogy a közvetlen adózást és az elemi iskolai tanítási díjakat eltörölhessék.

Szeptember 4-én báró Prónay Albert házában találkoztak az egyházak képviselői Eötvös Józseffel. A miniszter megígérte: a törvényben kifejtett egyenlőséghez képest semmi visszalépés nem történhet, de ennek alkalmazása nehézségekkel jár, mivel közben egyik hitfelekezet érdekei sem sérülhetnek meg. Szeptember 7-én a három egyház képviselői közös tanácskozással zárták le az értekezletet. Mindezekről hírt adott a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap is, amely az év végén, Pest elfoglalásakor szűnt meg.

Érdekes sajtótörténeti adalék az a hír, melyet a Pesti Hírlap közölt 1849. januári első számában. „A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap ez évben nem fog önállólag megjelenni, hanem csupán mellékelve leend a Kossuth Hírlapjának”.24 Ez nem következett be, hiszen a Kossuth Hírlapja című lap már nem jelenhetett meg 1849 januárjában, Pest január 1-jén kezdődött kiürítése, feladása, és Windischgrätz január 5-i bevonulása miatt.*

Fehér Katalin

---

közlemények

Adatok gróf Dessewffy József könyvtáráról. Az 1980-as években Klaniczay Tibor akadémikus kezdeményezte hazai tudományos könyvtárainkban a régi könyvek possessorainak vizsgálatát. Ebbe a munkába a Debreceni Egyetemi Könyvtár (továbbiakban: DEK) más munkatársai mellett én is bekapcsolódtam. Könyvtárunkban ennek a tevékenységnek volt előzménye: Czellárné Csiba Judit munkakörébe tartozott a 700.000-el kezdődő raktári jelzetű régi könyvek vizsgálata. Ő azonban családi okokból külföldre távozott.

Jómagam a 16. századi külföldi műveket kerestem ki az állományból, számuk 478-ra rúgott. A possessorok vizsgálata mellett elhatároztam, hogy összeállítom, és közzéteszem az antikvák katalógusát, amely hamarosan meg is jelent.[70] Ugyanezt a munkát elvégeztem a 17. századi könyvekkel is. Az 1601–1650 közötti állomány 404 művet számlál, a század második feléből 604 könyvet találtam.[71] Dessewffy József tíz antikvának és huszonkilenc 17. századi könyvnek volt a possessora. Mivel könyvei között voltak igen ritkák is, úgy gondoltam, hogy megkísérelem összegyűjteni és értékelni a könyvtárára vonatkozó adatokat.

A DEK állományába Dessewffy könyveinek többsége a főúri könyvtárak állami tulajdonba vétele után került,[72] igénylés útján, amelyet Gyarapító osztályunk tudós vezetője Bertók Lajos nyújtott be.

Utóda Lévay Botondné a hetvenes évek végén vásárolt néhány könyvet éppen provenienciájuk miatt, Dessewffy bejegyzésével. Módszeresen kerestem a régi könyvek katalógusában az 1950–1954 között leltározott műveket, és így sikerült számos Dessewffy possessori bejegyzésével ellátott művet megtalálnom.[73]

A gróf könyvtárát a közismert módokon gyarapította ezek: vásárlás, ajándék, csere.

Vásárlás. Levelezését átszövik az erre vonatkozó kérései, utasításai. Pethe Ferenchez 1816 decemberében írt levelében könyveket kér tőle,[74] agrártudományiakat is; Dolinszky Istvánt[75] nevezi meg, mint aki fizetni fog értük.

Állandó vásárlója volt Kilián Frigyes királyi egyetemi könyvkereskedőnek,[76] akitől fizetési halasztást kért egy alkalommal.[77] A debreceni vásárban magyar könyveket vett Kis könyvárustól, ki is fizette azokat, de valahogyan a kereskedőnél maradtak.[78]

Ajándék, csere. Ebben a fő partner a jó barát: Kazinczy Ferenc volt. Levelezésükben nagy szerepet játszanak a könyves adatok. Kazinczy 1825-ben könyveket válogatott a grófnak saját könyvtárából ajándékba.[79] Kéri, hogy fogadja el „minden vonogatás nélkül”.[80] Itt kell megemlíteni, hogy Kazinczy több alkalommal kölcsönzött Dessewffy könyvtárából; például 1812-ben 19. századi könyveket kér elolvasásra.[81]

A könyvtár helye. Egy része 1816-ban még Olysón volt[82] – Sáros megyében –, de 1820-ban minden könyvet Kassára hozatott Dessewffy.

