[1]Knapp Éva

Egy fantom „vándornyomdász” a XVIII–XIX. század fordulóján:

Berei Farkas András kiadói és terjesztői tevékenysége. II.*

A kiadványok sajátosságai

Farkas munkáinak formai és tartalmi sajátosságai szorosan, jellegzetes módon kapcsolódnak össze egymással. A legkorábban megjelent nyomtatványok kivételével a külső és belső ismertetőjegyek egységessé, egyénivé és a név feltüntetése nélkül is felismerhetővé tették e műveket. Az összetéveszthetetlen forma és tartalom fő jellemzői a következők.

A kiadványok külsejét a viszonylagos igénytelenség, az 1810-es évektől általánossá vált vastag, durva, legtöbbször színes (sárga, zöld, szürke) nyomdai papír használata szabta meg. A nyomdai kivitelezés során ritkán készült önálló, hátoldalán üres, esetleg mottókat tartalmazó címlevél, ezt leggyakrabban az egyszerű címoldal helyettesítette. A címlevélen vagy címoldalon Farkas neve mellől ritkán hiányzik a szerző személyét bemutató, rá emlékeztető vagy őt jellemző változatos, humoros, esetleg szatirikus szövegrész. Jó példa erre az Örök illatú poétai virágok címlapján olvasható szöveg:

„Hód vize partján született Berei Farkas András. Nyelv és erkölts pallérozó, az ártatlan életű Musák Barátja, a Miskóltzi Gyűlésnek Irója – a Kegyetlen Lói Tanáts Zabolázója, ama régi számkivettetéséből vissza hivattatott Názónak Tanítvánnya, Attya javai el-tékozlásáért Istennek szarándokja, K. J. M. W. édes Szerelmének Mártirja”.[2]

A címet gyakran mottószerű verssorok egészítik ki, mint például 1819-ben a Vérrel festett koporsóét:

„A jámbor útasnak hogy az útját álta,

    „A Királyi Tanáts dolgát meg visgálta,

„Sz – – szló Bíráit Tanátsból le tette,

    „Szillabáját a két elsőt el-vesztette,

„Ott is ki omlott egy Szív-Mártirnak vére,

    „Sz – – lónak így jár ló portió bére.[3]

A művekből általában hiányozik a tartalomjegyzék, ezt Farkas esetenként – mint arról már szó esett – a verscímek felsorolásával helyettesítette a címoldalon. Egyedülálló A Lói-Tanáts-ban alkalmazott megoldás; itt a „Bé-vezető beszéd” végén hat pontba foglalta a „könyvetske” „Rendjét”.[4]

A kiadványok kötése is tükrözi Farkas elképzelését, illetve szerény anyagi lehetőségeit. A kötés, illetve borító nélküli, hajtogatott, fűzött vagy néha ragasztott példányok mellett általános a legtöbbször zöldre vagy pirosra festett papírba kötött vagy a fűzéshez rögzített borítók használata. A színes fedelekre az életmű utolsó szakaszában néha nyomtatott feliratok kerültek. Egy-egy példány külsejét rátétek, például sasok díszítik, s fennmaradtak finom bőrbe kötött példányok is.

A nyomtatványok terjedelme eltérő; a rövidebb terjedelmű, gyorsan elkészíthető és megjelentethető munkák jóval gyakoribbak. A nyomtatott lapok száma ritkán emelkedik száz fölé. A teljes impresszumú nyomtatványokban eleinte rendszeres volt az ívfüzetek jelzése, melyet lapszámozás kísér. Az impresszum-adatok közlésének elmaradása – jelezve az alkalmi nyomdai kivitelezést – együtt járt az ívjelzés nélküli füzetek megjelenésével. Ezekben a legtöbbször lapszámozást is nélkülöző nyomtatványokban viszonylag gyakran fordulnak elő páratlan levelek. Ha a pár nélküli levél egyértelműen kapcsolódik egy nyomdai füzet valamely részéhez, Farkas azt odaragasztotta vagy ragasztatta. A páratlan levélszám nem mindig betoldással keletkezett, esetenként egy-egy levél eltávolításával is létrejöhetett. Ilyenkor utólag új páratlan levelet ragasztottak be vagy a nyomtatvány eleve hiányosan készült. A jelenleg egyetlen példányban ismert, nyomdajelzés nélkül megjelent Farsangi musikából[5] két levelet utólag kivágtak, a címoldalon felsorolt verscímek tanúsága szerint azonban ennél több hiányozhat a nyomtatványból. Nincsenek benne „A vén szeretet és a házasság”, „A vén leánynak a pártától való el-bútsúzása”, és a „Szegedre való Tsapdi Klára Leánysága” című versek. A teljes tervezett terjedelem meghatározása ilyen esetben csak egy újabb, kevésbé megcsonkított vagy csonkítás nélküli példány előkerülésétől remélhető.

Több kiadványhoz tartoznak rézmetszetek. Ezek eleinte szokványos címlapelőzék-metszetek voltak, később képből és verses szövegből álló rézmetszetekkel helyettesítették őket, s segítségükkel összefoglalták a nyomtatvány tartalmát. A rézmetszeteket gyakran kézzel színezték, s ezeket Farkas – jellemző módon – nem mellékelte egy-egy kiadvány minden nyomtatott példányához.[6] Több metszetet jelenleg csak autobibliográfiájából, illetve említésből ismerünk. Így például az ifjabb gróf Beleznay Sámuel apagyilkosságát megverselő munka állítólag „Az ifjú Gróf és Szeretője képeivel” is forgalomba került,[7] de ilyen példányt a számba vett hat kiadás egyikében sem sikerült találni. Az önállóan fennmaradt rézmetszetek némelyikéhez egykorúan az ábrázolást bővebben értelmező szöveg is tartozhatott. A halott Bártzay Pál és a „Három Özvegyek” történetét a „Pest Vármegye házá”-t, egy fűzfa árnyékában elhelyezett koporsót és mellette három síró nőt ábrázoló, valamint egy tíz soros verset tartalmazó metszeten kívül Farkas valószínűleg bővebben is megörökítette.[8]

A kiadványok tartalmi összetétele nem kevésbé jellegzetes külső megjelenésüknél. A kor szorosabb értelemben vett irodalmához képest alacsony színvonalú, nyelvileg nem túl változatos verseket és prózai szövegeket sajátos nyelvhasználat, mesterkélt, gyakran erőltetett megfogalmazás jellemzi. A szórakoztatni vágyás szándéka mindenütt jelen van, s az életmű minden pontján tetten érhetők a különféle összefüggésekben ismétlődő, esetenként az érthetőség határán mozgó nyelvi fordulatok, verssorok és szövegrészek, amelyek könnyen felismerhetővé tesznek egy-egy, a szerző megnevezése nélkül megjelent munkát is.

