Magyar Könyvszemle 113. évf. 1997. 4.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Az első, vele kapcsolatos híradás a Pressburger Zeitungban jelent meg 1773-ban, abból az alkalomból, hogy a pozsonyi Landerer nyomdában megjelent Bessenyeinek az a fordítása, amelyet Mária Terézia kívánságára készített. [1] (A Szent Apostol Tamás mint ellene állhatatlan bizonysága a Jesus Kristus istenségének). Michael Landerer a saját kiadásában megjelent újságban tájékoztatni akarta olvasóit új kiadványa megjelenéséről. Az új könyvekről megjelent rövid híradásoktól eltérően azonban némileg részletesebb lett ez a közelemény, mert kitért Bessenyei bevezetésének a fontosabb megállapításaira is. Külön kiemelte a recenzió a fordítónak azt az állítását, hogy az akkor még református író – noha egy katolikus pap – miként később megállapítást nyert: P. Jordan Simon Ágoston-rendi prédikátor – hitvédelmi prédikációját fordította le, de az ajánlható minden keresztény, tehát a reformátusok számára is. A hírlapi ismertetés a mű tartalmi értékei mellett még kiemelte a fordítás nyelvi és stiláris értékeit is. A szerző nem volt megadva, valószínű, hogy az a Kollár Ádám lehetett, aki már korábban Mária Terézia számára is véleményezte a fordítást. [2]
A hetvenes években megjelent több Bessenyei-mű egykori sajtóvisszhangjáról nincs tudomásunk. Az abban az évtizedben napvilágot látott drámai, történeti munkái és nagyjelentőségű művelődéspolitikai írásai megjelenése idejében még nem voltak magyar nyelvű lapok, bizonyára ez is szerepet játszott a visszhangtalanságban. [431
Ugyanakkor feltűnő, hogy az 1780-ban megjelenő első magyar nyelvű újság megindítója, Rát Mátyás is hallgat Bessenyeiről, noha nyelvi, kulturális és felvilágosodás-programja nagyon hasonlított az övéhez. Ez annál inkább furcsa, mert Rát szerkesztői tevékenységének három éve folyamán mintegy ötven magyar író és tudós tevékenységéről tett említést a lapjában, de ezek között Bessenyei nevével nem találkoztunk. E rejtélynek egyik lehetséges magyarázatát talán Bessenyei 1779-ben bekövetkezett vallásváltoztatása adhatja, ami a protestánsok körében kedvezőtlen visszhangot keltett; és Rát evangélikus lelkész volt.
Még Bessenyei bécsi tartózkodása alatt, 1781-ben viszont már élénk visszhangra talált, méghozzá egy tekintélyes bécsi folyóiratban, Bessenyei egyik munkája. Ez a munka ráadásul formailag maga is folyóirat volt, az író egyetlen ilyen műfajú kiadványa, amelyről csak újabban nyertünk tudomást. [3] Az 1781-ben Bécsben kiadott és hét számot megért lap, amely Der Mann ohne Vorurtheil címen látott napvilágot, – átvéve Sonnenfels korábbi folyóiratának a címét – egy tekintélyes bécsi folyóirat, a Realzeitung részéről beható és elismerő kritikai fogadtatásban részesült . [4] A két számban folytatásokban megjelent cikk örömmel fogadta Bessenyei folyóiratát, noha nem értett egyet az író minden állításával. A lap egyik későbbi számában a megbírált szerkesztő válaszát olvashatjuk, amelyben értékeli kritikusa tárgyilagos véleményét, noha hangsúlyozza az ízlések különbözőségét is. Végülis elismerően ír a Realzeitung kritikájáról, és a cikkét úgy írja alá: „Georg V. Bessenyei Kustos der k.k. Bibliothek”. Ebből lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy a névtelenül kiadott folyóirat szerkesztője Bessenyei volt. [5]
Noha az író maga írta lapja minden cikkét, mégis igazi folyóirat volt Bessenyei lapja. Aktuális tartalma, időszakos megjelenése és a korabeli folyóiratokra jellemző tagoltsága miatt egyértelmű, hogy időszaki sajtóterméknek számított.
