„...az irodalmi élet kedves, meleg búvóhelye”, „meghitt sziget,... liliputi kultúrközpont”, „a Mentorban meg lehetett tudni, hogy mi történik Európában”. Ezek Zelk Zoltán, Lázár Vilmos és Szántó Tibor szavai a húszas évek jellegzetes és fontos kulturális vállalkozásáról, a Mentor könyvesboltról.

Először Lengyel András hívta fel rá a figyelmet a Magyar Könyvszemlében (1979. 2. 164–181), később ez a tanulmánya „A modernitás [237magyar műhelye” címmel jelent meg Útkeresések című könyvében. 1996-ban pedig önálló kötetben dolgozták fel a bolt történetét. Nyilvánvaló, hogy kötetnek nevezni túlzás: tulajdonképpen egy A4-es méretű 28 oldalas füzetről van szó. Összeállítója és tervezője Csaplár Ferenc irodalomtörténész.

Maga a Mentor meg is érdemli a figyelmet, a feldolgozást: nemcsak könyvesbolt volt, hanem kiállítóterem, aukciósház, előadóterem, vitafórum, művészeti klub, jegyiroda, az újra vágyók találkahelye stb. A már említetteken kívül oda járt még Vas István, József Attila, Borsos Miklós, Dési Huber István stb., és természetesen Kassák Lajos, aki plakátot, kirakatot, hirdetést tervezett a bolt számára. Nem is véletlen tehát, hogy éppen a Kassák Múzeum adta ki ezt a tanulmányt: az adatok, levelek, fotók stb. nagyrészt itt találhatók meg.

A munka három részből áll: az első egy négyoldalas kronológia, amelyből időrendben ismerhetjük meg a bolt történetét, majd a fő rész, maga a tanulmány, amelyet a Mentor különböző tevékenységi körei tagolnak részekre. A függelékben pedig az itt rendezett kiállítások részletes adatai találhatók. Bőséges a képanyag is: nemcsak az itt kiállított alkotások közül láthatunk jó néhányat (természetesen fekete-fehérben), hanem például a bolt kirakatairól készített fotókat is.

Csupán egyetlen bekezdés szól a Mentor könyvkiadásáról. Úgy tűnik, hogy Csaplárt nem nagyon érdekelte a bolt ezen tevékenysége, nem igazán nézett utána a kiadványoknak, az íróknak, mert e kis rész két mondatával szemben is ellenvetések merülnek fel. A szerző szerint a bolt kiadványai „ma inkább azt érzékeltetik, hogy a Mentor szívügyének tekintette a pályakezdő fiatalok nyilvánosság elé segítését.” Bús Ilona valóban 26 éves volt ekkor, de már megjelent egy verseskötete. Enczi Endre csak 24 éves, de ez már a harmadik könyve. Bródy László 29 éves, ez volt a negyedik könyve. György Oszkár pedig már 44 éves ebben az időben, korábbi verseskötete pedig 1911-ben jelent meg a Hétben közreadott verseiből... Ezek lennének a fiatal pályakezdők?

„Elképzelhető” – folytatja Csaplár – „hogy a könyvesbolt csak a nevét adta ezeknek az esztétikailag többnyire mérsékelt színvonalú műveknek a megjelentetéséhez.” A mondat első felével egyet lehet érteni, de a másodikkal kevésbé. A fent említettek közül csak Enczi művéről nem találtam recenziót, de a másik háromról, valamint a kiadott Verlaine-kötetről igen. Ezek közül hármat „bibliofil szempontból is becses”-nek mondanak a Literaturában megjelent korabeli ismertetések. Bródy könyve például Fáy Dezső illusztrációival jelent meg, ebből 100 számozva, kettejük aláírásával, 25 darab pedig kézzel színezve... A kortársaknak tehát általában tetszettek a Mentor kiadványai. Ha a szerzőnek más a véleménye, akkor esetleg lehetett volna ezekről is írni pár sort, és elmondani, hogy miért „többnyire mérsékelt színvonalú”...

Szívesen olvastunk volna – legalább egy megjegyzést – arról is, hogy volt-e valami kapcsolat a könyvesbolt és a későbbi Mentor nevű könyvkiadó között, amely pl. Marx A tőke című művét, és néhány verseskötetet jelentetett meg. De eszerint ez még további kutatásra vár. És egy elírás: Bús Ilona kötetének címe nem Napkorong, hanem Napharang: így szerepel a Magyar Könyvészetben és a kritikákban is.

Mindezeken túl – a tanulmány többi részében – a szerző korrekt, alapos munkát végzett, a könyve hiányt pótol a hazai könyvkereskedelem e századi történetében.

Bálint Gábor