A könyvtáros, könyvtárrendezés. Az egyetlen név szerint ismert könyvtáros Dúlházy Mihály volt.[83] A gróf titkára, maga is jeles bibliofil. A rendezési munkákban a gróf is részt vett, és lajstromot készített a könyvekről.[84] Mindazonáltal Dúlházy fő munkaköre a titkári volt, gazdája „csuhadárnak”[85] nevezi egy levelében.

Könyvtárkezelés, possessori bejegyzések. A raktározás módjáról csak óvatos feltételezésem van, lásd a továbbiakban. A possessori bejegyzések az esetek többségében a címlapon vannak, szövegük egyszerűségében is variábilis.

Fő nyelvük a latin, abbraviaturákkal: „Com.[itis] Jos.[ephi] Dessewffy, C.[omitis] J.[osephi] Dessewffy”. Találtam francia bejegyzést is: „Comte Joseph Dessewffy”, valamint németet: „Graf Josef Dessewffy”.

Ami azonban a legfontosabb, egyes művekbe magyarul jegyezték be a tulajdonos nevét: „Desseöffy József”, „Desőffy József”. Az előző possessorok nevét nem húzták át, ex libriseiket nem távolították el. Dessewffynek két ex librisét ismerjük,[86] nem kétfélét, hanem két példányt.

Az egyiket az OSzK őrzi „Desőfy” felirattal.[87] A másikat én találtam, és rövidesen közlöm. Annyit előrebocsátok, hogy nem heraldikus.[88]

A címlapokon szerepelnek még kézzel írt arab számok, ezekben sejtem a raktári jelzeteket.

Köttetés. Sommásan azt írhatom erről, hogy a könyvek kiadói kötésekben vannak. A gerincekre néhány esetben papírcsíkot ragasztottak, rajtuk vagy a könyv címe, vagy a fent említett arab szám van. A gróf nem volt fukar, több olyan díszes kötésű (aranyozott) könyvet is megvásárolt, amelyeknek ára magas lehetett. A könyveket és a possessori bejegyzéseket rendkívüli módon károsították azok az ovális gumibélyegző-lenyomatok, amelyeket „Gróf Dessewffy Család Könyvtára Büd- Szt. Mihály” szöveggel ütöttek be többnyire a címlapok legfontosabb helyeire, olvashatatlanná téve azokat. Még a kis oktáv formátumú könyvek címlapjait is alig lehet megfejteni.

Ez a művelet csak József gróf halála után történhetett, és a DEK modern feldolgozói munkáját igencsak megnehezítette.

Dessewffy irónnal tett aláhúzásokat, kiemeléseket a könyvekben. Margináliát egy esetben találtam, interlineáris glosszát egyet sem.

Az általam ismert állományról. Dessewffy könyvtáráról az egyik legjobb összefoglalás Ferenczy Józsefnek köszönhető.[89] Legfontosabb adata az, hogy a gróf különös gondot fordított a magyar irodalom gyűjtésére, beleértve a periodikákat is. Iratai között volt egy jegyzék a megrendelendő könyvekről.[90] Magam idegen nyelvű példákkal tudok szolgálni.

