Magyar Könyvszemle   118. évf. 2002. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Klement János Mihály epithalamiuma. A cselszövő diplomata, Klement János Mihály (1689–1720) címen 2000-ben Budapesten megjelentettem rövid életrajzát. Itt említettem, hogy 1706. szeptember 2-án beiratkozott Halléban a jogi karra. Nem szóltam azonban arról, hogy 1706. november 3-án kiadott egy házassági köszöntőt latin, magyar és német nyelven. (A szövegeket fakszimilében közlöm a Hallei Egyetemi Könyvtár engedélyével.) A köszöntőt testvére, Klement Anna Katalin házassága alkalmából közölte, aki Klement Márton besztercebányai tanácstag lánya volt. Feleségül ment Hainrich György Ulrich-hoz, a nagyhonti vármegye jurátushoz. Négy oldalas kiadványról van szó, amelyet az említett napon jelentetett meg. A bevezető szövegben magát “rokonnak és testvérnek és egyetemi hallgatónak” mutatja be.

A házassági köszöntést az antikvitásban epithalamiumnak (epithalamion) nevezték, amely a népköltészet terméke volt, és amelyet a görög és a latin poézis is használt az általuk alkalmazott versformákban.[1] A görögöknél Szapphó alkalmazta, a latinoknál Caius Valerius Catullus.[2] Klement János Mihályt ez utóbbi valamelyik későbbi követőjének költészete inspirálta. A szövegben “fabulának” nevezi a köszöntőt és két visszatérő szava a ,spes’, tehát a ,remény’ és a ,res’, a ,dolog’. Az ifjú házasoknak mindkettő nevében kíván “emberséges életet.” A “fabula” verssorai változatosak és azzal fejeződnek be, hogy a házasság megköttetett.

A magyar verset Gyöngyösi István befolyásolta, a lakodalmasok nagy szerzője. Ő írta a Wesselényi Györgyről, Kemény Jánosról, vagy a Thököly Imréről szóló köszöntőket.[3] Klement a négy verssort tartalmazó strófa első 12-es sorát kiemeli.

Azzal kezdi, hogy megemlékezik a szabadságharcról:

Hires Nemzetünket az hadra kiztette,
S – ugy minden rendeket fel fegyverkesztette.

Az “Uri rend s - parasztság hadnak tódúlának”. Megemlékezik a csatákról és a “lakosok jajdúl”-ásáról. Ennek ellenére a házasságkötésekre sor kerül, még ha össze is ütköznek “Mársnak sok seregi”. [69

1. kép [70

2. kép [71

3. kép [72

4. kép [73

Szól sógoráról és nénjéről s arról, hogy nem vehet részt a lakodalomban. A házasulandókat így köszönti:

Istennek áldása rátok böven szállyon!
Egyesség, szerelem ti köztetek hállyon!
Szivetek egy-mástul soha meg ne vállyon!
Gyász, veszély és harag nagy távúlrúl állyon!

Klement ismeri a magyar poézist és a verset sikeresnek mondhatjuk.

A német lakodalmasok közül kiemelkedik Martin Opitz poézise, aki 1622–23-ban Erdélyben is járt és leírta az ottani állapotokat. Feltehető, hogy hatott Klement köszöntőjére.[4] A hat strófából álló vers öt esetben tizenketteseket tartalmaz, az utolsó verssor hatból áll.

A versben testvéréhez fordul, akitől megkérdezi, hogy férjhez akar-e menni, a válasz az hogy igen. Isten segítségét kéri, és abban reménykedik, hogy a házasság örökké fog tartani.

“Szive és keze által kivánja”, hogy semmi szerencsétlenség ne érje szerelmüket.

Fel kellett hívnom a figyelmet erre a három nyelven megjelent lakodalmasra, amely jellemzi a korabeli soknyelvű magyar poézist.

Köpeczi Béla

[1] 97 Pauly–Wissowa: Real-Enzyklopädie des klassischen Altertums. Stuttgart, 1914.: a ,hymän’-nél.

[2] 98 Erről Csengery János és Devecseri Gábor fordításai. Catullus versei. Bp. 1901. és Catullus összes versei. Bp. 1972.

[3] 99 Gyöngyösi István: Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságáról. Kiad. Hahn Adolf. Bp. 1886, 11. “Az ki régen fegyvert fogott hazánkért, Készülődik is annak megmaradásáért”.

[4] 100 Weltliche und geistliche Dichtung. Kiad. H. Oesterley. Stuttgart, é. n. 37–38. Utalok a Herrn Johann Seylern Hochzeit című munkájára.