Magyar Könyvszemle 113. évf. 1997. 2.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Módszertani megjegyzések a Budapesti Egyetemi Könyvtár Bibliotheca Antiquissima különgyűjteményének rekonstrukciójához. A magyarországi könyv- és könyvtártörténetben közismert, hogy a mai Magyarország területén a Budapesti Egyetemi Könyvtár állománya az egyetlen olyan élő közgyűjtemény, amely évszázadokon át folyamatosan és tervszerűen gyarapodott. Ismeretes az is, hogy a könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára őrzi az ország egyik leggazdagabb és legrégibb történeti, művelődés- és irodalomtörténeti forrásgyűjteményét. [1]
Ez az a háttér, amely lehetővé tette, hogy az 1960-as évek elején Dümmerth Dezső megkezdje a könyvtár úgynevezett ősállományának, a Bibliotheca Antiquissima gyűjteménynek az elkülönítését. Ebben a különgyűjteményben a nagyszombati jezsuita kollégium és a nagyszombati egyetem megalapítása közötti időszakban (1561–1635) a nagyszombati jezsuiták és jogutódaik, illetve jogelődeik (Znióváralja–Turóc, Vágsellye) által beszerzett, illetve birtokolt könyveket helyezték el. A nyomtatványok kiválasztása a tulajdonosi bejegyzések alapján történt. [2] A különgyűjteményt Dümmerthen kívül az 1980-as évek elején Timkovics Pál bővítette és katalogizálta számottevően. [*]
A speciális felkészültséget igénylő történeti állományrekonstrukció megkezdése után Dümmerth megállapította, hogy a gyűjtemény különleges értékét nem elsősorban a könyvek tartalma adja, hanem az, hogy ezeket a köteteket az Egyetemi Könyvtár több száz éve megszakítás nélkül őrzi. [3] Ez a megállapítás máig érvényes, mivel a Bibliotheca Antiquissima a Ritkaságtár napjainkban is folyamatosan bővülő könyvtártörténeti gyűjteménye. Mivel a jezsuita rend első nagyszombati megtelepedésének idejéből (1561–1567) eddig egyetlen kötet sem került elő, a gyűjtemény a turóci (1586–1597), a vágsellyei (1599–1605) és a nagyszombati (1615–1635) kollekciókra tagolódik.
A Bibliotheca Antiquissima anyagát bemutató tanulmányok nem tervszerűen megvalósított kutatásokra épülnek; Dümmerth Dezső egy másodlagos szempont, a kötéstípusok alapján indult el és válogatott. Erre az 1960-as évek első felében a raktári átrendezések biztosítottak lehetőséget. Elősegítette a munkát, hogy a nagyszombati jezsuita kollégium, majd egyetem könyvtárának XVII. századi katalógusai rendszeresen közlik a kötésfajtákat. Erre utalnak a gyakran ismétlődő „cor. al.” és „membran. al.” megjelölések. A kutatás mai állapotában azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy az 1690-ben készített és 1777-ig, a könyvtár Budára költöztetéséig használt és folyamatosan bővített kéziratos katalógus „Qualitas compacturae” rovatában az 1635 előtt [233 beszerzett könyvek címleírása mellett gyakran tűnnek fel más megjelölések is. Így – többek között – két, 1617-ben a könyvtárba került, egymás után bejegyzett kötetnél a „cor. nig. cum ta.” illetve a „membran. scrip.” megjegyzés olvasható. [4]
A kötéseken alapuló kutatás rövid idő alatt jelentős mennyiségi eredményt (több mint 200 kötetet) hozott. Ez háttérbe szorította a minél teljesebb körű rekonstrukció megvalósítását. A késlekedés máig rányomja bélyegét a különgyűjteményre, s meghatározza annak karakterét.
A rekonstrukció körültekintő megvalósításához ma már nem elegendő az 1632-es katalógus anyagának és az 1690 után használt katalógus „Annus inscriptionis” rovata által kijelölt köteteknek a kiválasztása, jegyzékbe rendezése és egybevetése a mai állománnyal. Erre a körülményre Dümmerth áttételesen már 1963-ban felhívta a figyelmet, amikor a további Antiquissima-kutatások nehézségét egyrészt a XVI–XVII. század óta eltelt idő hosszúságában látta, másrészt abban összegezte, hogy az 1777-es Budára költözés idején a nagyszombati könyvanyagot három részre osztották és részben selejtezték. [5]
A rekonstrukció folytatása és eredményesebbé tétele érdekében érdemesnek látszik egyszerre több szempontot figyelembe venni, s ezeket a munka befejezéséig együttesen érvényesíteni. Nem céltudatos gyűjtés eredményeként, hanem különféle témák kutatása kapcsán alkalomszerűen született megfigyeléseimet a következőkben foglalom össze.
