A valóban kék színű, az egyetemi kék „torony”-ban elhelyezett szláv szeminárium európai hírű professzora, a russzistaként, jugoszlavistaként nagy nevet szerzett Reinhard Lauer 65. születésnapjára állították össze életmű-bibliográfiáját munkatársai-tanítványai. Ez a valóban szép szokás, amely tudománytörténet egyben, nemcsak tiszteletadás, hanem egy diszciplina önismeretéhez feltétlenül szükséges vállalkozás. S bár némileg egyszerűbb formában, egyes magyar egyetemeken szintén honos. (Legyen szabad ezúttal a Debreceni Tudományegyetem ilyen irányú kezdeményezéseit említenem: önálló kötetben, ám szerényebb kivitelű formában a kerek évfordulóhoz ért mester-professzorok életművének bibliográfiájával örvendeztetnek meg, és szerénytelenül említem meg az általam szerkesztett A kultúraköziség dilemmái című tanulmánygyűjteményt, amelynek függelékében Vajda György Mihálynak az utóbbi 15 esztendőben publikált munkái jegyzékét közöljük.) A közös név- és tárgymutatóval ellátott göttingai kötet nem pusztán egy nagyívű tudósi pálya áttekintésével szolgál, hanem elgondolkodtat a személyi bibliográfiák elrendezhetőségéről is. A 497 tétel impozáns teljesítmény, 42 esztendő kutatásaiba egy ezer oldalas orosz irodalomtörténet éppúgy belefér, mint a németen kívül szerbül, horvátul, szlovákul, dánul stb. megjelentetett könyvek, tanulmányok, kritikák, kutatási beszámolók. Lauer professzor sokrétű munkássága arra ösztönözte a bibliográfia szerkesztőit, hogy a kronológia betartásával a műfaji osztályozást vállalják, méghozzá a külső szempontok (terjedelem, önálló kötet stb.) szerinti csoportosítást. A nálunk ismert értekezés-alakzatok közül: a könyvek, a szerkesztések, a folyóiratban, többszerzős kötetben közölt értekezések, a recenziók kapnak helyet, ebbe a rovatba soroltatnak az újságcikkek is, valamint a nálunk kevésbé ismert „méltatások” (a szó ’laudatio’ értelmében), továbbá munkabeszámolók, interjúk, fordítások – és a Lauer professzor „kitalálta” (alapította) ama sorozat darabjai, amelynek kifejező német címe: Vorlesungsbegleithefte (Broschüren), magyarul kissé nehézkesen-magyarázkodva adható vissza: az egyetemi (évfolyam)-előadásokhoz mellékelt füzetek, 25–40 lap terjedelemben, amelyek további tájékoztatást kínálnak az érdeklődő diákságnak az adott szemeszter anyagával kapcsolatban. Itt jegyzem meg, hogy külön rovatba kerülnek a lexikon-szócikkek, amelyek nem kizárólag írók biográfiáját mutatják be, hanem művek ismertetését is vállalják, például a Kindlers Literatur Lexikon részére. Nem pusztán “tartalmi” kivonatot adnak, hanem elemzési szempontokat is fölvázolnak.

Egyetlen hiányérzetemnek tudok csak hangot adni. Ezt azonban kissé messzebbről indulva tudom elfogadhatóvá tenni. Egy nemzetközi hírű és a nemzetközi tudományos megosztásban oly tevékeny, szervező tudós, mint Lauer professzor, egy-egy tanulmányát nemcsak egy nyelven teszi közzé, hanem anyanyelvén kívül más országok nyelvén is. Lényegében kisebb (nagyobb?) változtatásokkal, de ugyanarról a tanulmányról van szó. Az említett debreceni példára hivatkozva jegyzem meg, hogy talán szerencsés lett volna ide- meg odautalással ellátni a vonatkozó tételeket; kitetszett volna, hogy mely értekezések keltettek nagyobb visszhangot, olyannyira, hogy fordításban másutt is megjelentek. A névmutató természetesen ebben is segítségünkre van, így a hiányérzet egyben a recenzensi maximalizmusnak is példája.

A magam részéről (akit a szlavisztika szerfölött érdekel) ezt a bibliográfiát kiváló „segédeszköz”-ként tartom számon; úgy fogom használni ezt a füzetet; arra gondolva, hogy ha majd személyi bibliográfiát készítek, lektorálok, szerkesztek, tudom, milyen mintát kell követnem. Az igen alapos tudós Lauer professzor életmű-bibliográfiája így a tudománytörténeti szerep mellett a bibliográfia gyakorlata számára is fontos.

Fried István