Az utóbbi évtizedekben a magyarországi kutatás sokat tett az írott és nyomtatott művelődéstörténeti források feltárása érdekében. Az Országos Széchényi Könyvtár Régi magyarországi nyomtatványok csoportja az 1800 előtti magyarországi nyomtatványok feltárt példányait számon tartja, a korábban nem ismert kiadványok adatait a retrospektív nemzeti bibliográfiákba (RMNY, Petrik) beépíti. Ha egy meghatározott témával foglalkozik kutató, e nyilvántartás alapján a témára vonatkozó kiadványok példányainak lelőhelyéről tájékozódhat. A 18. század „legkeresettebb könyve”, a kalendárium, bár évente sok helyütt és sok példányban megjelent, ennek ellenére csak nagyon kevés példány maradt fenn. Az egyes nyomdák kalendárium-sorai még az OSzK összesített nyilvántartásában is foghíjasak. Az 1970-es évek második felében az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszéke, az MTA Irodalomtudományi Intézete és az Országos Széchényi Könyvtár (Gyenis Vilmos, Kókay György, Nagy László) egyeztetett szempontjai szerint 1800 előtti kalendáriumainkról azok tartalmát részletező egyedi adatlapok készültek. A feldolgozás – az OSzK nyilvántartását felhasználva – nyelvek és nyomdák (kiadók) szerint folyt. Dukkon Ágnes végezte az 1711 előtti [109kalendáriumok feldolgozását, Szili Katalin Spaiser pozsonyi magyar nyelvű kalendáriumait, Nagy László a győri latin és magyar, továbbá a nagyszombati latin nyelvű kalendáriumokat írta le. Az anyagiakat az Irodalomtudományi Intézet biztosította. A kezdeményező Gyenis Vilmos halálával (1980) a munka abbamaradt, azt az 1980-as évek első felében az Irodalomtudományi Intézet próbálta feléleszteni. Ekkor Kovács Zsuzsa a komáromi és kolozsvári magyar nyelvű kalendáriumokról készített adatlapokat, Tóth Judit pedig a debreceni könyvtárakban őrzöttekről. Az adatlapok tervezett összesítésére nem került sor.

Megjelent viszont a mai Szlovákia területén nyomtatott régi kalendáriumokat leíró kötet. (Bibliografia slovenských a inoreèových kalendárov, 1701–1965. Zostavili Mária Kipsová, Tatiana Vančová, Želmíra Gešková. Martin, Matica slovenská, 1984. 823 l., 41 t.) A vaskos kiadványban Debrecenben őrzött példányokat is figyelembe vettek. Az évenkénti leírások visszaadják a címlapon olvasható szöveget, megadják a méretet és terjedelmet. A címlapon jelöltön túl tartalmi részletezést nem találunk a kötetben.

Érdeklődéssel vettük kézbe a Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának sorozatában megjelent kiadványt, amely a debreceni könyvtárak állományában fennmaradt 115 magyar és latin nyelvű, 17–18. századi kalendárium részletező leírását közli. A nagy akríbiával készített munka önálló egységként tűnteti fel a kalendáriumokban önálló „címmel” ellátott részeket (a terjedelmet ívjelekkel megadva). Alcímeket is találunk néha, főleg a prognosztikon, a méltóságjegyzék, egészen kivételesen történeti források és irodalmi művek számbavételénél. A megjegyzés rovat a leírt példány egyedi sajátosságairól (állapot, possessor, bejegyzések…) ad számot. Nyolcféle mutató zárja a kötetet.

Régi kalendáriumaink saját önmeghatározásuk szerint időt mutató és múlató könyvecskék. A mutatáshoz tartozott a naptár-rész és általában a prognosztikon is. Az időmúlatást kalendáriumtípusonként más-más toldalékösszeállítás szolgálta. A kalendáriumokban jelen voltak/lehettek praktikus tudnivalók (vásárjegyzékek, postajáratok, kapuzárások, parasztregulák, névtárak), történeti ismeretek (magyar krónika, elmúlt- és egykorú események leírásai), orvosi és nevelési tanácsok, gazdasági kérdések és egyéb ház körül szükséges tudnivalók, továbbá irodalmi és azzal érintkező műfajok (versek, anekdoták, találós kérdések, mesék, elbeszélések, históriai leírások). A gyakorlati ismereteket és szórakoztatást biztosító kalendárium-toldalékok miatt különösen érdemes odafigyelni kalendáriumaink tartalmára. Az 1970-es évek végén végzett feltárások szükség esetén részletezték a fejezeteket. Például az anekdoták, adomák mindig egyedi címet kaptak, az összefüggő leírások pedig (ha a címből nem nem volt egyértelmű azok tartalma) rövid jellemzést.

