… „Így él: emberben a könyv, s könyvben az ember”, – írja Babits. Valóban, egy város szellemi életét nagyban befolyásolja könyvtárainak száma, színvonala, kisugárzása. Mezei Zsolt dolgozata saját szavaival „könyvtári körképet” kíván adni Pápa városról a dualizmus korában. Előszavában felvázolt céljainak eleget is tesz. Mielőtt rátérne a kiválasztott könyvtárak bemutatására, röviden megismerteti az olvasót a nagyhírű iskolaváros történetével 1867-ig, majd részletesebben a dualizmus kori társadalommal és művelődési viszonyokkal. A város fénykorát a 18. század második és a 19. század első felére teszi, amikor a sok pusztítás után Pápa elnyerte mai barokk arculatát. Utal a híres pápai diákokra (Petőfi, Jókai, Deák), akik itt tanultak a Református Kollégiumban.

A könyv szerzője az említett intézmény könyvtárosa, így szinte magától adódott a téma diplomamunkájához. Pápa nemcsak iskolái, hanem egyházi élete folytán is jelentős, az egyik katolikus főesperesség színhelye. Az egyházi iskolák természetesen nagymértékben alakítják egy város kultúráját. Körképet kapunk a különböző felekezetek tanintézményeiről, a könyv és sajtókiadásról, az egyesületi életről és pontos adatokat a város demográfiai helyzetéről a tárgyalt korban.

A harmadik fejezetben kerül sor a kiválasztott könyvtárak bemutatására. Pápa az 1880. évi népszámlálás szerint több mint 14 ezer lakosú város és az 1000 lakosra jutó könyvek [236száma meghaladja a kétezret, egy lakosra tehát 2 db könyv jut, ami szerzőnk összehasonlító adatai szerint a környező kisvárosokkal, nagyon jó aránynak számít. Átfogó képet kapunk az öt legnagyobb könyvtárról (Református Főiskola, Bencés Rendház és Gimnázium, Esterházy kastély, Kaszinó és a Ferences Kolostor könyvtára). Megismerjük történetüket, híres személyiségeiket, könyvtárosaikat, használóik körét és hatásukat a város életére. Részletes adatokat olvashatunk az állomány nagyságáról, megoszlásáról téma és nyelv szerint, a könyvtár elhelyezéséről, nyilvántartásairól, az állomány feltárásának módjáról. Ezek az adatok szorgos kutatómunka eredményei, s a meglévő forrásokra támaszkodva készültek. A beszédes táblázatok sorát szép, régi fotók szakítják meg a szóban forgó épületekről. A könyv végén lévő függelékben a szerző felsorolja a Bencés Gimnázium régi könyvtárának 1801 előtti legértékesebb köteteit is.

A részletesen bemutatott nagy könyvtárak mellett kiegészítésképpen néhány kisebb (egyesületi, közművelődési) gyűjteményt is felvázol. A polgári társadalomban a 19. század végén szinte minden rétegnek megvolt a maga művelődési, olvasási lehetősége, pl. a különböző vallási, ifjúsági, ipartestületi egyesületek, nőegyletek, önképzőkörök is rendelkeztek könyvekkel, s népkönyvtár is volt, amely a mai közművelődési könyvtár elődje.

Szerzőnk néhány érdekességre is kitér egy-egy nagy könyvtárral kapcsolatban. Megtudjuk, hogy a 17. században a Pápai Református Kollégium könyvtárosai a szeniorok (idősebb diákok) voltak, a külföldi útjukról hazatérők könyveket ajándékoztak, s 1901-ben már nyomtatott katalógus is megjelent az állományról. A könyvtár hozzáférhető a városi intelligencia számára és vidéki lelkészek, tanítók is igénybe vehették.

A bencések két könyvtárt is tartottak Pápán: saját rendházukét és egyet külön az ifjúság számára. Az 1880-as években „50-50 krajcárt róttak ki minden egyes tanulóra”, hogy gyarapítsák az állományt, de előtte még az összes bencés apátsághoz levelet írtak, könyvadományt kérve, s felhívásukra 400 kötetet kaptak. Már 1880 körül „szaklajstromuk” segítette a keresést, a mai szakkatalógus őse. A bencés könyvtár is nyitva állt az érdeklődők előtt.

Pápa híres főúri családja, az Esterházyak barokk stílusú kastélyt építtettek a városban, s természetesen családi könyvtáruk is volt. Esterházy Károly, a későbbi egri püspök újjáépíttette a pápai belvárost, noha ő maga nem lakott itt.

Sajnos e kastély-könyvtárról a 2. világháború miatt nem sok adat van, a könyvtár is elpusztult, csak szórványforrásokra támaszkodva próbálja szerzőnk rekonstruálni milyen is lehetett.

A kaszinó természetesen nem a mai értelemben vett szórakozóhely, hanem gr. Széchenyi István ösztönzésére egyfajta kulturális intézmény, könyvtárral. 1875-ben kétezer kötetes gyűjteménye volt a források szerint, legtöbb szépirodalmi mű magyar és német nyelvű.

A ferenceseknek már 1480 körül kolostora és temploma állt Pápán, végleg azonban csak a 17. század végén telepedtek itt meg, az Esterházyak segítségével. Régi könyveikről szórványadatok vannak, de a szerző megemlít két különösen értékes kódexet, s szomorúan jegyzi meg, hogy a rend 1950. évi feloszlatását követően az értékes gyűjteményből nem maradt semmi, a kincs vak ideológia áldozata lett.

Muth Ágota Gizella