A nyomtatványok megjelentetésében is megragadható Farkas az adott helyzethez jól alkalmazkodó, hirtelen elhatározása. Több, eredetileg önálló kiadványnak készült munkát később a megváltozott körülményekhez igazodva együtt adott ki. Így például a különböző időpontban keletkezett szentföldi útleírás és mitológiai magyarázat egyetlen nyomtatvány két, tartalmilag eltérő része lett.[9] Egy-egy nyomtatványba gyakran belefoglalt tartalmilag különböző, az autobibliográfiában még önálló címen hirdetett munkákat is. Így lett például a Kis Ítélet című nyomtatványnak része a Miskóltzi száraz víz.[10] Néhány művét csak hivatkozásból ismerjük, így A földi pipa-vásárt vagy a már említett Biblis Tsalóka Napját.[11]

Már az eddigi anyaggyűjtés is lehetővé teszi, hogy egy nyomdakész autográf kéziratot összevessünk a megjelent változattal. „Egy Sohonnából szakadt, porcsellán Fábrikásné, Sidóból lett bóldogtalan Keresztyén TRÉZSI Aszszony Élete” című, tizenhat lap terjedelmű, lapszámozással és ívjelzéssel egyaránt ellátott, a Farkastól összeállított műjegyzékekben nem szereplő kéziratot a címoldal tanúsága szerint a szerző 1811-ben készült megjelentetni Kassán.[12] A kéziratban olvasható címen tudomásunk szerint önállóan meg nem jelent mű kinyomtatására azonban csak 1812-ben került sor Pozsonyban, a Farsangi musika részeként, „Egy Bétsből szakadt, Kassán e Világból tsúfosan ki-múlt; Sidóból lett bóldogtalan keresztény portzellán Fákrikánsné [!] Trési Asszony élete”, illetve a rövidebb „Sidó Trési Fábrikánsné versei” címen. A nyolc nyomtatott lap terjedelmű vers több részletét a szerző időközben maga törölte, s – amint a nyomtatvány jelzi – még „valami a rostában maradt”, ezért jelentősen megrövidült a szöveg. A szerzői átdolgozásra két példát mutatunk be:[13]

[Ms. 1811, 3.p. (A_2r)]:                                                 [nyomt., 1812, [2]_1r]:

„Egy pogány keresztény Trézsi nevezetű,

Aszszony: a mint mondják Bécsi eredetű.

Személlyére sem vólt éppen rút termetű,

De neve sokaknak lett meg-ölő betű:

Mondják azt némellyek Prágában valónak,      „Mondják ezt némellyek Prágába valónak,

Apját egy remekbe öntött Cseh Sidónak,        Apját egy remékbe öntött Cseh sidónak.

Kupplerséget tanúlt ugyan tsak ő Bétsben,     Kuplerséget tanúlt még ifjantan Bétsben,

Az ollyan mesterség hol van igen becsben.      Hol az olly mesterség van igen nagy

                                                                                                               betsben.

          [...]                                                                                     [...]

Kassa Várossának a szőllős Kertjének,            Kassa Várossának a Szőllős kertjének,

Szomszédját gondolván a Hóhér tel-                Szomszédját gondolván a hóhér telkének.

                                                kének,

                                                                         Ott függesztette-fel magát egy fűzfára,

Egy fejér keszkenőt kötözvén nyakára            Egy sejem keszkenöt kötözvén nyakára.

Szegény Trézsi Aszszony illyen porúl jára,

Nem tudja mire jut senki utoljára.

Illyen rossz gyümőltsöt még egy fa

                                          se termett,

Mint e hitván fűzfa, mellyen ő

                                   meg-dermedt,”

                                                                         E lett méltó bére e rút büdös dögnek,

                                                                         Tanúlhatnak sokan e komor példáról,”

A többszörösen átszerkesztett, átírt és utóbb jelentősen lerövidített részletek összevetése mutatja a saját szövegével elégedetlen, azt újra és újra alakítani kívánó szerző törekvését. A változatok azonban – mint a példa is jelzi – nem lettek jobbak vagy egységesebbek. Egy szövegen belül is több rész-történet kapcsolódott egybe, s a mozaikokból építkező vers nem vált egy egységes, szövegében egész, változtatást már nem igénylő életmű részévé.

A sajátos nyelvezet, a kezdetleges technikájú, olcsó megjelentetés, a vásári kiadványként való terjesztés, a rövid terjedelem, a kis formátum és nem utolsó sorban a sajátosan „népszerű” témák mind arra utalnak, hogy Farkas munkáit egy sajátos könyvészeti és „irodalmi” átmenetiség jellemzi. A kiadványok se nem könyvek, se nem ponyvák a megszokott fogalmak szerint, s bár bizonyos irodalmi igénnyel készültek, már egykorúan is ellentétes véleményeket váltottak ki. A hagyományos irodalomtörténeti és könyvészeti fogalmakkal csak korlátozott mértékben lehet leírni őket, ugyanakkor a bemutatott sajátosságok viszonylag könnyen felismerhetővé teszik az anonim nyomtatványokat is. Ahogy a Farkas nevéhez kötődő rézmetszetek kép és szöveg sajátos találkozását mutatják, ugyanúgy nyomtatott munkái is köztes kategóriát alkotnak a kor irodalmában. A felsorolt megkülönböztető jegyek alapján kiadványait jól el lehet különíteni a XVIII–XIX. század fordulójának más nyomdatermékeitől.

Címadás

Egy meglehetősen sajátos, ugyanakkor tudatos írói módszer alkalmazását sejtetik Farkas címadási stratégiái. Műveiben különböző típusú címekkel kísérletezett. Közös jellemzőjük, hogy összhangban állnak a korszak címadási gyakorlatával, s lényegében a széles körben kedvelt címtípusok egyéni alkalmazásának, belőlük történő válogatásnak tekinthetők.