Általában feltűnő Dessewffy előszeretete a fordítások iránt. Az egyik, amit ki szeretnék emelni a Németországban évtizedeken keresztül megjelenő sorozat: „Prosaiker griechische und lateinische in neuen Übersetzungen”. Ezt az ikersorozatot megvette, egyes köteteket meg is találtam a DEK-be került állományban; a kor legjobb német klasszikus filológusai fordították azokat.[91] A modern nyelveken írt szépirodalmi és ismeretterjesztő művek nagy többsége is fordítás. A könyvek többsége latin, német és francia nyelvű. Előszeretettel vett meg angol nyelvből készült fordításokat.[92]

Az általam feltárt állománytöredék egy egyetemes érdeklődésű gyűjtőről tanúskodik. Képviselve vannak: a szépirodalom (irodalomelmélet), a politika, a nyelvészet, a történelem és segédtudományai, a matematika, a vallástörténet, a filozófia, az orvostudomány, a gyermekek számára írt didaktikus művek, az útleírások, a színházi műsorok.

Mindezek kiváló szerzők tolla alól kerültek ki, csak néhányukat említem meg. Kant, Fielding, Marmontel, Börne, Helvetius, Volney, Milton, Zollikofer, Goldoni, Gibbon, Winkelmann (az orvos), névrokona Winckelmann a műtörténész, Campe, Soden (a közgazdász), Machiavelli, Thomas a Kempis és nem utolsó sorban a Biblia. Megjegyzendő, hogy néhány magyar szerző is szerepel latin nyelvű művekkel: Horányi, Péczely, Kovachich.

Liber rarissimus a Dessewffy könyvtárban.

Wecker, Johann Jacob: Antidotarium speciale. Basileae, 1602. Uő: Antidotarium generale. Basileae, 1601.

Raktári számuk a DEK-ben 789.702 (1–2.)

Egyetlen forrás sem tud ezekről a könyvekről, a legmodernebb német katalógus sem.[93] A szerzőt említi Jöcher,[94] de a mű ezen kiadását nem.

Gróf Dessewffy József egyike volt hazánk legkiválóbb 18. századi főúri bibliofiljeinek.

Ojtozi Eszter

---

közlemények

A Csongrád megyei sajtóbibliográfia hódmezővásárhelyi kiegészítései. Napjainkra, amint azt Lakatos Éva a sajtóbibliográfiáknak a Magyar Média 2000/3. és 2001/1. számaiban közreadott bibliográfiájában és tanulmányában kifejtette, egyre időszerűbbé válik a húsz-harminc éve megjelent megyei sajtóbibliográfiák kiegészítése.

Csongrád megye sajtóbibliográfiája 1974-ben, a megyék közül nyolcadikként jelent meg Kárász József író, a hódmezővásárhelyi városi könyvtár munkatársa (1914–1996) összeállításában, szerkesztésében, a szegedi Somogyi-könyvtár kiadásában. A bibliográfia Szeged sajtóját nem tartalmazza, a gondos gyűjtő a megyeszékhely anyagát terjedelmi és egyéb okok miatt nem mérhette föl. Inkább vállalta, hogy az összeállítás a szegedi lapok leírása nélkül jelenjen meg, nem várta meg, hogy az is elkészüljön. Szerencsére, mondhatjuk, mivel fatális módon, a megyeszékhely sajtóját, még ma, 2004-ben is csak az 1954-es ideiglenes lajstromból ismerhetjük.

A Szeged nélküli megyei anyag majdnem fele vásárhelyi, a 327 bibliográfiai leírásból 138 itteni lapé; a viszonylag nagy kapacitású kisvárosi nyomdászat elsősorban gazdasági érdekből, folyamatos üzemelésének biztosítása céljából, ha nem is egyenletesen magas színvonalú, de számszerűen mindenképpen jelentős lapkiadást produkált. E vegyes, tarka választékot e sorok írójának – levéltári forrásokból, magángyűjteményből –, módjában volt, az 1970-es időhatáron belül, a Magyar Könyvszemle 1989-es második számában 46 új címmel kiegészíteni.

1970 után még sokáig csak néhány üzemi lap jelentette a helyi sajtót Vásárhelyen. A lapindítási kedv, a nyilvánosság igénye az 1989-es rendszerváltást követően nőtt meg ismét, kiegészítésünk 28 tételének háromnegyed része az utolsó tizenöt év terméke, a kor kívánalmainak megfelelően elsősorban politikai, választási újságok, reklámlapok. Szintén jellemzően sok a rövidéletű, egy-két számot megért kiadvány, a vállalkozó kiadók nem tudtak kitörni a szándék és lehetőség ellentmondásának ördögi köréből.

