Szokatlan gyorsasággal jelent meg egy kis könyvecske Egerben, a Főegyházmegyei Könyvtár és a Hittudományi Főiskola közös kiadásában. Dr. Antalóczi Lajos pp. prelátus kanonok atya, érseki könyvtárigazgató előszavát 2000. április 29-én keltezte, s a kiadvány már május végén elhagyta a nyomdát – helytörténészek, egyháztörténészek és a magyar kultúra iránt érdeklődők szélesebb rétegeinek örömére.

Kandra Kabos (élt 1843–1905, papi működése 1869–1905) mind a régészetben, mind a pogány magyar ősvallás kutatásában maradandót alkotott, ám nevét elsősorban egyháztörténeti munkái őrzik. Száz év távlatában nem csoda, ha mégoly kiváló szerzők művei is elavulnak, ám Kandra több kötetes Adatok az egri egyházmegye történetéhez c. munkáját ma sem nélkülözheti a nívós egyháztörténeti kutatás. Érdemes elővenni Szabolcs vármegye történetéről írott monográfiáját is, noha ma már a történettudomány Kandra megállapításainak egy részét, így a várispánságról vallott nézeteit revideálta. Forrásértékűek azonban adatai. Amint az életrajzból (7–17. l.) megtudjuk, papi pályája kezdetén a mindennapi gondok – parókia kerítésének javítása, beomlott templomtető s hasonlók – szorításában sem adta fel kutatói hivatását, amiben része volt Foltin János plébánosnak, a kiváló régésznek, aki fiatal káplánját nemcsak buzdította, de bevonta saját kutatásaiba is. Később – már a Magyar Történelmi Társulat által is elismert régészként – kedvezőbb körülmények között dolgozott az egri érseki székhelyen, mint káptalani jegyző; noha ekkor is ellátott például hitoktatói feladatokat, így sohasem szentelhette életét kizárólag a kutatásnak. Ám hangyaszorgalma, szívós kitartása sohasem hagyta el a termékeny szerzőt, amíg az állandó feszített munkában kimerült szervezetben időnek előtte kilobbant az élet. Szecskó Károly nyugalmazott levéltáros – maga is hangyaszorgalmú, adatgyűjtésben alapos és termékeny kutató, az egri helytörténet szakértője – a szűk terjedelem ellenére is bőséges adatbázissal, idézetek, dátumok, pontos forráshivatkozások tömegével dokumentálja Kandra Kabos életét és tudósi, valamint szépírói pályáját. Nem elégszik meg azzal, hogy a kötet végén közreadja Kandra életművének teljes bibliográfiáját (noha ez sem lenne kevés, sőt!), hanem részletesen taglalja műfajonként – történeti monográfia, forráskiadások, pecséttani munkák, régészeti tudósítások, sőt recenziók elemző bemutatásán át – Kandra munkásságát, összevetve a tudomány mai állásával. Így megtudjuk, miként vélekedik ma Kristó Gyula neves történészünk a Kandra által is vizsgált (de mai szemmel tévesen értékelt) várispánság intézményéről, de azt is, hogy Kósa László magyar néprajztudomány-története felületesen ítél, amikor visszhang nélkülinek mondja Kandra Magyar Mitológiáját, hiszen Szecskó bőséges bibliográfiával bizonyítja annak korabeli – nemcsak elutasító, hanem sok esetben méltató – fogadtatását. Sor kerül még az ember, a barát, a tudóstárs bemutatására is. Talán túlságosan is nagy anyagot idéz a barát, pályatárs és oltártestvér Bartalos Gyula emlékezéséből, amely természetesen forrásértékű, ám a nyomtatásban is megjelent (1906.) illetve az irodalomjegyzékben pontosan feltüntetett emlékbeszéd kilencvenhárom százalékának szó szerint való idézése még a megfelelő témakörökre osztva és darabolva is – indokolatlan. A kötet fentebb már dicsért precizitása, bőséges és pontos hivatkozási apparátusa [533jól áttekinthető témabeosztással, rövid fejezetekre és alfejezetekre tagolással, valamint szabatos, tehát szakmailag pontos, ám könnyen olvasható fogalmazásával mind a hivatásos kutatók, mint a kulturált nagyközönség számára megfelelő vezérfonalat nyújt. Ára is elérhető: az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban jelenleg ötszáz forintért lehetett hozzájutni, ami napjaink könyvkereskedelmi viszonyai közt határozottan szolidnak mondható.

Végül a recenzens feltétlenül szólni kíván a kiadás módjáról és a kiadó erényeiről is. A barokk kor nagy püspök-mecénásai (Klimó György Pécsett, Padányi Bíró Márton Veszprémben, Barkóczy Ferenc Egerben majd Esztergomban, Batthyány Ignác Gyulafehérvárott) sorában a legelső hely Eszterházy Károly egri püspök életművét illeti. Jól dokumentálják ezt a Dr. Antalóczi Lajos könyvtárigazgató által szerkesztett kötetek, mint Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár Jubileumi Emlékkönyve, illetve a hozzá kapcsolódó tudományos ülés anyagának önálló kiadása, amelyek akadémiai folyóiratokban (Irodalomtörténeti Közlemények, Magyar Könyvszemle) s más orgánumokban is terjedelmes és elismerő recenziót kaptak avatott szerzők tollából. Antalóczi kanonok úr tudósi odaadással ápolja Eszterházy püspök emlékét, amelyről több helyen – így a pápai egyháztörténeti konferencián – tartott, illetve publikált előadásai tanúskodnak. A tudománypártoló Eszterházy püspök alapította könyvtár jelenlegi vezetője a nagy püspökhöz méltó erkölcsi magaslatra emelkedett, amikor még a Tudóst is háttérbe szorítván az Ember, Antalóczi doktor saját kutatási témájáról mondott le, amikor hosszan dédelgetett tervét átadta Szecskó Károlynak, hogy a nyugalmazott levéltáros gyorsabban dolgozza fel Kandra életművét, mintsem azt a plébános-könyvtárigazgató bokros teendői engednék. (Nemcsak az előszó utal erre röviden; jelen sorok írója másfél évtizede rendszeresen folytatván egyháztörténeti kutatásokat egyebek mellett Egerben, többször használta Kandra kéziratait is, elbeszélgetvén Antalóczi doktorral, aki aktívan készült a Kandra-életmű feldolgozására.) Méltó a régi nagy mecénások emlékéhez Mikolai Vince pp. prelátus, kanonok, az Egri Hittudományi Főiskola rektorának anyagi áldozatvállalása is, amikor a Főegyházmegyei Könyvtárral karöltve közösen megjelentették ezt a hasznos segédkönyvet. Ne feledjük: amíg a barokk kor egyházi személyiségeinek főpapi javadalmak és főúri magánvagyonok álltak rendelkezésére, addig a jelen kor egyházának előbb a kommunista ateizmus vallásüldözése, majd a pénzközpontú piacgazdaság elpogányosodása közepette, személyekben, vagyonban és szellemben megfogyatkozva (megrabolva!) kell helyt állnia. Ha a nagy nehézségek árán művelt szűkebb lelkipásztori küldetésén túl még energiát igyekszik fordítani kulturális örökségének ápolására is, akkor mindenképpen megérdemli, hogy ezt forrón üdvözöljük, sőt a lehetőségek szerint segítsük is – további példák reményében.

Földvári Sándor