I. Egyrészes cím. A nyomtatványok közel egynegyede kapott ilyen, egyetlen mondatból álló, információban gazdag, a témát, a leírt eseményt, az alkalmat vagy a műfajt megnevezőcímet. Ilyenek például a következők: Az 1805. esztendőben közönségessen fölkelő allföldi nemes magyar sereg vitézi dallja, (1805); Méltgs Jekelfalvai Jekelfalusi Jósef ur, és Keresztszegi gróf Csáky Nina kis-aszszony mennyegzői versei, (1817); Uj Esztendő köszöntés a Hazában, (1827). A címadást esetenként befolyásolták már korábban megjelent, Farkas által minden bizonnyal ismert nyomtatványok címei. Így például a Jósef császárhoz más Világra irt levél és a Beteg halott (1825) címben érződik egy a szerző, Szirmay Antal táblabíró elhallgatásával megjelent, példázatokban gazdag röpirat, A második Jósef az Elisium mezején (1790)[14] címének hatása. Igényesebbeknek számítanak azok a megoldások, amelyekben Farkas irodalmi eszközöket alkalmazott. Így például alliterációt és nyelvi fokozást (Páratlan és példát nem esmérö, emlékezetet fellyül haladó, feledékenység rabságába soha nem-eshetö N.Károllyi szék épitö gyülés, 1794), illetve a kiadvány célját vagy műfaját meghatározó, azt pontosító kifejezést (Öröm tárgyú üdvözlet, 1798).

A felsorolt címek őrzik a XVII–XVIII. századból jól ismert lineáris címadási technikát és gyakorlatot. A cél ezzel mindenekelőtt a figyelem felkeltése és megfelelő irányítása volt, amelyhez gyakran egyéni vagy egyénieskedő nyelvi fordulatok kapcsolódtak, mint például „feledékenység rabságába soha nem-eshetö”.[15]

II. Kétrészes címek. A nyomtatványok közel egyharmad részénél találunk ilyeneket. A cím két részét a barokk címadási gyakorlat továbbélésének megfelelően egy-egy jellegzetes kötőszó (például „melly”, „másként”, „vagy”, „avagy”) kapcsolja egymáshoz. Az egyszerűbb változatnál a cím első tagja megjelöli a témát, a második pedig – miközben összesűríti a figyelemfelkeltő nyelvi eszközöket – körülírja az elsőt: Mennyegzői versek, Mellyet Divényi Antal úrnak, Plachi Helena kis aszszonnyal karátson havának 12-dik napján 1807. esztend. Történt házassági szerentsés egybe keléseknek emlegetésére szerzett Hold mezei Berei F. A., (1805); A Párisi inneplés,a vagy I. Napoleon altal az ausztriai háznak Mártzius 5-kén 1810. az esső után kiderűltt fényes napja, (1811).

Az összetettebb változatnál a cím első tagja szimbolikus, allegorikus utalás, a második tag ezt feloldja, mégpedig úgy, hogy kibontja a cím értelmét vagy tágítja jelentését: Szent László tsillagja; – Mellynek fel-tettzésén az-az ama nagyra született valóba nagy-is fő-méltóságú gróf Kollegrádi Kollonitz László Úr Ő excellentziája; Zay-Ugrótz Örökössének, a Kalotsai, és Bátsi törvényessen egybe-kaptsoltatott Püspöki-Megyéknek, és a Római Anyaszentegyház Fő-Tiszteletű Érsekének, a Tsászári, és Apostoli Királyi Felségnek valóságos belső titkos Tanátsos Hívének, és a Felséges Királyi Fő-Törvény-Szék Köz-Bírájának Neve Napján(1799).[16]

III. Szimbolikus, allegorikus címadás. A címek körülbelül egytized része sorolható ide. A nehezebben érthető, magyarázatot vagy nyelvi feloldást nem tartalmazó, sajátosan barokk formát a szerző 1808–1822 között használta következetesen. Elsődleges célja ezekkel a jó hangzás biztosítása (A kis Trója pusztúlása 1808), az elgondolkodtatás és a meghökkentés (A bé kötött zsák, 1808; Vérrel festett koporsó, 1819), valamint a kíváncsiság felkeltése (A nap alatt vitézkedö naporoszlan, 1817) lehetett.

Többször össze nem illő fogalmak kerültek egymás mellé, melyeket esetenként csak a tartalom ismeretében lehet értelmezni (A szomorú öröm, 1808; Szomorú vigasság, 1820). Az allegorizáló címek másik csoportját bizonyos műveltség birtokában lehetett feloldani (például Apolló kis rósáskertje, 1810). A típus további változata, amikor a cím műfaj értékű utalást tartalmaz, mint például Farkas első nyomtatásban megjelent munkájában: Farkas András pokolbéli útazása (1794).[17]

Az „utazás” kifejezést Farkas később többször is használta cím-elemként (például Menny-Ország felé-való útazása a pokolbúl ki-szabadúlt Izének, 1804). Ezt a címet valószínűleg a németből (Reise nach dem Fegefeuer, 1784) magyarra átültetett, 1786-ban és 1787-ben a fordító, Szacsvay Sándor megnevezése nélkül megjelent, regény formájú röpirat címéből – Az Izé Purgátoriumhoz való utazása – kölcsönözte.[18] A nyomtatvány címét Farkas a keretszövegekben külön megmagyarázza:

„Az első Része Munkámnak Menny-Ország felé-való Utazása, a Pokolbúl ki-szabadúlt Izének, mellyet úgy azért nevezek, hogy ebben az Utazásban sokkal kiesebb dolgokrúl szóll [...] mint a Pokolbéli Úttyában, mellyet írt, és ki adott, 1794. esztendőben. – Nem kell tehát betű szerént érteni [...] mint a Klimius Miklósnak is föld alatt való útazását; hanem tsak Trópice, és figurate, az Izé Pokolbéli Utazásán is [...]”.[19]

A kiadvány második részének címe (Méhes-Kert) a barokk gyakorlatnak megfelelően szimbolikusan jelzi a vegyes tartalmat, az összeállítás heterogén jellegét.

