Magyar Könyvszemle 113. évf. 1997. 4.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
A possessor neve [1]
A könyv rövid címleírása; a hatjegyű számok a raktári jelezetek
A bejegyzés szövege
Megemlítek két dedikációt és egy könyvtárosi katalogizáló szöveget is.
A kétes olvasatokat [?] jelöli. [425
Farbaky János (ev.) [2]
(18. század első fele)
Farbaky, Johannes: Disputatio theologo- philosophica methodo scientifica conscripta de origine mali ex principiis rationis et revelationis demonstrata. [3] Altdorf, 1740, Meyer. (763.160)
„Viro Clarissimo, D[omi]no Berio [4], grati [?], humillime oblatam voluit, cum voto omnis felicitatis Auctor.”
Farbaky János (? Árva vm., ?) lelkészjelölt. 1736–1741-ben az altdorfi egyetem hallgatója. Egyéb életkörülményei ismeretlenek. [5]
Vecsei János
(18. század közepe)
Bahil, Matthias: Tristissima ecclesiarum Hungariae protestantium facies [6]… Brieg, 1747, Trampius. (114.919)
„Ioannis Vetsei”
Vecsei János 1726–1763 között Debrecenben lelkészkedett, oda külföldről érkezett, [7] feltehetőleg peregrinációból.
Harkányi József
(18. százd első fele)
Coccejus, Johannes: Opera anecdota, theologica et philologica. Amsterdam, 1706, ny. n. (748.121.)
„Est Josephi Harkányi”
Lelkészjelölt, 1727–1729-ben Leidenben tanult. [8]
„Mich.[ael] A.[bód] Ajtai” [9]
Kettejük birtoklása utáni possessori nyom is van a kötetben. [10]
Ajtai Abód Mihály [11]
(1704–1776)
Struvius, Burcardus Gotthelffius: Syntagma iuris publici imperii nostri Romano Germanici, Jena, 1720. Bielcke. (763.491) [426
„Mich.[ael] A.[bód] Ajtai. [?] Bibliothecam ex Oblatione Celeberrimi Professoris D[omi]ni D.[omi]ni Michaelis A.[bód] Ajtai A[nn]o 1772. Coll.[egii] N.[agy] Enyed 1772”.
A possessor hazai tanulmányai után Frankfurt an der Oderben doktorált. [12] 1735-ben özv. Teleki Józsefné Bethlen Katánál volt udvari pap. 1737 végén a nagyenyedi kollégimban lett tanár. Kiváló érdemeket szerzett iskolája felvirágoztatása és az erdélyi oktatásügy javítása körül. Wolffiánus volt. [13] Keleti nyelveket, régiségtant és történelmet tanított. Halotti beszédeket és egy latin nyelvtant jelentetett meg, kéziratban is maradtak munkái. [14]
Szikszai György
(1738–1803)
C.[anz], I.[srael] Th.[eophil]: Philosophiae Leibnitianae et Wolffianae usus in theologia. Frankfurt am Main–Leipzig, 1728. ny. n. (760.318)
„Libris Bibliothecae Illustris Collegii Reformati Debrecinensis annumervit hunc librum A.[nno] CI) I) CC LXII [?] Georg.[ius] Szikszai B.[iblio]. thecarius.”
Szikszai, református esperes, a debreceni kollégimban 1753-ban lett togatus (előtte, mint a megjegyzésekből kitűnik könyvtáros volt), 1763-ban kezdi meg bázeli és utrechti peregrinációját, 1765-től lelkészkedett. [15] Tagja volt a budai zsinatnak. Teológiai írói tevékenysége jelentős. [16]
Verestói György, ifjabb [17]
(1739–1794)
Dresser, Matthaeus: Collectiones litteraturae Graecae; hoc est: orationes, epistolae et poemata. Berleburg, 1726, Haug. (114.916)
„Georg.[ii] Verestói F.[ilii]„
A possessor tanulmányait Kolozsvárt végezte, 1761-ben a franekeri egyetem matrikulált, 1767-től lelkészkedett szintén Kolozsvárt. [18]
Ercsei Dániel [19]
(1744–1809)
Nieupoort, G.[uilielmus H.[enricus]: Historia reipublicae et imperii Romanorum. Utrecht, 1723. Broedelet. (720.219)
„Ex oblatione gratuita Clarissimi ac doctissimi Domini Danielis Ertsei olim praeceptoris amandissimi possidet hunc librum Daniel Komáromy 1778 die 20a Maij”.
Ercsei a debreceni kollégiumban tanult, 1773-tól senior, 1774-ben Bázelben peregrinált, 1806-tól a hevesnagykunsági egyházmegye esperese. [20]
Egy nyomtatott és egy kéziratos munkája maradt fenn. [21] [427
Récsei János
(1754–1836)
Brunings, Christianus: Compendium antiquitatum Graecarum e profanis sacrarum. Frankfurt am Main, 1735, Varrentrapp. (760.506)
„Ioannis Rétsey. Trajecti. 1785”
Schwandtner, Ioannes Georgius: Scriptores rerum Hungaricarum veteres. 1–3. Wien, 1746–1748, Kraus. (114.238)
„Ioannis Rétsey anno 1786. Hagae Comitum.”
