Magyar Könyvszemle 115. évf. 1999. 4.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Új hungarikumok a wolfenbütteli Herzog August Könyvtárban. (II.) A Magyar Könyvszemle hasábjain 1996-ban számoltunk be utoljára a nemzetközi hírű wolfenbütteli Herzog August Bibliothek 17. századi gyűjteményének magyar vonatkozású gyarapodásairól.[1] 1999 nyarán a Wolfenbüttelben rendezett magyar programsorozat és kiállítás kapcsán ismét betekinthettünk az újonnan vásárolt könyvek egy részébe és ismereteinket ezúttal is kiegészíthetjük néhány új kiadvány regisztrálásával. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a Verzeichnis der im deutschen Sprachbereich erschienenen Drucke des 17. Jahrhunderts (VD 17) nyilvántartása és a wolfenbütteli könyvtár katalógusa számítógépen is elérhető, a komputerizált feldolgozás azonban mégsem pótolja a könyvek kézbevételéből származó információkat, így a legalaposabb gépesített feltárás mellett is nagy szerepe van a véletlennek. A véletlen szerencse adta a kezünkbe azt a kolligátumkötetet, amelyben a címleírásban nem regisztrált magyar nyelvű verset találtunk. A kiadvány III. Frigyes brandenburgi választófejedelem[2] születésnapjára készült és a frankfurti Coepselius nyomdában nyomtatták. A magyar vers szerzőiről a nyomtatványból név szerint nem tudható meg semmi, csupán annyi, hogy az Odera melletti Frankfurtban tanuló diákok szerény teljesítményéről van szó, a gyakran értelmetlen szavakat eredményező nyomtatás egyértelműen bizonyítja, hogy a német nyomdász nehezen olvashatta el a magyar kéziratot. A kiadvány címlapon megnevezett szerzőjéről, Paul Volckmannról a német életrajzi lexikonokban nincs adat, a VD17 nyilvántartásában egyáltalán nem szerepel. A görög nyelvű címleírást a wolfenbütteli könyvtári katalogus átírásában közöljük:
Ek ton dodeka glossai ten Polygethea kai megaloprepea Tu Episthenus Te kai Euthronu Archaipesiastu Brandenburgiku Phredereichu Tritu, Domnu Emon kai Pateros Epiu Te kai Laossou… / Paulus Volckmannus. … Francofurti ad Viadrum, [436Literis excudebat Johannes Coepselius, Acad. Typogr. 1694. 2° [2] Bl. Jelzete: HAB Xb 4° 389(9)
A kiadvány görög és T. K. szignójú szerb vers mellett a 2 lap rectóján a következő magyar köszöntőt tartalmazza:
Kedumutátas, // Mellyet, // az // Kegyelmes és Méltosságos Fejdelemnek // azaz, // FRIDERICUS III. // BRANDENBURGUS ELECTORNAK, // leg-örvöndötessebb szület napjan (melly sz: // Jacob Havanak elsö nap M.DC.XCIV. // FRIDERICUS névő Eskola FRANCOFURTOMBAN // az Odera véz mellet) fundalaskor alazatossan // offeralták // az // Ottválo Academiában // Tanuló Magyarok. //
Piròs hájnal fénye túndeklö napszénye,
Kiterjesztet Egek tiszta keréksége.
Mitsoda örömmel fénlesz most Kedvünkre,
Es mitsoda tüzet görjesz most szivünkre.
Minap Franczianak nagy szemtelen nyelve,
Az Haidelberganak ikességét véve.[3]
Imi banainkat szomóru ruhankat,
Gondolattal terhett elménk follyassunkát
Adattik lerazni s-vidam szivel napjat
Szentelni nagy Urnak s-feltamad tsilagjat.
Az nap nagy kegyelmet mutatot ennékunk
Orömmel szentelvén maga napjat vellunk.
Mondom lött kegyelem fundalt Eskolanak
It Francofurtomban s-lakózo Musaknak.
Ma az Ecclesia hirdet uy örömet,
Mellyet régen vartunk, tész erülégzettet.
Az fényes Egekbül Phoebus tisztelettet,
Az Kegyelmes Urunk jelent ditsirettet.
Arany gyapju hellet hozzot üdvessebbet
Annak nagy voltaja mellyet ki terjeztet.
Adnak bizonsagot lakozo Halaban[4]
Musak, adnak mondom az Francofurtomban.
Valóba kegyelem kegyelemnél nagyobb,
De hogy Ecclesiat adaugeasz még jobb.
Mostan tehat jüjen Apollo Leanyaval
Parnassus Hegyenek szép Coronajaval.
Néked ez adattik mi kegyelmes Urunk
Vettkez szivel tülünk még többeket addúnk.
Az jó indulatu erkülcsü magzatok,
Kiknek szerelmeket nyelvel nem mondhattok
Nagy örömet hoznak szüleinek azok,
De Te ditséretit mindenes tüsnalok.
Ezen te napodnak emlekezetére,
Mizzel follyo forrast araztanak végre:
Elen, minden gonosz tüle tavul légyen,
Esztendeje szama bikességbe mennyen.
[437Mind az züld palma véle egyut fénlyen,
Az egész Marchia[5] enni jokat erjen.
Erjen, egesz Vilag valogasson szémélt
Az kit Francofurtom uy Eskola igért.