IV. Tartalomjegyzéket helyettesítő címek. A ponyvanyomtatványok címadási gyakorlatára emlékeztet az a néhány cím, mely az adott kiadványban olvasható versek címének egyszerű felsorolásából áll. E formával Farkasnál 1812–1824 között találkozunk, a nyomtatványok száma nem éri el a tízet. Legjellemzőbb sajátosságuk a hosszúság: Farsangi musika A vén szeretet, és a házasság, A vén leánynak a pártától való el-bútsúzása. Szegedre való Tsapdi Klára Leánysága. A szegény kevély vagy a szolgából lett úr. Egy Bétsből szakadt, Kassán e Világból tsúfosan ki-múlt; Sidóból lett bóldogtalan keresztény portzellán Fákrikánsné [!] Trési aszszony élete. Módi vagy Mostani viselet (1812).

Ezeket a mellérendelő elemekből felépülő címeket kizárólag kötőszavak és írásjelek tagolják, s nem emlékeztetnek a szerzős művek megszokott címeire. Egy-egy közülük a kor tipikus műfajmegjelölését kapcsolja össze a témák megjelölésével. Így például a valószínűleg 1813-ban, ismeretlen helyen és nyomdában készült Párisi Dallok a Vár megvételéröl ezer nyóltz száz tizenháromban, és F. Károly Lajos Austriai Fő Hertzeg Vitézi Dalljai vagy a Nagykároly–Nagyvárad kettős nyomdahellyel 1821-ben megjelent Herósi Dallok.[20]

V. A cím részeinek variálása és egymásra utalása. A cím néhány esetben módosított, de jól felismerhető formában megismétli a korábban megjelent nyomtatványok címének részeit. Ez a gyakorlat általános a több kiadásban megjelent, esetenként módosított szövegű nyomtatványoknál: Sirhalmi versek, mellyeket e tündér világból Posonyban octobernek 23. napján 1799. eszt. történt ki-mulása után néhai Németújvári hertzeg és gróf Botyán Jósef Magyarország primásának hideg poraihoz ajánlott (1799) – Bottyáni sírhalma avvagy Német újvári Hertzeg, és Gróf Bottyán Jósef ő Eminentziája, és a Romai szentséges Pápa elől ülése által választott Cardinalis halálára írott versek.melyeket: e Világból való ki múlásakor Posonyban a Hóldnak tizedik új töltén 1799-ben, mint életében egy igen kegyes, és különös jóltévő Urának, meg hidegedett poraihoz ajjanlott(1803 után).

Viszonylag ritkán az új, egymástól független munkák címei is utalhatnak egymásra. Így például az 1800-ban megjelent Pannónia örömét idézi a hasonló címszerkezetű, 1801-ben megjelent Pannónia szomorúsága. Ebben az esetben az író célja egyrészt a korábban megjelent munka emlékezetbe idézése, másrészt a két nyomtatvány közötti kapcsolat hangsúlyozása.[21]

VI. Cím nélküli kiadványok. Élete utolsó éveiben, amikor leromlott egészségi állapota miatt Farkas már nem tudott vándorolni, nem talált újabb mecénásokat, s kegyelemkenyéren élt Hódmezővásárhelyen, sajátos, cím nélküli összeállításokat készített. Ezekből ma mindössze néhányat ismerünk. Ebben az időben a saját maga által, illetve a megrendelésére készített, általában képből és verses szövegből álló rézmetszeteket szerkesztette össze kiadvánnyá. A címet nélkülöző füzetek némelyikének gerincén a „köszöntő bilét” szöveg olvasható. Ezek a változó terjedelmű kiadványok, élükön legtöbbször Farkas portréjával, alatta a „Lói tanács zabolázója” kezdetű verssel, a francia ’billet’ kifejezés értelmének megfelelően az író névjegyei, levélkéi voltak, melyekért pénzt remélt.

Ezeket a jelenleg érvényes könyvészeti szabály alapján szorosabb értelemben vett nyomtatványnak nem minősülő (ugyanis egyetlen sornyi öntött betű felhasználásával előállított szöveget sem tartalmaznak), egyszer összehajtott, a hajtásnál általában fűzött kiadványokat a bibliográfiák nyomtatványként tartják számon, s címeként a Lói Tanáts Zabolázója szöveget adják meg.[22] Farkas első ilyen összeállításaihoz „Készült Posonban és Bétsben 1829” felirattal rézmetszetes címlevelet készített (vagy készíttetett), Fejedelmi, Hérósi, Emlék Oszlopi, és Mágnási köszöntő bilétek az Ország Négy Rendjeihez szöveggel. Ismert egy másik, címlevelén – többek között – Pyrker László egri érseknek szóló, latin nyelvű dedikációs szöveget[23] és 14 rézmetszetet tartalmazó, hasonló kiadványa is. A rézmetszetes címlevelet, illetve címszöveget Farkas később elhagyta, s a füzetek csak metszetekből álltak.

VII. Szerzőtől független címadás. Ismereteink szerint egyetlen ilyen mű kapcsolódik Farkas András nevéhez, az Elísa testamentoma című, németből magyarra fordított nőnevelő regény, amely 1803-ban jelent meg Pozsonyban és Pesten. A fordítói előszóból megtudjuk, hogy az eredeti mű címe nem nyerte meg Farkas tetszését, annak megtartását egy korábban ugyanott megjelent mű címével indokolta:

„Hogy pedig ennek a Könyvnek mindjárt a tzímjében ez a Német név: Elisa tartatott meg, ez az oka: Tit. Belnay György Aloysius Úr Könyv-nyomtató műhelyében, itten Posonyban a múlt 1802-dik esztendő vége-felé egy Munka jőtt-ki illyen tzím alatt [...] ehez képest én-is kénteleníttettem a már egyszer fel-vett németes tzímet meg-tartani; külömben illendő tiszta magyar tzím alatt jelent vólna-meg e Munka”.[24]

A címadás jellegzetességeinek áttekintésében nem feledkezhetünk meg Szinnyei József észrevételéről, mely szerint Farkas esetenként megváltoztathatta művei címét.[25] Ezt igazolja egyrészt a csak az autobibliográfiákból ismert, jelentős számú munka, amelyek egy része talán nem is látott nyomdafestéket. Másrészt a kéziratokból is ismert munkák címe és azok tartalma csak megközelítően azonos a megfelelő nyomtatványokéval.