Tulajdonképpen volt Bessenyeinek egy korábban megjelent munkája, amely némileg megközelítette a folyóirat műfaját. Ilyennek tekinthető az 1779-ben kiadott A Holmi című kiadványa, amelynek már a címe is a periódikákra jellemző tartalmi sokszerűségre utal. Jellemző, hogy az egyik német nekrológban A Holmi német fordítása „Magazin”, a kor folyóiratainak az elnevezése volt. [6] Igaz, hogy a mű – akárcsak a Der Mann ohne Vorurtheil esetében – valamennyi írása Bessenyeitől származik, és nem jelent meg több füzet belőle, bár voltak kéziratban maradt előzményei illetve változatai, mégis az összeállítás tartalma emlékeztet a folyóiratok cikkekre való tagoltságára. Megtalálhatók a kiadvány vége felé a folyóiratokra annyira jellemző könyvkritikák is, sőt az ezeket szinte provokáló „Penna-csata” című írás.
Mindezek ellenére kétségtelen, hogy Bessenyei nem tekintette a folyóirat műfaját olyan hatékony irodalomszervező és kommunikációs eszköznek mint a kor számos magyar írója, így pl. Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Péczeli József, Kármán József vagy Révai Miklós. Pedig Bessenyei munkáival nagyrészben hozzájárult a magyar publicisztikai stílus kifejlesztéséhez és tudatosan is törekedett a közérthető írásmód kialakítására. Hatni is akart a nem kellően művelt rétegekre, de úgy látszik ennek eszközéül a folyóiratok helyett a rövid, szinte röpirat-szerű kiadványokat találta megfelelőbbnek.
Érdekes, hogy a pozsonyi Magyar Hírmondó, amely első három évfolyamában nem írt Bessenyeiről, az író Bécsből való távozása után, amikor Révai Miklós lett a szerkesztő, egyszerre [432 emlegetni kezdi a nevét. Már bevezetőjében is Bessenyei programjára hivatkozott, a nyelvművelés szempontjából csakúgy mint egy nyelvművelő társaság létrehozása tárgyában: egy néplappá és így nagypéldányszámú újsággá való kifejlesztésével a lap nyereségét szerette volna a társaság céljaira felhasználni. Egyébként idézett Bessenyei A filozófus című vígjátékából, mégpedig azt a részt, ahol Pontyi személyében a tájékozatlan nemest jellemezte az író, hozzáfűzve, hogy „rólad is szól a mese, jó sógor”, aki szintén tudatlan és tájékozatlan vagy a világ folyását illetően. [7]
Révai kényszerű eltávolítása után már ismét alig találkozunk a magyar lapokban Bessenyei nevével, egészen addig, amíg az 1788-ban megindított első magyar nyelvű folyóiratban, a Magyar Museumban, a Bessenyeihez közel álló, a nemesi ellenállás egyik vezető személyisége, Batsányi János róla szóló cikke meg nem jelenik. [8] Ebben a Magyar Museum szerkesztője Bessenyeiről az úttőrő elődnek kijáró tisztelettel írt, akit a szerencsétlen körülmények falusi magányosságra és hallgatásra kárhoztattak.
