Irodalomtörténészként nemcsak Katonával foglalkozott, figyelmet azonban leginkább róla szóló írásaival keltett. Katona Kecskeméten című műve (Horváth János előszavával, Kecskemét, 1926), a szerkesztésében megjelent Katona emlékkönyv, benne “Katona életének és műveinek bibliografiája” (uo., 1930) és a sorokat először számozó Bánk bán-kiadása (uo., 1930) a Katona-irodalom alapművei közé tartozik. Neki jutott eszébe, hogy a Bánk bán 1815-i, a XX. század elején megrongálva előkerült szövegének hiányait legalább részben pótolni lehet Bárány Boldizsár “Rostá”-jának idézeteiből (It 1914, 177–179). Más fontos tanulmányait, szövegkiadásait (pl. Katona színháztervét, vadásznaplóját) nem említve, ezúttal két könyvbe ceruzával írt bejegyzéseit kívánom ismertetni. Az egyik könyv Miletz János Katona József családja, élete és ismeretlen munkái (Bp., 1886) című kiadványának a Katona József Kör bélyegzőjével ellátott példánya, a másik Hevesi Sándor 1901-ben megjelent magyarázatos Bánk bán-kiadása a kecskeméti megyei (volt városi) könyvtárban. Ez utóbbira fölhívta ugyan a figyelmet Lisztes László Katona-bibliográfiája (Kecskemét, 1991), de nem vettek róla tudomást. [302

Katona drámabírálatának Miletz könyvében közölt szövegét (“Kisfaludy Károly Ilka czimű négy felvonásos drámájának birálata”) a kecskeméti városi levéltárban 1944 előtt még föllelhető, noha oda már csonkán és megrongálódva került kéziratából javíthatta és egészíthette ki Hajnóczy. Bejegyzéseit felhasználtam ennek a bírálatnak a kritikai kiadásában (Katona József: Versek, tanulmányok, egyéb írások. Bp. 2001. Balassi Kiadó, 51–65), ezért itt, mintegy példaként, csak néhány javítását és kiegészítését közlöm: elöl a sor számát a kritikai kiadásban, utána az ott található szót, majd – jel után Miletz félreolvasott szavát.

024       rebeg – retteg

193       kitálalja – kitalálja

206       esztendeivel – esztendei

A kéziratban olvashatatlan vagy bizonytalan olvasatú betűket, szavakat szögletes zárójelbe tette Hajnóczy. Példák ezekre:

002       [Nikétász Ilkát hogy]

289       [15. §.] Az elkeseredett [Nikét]ász jön; [a nagy ferg]eteg, mely

290       Alexis feje felett to[rnyosu]l, mi[nd] jo[bba]n gerjeszti a félelmet.

388       [24. §.] Tüzet [kiabál egynehány lakos és asszony;] s majd

389       [25. §.] Dob, tr[ombita, síp, tárogató harsog; azután jön] győzel-

390       met kiáltva [egy magyar hadosztály] Menyhárttal.

Kibetűzött Hajnóczy Miletztől olvasatlanul hagyott szavakat, szótöredékeket, s ezeket föltételezett helyükre írta. Ilyenek:

417       a jó Király

434       Noha Szerző Úrnál (nem csak itt) még eddig más [Charac]tert

435       nem láttunk, mint jót és roszszat; ez pedig

446       eltökélli Gyúlával való értekezését.

Néhány Hajnóczytól beírt szótöredéket én egészítettem ki, például:

419       [vol]na

420       ő v[olt]

442       [töm]löczbe

457       Egyj nyakas Ma[gyar]

465       [Csaló]dottsága

Számos jegyzetet fűzött Hajnóczy Miletz könyvében Katona történelmi műve folytatásához és történeti tárgyú följegyzéseihez. Ezek teljes körű számbavételére a történelmi művek készülő kritikai kiadásában kerül majd sor, csak néhányat említek közülük, Miletz könyvének lapszámát föltüntetve.

235       a Voltaire III. könyv p. 243. jegyzet után: Essai sur les moeurs et l’esprit des nations. (IrtK 1933: 255–6.1.)

257       az után a jegyzet után, amely szerint Sylvester pápa levelét Dugonics András fordította magyarra: (Ez téves: Decsy Sámuel: A m. sz. kor. hist. Bécs 1792. 90. l. Balics: A rk. egyh. tört. M.orsz. I. k. 37. l.) [Katona nem Decsy fordítását közölte. O. L.]