A címek megváltoztatásának szokását Farkas maga bizonyítja. Így például az 1804-ben Szegeden Grünn Orbán nyomdájában megjelent, Menny-Ország felé-való útazása a pokolbúl ki-szabadúlt Izének. Ismét egy mélj gondolatú Vers-szerző által Remekbe készűlt Méhes-Kert [...] című munka kinyomtatására a szerző 1798. július 30-án kapott cenzori engedélyt Budán. Az 1803-ban, illetve 1808-ban közölt autobibliográfiákban e mű címe „A Főldi Jerusálem, vagy a szép Palesztina le írása”. 1810-ben egy újabb számbavételben a „Palestina le irása, vagy a Mennyei Jerusálem felé Útazás”-ként szerepel. Végül az 1819-es, és 1820-as műjegyzékekben a „Pálestina le-írása, vagy a Szent Főldről-való édes emlékezet. Édes a Neve is a Palestinának Hol Abrahám, Isák, Jákob, bújdosának, A melly nevezetes a Jordán Vízéről. A Libánus és a Szent Sion Hegyéröl.” címen fedezhetjük fel. Az eltérő címek ugyanarra a műre vonatkoznak, amint erre Farkas utalt az 1804-ben kiadott nyomtatvány ajánlásában: „Menny-ország felé-való Útazás nevezetű könyvetskémet, másként a Főldi Jerusálemnek környékére, a szép Palestinának Főldjére Bujdosó, Pokolbúl ki-szabadúlt Izé Utazásának le-írását Méltóságos Püspökségednek alázatossan ajánlhatom”.[26]

A kettős, illetve többszörösen megváltoztatott címadás a Farkas által készített műjegyzékek mindegyikére jellemző. Autobibliográfiáit – vándor életmódja miatt – részben valószínűleg emlékezetből állította össze, s emlékezete a címeket egy idő után összemoshatta.

A címadás kérdésköréhez tartozik az a szerzői gyakorlat is, hogy Farkas következetesen hasonló címekkel látta el az életművében egymáshoz kapcsolódó vagy hasonló tartalmú munkáit. Az önéletrajzi munkákra (Farkas András pokolbéli útazása, 1794– A Lói-Tanáts. Másként Ama sok próbákon forgott, és e tündér Világnak bús tengerénn hányatott; sőtt egyszer még a Pokolba is útazott Bújdosó András Életének Románnya, 1804) éppúgy jellemző ez az elgondolás, mint például a halotti versekre. Az utóbbiak címében – mint arra már utaltam – következetesen ismétlődnek a „sírhalmi versek”, „[...] sírhalma”, a „sírhalmi emlékeztető”, „[...] sírhalmi oszlopa” kifejezések. Az ismétlődő címek, címvariánsok jelzik a nyomtatványok tartalmi kapcsolatát, egyben kiadássorozattá fűzik össze a bővített tartalmú újabb kiadásokat.

1814 után rövid borítékcím is megjelent több nyomtatvány címlap előtti előzékén. Így például a Victoria Parisiensis [...] borítékcíme: Triumviri (1814); A láthatatlan látó-képé: A három szövetséges fejedelmek (1815). A borítékcímek és a címlapokon közölt, azoktól jelentősen különböző címek sokszor szinonimákká váltak, illetve tovább módosultak a műjegyzékekben, megnehezítve ezzel az életmű bibliográfiai feltérképezését.[27]

Összegezve megállapíthatjuk, Farkas András gyakran tudatosan a címben rejtette el azokat az információkat, amelyekkel fel kívánta kelteni olvasói figyelmét és kíváncsiságát. Az olvasók irányításának vágya esetenként meghökkentő és bizarr megoldásokat eredményezett. Legsajátosabbnak azonban az a gondolkodásmód látszik, amellyel létrehozta ezeket a címeket.

Hirdetések, reklám

A művek megírásán és kinyomtattatásán kívül Farkas András – részben a nyomdák és azok kapcsolatai segítségével – kísérletet tett munkái eladásának megszervezésére. A kiadványok terjesztése már az első nyomtatott munka megjelenésétől egy tudatosan alakított folyamatba illeszkedett.[28] Az eladhatóság érdekében Farkas mindenekelőtt saját terjesztő hálózatot kísérelt meg létrehozni, melynek működtetése fontos eszköze volt a pénzszerzésnek. A továbbiakban ennek az esetenként nehézkesnek, erőszakosnak és erőszakoltnak tűnő rendszernek a fontosabb elemeit, csatornáit és működését tekintjük át.

A XVIII–XIX. század fordulóján a könyvkereskedelem egyik alapvető segédletének számítottak az újságokban megjelentetett hirdetések. Farkas nevével ebben az összefüggésben először az 1794-ben Bécsben megjelent Magyar Hírmondó ötödik szakaszában találkozunk. A magyarországi hírek között olvasható:

„Pesten illy tzímű Könyv jött mostanság világ eleibe: Farkas András Pokol-béli   útazása.”

A hírt azonban nem a kiadvány dicsérete, hanem a „poéta barát” könyve elején közölt applausus meghamisításának története követi. Eszerint a nagykőrösi református prédikátor, Kováts József (a Debrecenben tanult és ott praeceptorként oktató Háló Kovács József versszerző, aki 1791–1814 között volt nagykőrösi prédikátor) elutasította a könyv elején megjelent applausus szerzőségét. Farkas kérésére Háló Kováts elolvasta a mű kéziratát és „ismét vissza-adta azokat; hanem midőn nem nyughatott vólna még is Farkas Andrástól, kinek állapotját, és szándékát jól tudta: írt igen is nékie ítéletet, de koránt sem az előbbeni, hanem ezen itt következő versekben”.

A nagykőrösi prédikátor személyében Farkas András egykori debreceni diáktársát és talán tanárát kérte meg első munkája méltatására. A könyvet és szerzőjét szokásos módon dicsérő versezet hiányában Háló Kovács elmarasztaló, őszinte ítéletét Farkas két sor kivételével méltató verssé formálta át. A Magyar Hírmondóban megjelent, metszően gúnyos és szellemes applausus elsősorban nem a művel hanem annak szerzőjével foglalkozik:

„[...]