1. A rekonstrukcióban alapvető a rendelkezésre álló két XVII. századi kéziratos katalógus kritikai felhasználása. [**] A korabeli leírások bibliográfiai pontosítása után elengedhetetlen a tételes összevetés a mai állomány megfelelő darabjaival. Ennek elvégzésekor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a rekonstrukció csak relatív teljességre törekedhet, mivel az 1635 előtti állomány nem érintetlen. Egyes műveket, mint például Nagy Szent Gergely pápa összes műveit (Romae 1588–1593. Typ. Vaticana. jelzete: Ant. Tyrn. 1632/46. Tom. I–VI.) a XVIII. század végén, illetve a XIX. század elején elárverezték. Az említett kötetek így kerültek először a csornai prépostság könyvtárába, majd 1948 után a Népkönyvtári Központba, onnan az Országos Széchényi Könyvtárba, s innen mint átengedett példányok a 362/1962. nyilvántartási számon visszajutottak az Egyetemi Könyvtárba. A példa felhívja a figyelmet arra is, hogy az antiquissima-anyag szempontjából érdemes lenne áttekinteni a XVIII. század végétől kinyomtatott egyetemi könyvtári aukciós katalógusokat [6] és körvonalazni a könyvektől való megválás folyamatát.
2. Nem tanácsos követni azt az elképzelést, hogy elegendő közös rekonstrukciós bázist készíteni a két, egymást tartalmilag részben átfedő XVII. századi katalógus megfelelő leírásai alapján. Több olyan, ma is meglévő kötetet ismerünk, amely csak az egyik katalógusban található meg.
Különösen kockázatos lehet ráhagyatkozni az 1690-től indított katalógus leírásaira. A Leonardus Lessius: De Anti-Christo et eius praecursoribus disputatio apologetica gemina (Antverpiae 1611) című, ma is meglévő kötet (jelzete: Ant. Tyrn. 1613/1.) leírását például hiába [234 keressük az 1690-től használt katalógusban. Annak ellenére, hogy a kötet 1613 óta folyamatosan a könyvtár állományához tartozik, címfelvétele csak a korábbi XVII. századi katalógusban szerepel, „Leonardus Lessius de Antichristo et eius Praecursoribus in 8. membr. alba Antverp. 1611. N. 19.” bejegyzéssel. [7]
Félreértésre adhatnak okot az olyan bejegyzések is, amelyek mindkét katalógusban szerepelnek ugyan, de egymástól jelentősen eltérő formát mutatnak. Heribert Rosweyde 1615-ben beszerzett Lex Talionisa (Ant. Tyrn. 1615/4.) a korábbi katalógusban a keresztneves rendszó-gyakorlat szerint a H betűnél, tartalomra utaló körülírásos formában található („N. 15. Eiusdem [Heribertus Rosweydi] Retalatio pro Baronio contra Casabonum in 8. membr. alba, Antverp. 1614.”), a későbbi katalógusban viszont „Rosweidi Heriberti S. I. Apologia pro Baronio Cardinale in Octav. Antverpiae, 1614. membran. al. 1632.” alakban szerepel. [8]
3. Számítani kell az 1690-es katalógus leírásainak és „Annus inscriptionis” rovatának pontatlanságaira, következetlenségeire. Antoine Rivière Calvinismus vestiarum Religio című, „Lugduni 1636” impresszummal katalogizált munkájának annus inscriptionisa 1634. [9] A két évszám közül az egyik nyilvánvalóan téves. A kötet ma nincs meg a könyvtár állományában. A fenti kiadás létére a bibliográfiák nem utalnak, s csupán egy párizsi és egy lyoni 1630-as kiadás ismert. [10] Így lehetséges, hogy az impresszum rögzítése hibás, de azt sem lehet kizárni, hogy az annus inscriptionis téves, mivel az 1632-től használt katalógusban ez a kiadvány még nem szerepel.