A tételek írásmódja a Kárász-bibliográfia leírásait követi.

1.

CSONGRÁD MEGYEI HÍRLAP VÁSÁRHELYI KIADÁS.

A megyei lap mutációja. (Az 5. oldal helyi anyag.)

Szeged.

1971. jan. 26, (mutatványszám), febr. 28-tól 1989. márc. 31-ig.

Megj. hetenként hatszor.

A városi szerkesztőség vezetője Zékány János, 1980. máj: Zelei Béla, 1986. jan. Királyhegyi Ottilia.

K. és Ny. mint a megyei kiadásé – 2 r.

2.

HÓDGÉP.

A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat dolgozóinak, az MSZMP HÓDGÉP vállalati bizottságának lapja.

Hmv.

1974. jan. – 1989. dec.

Megj. havonta, 1989-ben negyedévenként.

Szerk. Bedő Nándor, 1986. febr.: Királyhegyi Ottilia

K.Csongrád Megyei Lapkiadó Váll.

Ny. Szegedi – 2 r.

3.

HÓDIKÖT [Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár]

Az MSZMP vállalati bizottságának lapja.

1989. júl.: A vállalat dolgozóinak lapja.

Hmv.

1974. jan. – 1990. jún.

Megj. havonta, 1977. ápr. 10-ig havonta kétszer, 1989. júl.: havonta.

Szerk. Zékány János, 1989. júl.: Fehér József.

K. Csongrád Megyei lapkiadó V., 1989. júl.: Villányi László, a Hódiköt váll. igazgatója.

Ny. Szegedi Ny. h-i üzeme – 2 r.

4.

HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI ÁLLATTENYÉSZTÉSI FŐISKOLAI TANGAZDASÁG ÜZEMI HIRADÓ

1975. febr: TANGAZDASÁG

A Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskolai Tangazdaság pártbizottságának lapja. 1989. szept.: A H.-i Áll. Tangazd. Lapja.

Hmv.

1974 aug. – 1992. dec.

Megj. havonta.

Szerk. Zelei Béla

K. Csongrád Megyei Lapkiadó V., 1991. szept.: Délmagy. Könyv és Lapkiadó Kft.

Ny. Szegedi – 2 r.

5.

KUTAS NÉPE

A székkutasi Új Élet Tsz üzemi lapja. 1992. jan.: A székkutasi Új Élet Tsz, a takarékszövetkezet és az önkormányzat közös lapja.

Székkutas.

1975. jan. – 1993. dec.

Megj. havonta.

Szerk. Kaczur István. 1988. jan.: Süli József.

K. Csongrád Megyei Lapkiadó V. 1991. febr.: Délmagyarország K. és Lapkiadó Kft.

Ny. Szegedi. – 2 r.

6.

RÁKÓCZI HIRADÓ

A hódmezővásárhelyi Rákóczi Mgtsz vezetőségének időszaki üzemi tagsági tájékoztatója.

Hmv.

1987. márc. – 1991. jún. (?)

Megj. háromhavonta.

Szerk. Tóth T. József, 1989. máj.: Joó Erzsébet, 1989. szept. Rácz Lajos.

K. Dr. Petkó Béla elnök

Ny. Szegedi ny. – 2 r.

7.

VÁSÁRHELYI TÜKÖR

A városi tanács lapja. 1989. ápr. 16: Hódmezővásárhely lapja. [Lásd még Vásárhely és Vidéke]

Hmv.

1987. dec. – 1991. febr. 9.

Megj. negyedévenként. 1989. ápr. 16: hetenként.

Fel. szerk.: Ocsovszky László.

K. [Hódmező]vásárhelyi városi tanács, 1989. júl. 2– Szoboszlai Zsolt, 1990. jan. 27.: Dr. Olasz Sándor.

Ny.: Szegedi Ny. vásárhelyi üzeme – 2 r.