Bl. rövidítéssel és a lap számának, jegyzet esetén az azt jelölő betűnek feltüntetésével is utalt Hajnóczy Blahó Vince 1772-ben Kecskeméten tartott beszédének 1775-ben Nagyszombatban helytörténeti [303 jegyzetekkel és levelekkel bővített kiadására. Miletz könyvének 292, 293 és 300–303. lapjain 26 ilyen utalást találunk. Néhány példa ezekre Miletz könyvének lapszámával, az általa feltüntetett évszámmal, szövegével, a Blahó könyvére való utalással s az ott található szöveggel:

300       1548. Az első szürke barát, a ki a jászberényi klastromból ide járt. – Bl. 8. Amennyire a régi írások mutatnak, legelső szürke barát vólt Szerem-Ujlaki Ferentz, ki ezerötszáznegyvennyóltzadikban, a jászberényi klastromból, kezdett járni Ketskemétre tanító hivatallal. [A barát nevét Miletz szövege 1578-nál tüntette fel.]

301       1600. Az első kálvinista prédikátor, ki ide jött, Búzás Imre. – Bl. 8.A Első predikátorjok, mellyet feltalálhattam, 1600-ikban Buzás Mihály vala. Bár konkolyt ne hintegetett volna. [Az utónevet Blahó szövegének megfelelően Hajnóczy helyesbítette. A második, felekezeti ellenszenvre valló mondatot Katona (Miletz?) elhagyta.]

301       1690. Tatárjárás. – Bl. 16. A tatár járása […] megrémítette Ketskemétet 1691-ben. [Hajnóczy 1691-re javította az évszámot.]

Id. Katona kéziratára hivatkozó hat kiegészítő mondatot írt Hajnóczy a 300–302. és 304. lapokra. Egy magyar és egy latin nyelvűt idézek ezek közül:

301       1663. Jött Kecskemétre egy jezsuita és egy másikat is hítt a nagyszombati collegiumból; hanem a jövő esztendőkre Gyöngyösre hivattak a megnyitott iskolákra. [Utána:] akkor a Jezsuiták számára Házat épittettek, de a Predikátor házából támadt tüz aztat meg emésztete. (id. K. kéz.) [Hajnóczy az évszámot 1673-ra javította.]

302       [Az 1728-as bejegyzés után:] Oppignorarunt 1730 et servierunt usq. 1745, ubi Communi [Cumani] se redimerunt [a jászkunok.] (id. Katona kézirata). [Az előbbi szövegben a szögletes zárójelek Hajnóczytól valók.]

306       1790. Gr. Teleki Domokos Hazai utazás [Egynehány hazai utazások,] Bécs, 1796. című művére utalt Hajnóczy a kőrösi és kecskeméti földesuraknak a várossal való jogi és gazdasági viszonyával kapcsolatban.

Hevesi Sándor említett Bánk bán-kiadásával igen alaposan foglalkozott Hajnóczy. Megjegyezte, hogy hiányzik belőle a verses ajánlás és a Jegyzés, az Elő-versengés elé odaírta: “közvetlenül az 1. felvonás előtt, ennek színhelyén”. Megjelölte az első kidolgozásból hiányzó részeket, kijavította a sajtóhibákat, pótolt egy kimaradt sort (2653 [V.440]). A Pontio di Cruce nevet Pontius de Cruce-ra változtatta, visszaállítva a név latin alakját a félig olaszosított helyett. (L. erről a Bánk bán kritikai kiadásának 483. lapját.)

A következőkben azokat a megjegyzéseket idézem, amelyeket Hajnóczy Hevesi kiadásának szövegéhez és jegyzeteihez fűzött. Helyüket a folytatólagos sorszámozás szerint adom (ezt Hajnóczy 1930-i kiadásából rávezette Hevesiére). Szögletes zárójelben föltüntetem a kritikai kiadás szakaszonként (felvonásonként) újrakezdődő sorszámát is. A drámából való idézeteket az 1901-i kiadás helyesírásával közlöm. Hevesi Sándor nevét HS-sel, Hajnóczy Ivánét HI-vel rövidítem.

046       [E46] És még ma kell, hogy ő enyém legyen! – HS: Anticipatio. Ottó még nem tudja, hogy holnap utazik, s így e mondásának nincs értelme, annyival is kevésbbé, mert hiszen még az imént beszélte Biberachnak, hogy kitartóan fogja ostromolni Melindát. – HI: Nem: fokozás!

062       [E62] leereszkedek – HS: V.ö. szánakoz stb. – HI: (iktelenül) [további tizenegy sort jelöl meg, ahol ikes ige iktelenül található], viszont bukkanik (1321 [III.185]).

146       [I.71] után: HI: A 2. és 3. jel. egész beállítása, részben szövege is azonos Girzik Fr. X. Stephan l. König der Ungarn I. felv.-sal. (IrtK 1933: 260. l. Waldapfel J.) [304

229–230 [I. 154–155] Lássa azt, / Hogy itt mik esnek. – HS: Ez már világos czélzás arra, hogy Ottó a nagyúr felesége után jár. – HI: Ez lehet célzás arra […]

0527       [I.452] Nem reményleném! – HS: Gertrudis úgy tesz, mintha ellenére volna, hogy Melinda meghallgassa Ottót. – HI: Zavarba akarja hozni, l. 589–598 [I.514–521].