A Debrecenben őrzött kalendáriumokat leíró kötetben célszerű lett volna egyértelművé tenni a kalendárium fogalmát. A nem latin és magyar nyelvű kalendáriumokról említés sem történik. Német nyelvűeket őriznek az Egyetemi Könyvtárban is és a Református Nagykönyvtárban is. (DEK: 728.669, Best gestellter Crackauer Schreib-Calender auf … 1730, Ofen, Nottenstein; 728.312, Alt und neuer Schreib-Kalender auf … 1798, Schemnitz, Schultzer. – Ref.: A 1510, Preßburger Finger-Kalender auf … 1785, Preßburg, Landerer.) Ezek formájukban is, tartalmukban is a latin és magyar nyelvű hazai kalendáriumainkhoz kapcsolhatók, ráadásul magyarországi nyomtatványok, indokolatlan róluk hallgatni.

A felvett tételek között nagyon jelentős tartalmi és formai különbségek akadnak. Nem szerencsés, hogy az 1626-ra nyomtatott lőcsei kalendáriumnak 1909-es sor- és betűhű kiadása bekerült az eredeti példányokat leíró számsorba (6. és 73. tétel). Ugyanígy Lugossy József jegyzetei az 1733. évre nyomtatott lőcsei kalendáriumról (78. tétel). A szokásostól eltérő kalendáriumfajták besorolása magyarázatot igényelne. Az „időket mutató és múlató” funkció különleges fajtájának tekinthető a naponkénti imákat tartalmazó, bár önmagát kalendáriumnak [110nevező kötet (43. tétel), vagy Kis János versfordításgyűjteménye, amelyet naptár elébekötésével tettek kelendőbbé (Kalendáriom és Sebbe való könyv, 113. tétel). A 18. századból tetszés szerint lehetett volna hasonló kiadványokat találni még. Például a század legelterjedtebb latin nyelvű imakönyvét, az Officium Rákóczianumot, amelynek Debrecenben is több kiadását őrzik.

Megint más a funkciója a címtáraknak. Vannak a kötetben egyházi névtárak (egri schemetizmus, 94. és 115. tétel), egyetemi címtárak (Buda, 1779-re, 44. tétel; Bécs, 1693-ra, 11. tétel) és világi méltóságokat is felsorolók (Vetus et novum calendarium, Novum calendarium, Annus a nativitate … sok tétel; Magyar Almanak, 68. tétel). Ezek egy része sem felel meg a szűkebb értelemben vett kalendárium-fogalomnak.

Részben a meghatározás, a pontos fogalmi kijelölés elmaradásával magyarázható, hogy például a DEK állományából szerepel a kötetben a Magyar Almanak (1796-ra), a Nagykönyvtár 1794-re nyomtatott példánya (A 6077) azonban hiányzik. A Calendarium oeconomicum perpetuum kassai kiadása bekerült a leírások közé (82. tétel), a Nagykönyvtárban őrzött győri kiadás (1753-ra, P 1529) kimaradt. A magyarországi névtárak sok tétellel vannak jelen a kötetben, a Kolozsvárott nyomtatott erdélyi (1796-ra, Nagykönyvtár, A 465) kívül rekedt azon; az egri egyházmegyei schematizmus két kiadását talán a címben található calendarium szó miatt találhatjuk a leírtak közt, a többi schematizmus említetlen maradt.

Az Országos Széchényi Könyvtár központi nyilvántartása szerint – és ténylegesen is – a leírtnál több kalendárium található Debrecenben. Például a Nagykönyvtárban 28 tételt (24 évre) őriznek az 1759–1797 közötti évek győri magyar nyelvű kalendáriumaiból. Mindössze öt tétel feldolgozását találjuk meg a kötetben. 1979-ben az OSzK győri kalendárium-sorát (hét leírással) a Nagykönyvtár állományából egészítettük ki.

A kalendáriumok részletező feldolgozása során D. Tóth Judit a tipografizálást követte és ez nem mindig esik egybe a tényleges tartalmi határokkal. A megjelent kötet szerkesztetlennek tűnik a sok aláhúzott részcím és a közöttük lévő üres sorok monotonsága miatt. Ráadásul a szűkre szabott előszó kevés segítséget nyújt a kötet használójának. Nem tudjuk meg, hogy mi a különbség az aláhúzott és dőlt betűs részcímek között. Dőlt betűkkel a külön ívjellel kezdődő, külön címlappal ellátott, azaz más módon is terjeszthető méltóságjegyzékek címleírásai állnak. Egyébként a méltóságjegyzékek részletezései a kötetnek körülbelül egyharmad részét töltik ki. Nemcsak a sok ismétlődés miatt volt indokolatlan e terjedelemnövelő részletezés, hanem azért is, mert teljes kalendáriumok esetében a külön cím (a kalendárium címlapján is jelezve) egyértelművé teszi e rész tartalmát, a további alcímek címként való szerepeltetése felesleges. Gyakran találkozunk ezzel szemben olyan tartalmi egységeket jelölő címekkel, amelyek önmagukban értelmezhetetlenek. Nézzük erre példaként a 15. tételt. Feljegyzések (a terjedelem alapján ítélve ez vásárjegyzék), 1748 (az évszám mögött talán az elmúlt esztendő eseményeit összegző „történt dolgok”-ról lehet olvasni), Archi-Episcopatus Strigoniensis, et Primas Regni (valószínűleg címlap nélküli névtár kezdete). Aki nem foglalkozott régi kalendáriumokkal, nem tudna mögöttes tartalmakat feltételezni.

