Az Országos Pedagógia Könyvtár “Mesterek és Tanítványok” című, Jáki László szerkesztésében most induló sorozata azon kívül, hogy modern feldolgozásban kívánja megismertetni az olvasókat a kiemelkedő hazai tanárok életével és munkásságával, betekintést nyújt e mesterek működésének talán legjelentősebb eredményeibe: az általuk nevelt tanítványokra gyakorolt hatásra is. A sorozat első kötetében Fehér Katalin Hatvani Istvánnak, a Debreceni Református Kollégium tanárának, a “magyar Faust”-ként emlegetett európai hírű fizikusnak a munkásságáról és a jelentős tanáregyéniség hatásáról nyújt gazdagon dokumentált áttekintést.

A tudós-tanár életéről korábban megjelent szakirodalom eredményeit felhasználva, azok tévedéseit és ellentmondásait korrigálva, a kötet szép összefoglalását nyújtja a híres magyar polihisztor életének és tevékenységének. A szerző a munka viszonylag rövid terjedelme ellenére elkerüli Hatvani eddigi méltatóinak egyoldalúságait: sokan ugyanis csak valamelyik tudományággal kapcsolatos teljesítményét és érdemeit emelték ki, pedig Hatvani igazi polihisztorként a filozófiától és a fizikától a kémián át az orvostudományig és a teológiáig alkotott jelentőset amellett, hogy életének negyven évét a katedrán töltötte, ifjak százait oktatva a korszerű természettudományos ismeretkre. Fehér Katalin Hatvanival kapcsolatban teljes pályakép felvázolására törekszik, és ezt sikerrel meg is oldja. Érdemes lenne tudomány- és irodalomtörténetünk sok más kiváló, nagy irodalommal rendelkező alakjáról is hasonló tömör de a korábbi szakirodalmat is figyelembe vevő összefoglalásokat készíteni.

A kötet második felében a tanítványok legkiválóbbjairól olvashatunk. A sok száz ifjú közül akikre Hatvani erőteljesen hatni tudott, a szerző a legjelentősebbekről nyújt áttekintést, kiemelve, hogy mesterük mennyire hatott pályaválasztásukra, gondolkodásmódjukra, erkölcsi elveikre, de nem utolsó sorban tudományos munkásságukra. A Hatvani tanítványok közül is kiemelkedett Weszprémi István, Tessedik Sámuel, Péczeli József, Pálóczi Horváth Ádám, Pethe Ferenc, és a nálunk kevéssé ismert, de az európai szakirodalom által számon tartott Chernák László. Hatvani István, aki gazdag tudományos és pedagógiai eredményeket ért el életében, tanítványai által később is hatni tudott. Ők terjesztették tovább azokat az eszméket és ismereteket, amelyeket tudós professzoruktól ismertek először meg.

Példája erőt és a tanári hivatáshoz szükséges hitet nyújthat a mai pedagógusnemzedéknek.

Kókay György