Gyakran előfordul, hogy a katalógus annus inscriptionis rovata egy kötet több, évszámmal ellátott tulajdonosi bejegyzése közül a legutolsóban szereplő évszámot tartalmazza. Ludovicus Caelius Rhodiginus Lectionum antiquiarum libri triginta (Francofurti 1599. A. Wechel. jelzete: Ant. Tyrn. 1632/56.) című munkájának ugyanazt a példányát például a jezsuiták 1632-ben és 1635-ben is ellátták tulajdonosi bejegyzéssel. Az 1690-es katalógus annus inscriptionis rovatában az 1635-ös év szerepel. [11] Ez arra utal, hogy a könyvtárba kerülés és a katalogizálás között több év is eltelhetett, s ez a rovat nem mindig alkalmas a ma már fellelhetetlen kötetek tényleges könyvtárba kerülésének meghatározására.
Előfordul az is, hogy a datált tulajdonosi bejegyzések egyik évszáma sem azonos a katalógusban szereplő bejegyzési időponttal. Pedro de Ribadeneyra Vita P. Jacobi Laynis című, 1604-ben Kölnben megjelent kötetének (jelzete: Ant. Tyrn. 1618/1.) címlapján például a következő két tulajdonosi bejegyzés olvasható: „Collegij Tyrnavien. Societ. Iesu Catalogo inscriptus 1618” és „1632. L. J. n. 143.”. Ezzel szemben a katalógusban beírási évként 1633 szerepel. [12]
4. Szükségesnek látszik a már rekonstruált állományrészek kritikai felülvizsgálata. A Dümmerth által rekonstruált Antiquissima Turociensis kollekció egyik sorozatában sincs közvetlenül a turóci tulajdonosi bejegyzéshez kötődő évszám. A bejegyző kezek azonossága a Turócra vonatkozó tulajdonosi bejegyzések változó megszövegezése és formája miatt sorozatonként nehezen bizonyítható. Az első sorozatban például a „Societatis Iesu inscriptus Catalogo” szöveg Turócra vonatkoztatása is megkérdőjelezhető. Csaknem biztosra vehető, hogy a „Collegij Turociensis”, a „Coll. Thurocien.”, a „Collegij Turocien.”, a „Collegij Turoc”, a „Collegij Thurociensis” és a „Resid. Thurocz” változatok nem mindig ugyanarra a bejegyzőre utalnak. [235
Több körülmény miatt nem tartjuk szerencsésnek kizárólag az azonosnak vélt könyvtárosi kézírásra hagyatkozni a rekonstrukcióban. Kempis Tamás De imitatione Christijének 1587-es, Ant. Tur. I/21 jelzetű kiadásában például szerepel a hely- és időmegjelölés nélküli „Societatis Iesu Catalogo inscriptus” és a helyre utaló „Resid. Thurocz” tulajdonosi bejegyzés. Ezenkívül megtalálható a „Bibliotheca PP. Capuccinorum Budapestini” jelzés és a Népkönyvtári Központ körpecsétje. A helymegjelölést nélkülöző jezsuita bejegyzés Turóchoz kötése nem bizonyítható. A „Resid. Thurocz” forma pedig arra utal, hogy a kötet csak akkor került a turóci jezsuitákhoz, amikor Turócban a kollégium már nem működött, s a rendház kisebb rezidenciaként létezett. A rendi forrásokban [13] a turóci rendház 1586–1598 között szerepel kollégiumként, amikor a jezsuiták iskolát, konviktust és plébániát tartottak fenn. Ezt követően a kollégium átköltözött Vágsellyére. Amikor a rend újra megtelepedett Turócban, házukat következetesen rezidenciaként nevezik. Ez a korszak 1639 utánra datálható, az adatok ugyanis ettől kezdve utalnak újra folyamatos rendi tevékenységre. A „Resid. Thurocz” tulajdonosi bejegyzés tehát a XVII. századi turóci rezidenciára utal, amely 1773-ig adatolható. Ekkor a rezidencia könyvtárát felszámolták, s az említett kötet közvetlenül vagy a Budára költöztetett Egyetemi Könyvtárba beszállított, s később elárverezett könyvek közül került a kapucinusokhoz. Tőlük a Népkönyvtári központba szállították, s onnan jutott az Egyetemi Könyvtárba. A felsorolt körülmények miatt ezt a kötetet csak fenntartásokkal lehet antiquissimának tartani.
Kétségesnek látszik az Ant. Tur. I/26 jelzetű kötet (Szent Ágoston összes műveiből a XI. pars: Basiliae 1506. J. Amorbachius) turóci eredete is. A kötet két jezsuita tulajdonosi bejegyzése közül a „Societatis Iesu inscriptus Catalogo” nem utal konkrét helyre, a „Collegij Tyrnav. Anno 1632” pedig csak azt bizonyítja, hogy a kötet az Antiquissima Tyrnaviensis kollekcióhoz tartozik.
