A könyv a Kisfaludy Károly Könyvtár 100 éves fennállásáról hivatott megemlékezni. Magyarországon csak a legnagyobb könyvtárak adnak ki rendszeresen évkönyvet, amiben nemcsak összefoglalják az elmúlt éveket, hanem emlékeznek azokra is, akik munkájukkal elősegítették azt, hogy a könyvtár ma is fennáll. A jubileumi évkönyvben összesen tizenöt tanulmány jelent meg, és a tanulmányokat további négy szakaszra osztották. Az első tanulmánycsoport „Írások az intézmény történetéből” címmel jelent meg. Az első írás, Horváth József tanulmánya méltó kezdete a tanulmányok sorának. A szerző beszámol a könyvtár alapításáról, előzményeiről. Győr első közkönyvtárát Müller Ferenc könyvkötő alapította 1789-ben. Később ez az intézmény megszűnt, a továbbiakban, a 19. században több próbálkozás is történt. A könyvtár tényleges alapításának évszámát tekintve több adat is fennmaradt, Horváth József ezt a kérdést is részletesen vizsgálja az eltérő, gyakran egymásnak ellentmondó források ütköztetésével. Ezen kívül részletesen szól az állományról, és később fokozatos gyarapodásáról, a személyzetről, a könyvtár használatáról és költségvetéséről. Mónus Imre tanulmányában a dr. Bay Ferenc által három évtizeden át vezetett és irányított városi közkönyvtár van a középpontban, és ezt az időszakot a szerző részletesen elemzi. Érdekesség Mezei György tanulmánya, aki a könyvtártörténet-írást nem vállalta, inkább saját emlékeivel járult hozzá ahhoz, hogy a könyvtárról minél részletesebb és árnyaltabb képet kapjon az olvasó. Tuba László írásában az 1976 utáni éveket vázolja [482fel, ekkortól működik ugyanis a könyvtár a jelenlegi helyén. A fent említett, vagyis a könyv első részébe tartozó, a könyvtár történetével foglalkozó négy tanulmány érdekessége, hogy tematikájuk nagyjából lefedi a Könyvtár elmúlt száz esztendejét.

A könyv második blokkjában található tanulmányok között megtalálhatjuk Róka Lászlóné egy kérdőíves felmérést ismertető tanulmányát is. Abban részletekbe menően vizsgálta az olvasók korát, nemét, foglalkozását, végzettségét, azt, hogy az olvasó tagja-e más könyvtárnak, illetve hogy ezt a könyvtárat milyen rendszerességgel látogatja, és akkor mennyi időt tölt ott. Ezen kívül egy sor más kérdés segítségével is igyekezett megtudni az olvasó és könyvtára kapcsolatát, illetve az olvasó könyvtárlátogatási kultúráját. Szabó Attiláné tanulmánya a könyvtárosképzés négy és fél évtizedes múltját és jelenét vizsgálja és elemzi. Szalai Gáborné írása a megyei könyvtári ellátási képességről szól, a szerző azt vizsgálja, hogy az elmúlt években hogyan változott a könyvtár ellátottsága. Figyelemre méltó munka a tanulmányhoz tartozó mellékletcsoport, ami bemutatja többek között a községi könyvtárak állományát 1965-től 1997-ig, az ellátórendszeri tagkönyvtárak állományjavítását községek szerint. Antaliné Hujter Szilvia a képeslap-gyűjteményre hívja fel a figyelmet, vizsgálja sok más egyéb mellett a magyar képeslapkiadás kezdeteit, a magyar képeslapkiadást a 20. században, a megye régi képeslapjait. Mennyeiné Várszegi Judit az 1850 és 1900 között Győrben nyomtatott magyar nyelvű kalendáriumokat ismerteti. Megállapítja, hogy Győrben az általa vizsgált intervallumban összesen 21 nyomtatott magyar nyelvű kalendárium található. Szól a szerző a szerkesztői szándékról, törekvésekről, indíttatásokról, a kalendáriumok legfontosabb jellemzőiről is.

A harmadik tanulmánycsoport a győri könyvtár munkatársainak kutatómunkáit tartalmazza. Horváth József a győri nyomdászat múltjával foglalkozik, és az 1727 és 1850 között működött Streibig nyomdát igyekszik vizsgálni, különös tekintettel a nyomda 18., 19. századi nyomtatványaira. Kováts Katalin írása folytatja a Horváth József által megkezdett idősíkot, és a 19. századi nyomdákat vizsgálja. Lakatos Éva írása az 1847–1848-ban működött győri Hazánk nevű folyóiratot elemzi.

A tanulmánysorozatot a dr. Szabó Imréné által szerkesztett bibliográfia zárja, amely közli a könyvtárral, illetve annak jogelődjével foglalkozó eddig ismert teljes szakirodalmat.

Kereszty Orsolya