8.

NEMZETI ÚJSÁG

Független magyar havilap. 1990. márc. 1: Keresztény magyar havilap, 1992. jún.: A magyar lelkiismeret szava, 1992. dec.: Magyar keresztény lap, 1993. jan. 8-tól a Magyar Keresztény Mozgalom lapja, 1993. okt. 8.: Magyar keresztény hetilap, 2002. okt.: Keresztény közéleti lap.

Leányfalu, 1990. márc. 15: Hmv. 2002. okt.: Ásotthalom.

1990. jan. 1. – Szünetelt: 1994. aug.6. – okt. 21, 1999. márc. – 2002. okt.

Megj. havonta. 1993. jan. 8.: kéthetenként (1993. júliustól egy ideig Hungarian Observer címmel angol nyelvű változat is), 1993. okt. 8.: hetenként, 1994. okt. 21: kéthetenként, 1993. nov. 5-től Vásárhelyi Nemzeti Újság című variánsa is megjelent.

Szerk. Dr. Vitéz Endrey Antal

K. Dr. Vitéz Endrey Antal

Ny.: Forma Art Kisszövetkezet Bp. 1990. nov.: Szoliter Kft. Hmv., 1995. febr. 10. Hód-Press Kft. Hmv., 2002. okt. Szoliter Kft. Hmv. – 4 r.

9.

SZUPERINFÓ

1992. jan. 3-tól HUNGÁRIA SZUPERINFÓ, 1992. febr. 21: HUNGÁRIA HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZUPERINFÓ, 1998. márc. 6: HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZUPERINFÓ (Hungária Szuperinfó Országos Laphálózat)

Független információs hetilap, 1991. szept. 6: Ingyenes hetilap

Hmv.

1990. ápr. 27. –

Megj. hetenként.

Fel. szerk.: Benkő László

Fel. K. Szölgyény Ferenc, 1991. június 7: Info Bt., 1998. szept. 13: Info Kft.

K. IRC Ingatlan- Reklám és Computerforgalmazási Kft.

Ny. Szeged, 1991. jan. 11: Szoliter, 1992. febr. 21: Szegedi Kossuth Ny. Kft, 1998. máj. 1: Hungária Info Ny. Békéscsaba – 4 r., 1997. jan. 1: – 2 r., 2003. jan. 1.: – 4 r.

10.

VÁSÁRHELYI PROMENÁD I.

Közéleti napilap.

Hmv.

1991. márc. 1 – máj. 31.

Megj. naponta.

Főszerk.: Kovács Imre Attila

K. A Vásárhelyi Promenád kiadóhivatala.

Ny. Szegedi Ny. – 2 r.

11.

VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE

Közéleti napilap. [A Vásárhelyi Tükör utóda, folytatása.]

Hmv.

1991. márc. 3 – 1994. dec. 31.

Megj. hetenként hatszor.

Fel. szerk.: Dr. Reigl Endre, 1991. márc. 5–aug. 17.

Fel. kiadó és főszerk.: Ocsovszky László

Főszerk.: 1991. aug. 22: Moldvay Győző (aug. 1– előbb társ-főszerk.) 1994. ápr. 13: Beszédes István (1993. okt. 22– csak megbízott főszerk.)

Főszerk.h.: 1991. aug. 22: Ocsovszky László, 1991. nov. 21: Fehér József, Torok Csaba, 1991. dec. 5: Beszédes István, Fehér József, 1992. ápr. 2.: Fehér József, 1992. okt. 31–1993. jún. 30-ig Mórász Attila. (1993. jún. 30-tól 1993. október 22-ig csak „szerkesztőségi munkatársak” megjelölés szerepel.)

Főm.: 1992. okt. 31: Kovács Gyula, Lelkes István, 1993. jan. 4–márc. 17-ig Lelkes István.

K. Lokálpatrióta Lapkiadó Betéti Társaság, 1991. aug. 16: Hód-Hír Könyv- és Lapkiadó Kft.

Ny.: Szegedi Ny., 1991. jún. 6: Hód-Press Kft, 1993. ápr. 19: Szegedi Ny., 1993. ápr. 28: Norma Nyomdász Kft, 1993. máj. 3-tól Verzál Ny. – 2 r.