581–584 [I.506–509] a könny az a / Gyöngy, mellyel a halálos ágyba’ fekvő / Szép virtus ékesíttetik! Ki ekkor / Is még lemond, az oktalan – bolond. – HI: Ellenkezőt mond Biberach: 26–28 [E26–28] sor.

591       [I.516] kikergettetni – HI: t.i. téged (Ottót! l. 1815. szöveg)

658       [I.593] gyermekidhez – HS: talán sajtóhiba – HI: 2397 [V.185] sor is. De 2603 [V.391] gyermekem, 1687 [IV.121] is.

810       [II.141] Üvegszemét – HS: amely nem képes a látásra – HI: Dehogy! = szemüveg

964       [II.295] Istennek a kenettje egy királyi felség. – HI: Katona monarchista álláspontja egyetemi jogi tanulmányainak eredménye. (IrtK 1933: 252–3.1. Waldapfel)

1024       [II.355] Ahol magát más lopta – HS: Czéloz Bánkra, a ki belopta magát a palotába, titkon, álköntösben. – HI: Vagy Ottóra!

1102–1104 [II.433–435] Ne menjetek széjjel […] Hogy megtaláljalak, hahogy talán / Lehetne szükség rátok. – HS: Ezt minden czélzat nélkül mondja, mert hiszen e perczben semmi bizonyosat nem tud még s igy szándékai sem lehetnek. – HI: Csakis célzatosan van értelme! ha későn ér haza: velük áll vérbosszút.

1137–1139 [III.1–3] mióta hitvesed / Megszűnt Melinda lenni, mindenik / Vétek lehetséges. – HS: Gyönyörű, megható vonás Melinda jellemében. A történtek után nem tekinti magát Bánk hitvesének. – HI: Bonfini, Heltai írja így.

1173–1175 [III.37–39] Ha a szegény hold férjhez adja szép / Leányait, mondjátok, hogy királyi / Lakadalma van két nyíl-lövésnyire. – HS: Már zavaros beszéd. – HI: A szép leányok a szegény (= halvány) holdfénynél szerelmeskednek, de közeli lakodalom reményében (erotikus utórezgés).

1219–1221 [III.83–85] Egy szót csak […] – HS: Bánk ki szeretné venni Izidórából, hogy Ottó és Gertrudis nem közösen főzték-e ki a gyalázatos tervet. – HI: De hiszen hallotta! l. 55. l. [Biberach tanácsa?]

1227–1229 [III.91–93] akitől levésekor / Már úgy megundorodott az alkotó, / Hogy félben hagyni dolgát kénytelen volt. – HI: ezért lett nem férfi, csak nő (Gertrud)

1230       [III.94] Útonálló! – HS: Így egészíthető ki: Útonálló leszek! HI: […?] Ottó, vagy Gertrud?

1233       [III.97] megőszült a fejem – HI: ezért nem birok már zsivány lenni. (l. 1254–5 [III.118–119] sor)

1252       [III.116] ez már égbe kiált – HI: t.i. [?] hogy nem keresztényekkel zsaroltatják a népet.

1275–1276[III.139–140] legtisztábbnak mutassa / Magát: de egyben mégis mocskos az. – HS: Melindára vonatkozik, de úgy, hogy Tiborcz is magára értheti. – HI: Gertrud

1365       [III.230] hasokra – HI: hajokra (1815. szöveg)

1399–1400 [III.263–264] Ha mást nem adhatsz […] – HI: A legmodernebb gondolat: alamizsna nem elég, a szegény életviszonyait kell megjavítani.

1400–1402 [III.264–266] Vigyázz, hogy egy / Zsivány, tömött erszényeiddel együtt / Ne lopja el nagylelküségedet. – HS: Vissza ne éljen nagylelküségeddel. Mintha mondaná: Vigyázz, s ne légy nagylelkü olyanok iránt, a kik azt nem érdemlik. – HI: Nem: – “csak pénzzel vagy nagylelkű, nem szívvel.” [305

1558–1559 [III.422–423] kétségbeesésedet / Kaczagja árnyékom. – HI: szellemjelenés: Hamlet apja, Duncan, J. Caesar

1665–1666 [IV.99–100] semmivel / Se lenne széditőbb, mint mostan ez. – HI: t.i. vagy hogy a kis Merániából Magyarország trónjára jutott, – vagy hogy most Endre nélkül, korlátlanul uralkodik.