Músák! Szánnyátok-meg ez iffjú Poétát,

    Kössetek fejére Hellebor-bokrétát,

S gyógyúlni küldjétek-bé Antitzirába,

    A néki szükséges Akadémiába.

Mit is használhatna Götting, Hála, s Dresda?

    Antitzira néki a leg-jobb Bethesda.

Majd onnan bárkádba fogadd-bé Apolló!

    Mit károg, s repdes kinn ez az ehes holló.”[29]

A történethez tartozik, hogy Farkas András pokolbéli útazása elején, Háló Kovács meghamisított verse előtt megjelent egy másik applausus is. Ez sem a műről, hanem a szerzőről szól, akit írója a becsület és az Istenbe vetett hit megtartásának fontosságára figyelmeztet. Szerzőjét az „I. Paap” jelzés nyomán az alkalmi költő, tudós száldobosi és márkói Paap Jánossal azonosíthatjuk.[30]

A botránytörténet jó reklám lehetett Farkas első munkájának. A Magyar Hírmondó 1795. január 2-án megjelent számában Farkas, a „Haza Törvényének praktikánsa” a következő, 1794. „Sz. And Hav. 30-dik napj.” Bécsben írt tudósítást tette közzé:

„A Pokolbéli Utazás neve alatt ki jött Könyvem annyira meg szűkült, hogy     gondolkozom a második, s bővebb ki adás iránt.”

A művek számbavételekor ennek az átdolgozott második kiadásnak eddig egyetlen példányát sem sikerült azonosítani.

Ugyanitt hirdette Farkas a Páratlan és példát nem esmérö [...] N.Károllyi szék épitö gyülés című munkáját is, amelynek el nem adott példányait ingyen ajánlotta fel az érdeklődőknek. Terveiről is tájékoztatta az olvasókat:

„Most szándékozom egy jeles új Komédiás Könyvet ki-botsátani Pesten illyen   homlok irással: A földi pipa-vásár.”[31]

Példány alapján azonban e mű megjelenéséről sem tudunk.

Farkas munkáiról időről-időre tájékoztattak a periodikusan megjelent nyomtatványok, az egy-egy nyomda új kiadványait felsoroló ajánlások, a könyvárusi jegyzékek, s nem utolsó sorban maga a szerző megjelent munkáiban. 1817-ben a Tudományos gyűjtemény IX. kötetében az „Új Könyvek” részben olvasható:

„M. Jekelfalvai Jekelfalusi Jósef Cs. K. Kamarás Úr és M. Keresztszeghi Csáky Nina Kis-Aszszony mennyegzői versei. Készítette Hódviz parton Berei Farkas 1817. Miskolczon N. Szigethy Mihály betűivel 1817. 8-o 7. l.”[32]

Amikor 1794-ben Dianovszki János A fiak neveléséről című munkája után Landerer Mihály felsorolta a „Pozsonyi, Pesti, és Kassai Könyv-Nyomtatójában” található „jeles Magyar Könyvek”-et, Dugonics András, Molnár Borbála, Rájnis József, Faludi Ferenc, Csapó József és mások munkái között „Farkas András pokolbeli Útazásai”-t „két Könyvekbe, 8vo min. 1794. 40. xr.” megjelöléssel ajánlotta az olvasók figyelmébe.[33] Az Országos Széchényi Könyvtár egyik kolligátum kötetében található az az impresszum nélküli könyvkereskedői hirdetés, melyben „Pesti Könyvárros N. Kiss István [...] jelenti: hogy nálla e következendő legújabb Könyvek a szokott árron, Pesten a TT. PP. Piáristák háza alatt lévő Bóltban találtatnak”. A felsorolt könyvek között szerepel az „Eliza Testamentuma [...]. Fordította Farkas András. 8. kötve 1 fl. 8 kr.”[34]

Mint műjegyzékeinek bemutatásakor jeleztük, Farkas maga is rendszeresen tudósított munkái megjelenéséről és újabb terveiről. Az autobibliográfiák mellett kiadványai szövegében és jegyzeteiben is folyamatosan kitért munkáira, azok tartalmát részletesen ismertette. A miskóltzi gyűlés című, 1810-ben megjelent munkából két jellemző részletet idézek. „Az 1809-ben Felkelő Nemes Magyarok Érdem-Koszorúja” című, az egri országos nyári vásáron állítólag elveszített, Madarasy Ferenc cenzortól kinyomtatásra engedélyezett kéziratáról két oldalon át írt. Eszerint a két részes munka első kötete a „francia háború” leírásával kezdődött, szó esett benne a bécsi, asperni és győri ütközetről, majd a második kötetben folytatódott a nemesi felkelés résztvevőinek és a hadak hazatértének bemutatása. Egy másik helyen zárójelben hívja fel olvasói figyelmét az egyik korábbi munkájából átemelt szövegrészre, a kiadványt is reklámozva:

„A ki a Lói Tanáts Könyvét olvasta, ott az Atyám életéről ezen Verseket-is valami változással olvashatta.”[35]

1826-ban Rudnai Sándor érsekről írva így hirdette korábban megjelent munkáit:

„A ki a Primásról többet akar olvasni, olvassa az Új Jerusalemet! Vagy Esztergam Vára, és Temploma építtetéséről irt Munkáját a Dietai és Korona Versek ki adójának.”

Ugyanebben a művében hasonló céllal, hasonló nyelvi fordulattal élt egy másik helyen is:

„A ki Vayról többet akar olvasni, olvassa a Borsod Várm. 1825-diki Restaurátiót ezen Diétai versek második Darabjának farkán, és ügyész Kulin Miklós Sógor Uram verseit meg jobbitva – ”[36]

A reklámot szolgálta az is, hogy a szerző több alkalommal egy-egy újabb műve címlapján korábbi nyomtatványai felemlegetésével fordult olvasóihoz, ösztönözve őket az érdeklődésre és a vásárlásra.