Récsei a debreceni kollégiumban 1769-ben lépett a togatusok sorába. 1782-ben iratkozott be az utrechti egyetemre. Hazatérve 1787-től több helyen lelkészkedett, 1826-ban esperesnek választották. Egész vagyonát a kollégiumra hagyta új tanszék alapítása végett. [22]
Gál András [23]
(1764–1828)
Gerdes, David: Historia reformationis. 1–4. Groningen–Bremen, 1744–1752, Spandau–Rump. (115.009)
„Andreae Gál 1806”
Nevezett 1783-ban subscribált Sárospatakon, 1795–1797-ben ugyanott könyvtáros. 1798-ban Jénában peregrinál, 1799-től haláláig lelkészkedik, előbb Göncön, majd Felsővadászon. A református énekeskönyvbe négy éneket írt, ezenkívül több nyomtatott és kéziratos műve ismert. [24]
Vályi Nagy Ferenc [25]
(1765–1820)
Morhofius, Daniel Georgius: Polyhistor literarius philosophicus et practicus. Lübeck, 1732, Boeckmann. (720.087)
„Francisci Nagy S.[aros] Patakini A.[nn]o 1807”
A sárospataki kollégiumban tanult, majd 1793-ban beiratkozott a zürichi egyetemre, ahol szoros kapcsolatban állt tanárával Johann Jakob Hottingerrel (1750–1819). 1798-ban lett tanár Sárospatakon, a görög nyelv és a magyar irodalom volt a legkedvesebb tárgya. Hivatalát harminc évig viselte. Költői és műfordítói munkájával tett szert hírnévre. [26]
Kecskeméti Dániel
(1781–?)
Márton Antal
(18. század vége – 19. század eleje)
Hé Kainé Diathéké – Novum Testamentum. Basel, 1749, Mechel. (146.605)
„Daniel Kecskemeti emi in oppido Papa. Die 40 Maji 1798” [428
„Ex Libris Antonii Márton”
Az első possessor Pápán végzett, később Jénában és Göttingenben tanult,1804-től Polgárdiban lelkészkedett. Egyházi beszédei vannak a Prédikátori Tárban. [27]
Márton Antal a pápai kollégium 1828-ból való kéziratának a scriptora, [28] diák lehetett.
Széll Sámuel
(1797–1871)
Fazekas Sándor
(1849–1922)
Martinaeau Du Plessis, D.[enis]: Nouvelle geographie. 1–2. S’ Gravenhage, 1733, Beauregard. (753.111) (Hungarica!)
„Samuelis Szeel Debr.[ecini] 1823”
„Fazekas Sándor tanár” (bélyegzőlenyomat)
Szél Sámuel az 1820-as években a debreceni kollégium diákja, 1821–1825 között maga is tanít, vezeti az énekkart. 1827-től Hódmezővásárhelyen lelkész. Költeményei jelentek meg. [29]
A második possessor Debrecenben történelem–földrajz szakos középiskolai tanár, majd igazgató. Társadalmi, közoktatási és tanügyi kérdésekről közölt cikkeket, lapot is szerkesztett. [30]
Johann Everth (ev.)
(1793–?)
Plinius, C.[aius] Caecilius Secundus: Epistolarum libri decem. Leipzig, 1739, Fritsch. (763.252)
„Joh.[annis] Everth”
A possessor Küküllő megyében született, szász, 1815-től a jénai egyetemen tanult, [31] hazatérése után Medgyes város hitszónoka lett, és tanított ugyanott a gimnáziumban. Később Buzdon, Nagykapuson és Muzsnán lelkészkedett. Munkája: De necessitate symbolicae aestheticae in religione dissertatio. [32]
Johann Gottlieb Ziegler (ev.)
(?–1817)
Kirschius, Adamus Fridericus: Abundantissimum cornucopiae linguae Latinae et Germanicae selectum. Regensburg, 1741, Bader. (763.255)
„Johann Gottlib Cziegler”
Ziegler – aki nem írta helyesen saját nevét – erdélyi szász, 1803-ban Jénában tanult. Tanított a nagyszebeni gimnáziumban, majd a város prédikátora lett. 1814-től talmácsi lelkész. [33] Munkája: De re sylvestri… dissertatio. [34] [429
Vecsei József
(1800–1855)
Moshemius, Io.[annes] Laurentius – Allwoerden, Henricus: Historia Michaelis Serveti. Helmstedt, 1727, Buchholtz. (113.594)
„Vecsei Jósefé”
Vecsei József filozófus Debrecenben született, ugyanott tanult, 1828-ban Göttingenben peregrinált, hazatérte után lelkészi hivatalt viselt. 1836-tól a református kollégiumban a bölcselet tanára. A Magyar Tudományos Akadémia 1839-ben választja meg levelező tagnak. [35]
Salamon József
(1790–1871)
Jablonski, Daniel Ernst: Christlicher Predigten. Berlin, 1727, Haude. (781.128)
„Josephi Salamon”
Spanhemius, Fridericus: Opera. Leiden, 1750, Boutestein – Luchtmans. (797.170)
„Salamon Jós’ef” (bélyegzőlenyomat)
A possessor erdélyi, 1806-tól Nagyenyeden tanult, 1814-ben egy évet Göttingenben töltött, 1830-ban Kolozsvárt teológiai tanár. Elsőként kezdi meg az egyházjog külön tantárgyként való oktatását. Az Erdélyi Prédikátori Tár (1833–1839) szerkesztője.