1691–1695 [IV.126–130] Midőn / Kifutottam a sárkány elébe, még / Bánkom se jött utánam – szegény! / Azt vélte tán, hogy nála nélkül is / Elmenni tudnék lakadalomba. – HI: Ottóval Bánk egyedül hagyott, – nélküle mentem az udvari bálba (ahol a baj megesett).

1735–1736 [IV.169–170] mondd, hogy a menyegző / Két nyíllövésnyi – az Bánk és Melinda. – HI: mondd, hogy Bánk és Melinda házassága rendben van.

1947       [IV.381] Igy megy egy király – HI: Lear!

2048–2049 [IV.246–247] miért nem úgy szól / A hír tehát? – HS: Gertrudis itt hazugságra vetemedik, hogy magát menthesse. Pontio di Cruce illyriai helytartó levele összevág tökéletesen Bánk vádjaival. – HI: “A hír” = az udvarban szállongó hírek.

2144–2145 [IV.577–578] a kín, a maga / Egész minéműségében – HS: maga a megtestesült kín – HI: “a kín” = kínom

2151       [IV.584] árnyékom – HI: Hamlet apja, Banquo, Julius Caesar

2275       [V.64] előtt: I-ső ZÁSZLÓS Úr – HI: SOLOM [A szereplőcseréről l. a kritikai kiadás 484. lapját.]

2364–2368 [V.153–157] Mi bennem ilyen bámulásra méltó? […] – HS: Bánk itt maga is elárulja, hogy erőltetett volt az “elszánás”, mellyel belépett. Félti gyermekét. – HI: Bánk elszánása teljes önmagára nézve; de félti fiát, s Melinda halála töri meg.

2392       [V.180] véremet megölte – HS: lelkemet megölte – HI: magyar testvéreimet

2400–2401 [V.188–189] a feláldozott / Becsűletet kiűzte udvarából. – HS: E sor tévedésből maradt meg az átdolgozásban, Bánk bán első formájában ugyanis Melinda nem őrül meg s mikor panaszra jő Gertrudishoz, ez hidegen utasítja el, kiűzi az udvarból. Katona az átdolgozásban elfeledte törölni e sort, mely itt nincs helyén. – HI: De igen: G. itt is elutasítja M-t. l. 1707 [IV.141], 1737 [IV.171], 1952 [IV.285.] sor. [Vö. kritikai kiadás 485–486. l.]

Fölmerül végül a kérdés, mikor és mivégre készítette Hajnóczy Miletz és Hevesi könyvébe írt jegyzeteit. Az Ilka bírálatának jegyzetében a 2001-i kritikai kiadásban ezt írtam: “Bizonyára akkor […], amikor (1942-ben) a Katona József Társaság javaslatot tett az Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának KJ »összes irodalmi műveinek« »filológus kiadásban« való megjelentetésére. A Kecskeméten található kéziratok sajtó alá rendezésére a javaslat szerint Hajnóczy vállalkozott.” (I. m. 201.) Az említett javaslat azonban Kecskemét történetét kirekesztette a kiadásra érdemesek közül, mivel “csak helyi történeti érdekű. Ezenkívül szövege nem hiteles.” A Bánk bán kiadását pedig fővárosi kutatótól várta a Katona Társaság. (Az 1942. jan. 14-én kelt javaslat másolata és az akadémiai bizottság egyetértő, de a kiadást elodázó, 1942. ápr. 2-i válasza a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban található X. 52/3 jelzettel.)

Nem zárható ki mégsem, hogy Hajnóczy készült a történelmi mű és a Bánk bán kiadására is. Az előbbi értékére elsőként ő hívta fel nyomatékosan a figyelmet: “A kidolgozott részekben Katona jól ismert határozott egyéniségével és drámai előadásmódjával találkozunk. […] Önálló ítélettel magyarázza a Partiscum és Kecskemét neveket, állapítja meg a népvándorlás népeinek műveltségét, elveti a délibábos nyelvészetet; a vallásos hit eredetéről szólva egész kis sociológiai értekezést ad. Éles kritikája forrásaival szemben lépten-nyomon megnyilvánul.” (Katona József Kecskeméten, 1926, 45.) Bánk bán-kiadása pedig a leggondosabbak közé tartozik. Az első kiadás szövegére támaszkodott, tanúsítja ezt, hogy a kritikai kiadás előtt egyedül [306 ő tartotta meg a Solomra vonatkozó utolsó színi utasítás kezdő szavaként a még-et a javításként elfogadott mély helyett. (Az emendációról l. a kritikai kiadás 512. lapját.) A soroknak az utalást megkönnyítő számozása is, Hevesi kiadásának jegyzetelése is előkészület lehetett egy majdani “filológus” kiadásra.

Orosz László