A szerző mint terjesztő

Kiadványait Farkas részben országos terjesztőhálózat révén, részben személyesen próbálta meg megismertetni és eladatni. A hálózat részei voltak a műveket megjelentető nyomdák, a könyvkötők (compactor), a bizományosok, a vándor könyvárusok és az országos vásárokon könyveket eladó vállalkozók. A bizományosok útján történő terjesztés mellett részben ugyanezen hálózat segítségével küldte el a megjelent példányokat az előfizetőknek.

1795-ben megtudjuk, hogy a Páratlan és példát nem esmérö [...] N.Károllyi szék épitö gyülés című munkája „találtatik Károlyban N. Pap Sámuel K. kötőnél, és Nagy Váradon Vári Jósef K. kötőnél”. Ugyanez a két név szerepel a mű címlapján is. Pesten „Prókátor T. Rekvény Úrnál” voltak példányok a műből, ahol az érdeklődők ingyen juthattak hozzá, bár Farkas megjegyzi: „mindazáltal ha valaki valamit akar ajándékba adni, meg nem vetem.”.

Az előfizetők ugyanebben az évben az ország több pontján „tehették le” azt az egy forintot, amellyel megszerezhették a tervezett új kiadványt, A földi pipa-vásárt. Így

„Asszony vásárán Rector Somjai János Urnál. Abonyon N. Fitos István Urnál. Böszörményben Vetsei Sámuel Urnál. Debretzenben Teként. Consiliárius Lukátsy Jósef Úrnál. Enyeden T. Professzor Benkő Ferentz Urnál. Gentsen Tiszt. Odor Mihály Urnál. Halason T. Tormásy János Urnál. Körösön T. Prof. Fodor Gerson Urnál. Károlyban N. Tallas Pál Uramnál. Miskoltzon N. Molnár Szűts Mihály Urnál. Makon T. Etsedy Miklós Urnál. Mindszenten Sándor Jósef Udvar Biró Urnál. Nánáson T. Némety István Urnál. Ó Budán T. Dobos István Urnál. Pesten Landerer Könyvnyomtatónál. Sámsonban Kajzer István Urnál. M. Vásárhelyen T. Dávidházy Uramnál.”

A helyek és a nevek bizonyítják, hogy Farkas már 1795-re olyan kiterjedt személyes kapcsolatokat épített ki az ország jelentős területén, melyeket igénybe vehetett előfizetési rendszere működtetéséhez. A felsorolt személyek nem könyveladó vállalkozók voltak, hanem Farkas ismerősei, akiktől mint szerző szívességet várhatott. Ugyanekkor „A Pokolbéli Útazás” második kiadására a meg nem határozott előfizetési összeget „minél hamarébb kézhez” várta, hogy azt „Sz. Pál napra Landerer Urhoz” felküldhesse.[37]

Mint a mecenatúra bemutatásánál részleteztük, az előfizetők köre elsősorban arról a földrajzi területről származott, ahol egy adott időszakban a szerző megfordult. E területeken Farkas folyamatosan gondoskodott a terjesztők megbízásáról, akiktől az előfizetők átvehették az esedékes nyomtatványokat. A Rósa hartz egyetlen, bibliográfiailag ismeretlen kiadásának végére például ezt jegyezte be:

„A kik 5 Ftot elő fizetnek, kapják ebben az 1820ban. – 1. az Uj módi Mi Atyánkot 2. G. Beleznay Koporsói verseit, és a Testamentom tételének tőrvényes meg tzáfolását. Triumvirt. – az az 3 Szövetségesek Könyvét. A Templomban Egerben tsákány fokossal agyon üttetett Mészáros Kanonok Könyvét. Az utólsó Itelet vagy fel támadást tagadó gaz emberek tzáfoló Könyvét. Posonyi Uraimék a kik 5 Ft elő fizetessel fel segélnek a T. Ns Vármegye Házától fogják a nevezett Munkát meg kapni. Tekintetes [?] János Urhoz fogja a szerző azokat küldeni Püspök Vátz Várossából. – Költ Posonyban. M[?] 26dik napj. 1820. Szinyei Farkas mk.”[38]

Több településen hosszabb időn át állandó terjesztői is voltak, így például Hódmezővásárhelyen Méhes István könyvkötő. A Diétai elmélkedések hosszabb változatából megtudjuk, hogy „ezen haszonnal múlattató könyvetské”-t „Pesten [a már korábban is említett] Kis István Könyv árosnál, Hódmező Vásárhelyen Méhes István Könyv-kötőnél, Makón Barta Mihálynál lehet [...] meg kapni”.[39]

Amikor Farkas ötvenévesen „a Poéta Nevet Bibliopola vagy Könyv Áros Névre” akarta változtatni, maga továbbra sem kívánt rendszeresen kereskedni. Tervei szerint Gyöngyösön akart lakni, ahol „Szilágyi István Úr viszi képemben az Árulás mesterségét”.[40] A terv – mint tudjuk – nem valósult meg.

Az elkészült példányok egy részét Farkas magánál tartotta, s ahol tehette, személyesen is eladott belőlük. 1795-ben például tudatta, hogy „a Magyarok Főbjeinél magam se sajnálok verseimmel udvarolni”.[41] Ez az „udvarlás” egyszerre lehetett mecénáskeresés, előfizetések gyűjtése és a kiadványok eladása.

A Pannónia szomorúsága néhány példányának kézírásos bejegyzése tanúskodik arról, hogyan adhatta el Farkas a nyomtatványokat. Az Akadémiai Könyvtárban őrzött példány zöld papírkötésének belső felén, a címlappal szemben olvasható a szerző bejegyzése:

„Illustrissimo Domino Libero Baroni Ladislai Podmanyitzky Author hancce opellam, qua Patrono suo Gratiosissimo hu[mi]ll[im]e p[rae]sentat pro distractione temporis.”

Egykorú kézírásos bejegyzések vannak a mű Országos Széchényi Könyvtárban őrzött példányában a címlap előtti előzéklapon is. A szerzőtől származik az előzőhöz hasonló, első bejegyzés:

„Illustrissimo Domino Juniori e Comitibus Antonio Czyráky Camerario Regio, Auctor hancce Opellam qua Patrono suo Gratiosissimo hu[mi]ll[im]e praesentat. ibi. ubi, pro fienda distractione.”