Alaposan meg kell vizsgálni azokat az eddig a turóci kollekcióhoz sorolt köteteket is, amelyekben évszám nélküli turóci tulajdonosi bejegyzés szerepel és a kötetek kimutathatóan nem járták meg a Turóc–Sellye–Nagyszombat, illetve a Turóc–Nagyszombat utat. Így például az Ant. Tur. II/2 jelzetű kötetet (Temesvári Pelbárt: Pomerium. Hagenau, 1501. H. Gran) véleményünk szerint mindig is Turócban őrizték. Erre utal, hogy a kötetben a datálás nélküli „Societatis Iesu inscriptus Catalogo Collegij Turociensis” bejegyzésen kívül a „Residentiae Thurociensis Societatis Iesu Catalogo inscriptus 1644” bejegyzés olvasható. Hasonló jelenségre utalnak az Ant. Tur. II/3 és Ant. Tur. II/6 jelzetű kötetek bejegyzései is. Az Ant. Tur. I/13-as jelzetű Legenda aurea-kötet (Parisijs, 1509. J. Huguetanus) a bejegyzések szerint Turócból Pozsonyba került át.
Az ilyen és hasonló esetekben érdemes lenne bevezetni a csak bizonyos megszorítások között érvényes antiquissima-jelleget, mivel ezeknél a köteteknél nem lehet egyértelműen kimutatni, hogy 1635 előtt közvetlenül kapcsolódtak a nagyszombati kollégiumi könyvtárhoz.
5. Az Antiquissima gyűjtemény határainak pontosabb megvonása érdekében ki kellene zárni a gyűjteményből a sérült előzékű (címlap, címoldal, díszcímlap, első ív(ek) hiánya), valamint a jól olvasható, kellően konkrét tulajdonosi bejegyzést nélkülöző, eddig feltételesen ide sorolt köteteket. Az ilyen köteteknek egy újabb sorozatban lenne a helye, „nem hiteles Bibliotheca Antiquissima-kötetek” megjelöléssel.
Johannes Ravisius Textor Officina sive Theatrum histor[icum] et poeticum című, 1626-ban Baselben megjelent műve egyik példányának címlapján például a „Collegij Societatis Iesu Tyrnavien. Catal. inscriptus 1690” bejegyzés található (jelzete: Fa 464:1). Az évszám közelében egy [236 másik, olvashatatlanná tett évszám szerepel. Az impresszum alatt áthúzott, azonosíthatatlan betűk sejlenek fel, mellette egy nagy „R” betű látható. Az 1690-től vezetett katalógusban a szerző fenti munkáját „Basiliae 1616” impresszummal rögzítették, az „annus inscriptionis” rovat 1632-re utal. [14] Az 1632-től használt katalógusban Johannes Ravisius Textor neve alatt ez a mű nem szerepel. A felsorolt adatsorok együttesen valószínűsíthetnék a kötet antiquissima jellegét, mégsem lenne indokolt besorolni az Antiquissima Tyrnaviensis 1632-es sorozatba, mert ezzel bizonytalanná tennénk a gyűjtemény összetételének határait.
6. A Bibliotheca Antiquissima gyűjteménybe még be nem sorolt egy-egy kötetnél felfigyeltünk az eddig figyelmen kívül hagyott tulajdonosi bejegyzésekre. Így például a Bécsben 1618-ban megjelent, Apparatus Regius című nyomtatvány egyik példányában (jelzete: RMK III. 228:1) a címlapon középen elhelyezett „Collegij Tyrnavien. Societatis Iesu” bejegyzést kiegészíti a címlap felső részén kissé halványabb, de jól olvasható „Inscr. 1618” bejegyzés. Ez egyben arra figyelmeztet, hogy az antiquissima-kutatás céljával kézbevett minden egyes kötetet nagyon aprólékosan kell megvizsgálni.
7. Az 1960-as évek óta az Egyetemi Könyvtárban több raktárköltöztetés volt, ami a könyvek ismételt mozgatásával járt. Így történhetett, hogy például az Antiquissima-gyűjteményhez tartozó, Borzsák István által részletesen ismertetett [15] Ausonius-kötet egy raktárátalakítással egybeeső olvasói használat után a korábbi jelzetének megfelelő raktári helyre került (Hb 540 – Ant. Tyrn. 1635/1.) Az elkeveredett, lappangó kötetek megkeresése és folyamatos szemmel tartása fontos feladat. Így például csak remélni lehet a Timkovics Pál által elkülönített, Silvestro Pietrasanta: De symbolis heroicis libri IX. (Antverpiae 1634.) című kötet előkerülését, melyet a Timkovicstól rögzített bejegyzés szerint a nagyszombati jezsuiták a kinyomtatás évében szereztek be.
