Az A4-es méretű, de haránt alakú könyv lapjain magyarul, németül, angolul, franciául és olaszul, hasábokba rendezve sorakoznak a címben megadott szakterület kifejezései. A szótár öt részből áll, a nyelvek sorrendje ciklikusan változik: a második részben a német szó kerül az élre, s a magyar az ötödik hasábba, a harmadik részben az angol az első, s a német az ötödik, és így tovább. Mindegyik részben az elsőként szereplő nyelv betűrendjében következnek a szakkifejezések, s vannak hozzárendelve [86 az azonos vagy közel azonos értelmű szavak a másik négy nyelven. A szerkesztők szerint a kiadvány célja, hogy a szakemberek számára megkönnyítse a szakirodalom olvasását. A művet nemcsak könyv- és papírrestaurátoroknak szánják, hanem könyvkötőknek, könyvtárosoknak, levéltárosoknak és muzeológusoknak is. A rövid magyar és angol előszóban közlik a szótár használatára vonatkozó legfontosabb tudnivalókat, de azt sajnos nem, hogy hány kifejezést gyűjtöttek össze. Átlapozva a nyelvenként átlag 70 lapnyi terjedelmű kötetet, megállapítható, hogy az mintegy ezer kifejezést tartalmaz. A könyv- és papírrestaurálási szakkifejezéseken kívül a könyvkötés és ‘egyes grafikai technikák’ leggyakrabban előforduló és idevágó szavait is összeszedte az a munkacsoport, amelynek kilenc tagjából (mind nő!) hat restaurátor, egy mérnök és kettő az Eötvös Loránd Tudományegyetemen könyvtárszakot végzett szakember. Hadd soroljam fel őket: Albrechtné Kunszeri Gabriella, Czigler Mária, Csenki Éva, Jurcsik Erzsébet, Kennedy Betty, Simon Imola, Szlabey Györgyi és természetesen a két szerkesztő.

Könyvtárosok számára készített többnyelvű szakszótárt már több kiadásban megjelentettek Magyarországon is, de kifejezetten restaurátor poliglott szótárt most először. Pedig a restaurálásnak világméretekben egyre nagyobb a jelentősége; a könyvek, a papír és bőr alapú íráshordozók sérülékenysége, a károsodás megelőzéséért folyó küzdelem mind több tanácskozás és nemzetközi konferencia összehívását és szakcikk, ill. szakkönyv megírását ösztönzi. A legfontosabb publikációk éppen a szótárban megválasztott idegen nyelveken látnak napvilágot. E szótár tehát hézagpótló, megjelenését melegen üdvözöljük, s biztosak vagyunk abban, hogy sok, valószínűleg egyre bővülő kiadást fog megérni.

Nemzetközi viszonylatban is alig pár évtizedre tekint vissza a könyvkötéssel és restaurálással szorosan összefüggő szakszótárak megjelenése. Ezek egyikét, talán a leggyakrabban forgatottat, 1969-ben állította össze az osztrák Hilde Kuhn Wörterbuch der Handbuchbinderei und Restaurierung von Einbänden, Papyri, Handschriften, Graphiken, Autographen, Urkunden und Globen címmel. Ez német–angol–francia–olasz nyelvű, és 1033 fogalmat tartalmaz, kb. ugyanannyit, mint becslésem szerint a most kiadott magyar szakszótár. A könyvkötés szakmai szókincsének összegyűjtésében úttörőnek tekinthető Jaschik Álmos: A könyvkötőmesterség (Bp. 1922.) c. német–magyar és magyar–német szójegyzékével. Ma már a jelentős német és osztrák kötéstörténeti kézikönyvek függelékként általában tartalmaznak fogalmi szakszótár részt, adott esetben többnyelvűt, pl. Hellmuth Helwig: Handbuch der Einbandkunde. 1–3. köt. Hamburg, 1953–1955. (1. köt. 207–216.), vagy legalább egy ‘glossarium’-ot, mint pl. Manfred von Arnim: Europäische Einbandkunst aus sechs Jahrhunderten. Schweinfurt 1992., avagy Otto Mazal frissen megjelent szakkönyve, Einbandkunde. Wiesbaden, 1997. (371–382.). Ezek definiálják, értelmezik a jegyzékben megadott fogalmakat. Több ilyen értelmező szakszótár önállóan is megjelent, és mivel e folyóirat hasábjain ezekről nem jelent meg ismertetés, talán nem haszontalan a szakemberek számára, ha egyet-kettőt megemlítek: Gustav Moessner: Buchbinder-ABC. Bearb. v. Hans Kriechel (Bergisch Gladbach, 1981.), vagy a maga nemében kitűnő Matt T. Roberts–Don Etherington: Bookbinding and the conservation of books. A dictionary of descriptive terminology (Washington, 1982.). Ez utóbbi, valamint Hilde Kuhn és Jaschik Álmos műve a jelen magyar szótár felsorolt forrásmunkái között is szerepel (igaz, hogy Kuhn művének címéből csak ennyi: Wörterbuch).

A szótár fent vázolt elrendezése, az hogy a teljes szókészlet ismétlődik mind az öt nyelv szerint betűrendbe szedve, igen kényelmessé teszi a szótár használatát, bár a terjedelmet megnöveli. Még könnyebb lenne a keresés, ha az öt részt valamilyen egyszerű módon megjelölték volna, pl. különböző színű papír vagy a lapszámozás melletti betűjel (M, D, E, F, I) alkalmazásával. A szerzők egyes magyar kifejezéseknél zárójelbe foglalt szavakkal igyekeznek egyértelművé tenni a fogalmat, de nem [87 magyarázzák meg, például: ‘antikva (betűtípus)’, ‘ár (szerszám)’, ‘díszes tükör (bőr, selyem)’, ‘hüvely (könyvgerincen)’, ‘papírtábla (rétegekből ragasztva)’, ‘tükör (táblára kiragasztott előzék)’ stb. Ha bármily röviden is, de meghatározták volna a fogalmakat, valószínűleg még évekig várni kellett volna a szótár megjelenésére. A magyar szinonimákra utalnak, pl. ‘barátkötés l. kolostorkötés’, ‘perem l. könyvtábla perem’ vagy ‘pőre l. bőr (kikészítetlen)’, míg az idegen nyelvű címszavak esetén mindegyik szinomimához megadják – utalás nélkül – a többi négy nyelven a megfelelő kifejezéseket.