A továbbiakban, a kilencvenes évek első felében a már némileg irányzatok szerint tagolódó magyar sajtó képviselői közül a felvilágosult nemességhez közel álló bécsi Magyar Hírmondóban találunk a visszavonultan élő íróval kapcsolatban híreket, közleményeket. Így pl. Bessenyei alapvető gondolatainak az elterjedtségét mutatja a Magyar Hírmondó 1792 május 18-i számában olvasható közlemény, amely egy bizonyos Gábor Ferenc professzor beszédéről szól. Ebben a szónok az anyanyelv fontosságával kapcsolatban csaknem szó szerint idézi Bessenyei gondolatmenetét. [9] Ugyancsak ez év derakán olvasható a lapban egy beszámoló A filozófus című Bessenyei-vígjáték 1792 június 4-i előadásáról Kelemen László budai játékszínében. Az újság szerint e darab „inkább ismeretes Pontyi mint Filozófus név alatt.” [10] A bécsi magyar újság 1794-ben pedig arról adott hírt, hogy Varga Márton komáromi tanító Bessenyei „Galant levelei”-t készül kiadni, főképpen a „Szép nemnek gyönyörködtető időtöltésére.” [11]
Ha Bessenyei életéről, munkásságáról meglehetősen szűkszavúan és elszórtan adott hírt a magyar sajtó, halálát követően mindkét létező magyar nyelvű újság a pesti Hazai ’s Külföldi Tudósítások és a bécsi Magyar Kurír is nekrológban vett búcsút tőle. Sőt két német nyelvű lap: az Allgemeine Literatur Zeitung és az Annalen der Literatur und Kunst in dem Österreichischen Kaiserthum is bő megemlékezést közölt Bessenyeiről és munkásságáról. [12]
Mindezek után, ha felelni akarunk eredeti kérdésünkre Bessenyei és a sajtó viszonyát illetően, a következőket állapíthatjuk meg. Maga az író, úgy látszik, nem tartotta a sajtót annyira jelentős kommunikációs eszköznek mint egyes kortársai. Az újságokat bizonyára a napi aktualitásokhoz való kötöttsége miatt értékelte kevesebbre, hiszen az ő mondanivalója kapcsolódott ugyan kora kérdéseihez, de sokkal általánosabb, elméletibb, filozófikusabb módon. Bár e beállítottsághoz a folyóiratok megfelelő sajtótermékeknek tűnhettek volna: maga is próbálkozott ilyenekkel, de valójában témáihoz alkalmasabbaknak találhatta azokat a rövidebb–hosszabb, röpirat-szerű munkákat, amelyeket egy–egy témája kifejtésére választott. [433
Ami a róla szóló korabeli sajtóközlemények hiányosságát illeti, tapasztalhattuk, hogy voltak érthetetlen hallgatások és viszonylag gyakoribb vele kapcsolatos közlemények. Ilyenek előfordultak főként Révai Miklós szerkesztői tevékenysége alatt és a bécsi Magyar Hírmondó esetében. Ha még figyelembe vesszük Batsányi Jánosnak a Magyar Museum első évfolyamában megjelent szép méltatását, egyértelműnek látszik, hogy mindebben a politikai rokonszenvnek és ellenszenvnek, valamint természetesen a kor politikai és cenzúraviszonyainak is volt szerepe.
Kókay György
Jegyzetek
1 Pressburger Zeitung 1773. jún. 9. 46. sz.
2 Kókay György: Egy Bessenyei-mű sajtóvisszhangja 1773-ban. = MKsz 1983. 182–184.
3 Kókay György: Bessenyei György ismeretlen folyóirata. = ItK 1967. 25–34., és Uő.: Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában. Bp. 1983. 9–20.
4 Realzeitung oder Beyträge und Anzeigen von Gelehrten und Kunstsachen 1781. jún. 14. és jún. 21.
5 Kókay György: Bessenyei György levele a Realzeitung szerkesztőihez. = MKsz 1967. 164–167.
6 Annalen der Literatur und Kunst in dem Oesterreichischen Kaiserthume1811. aug. 8. 248.
7 Kókay György: A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei 1780–1795. Bp. 1970. 203.
8 Batsányi [János]: Bessenyei Györgyről és annak munkáiról. = Magyar Museum 1788/89. 106–133., és B. J. összes művei. Kiad. Keresztury Dezső és Tarnai Andor. II. 1. köt. Bp. 1960. 135–140.
9 Magyar Hírmondó 1792. I. 718.
10 Magyar Hírmondó 1792. I. 821–822.
11 Magyar Hírmondó 1794. I. 597–598.
12 Hazai 's Külföldi Tudósítások 1811. jún. 8. 335–336., Magyar Kurír, 1811. jún. 21. 603–604., Allgemeine Literatur Zeitung 1811. 274. sz. és Annalen der Literatur und Kunst in dem Oesterreichischen Kaiserthume 1811. 244–248.