Fazekas Tiborc hungarológus, a hamburgi Institut für Finnougristik und Uralistik oktatója, a magyar–német irodalmi kapcsolatok elkötelezett kutatója és ápolója több mint egy évtized alatt összegyűjtögetett cédulaanyagát vitte gépre, rendezte áttekinthető bibliográfiává e kötetben.

A szerző, amint azt előszavában kifejti, maga is tisztában van azzal, hogy egy efféle egyszemélyes vállalkozást csakis abbahagyni lehet, beteljesíteni aligha. Az összegyűjtött anyag megjelentetésére az alkalmat egyfelől az 1999. évi Frankfurti Könyvvásár szolgáltatta: a szerző teljes joggal tartotta fontosnak, hogy a díszvendég Magyarország irodalmának német nyelven hozzáférhető szegmensét az egyes reprezentatív művek mellett ez az átfogó kiadvány is képviselje. És hát, bizony, másfelől, bibliográfus-munkája eddigi hozadékának hamaros [529betakarítására azon ugyancsak bevallott felismerés, kényszerűség, ha úgy tetszik, késztette, hogy a számítógépes bibliográfiák általánossá válásával a magányos harcosként végbevitt, hagyományos formában publikált adatgyűjtések óhatatlanul el fogják veszíteni a versenyt a folyamatosan bővíthető és korrigálható online adatbázisokkal szemben, amelyekben, ráadásul, keresgélni is jobban lehet.

Mit kapunk kézhez a jelen munkában?

Önálló kötetekben megjelent magyar irodalmi szövegek német fordításainak bibliográfiáját, amely elsősorban a hosszú 19. század termésének tekintetében törekszik kimerítő alaposságra. Kettőezer-nyolcvankilenc tételt, ami ez esetben ennyi címet, és jóval több kiadást, illetve esetleges újrafordítást jelent (pl. tizenegy Az ember tragédiája-fordítást!), mivel az azonos címek minden impresszuma egyetlen tétel alá van rendelve. Kettőszázharmincegy antológiáról tud a bibliográfia. Ezek képezik a címleírások első nagy egységét, cím szerinti alfabetikus sorrendben, majd ezt követi a második nagy egység, a szerzői betűrendes bibliográfia, Ady Endrétől Zsolt Béláig. Kétféle regiszter: személynévmutató és a kiadók mutatója található a kötet végén.

Jókai Mór toronymagasan nyert 184 tétellel. (Kisregényeit, novelláit is kiadogatták önálló kötetekben.) Ezek döntő többségükben a pálya utolsó harmadának idejéből származó fordítások-kiadások, de nem feltétlenül a kései regényekéi, és nem is feltétlenül bécsi kiadóknál. Sőt: jelentős fölényben vannak a németországi impresszumok. Úgy tűnik tehát, nem lehet elintézni Jókai népszerűségének miértjét annyival, hogy könnyű volt akkoriban, mert a kettős Monarchia kedvezett a magyar irodalom német fogadtatásának, de talán azzal sem, hogy Jókai nemcsak az uralkodócsaláddal, hanem Bismarckkal is körültekintően ápolta a kapcsolatokat. Egy ilyen imponáló adat akár a Jókai-jelenség újragondolására is ösztönözhet.

Petőfi a második hatvanhét címmel. Mikszáthnak 41, Molnár Ferencnek 39, Herczeg Ferencnek, akit jobbára ugyancsak a k. u. k. időkben adtak ki, 34 tétele van. A 19. század tehát még biztosan vezet a német nyelvterületen a modern magyar szerzők előtt: Adynak, Krúdynak, Karinthy Frigyesnek, Móricznak, Németh Lászlónak 10–25 címét lelhetni föl német fordításban, nagyjából ugyanannyit, mint Esterházynak, Konrád Györgynek vagy Nádas Péternek.

Fazekas Tiborc ennyit tett le, még egyszer hangsúlyozom, egyszemélyes kutatómunkával, az asztalra, ebben az igen-igen hasznos kötetben. Ebben az, ahogy maga nevezi, „őszinte” bibliográfiában, amely jelzi a hiányzó adatok helyét, mintegy felkínálva magát az utána jövők kiegészítéseinek, esetleges helyesbítéseinek.

Jól látszik a könyvből, hogy a bibliográfiákon túlmenő, ám azokra messzemenően támaszkodó kutatómunkának mely irányokba kell majd továbbindulnia a magyar–német irodalmi kapcsolatok vizsgálatát illetően. Vállalkozni kell majd a sajtóban, más időszaki kiadványokban fellelhető német nyelven megjelent magyar irodalmi művek szisztematikus felkutatására – amint erre Fazekas Tiborc könyvének körültekintő címe is utal. A jelen bibliográfia bevallottan pragmatikusan szűkre vett, azaz a mai szépirodalom-fogalmunkat a 19. századra is visszavetítő gyűjtőelve arra figyelmeztet, hogy a majdani kutatásoknak van még mit meríteniük a régebbi korok azon fordításterméséből, amely egy tágabban értelmezett irodalomfelfogást tükröz. És ugyancsak innen kezdődhetnék az anyag különböző szempontok szerint való „szétszálazása”: például a sommás „német fordítás” fogalmának közelebbi szemügyre vétele. Mit fordítottak le és adtak ki Ausztriában, mit Svájcban, mit Németországban? Melyik Németországban: az egység előtti német államokban, a Császárság idején, a Harmadik Birodalomban, az NSZK-ban vagy az NDK-ban? Nyilván nem mindegy.

És végül, nagy tanulságokkal szolgálna e fordítások kritikai-stilisztikai-eszmetörténeti feldolgozása. Alighanem jó néhány esetben meglepődnénk, mi is áll német nyelven azon a szellemi koordináta-ponton, ahová irodalmi tudatunk ezt vagy azt a nagy magyar regényt vagy költeményt oly otthonos-biztosan elhelyezte…

[530Még csak annyit: Fazekas Tiborc bibliográfiája, támogatás híján, a szerző saját költségén és kiadásában jelent meg – az érdeklődők könyvesbolti forgalomban nem, csak a hamburgi Finnugor Intézethez fordulva juthatnak hozzá a kiadványhoz.

Gángó Gábor