Jelentős teológiai és történelmi szakirodalmi munkássága van. [36]
Némethy Lajos
(1826–1902)
Claudianus, Cl.[audius]: Opera. Bassano, 1722, Remondini (720.299)
„Némethy Lajosé”
Némethy a debreceni kollégiumban végezte tanulmányait 1842–1848 között, majd ugyanott tanított. 1857-től Berettyóújfaluban, 1872-től Debrecenben lelkészként szolgál. Prédikációkat és halotti beszédeket írt. [37]
Jean Frédéric Osterwald
(1663–1747)
[Osterwald, Jean Frédéric]: La liturgie ou la maniere de celebrer le Service Divin; qui est Étable dans les Eglises de la Principauté de Neufchatel et Vallangin. Basle, 1713, Pistorius. (116.351)
„Rev.[erendo] Divo D.[omino] Joh.[anni] Henrico Kellero [38] ante hac Ecclesiae nostrae Germanicae nunc vero Ecclesiae [?] Pastori vigilantissimo, fratri, amico, Compatri dilecto hanc Liturgiam vi amicitiae monumentum offert Joh.[annes] Frid.[ericus] Osterwaldus Eccla Neue.[nburgensis] Pastor.” [430
Osterwald svájci reformátor, híres hitszónok, főként szülővárosában Neuchâtelben (Neuenburg) működött. [39] Nemesi származású, Saumurben és Genfben tanult, filozófiát Orléansban és Párizsban hallgatott. Az ún. svájci triumvirátus legismertebb tagja, jelen művével egy új liturgiát teremtett meg. [40] Könyvének Magyarországra kerüléséről nem találtam adatot.
Ojtozi Eszter
Rövidítések
MÉL = Magyar Életrajzi Lexikon. I–II. Bp. 1967–1969.
Petrik = Petrik Géza: Magyarország bibliographiája 1712–1860. I–III. Bp. 1888–1891.
RMSZ = Régi magyarországi szerzők. Összeáll. Pintér Gábor. Bp. 1989.
Szinnyei = Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I–XIV. Bp. 1891–1914.
Zoványi = Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977.
Jegyzetek
1 A három evangélikus possessor neve után „ev.” rövidítéssel jelzem hovatartozásukat; a többiek mindnyájan reformátusok voltak.
2 RMSZ 97.
3 Petrik I. 742.
4 A dedikáció címzettjét a Bär, Baer, Ursinus nemzeti és humanista nevek figyelembevételével sem sikerült azonosítani.
5 Zoványi 189.
6 Petrik I. 153–154.
7 Zoványi Jenő: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. II. Debrecen, 1939. 188–190.
8 Weszprémi István: Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae IV. Viennae, 1787. 136. Harkányi nem volt medikus, a forrás itt egyszerűen a Leidenben a 18. század elején tanult református diákok egy részéről hoz adatokat.
9 Lásd a következő tételt!
10 Egy harmadik kéz bejegyzése szerint a könyv a nagyenyedi kollégium könyvtárába került.
11 RMSZ 4.
12 Dissertatio theologica de mora Dei. Petrik I. 34.
13 Zoványi 16.
14 Szinnyei I. 93–94.
15 Zoványi 601.
16 Szinnyei XIII. 872–873.
17 RMSZ 421.
18 Zoványi 686–687. Egy 17. századból való könyvét már számbavettem: MKsz 1994. 405.
19 RMSZ 90.
20 Zoványi 174.
21 Szinnyei II. 1378–1379.
22 Zoványi 502.
23 RMSZ 115.
24 Szinnyei III. 938–939.
25 RMSZ 415.
26 Szinnyei IX. 554–557., Zoványi 672–673.
27 Szinnyei V. 1312.
28 Szabó György: A Dunántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának kéziratkatalógusa. Bp. 1987. 84.
29 Szinnyei XIII. 656–657.
30 Szinnyei III. 230–231., Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. VIII. Bp. 1992. 466.
31 Mokos Gyula: Magyarországi tanulók a jénai egyetemen. Bp. 1890. 97.
32 Cibinii, 1821. Petrik I. 720.
33 Szinnyei XIV. 1832.
34 Cibinii, 1806. Petrik III. 882.
35 Szinnyei XIV. 1027–1028., Zoványi 682. MÉL. II. 978.
36 Szinnyei XII. 71–74., Zoványi 518–519.
37 Szinnyei IX. 958–960.
38 A dedikáció címzettjét nem sikerült azonosítanom.
39 Hauck Albert: Realencyclopädie für protestantische Theologie und Kirche. XIV. Leipzig, 1904. 516–518.
40 Léonard, Émile G.: Histoire générale du protestantisme. III. Déclin et renouveau. Paris, 1964. 53.