Néhány apróbb észrevétel: A kódexet ma már németül is K-val, és nem C-vel írják. A ‘levonat’ szónak csak az egyik értelmezését találjuk zárójelben: ‘(nyomat)’, vagyis ‘Abzug’, ‘print’ stb. értelemben. A ‘levonat’ azonban jelenti a kötéstábláról ceruzával készített, az eredeti mintát visszaadó másolatot is. Tehát utalni kellene itt a ‘ceruzalevonat’-ra, mert akit a más nyelvű megfelelők, ‘Abreibung’ stb. érdekelnek, az aligha fogja a magyar szót a c-nél keresni. Az ‘ősnyomtatvány’ szóra az angolok ma már inkább az ‘incunable’ alakot, és nem a latinos ‘incunabulum’-ot használják, legalábbis mindkét alakot fel kellett volna tüntetni. Nem értem az ‘oldalszámozás (levéltári)’ kifejezést, ha nincs utána semmi idegen nyelvű megfelelő, viszont utal a ‘lapszámozás’-ra mint ‘(könyvtári)’-ra; a ‘paginálás’ szónál mindkettőre: ‘paginálás l. lapszámozás (könyvtári)’ és ‘paginálás l. oldalszámozás (levéltári)’, de itt hiába keressük. A ‘zsoltároskönyv’-et ebben a szótárban kakukktojásnak érzem. – Nagyon jó, hogy olyan kifejezéseket is fölvettek a fogalmak közé, mint pl. a ‘konc (25 ív)’, ‘elfutó (festék)’ – erre az ‘átvérző’-nél utalnak –, ‘nyílás (belső) és (külső)’ vagy a ‘kenni’ kifejezés. Jó kis ízelítő, hogy a restaurátorok, könyvkötők is beszélhetnek olyan szaknyelven, hogy a kívülálló átlagember aligha sejtheti, hogy miről is lehet szó.

A ‘restaurálás’ mellett két angol szót találunk, amelyek értelme részben átfedi egymást, mégsem tekinthetők szinonimáknak. Az első: ‘conservation’ jelenti a meglévő állapot megőrzését, a tárolás és használat során várható hatások elleni védelmet (a német ‘konservieren’ és az angol ‘preserve’ értelmében, magyarul talán ‘állagmegóvás’ lenne, de ilyen címszó itt nincs), és jelentheti az ilyen célú intézkedések összességét (lásd ‘állományvédelem’). A másik megadott szó a ‘restoration’, mely többek között a politikai restaurációt jelenti (pl. Anglia 1660, Japán 1868), vagy egy régi szöveg rekonstruálását; a képző- és iparművészeti tárgyak, valamint az íráshordozók vagy őslénytani leletek vonatkozásában azok valamilyen korábbi, vagy éppen eredeti állapotának visszaállítását, illetve utánzását, adott esetben jelentős kiegészítését. Ez lenne nagyjából a ‘helyreállítás’ értelmezése, de erről a címszóról csak utalás van a ‘restaurálás’-ra. Az angolok ma inkább a ‘conservation’-t használják ‘restaurálás’ értelemben. Ez bizonyára a szemlélet változását tükrözi: míg korábban a ‘restaurálás’ általában abban állt, hogy a tárgyat a ‘restoration’ műveleteinek vetették alá, ma már ezzel szemben csak a ‘conservation’-t tartják elfogadhatónak. Hogy saját házam tájáról, az MTA Könyvtárából hozott példával illusztráljam mondandómat: A Ráth György-féle RMK-könyvek általában kiváló állapotban vannak. Ráth restauráltatta régi magyar könyveit, sokszor több csonka példányból csináltatott egy teljeset, s a lapokat úgy kimosatta, hogy a bejegyzések is eltűntek, sőt a korabeli kötések mintáit is „pótolta” a könyvkötő, pl. Franz Vierheilig, akivel sokat dolgoztatott Würzburgban. Az angolok ezt nevezik ma „restaurálásnak”. Belátom, hogy e szótár keretei nem engednek meg efféle finom fogalmi megkülönböztetéseket. Mindenesetre a szótár fedelén és a címlapon az angol címben helyesen a ‘conservation’ szerepel. A németben és a franciában egyértelmű a ‘Restaurierung’, ill. ‘restauration’ ilyen értelmű használata, a ‘conservation’ másra van fenntartva; elég legyen csak arra hivatkozni, hogy a ‘le conservateur’ szakmánkban a könyvtárőrt, múzeumőrt vagy egy különgyűjtemény vezetőjét jelenti.

A recenzensnek elsődleges célja a híradás, hogy felhívja a szakma figyelmét erre a nagyon [88 hasznos szakszótárra. Az első benyomások igazán jók. Majd az állandó használat során, az elkövetkező években ismerhetjük meg a szakszótár minden erényét és esetleges hibáit. Az összeállítók – mint előszavukban írják – tisztában vannak azzal, hogy e szótár sem nem hibátlan, sem nem teljes, ezért kérik a segédkönyv használóit, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal keressék meg a szerkesztőket.

Rozsondai Marianne