12.

MÁRTÉLYI TUDÓSÍTÁSOK

A Mártélyi ÁMK Juhász Gyula Művelődési Háza és a Faluvédő- Szépítő Egyesület közös kiadványa. 1996: A Faluvédő Egyesület kiadványa.

Mártély

1991. jún. –

Megj. előbb havonta, 1993-tól rendszertelenül, 2004-től újra havonta

Fel. szerk.: Gyulafalvi Csaba, 1994. ápr.: Balázs Jánosné, 2004. jan.: Hegedűs Anita.

K. Balázs Jánosné, 2001: Mártély Község Képviselőtestülete, 2003: CARPAK Stúdió

Ny. Szoliter Ny. Hmv., 1995: Verzál ny. Hmv., 2003: Szoliter Ny. Hmv.– 4 r.

13.

HALLÓ

Ingyenes információs hetilap.

Hmv.

1991. okt. 16. – 1993. márc. 3.

Megj. kéthetente.

K. G+A Információs Iroda, 1991. nov. 6. Prompt. Bt.

Ny.: Hód-Press ny. Hmv. – 8 r., 1992. jan. 8. – 4 r.

14.

KÉPES HIRDETŐ

Ingyenes terjesztésű információs hirdetési lap.

Hmv.

1991. nov. 21. – 1992. máj. 8.

Megj. kéthetente.

Fel. K. Marker Reklámstudió.

Ny. Szoliter ny. Hmv. – 4 r.

15.

TORPEDÓ

Ingyenes információs hetilap.

Hmv.

1993. jún. 9. – 2000. jan. 26. (?)

Megj. hetenként.

Szerk. a szerkesztőség, 1997. ápr. 9.: Szabó Judit, 1998. szept. 23.: Bánki Péter, 1998. okt. 14.: Tulipánt Judit.

K. Autószer Kft.

Ny. Verzál ny., 1995. ápr. 19: Szoliter ny. – 4 r.

16.

A 7 NAPRÓL

Hetilap.

Hmv.

1994. nov. 24. –

Megj. hetenként.

Fel. szerk. Dr. Dányi László, 1995. jan. 5: Péter Árpád.

Főszerk.: 1995. márc. 9: Péter Árpád, 1999. szept. 30: Herczeg Zsolt, 2003. nov. 20: Martonosy Edit. (1997. aug. 21– 1999. szept. 23-ig a szerkesztőbizottság jegyzi a lapot, 2003. május 8-tól szerkesztőségvezető is szerepel az impresszumban; Égető Gyula.)

Főmunkatárs: 1995. márc. 9-től ápr. 1-ig: Kémeri Attila.

K. Kisbíró Bt.

Ny. Norma Kft. Hmv., 1995. máj. 4: Hód-Press Kft, 1995. máj. 25: Verzál Ny. Hmv., 1998. okt. 22: Szoliter Ny. Hmv. – 4 r.

17.

OLVASÓKÖRI KRÓNIKA

1996. ápr.: VÁSÁRHELYI KRÓNIKA. Az olvasókörök havilapja. 1996. ápr. A civil szervezetek havilapja.

Hmv.

1995. nov. – 1997. febr.

Megj. havonta.

Fel. szerk.: Fehér József.

K. A h-i olvasókörök, 1996. máj.: A Magyar Krónikás Alapítvány.

Ny. Verzál ny. Hmv., 1996. okt.: Norma Ny. Hmv. – 4 r.

18.

EGÉSZSÉGÜGYI KRÓNIKA

Az egészségügyi dolgozókat és a lakosságot tájékoztató időszakos kiadvány.

Hmv.

1996. nov. 19. –

Megj. negyedévenként.

Fel.szerk.: Dr. Ördögh Béla, 2001. jan.–jún.: Dr. Hamvas Ödön. Főszerk. Dr. Szűcs Péter.

K. Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet.

Ny. Verzál ny. Hmv., 2000. jan.–jún.: Hód-Press Ny. Hmv., 2001. jan.–jún.: Nitor Rt. hmv-i nyomdája, 2003. júl.–dec.: Bíborördög Kft. – 4 r.

19.

HETI KÉK

Ingyenes információs hetilap.

Hmv.

1998. jan. 13. – 1998. dec. 23.

Megj. hetenként.

Fel. szerk. Gáborné Juhász Nagy Ida.

K. Junox Bt.

Ny. Szoliter ny. Hmv. – 4 r.

20.

VÁSÁRHELYI PROMENÁD II.

Információs hetilap. 2004: Hirdetőújság.

Hmv.

1998. dec. 16. –

Megj. hetenként.

Ny.: DM. Kft. (Szeged), 2001. jan. 10.: Szoliter ny. Hmv. – 4 r.

21.

VÁSÁRHELYI ALMANACH

Ingyenes programajánló.

Hmv.

2000. máj. – dec.

Megj. havonta.

Ny. DM. Kft. Szeged – 8 r.

22.

VÁSÁRHELYI KURIR

Közéleti hetilap. 2001. febr. 10. : Ingyenes önkormányzati tájékoztató.

Hmv.

2000. okt. 20. – 2002. dec. 21.

Megj. hetenként. (2000. dec. 1., 13. választási különszámok.)

Főszerk.: Csorba Mária.

K. Nitor Szolgáltató Ház Rt. Bp., 2001. febr. 10. Szerdahelyi József Kht.

Ny. Nincs föltüntetve, 2001. júl. 14.: Hungária ny. Békéscsaba – 2 r.

23.

VÁSÁRHELYI MUSTRA

2002. okt. 3.: VÁSÁRHELYI HIRDETŐ.

Ingyenes információs hetilap.

Hmv.

2000. nov. 30. –

Megj. hetenként.

Szerk. nincs föltüntetve, 2002. okt. 3: Dr. Bátyi Zoltán.

K. Délmagyarország Kiadó, Szeged.

Ny. Szeged – 2 r.

 

24.

VÁSÁRHELY

Hódmezővásárhely megyei jogú város önkormányzati kiadványa.

Hmv.

2001. márc. 24. –

Megj. havonta.

Szerk. Kandó Tamás, 2001. ápr. 21: Szávay István.

K. dr. Rapcsák András polg. m., 2002. febr. 16: Almási István, 2002. okt.: dr. Lázár János polg. m.

Ny. Délmagyarország Kft., 2001. okt. 27.: Lapcom Kft. – 2 r.

25.

MÁRTÉLY

Közéleti havilap [!]

Mártély

2001. jún. 2. – ?

Megj. havonta.

Fel szerk. Ocsovszky László Vilmos

K. Ékó Kft., fel. kiadó: Szép Ferenc Szilveszter.

Ny. Szoliter ny. Hmv. – 2 r.

26.

VÁSÁRHELYI NAPLÓ

Családok független hetilapja. [A 2002-es önkormányzati választás kampány-lapja.]

Hmv.

2002. jún. – okt. 18.

Megjel. hetenként.

Fel. szerk. Dr. Tarnai László.

K. Vitafem 2000 Kft.

Ny. Hungária Nyomda Rt. Békéscsaba – 2 r.

27.

JÖVŐKÉP

Ingyenes információs lap. [A 2002-es önkormányzati választások kampány-lapja.]

Hmv.

2002. aug. 15. – okt. 11.

Megj. kéthetente.

Szerk. a szerkesztőbizottság.

K. Kisbíró Bt.

Ny. Lapcom Kft. – 2 r.

28.

VÁSÁRHELYI POLGÁROK

Egy európai újság [sic!]

Hmv.

2004. máj. 4. – jún. 9.

Megjel. hetenként. [Az Európa-parlament választási kampányának idejében.]

Szerk. a szerkesztőbizottság.

K. Kisbíró Kft.

Ny. nincs jelölve – 2 r.

Kőszegfalvi Ferenc