Az új RMNy tételt jelentő magyar nyelvű szöveg szerzőjének azonosításához természetesen megnéztük az 1594-ben Oderafrankfurtban tanuló diákok névsorát,[6] de csak annyit állapíthattunk meg, hogy abban az időben ott járt a későbbi kolozsvári orvos és naplóíró, Vizaknai Bereck György[7], Gidófalvi Péter[8] és a zsolnai Koczy Sámuel is.
Ugyancsak hungarus szerzők, de latin és német nyelven írt verseit tartalmazza az a nyomtatvány, amely feltehetően Altenburgban jelent meg 1685-ben:
Misericordiae Et Bonitas Divinae Abbyssus. Das ist: Die unergründliche Tieffe Göttlicher Güte und Barmhertzigkeit: Welche Jn einer einfältigen und kurtzen Revocations-Predigt … vor Augen gestellet, Johannes Bella, Nobil. Hungar. bißhero … in Nieder-Ungarn, Ordinis S. Pauli Primi Eremitae …; Am Tage seiner Erleuchtung und öffentlichen Bekehrung, im Jahr Christi 1685. den 12. Julii. Gedruckt bey Gottfried Richtern, F. S. Hoff-Buchd. 4° [4] lev., 32 l., [2] lev. Jelzete: HAB Xb 3935
Bella János 1659-ben II. Rákóczi Györgyhöz csatlakozott, a váradi csatavesztés után lett szerzetes és a marienthali kolostorban procurator. 22 évi rendházi élet után megszökött és áttért az evangélikus vallásra, a kötet megtérésének történetét tartalmazza.[9] A Frigyes szász hercegnek ajánlott kiadványban olvasható még Georgius Leidelius[10] és Johannes Rosner soproni teológusok latin illetve német üdvözlő verse.
Több publicisztikai jellegű nyomtatványt tartalmaz a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek Xb 5672 jelzetű kiadványa. A kolligátumok közül csak azokat soroljuk fel, amelyek magyar vonatkozásuk miatt érdekesek. Az 1683–1684-es történeti eseményekről két – eddig még a VD17-ben sem regisztrált – tudósítás is beszámol:
[438Neu-Ankommender Kriegs-Currier, Nachricht gebende Von dem Türckischen Kriegswesen in Ungarn, was nemlich, Nach glücklichem Entsatz Der Kaiserl. Residentz-Stadt Wien, die Christlichen Waffen weiter sieghafftig verrichtet… Breslau, Jonisch, (1683). 4° [16] lev. Jelzete: HAB Xb 5672.10
Neu-ankommender Kriegs-Currier, Nachricht gebende, Was Herr General Scholtze Mit der Kaiserlichen Armee in Ungarn, Wider die Rebellen außgerichtet Im Monat September. [H.n.](1684). 4° [2] lev. Jelzete: HAB Xb 5672.22
Ugyancsak ebben az összeállításban található az a kiadvány, amely bár Szabó Károly bibliográfiájából ismert, ám csupán egyetlen, a boroszlói Egyetemi Könyvtár példánya alapján (RMK III. 3325), ezért a császári kegyelmet tartalmazó nyomtatvány regisztrálását itt is érdekesnek tartjuk:
Glaubwürdiger Abdruck Deß Kaiserlichen Perdons Und General-Amnistia, So Ihre Römische Kaiserliche Mayt. Als König in Ungarn Allen Ungarischen Rebellen ertheilet. [H. n.] (1684). 4° [4] lev. Jelzete: HAB Xb 5672.16
A gazdag wolfenbütteli könyvtár 17. századi anyagának most ismertetett gyarapodása arra figyelmeztet, hogy a nyomtatott katalógusok tanulmányozása mellett néha időt kell szánni a nagykönyvtárak régi-újdonságainak hungarika szempontú feltárására és regisztrálására is.
Németh S. Katalin
[1] N.S.K.: Új hungarikumok Wolfenbüttelben. = MKsz 1996. 89–93.
[2] III. Frigyes brandenburgi herceg, később I. Frigyes néven porosz király (1657–1713) rendkívül jelentős tudomány- és művészetpártoló tevékenysége.
[3] A vers Heidelberg 1693-as francia lerombolására utal.
[4] A hallei egyetem 1694-es megalapítása III. (I.) Frigyes nevéhez fűződik.
[5] Brandenburg korábbi neve Mark Brandenburg.
[6] Zoványi Jenő: A magyarországi ifjak az Odera melletti frankfurti egyetemen. = Protestáns Szemle 1889. 178–202.; Kanyaró Ferenc: A frankfurti egyetem hallgatói Erdélyből. = Keresztény Magvető 1895. 289–290.
[7] Vö. Vizaknai Briccius György naplója. In: Történeti emlékek a magyar nép községi és magán életéből. (Kiad. Szabó Károly és Szilágyi Sándor.) Pest 1860. II. 104–05.
[8] Herepei János több Gidófalvi Péter adatait különbözteti meg, egyikük szerepel Vizaknai Bereck naplójában mint frankfurti diák. Vö: Herepei János: Gidófalva deákos végzettségű fiai a XVII. században. In: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. III. Bp.–Szeged 1971. 275–281.
[9] Bella János életrajzi adatait csupán ebből a nyomtatványból ismerjük.
[10] Leidelius György mint korábbi lipcsei diák egy latin verséről ismert Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. kötetéből (Bp. 1900. coll. 998.), Rosner Jánosról nincs adat, az egy generációval idősebb szintén soproni származású Rosner Mátyás a vallásüldözés idején Frigyes szász választófejedelem altenburgi udvari lelkésze lett. (Szinnyei J.: i. m. XI. coll. 1194–1195.)