Folytassuk a sort azzal, hogy minek a részletezését hiányoljuk. A nagyszombati latin nyelvű kalendáriumok az 1740-es években válogatott ószövetségi történeteket közöltek. További cím a leírásokban: pl. Narratio LXXX–LXXXI–LXXXII. Ebből nem tudjuk meg, hogy melyik történetek kerülnek elő (14. és 16. tétel). De ugyanígy jó lett volna közelebbit olvasni az alábbiakról: Furtsa kalendáriomi matériák (70. tétel), Az olvasók kedvéért való históriátska (75. tétel), Furtsa történetek (107. tétel), Mulatságos történetek (87. és 101. tétel), Világi história (99. tétel), Jeles emlegetések (105. tétel), Idő-töltés, vagyis tréfás történetek (106. tétel). Jó megoldás a 23. és a 67. tételek részletezése, mert ott alcímeket ad a kalendárium is. Hogy a részletezés, vagy jellemzés [111mennyire fontos, példával illusztráljuk. Általában a megjelenés előtti év eseményeinek felirata szokott lenni a „történt dolgok”. Az 53. tételben (győri, 1785. évre szóló kalendárium) a Történt dolgok cím alatt tíz anekdota áll. Csak érdekességként: ezek közül az első egy Debrecenben a karácsonyi hidegben mendikáló diákról szól.

Nem következetes a magyar nyelvű hónapversek feldolgozása. Előfordul, hogy a januári strófát közli (40, 58, 74, 107. tétel), gyakran csak jelzi (esetleg említés nélkül hagyja) a rigmusok meglétét vagy hiányát. Néhány esetben latin nyelvű hónapversekre is utal. Az RMNY gyakorlatát követve célszerű lett volna mindig közölni a naptárversek januári kezdősorait.

A terjedelem jelölésében a kalendáriumok formátumát ívrét méretben és nem a gerincen mért centiméterrel kellett volna megadni. Néha gondot okoz a kollacionálás (pl. 11. tétel). A 20. tételben a vásárjegyzék és a magyar krónika (emlékezetes dolgok) címei kontaminálódhattak, valószínűleg a vásárjegyzék terjedelemadata maradt el. A 98. tételből az E és F ívek egy részén a leírásból kihagyott Világi história cím alatt 19 anekdota áll. A szakirodalom alapján fel lehetett volna oldani Spaiser 1780 körüli kalendáriumaiban a monogrammokat, a budai egyetem professzorainak, Katona Istvánnak, Horváth Ker. Jánosnak, Halitzky András Frigyesnek kezdőbetűit (46, [49], 54. és 56. tétel). A 113. tétel versfordításait Kis János készítette, a Magyar Almanak (68. tétel) szerzője Decsy Sámuel. Itt-ott sajtóhibák, tévesztések is előfordulnak. Nincs pl. Benedik, Benedek vagy Benedick Mihály nevű kiadó, hanem Benedict Mihály.

A figyelmes olvasó sok érdekességet felfedezhet a leírásokban. Miközben nehezményezi, hogy gyakran csak annyi szerepel a naptár-résznél, vagy a megjegyzés rovatban, hogy kézírásos bejegyzés, az 1772. és 1775. évi győri kalendáriumokból (90. és 36. tétel) kétszer illetve háromszor bejegyzett strófák közzétételét olvasva elgondolkozik azon, hogy azok a naptár használatának évében, vagy később kerülhettek-e a kalendáriumokba, s vajon azonos kéz írásai-e. Mert közülük egyik, a „Keresztények sírjatok” kezdetű, Faludi Ferenc versének megjelenés előtti elterjedtségére nyújthat újabb adalékot.

A kötetet és a fentebb leírtakat 17–18. századi művelődéstörténettel foglalkozó kutatóink figyelmébe ajánljuk. A tömegkiadványnak számító kalendáriumok alapos tartalmi feltárása és a feltárások közzététele fontos feladat, mert, miként azt Edvi Illés a reformkor elején megfogalmazta: „a kalendáriom nem kicsiny rubrika literarúránkban”.

Szelestei N. László