Ezt követi a példányt valójában megvásárló és könyvtárában megőrző Jankovich Miklós kézírása:

„Pro Strena Novi Anni Auctor Artritico morbo laborans obtulit, cui 2. flor. [...] dedi Pesth. 1a Januarii 1802 Jankovich m p.”.

Mindez azt mutatja, hogy Farkas nem tudta eladni a példányt – mint tervezte – az ifjabb Cziráky Antalnak, s újévi ajándékként felajánlotta Jankovich Miklósnak. Jankovich megszánhatta a beteg szerzőt és 1802. január 1-jén két forintot adott neki.[42]

Jankovich Miklós Farkasnak több munkáját is megőrizte. A Diétai elmélkedések egyik példányában például az előzéklapon a következő bejegyzés olvasható: „Bibliothecae Hung. Jankowichianae M. ord. 7.”. Az 1816-ban megjelent Örök illatú poétai virágok egyik példányának címlap előtti előzéklapján a szerző következő bejegyzése található: „Vadasi Jankovich Miklós Úr Ő Nagyságának alázatos tisztelettel nyújtja a szerző – mint a Hazának a mostani Világ állapotja, és nyavajája orvoslását a Felsőbbeknek engedelmével.”[43]

Az Apolló kis rósáskertjében versben örökítette meg egyik sikertelen eladási kísérletét:

„Jó Napot! Jó Gazda! Követem Nagyságod

    Látom épitésben szorgalmatosságod

Ím hozék számodra olly hasznos könyveket,

    Mellyek pallérozzák a roszsz erkőltsöket

Fél válról fogadta el tsak a jó napot.

[...]

Mondván: pallérozott lévén az erkőltsem,

    Hasztalan könyveddel idömet mért töltsem?

Végre igy fejezi bé e beszédeket,

    Hordjak inkább neki könyvek hellyt köveket.”[44]

Másutt sikeres könyvterjesztő tevékenységről írt: az őt mecénáló „nagy Lelkű Hazafijak [...] a Diétai elmélkedéseimnek; úgy örök illattal szagoskodó Poétai Virágaimnak több Szeretöket is szereztek”, s ugyanekkor „híre futamodott a Diétai Musának (mint ez elött a Tatárjárásnak) Posonyban: verseimnek [...] kelete lett”.[45]

1826-ban így emlékezett meg egyik utolsó példányig eladott munkájáról:

„A Vén Rósáné Verseit, és a Rósa Hartzot szerentsében el adtam a Coronatiókor [1825-ben Karolina királyné koronázásakor] – tsak egy Darabot hagytam Egri születés Tekintetes Both Mária ifjú Aszszony számára.”[46]

A kiadványok áráról a már bemutatott egyik autobibliográfián kívül is maradtak fenn adatok. A mecénás és a poéta hosszabb változata egyik példányának elejére a szerző beírta a nyolcadrét alakú, 56 lapos könyv árát: „ára 25 Xr. Váltóba”. A Vérrel festett koporsó egyik példányába azt jegyezte be:

„a rendes ára 1 f. 30 x. azon felűl – a fő Rendek a jutalom osztogatásban szabad tettzésekre hagyattatnak”.[47]

Farkas gyakran élt az önreklám és az eladási technika korban kedvelt különleges eszközeivel. Találos verseket, meséket tett közzé, jutalmat ígérve a megfejtőknek úgy, hogy az egyik munkában a kérdést, a másikban a választ tette közzé. A „harminc aranyos Mesé”-nek például több megfejtését is közölte, majd cáfolta azokat.[48]

Szerzőnk a korabeli magyar társadalom minden rétegével kapcsolatba került. Büszkén örökítette meg már 1794-ben versben:

„Én a ki Hertzeggel, Királlyal beszéltem,

Igazságom mellett azoknál se féltem.”[49]

Személyes kapcsolatai élete végéig reklámot is jelentettek számára a könyvek minél sikeresebb eladásában. Öt évvel halála előtt, 1827-ben betegen Szombathelyen töltötte a telet, s a Tekintetes Vas Vármegye ditsérete papírkötésére nyomtatott szövegben így ajánlotta magát olvasói jóindulatába:

„Ezen Szerzőnek jó darab időtől fogva kegyes Pártfogója lévén Eö Hertzegsége [Batthyány Fülöp], azért kívánt a T. M. Statusokról illy Háláadó Ditséreteket irni. Továbbá orvosolhatatlan Sebbe sinlő állapotja meg gátolván utazását Hazájába, (még a kemény idő engedelmesebb napokra változik) azon okból Úri kegyességekbe ajánlja magát a kegyes Olvasóknak.”[50]

ÉVA KNAPP

Un „imprimeur errant” fantôme au tourne des siècles XVIII^e et XIX^e, l’activité d’édition et de diffusion de András Berei Farkas. I–II.

András Berei Farkas, compté parmi les poètes errants et auteurs de vers d’occasion peu connus du dernier tiers du XVIII^e et du premier tiers du XIX^e siècles avait complété son existence spécifique d’écrivain par le programme d’édition et de diffusion de ses propres ouvrages poétiques et de prose. Dans le cours de l’édition et de la diffusion il avait eu une conception individuelle: Ce qu’il avait écrit, il a essayé de le faire paraître, puis les ouvrages parus à vendre, et du revenu il avait l’intention non seulement d’assurer son existence, mais à la fois de financer la création d’oeuvres ultérieurs. A la reprise continuelle de ce processus il a été influencé autant par sa passion que la contrainte d’existence matérielle.

Le contenu des éditions n’est pas moins caractéristique que leur extérieur. Les textes poétiques et de prose d’un niveau bien plus bas que celui de la littérature contemporaine proprement dite, sont généralement peu variés, rédigés de façon artificielle, souvent forcée, d’un langage spécifique. L’intention d’amuser  le lecteur éventuel est toujours présente, les différentes tournures de langue répétées dans des contextes différents, des lignes, fragments de textes, rendent facile à reconnaître même les ouvrages parus sans le nom de l’auteur.

L’examen de l’activité d’un auteur éditeur et diffuseur de ses propres ouvrages présente une bonne possibilité à étudier le processus d’édition et de diffusion des imprimés des ouvrages cotoyant la littérature d’occasion et la littérature de colportage, à présenter un phénomène littéraire jusqu’ici peu connu, toutefois nullement unique à l’époque.