8. Azt a könyvtártörténeti tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egyetem Budára költöztetése idején viszonylag sok könyv maradt Nagyszombatban. Az 1777-ben tartalma alapján idejétmúltnak minősített kötetek egy része ma is Nagyszombatban található. Erre utal az Ant. Tyrn. 1618/6 jelzetű kötet, melynek címlapján a „Coll. Tyrnaviens. Societatis Iesu 1618” kéziratos bejegyzés olvasható. Ez a nyomtatvány magánszemélytől Szlovákiából ajándékként került az Egyetemi Könyvtárba 1991. november 1-jén. Törekedni kellene tehát a Nagyszombatban maradt, részben máig feldolgozatlan kötetek alapos és minél gyorsabb áttekintésére.
9. További eredmények várhatók a jezsuita oktatási gyakorlat és a tananyag fokozottabb figyelembevételétől. A Ratio Studiorum 1599 előtti változataiban és 1635 előtti bővítéseiben, valamint a különféle ajánló könyvjegyzékekben [16] szereplő szerzők műveinek áttekintése és autopszia alapján történő behasonlítása újabb antiquissima-köteteket hozhat felszínre.
Így például a Ratio Studiorum 1599-es változatában a Regulae Professoris Humanitatis című részben a Graeca praelectio fejezetben szereplő egyik auctor Plutarkhosz. [17] Áttekintve az Egyetemi Könyvtár 1635 előtt megjelent Plutarkhosz-köteteit, három eddig antiquissimaként számon nem tartott példányt lehetett beazonosítani. [18]
10. A Bibliotheca Antiquissima gyűjtemény bővülését segítheti az is, ha az Egyetemi Könyvtár állományában a duplumpéldányokkal együtt áttekintjük egy-egy, már eddig is több antiquissima-kötettel képviselt szerző 1635 előtt megjelent nyomtatványait. Így figyeltünk fel [237 például Nicolaus Reusner két, 1632-ben Nagyszombatban bejegyzett, eddig antiquissimaként számon nem tartott kötetére. [19]
*
A fenti megfigyelések már eddig is elősegítették a Bibliotheca Antiquissima különgyűjtemény bővülését. Az alábbiakban tizenegy, antiquissimaként eddig számba nem vett kötet rövid bibliográfiai leírását közlöm az antiquissima-jelleget tanúsító adatokkal együtt.
Csak az ilyen és ehhez hasonló körültekintő vizsgálatoktól remélhetjük ennek az utóbbi időben elhanyagolt kutatási területnek a fellendülését.
Apparatus Regius. Sereniss. ac Potentissimo Ferdinando II. Hungariae ac Bohemiae Regi. Symbolis Regum Hungariae adornatus. A Collegio Tyrnaviensi Societatis Iesu.
Viennae 1618. G. Gelbhaar.
Bejegyzés a címlapon: „Inscr. 1618. Collegij Tyrnavien. Societatis Iesu.”
Raktári jelzet: BEK K RMK III. 228:1. pld.
Pázmány Péter: Posonban löt praedikatio.
Musiponiban (= Posoniumban) 1610. (typ. archiepiscopalis).
Bejegyzés a címlapon: „Societatis Iesu. 1612. Collegij Tyrnavien. 1617.”
Raktári jelzet: BEK K RMK I. 58.
Plutarchus: Plutarchu Chairóneós ta sózomena syngrammata. – Plutarchi Charonensis quae extant opera cum Latina interpretatione.
(Genevae) 1572. H. Stephanus.
Moralia. Tom. 2. 781–1381.
Bejegyzés a címoldalon: „Societatis Iesu Catalogo inscriptus Ao 1600 (az évszám áthúzva) Collegij Tyrnavien. Turociens Selliensis (az utóbbi két helynév áthúzva) 1632. L. P. n. 143.”
Raktári jelzet: BEK Hb 5033/2.
Plutarchus: (L. mint fenn)
Moralia. Tom. 3. 1389–2101.
Bejegyzés a címoldalon: „Collegij Tyrnaviensis Turociens. Selliensis (az utóbbi két helynév áthúzva) Ao 1600 (az évszám áthúzva) 1632. L. P. n. 144.”
Raktári jelzet: BEK Hb 5033/3.
Plutarchus: (L. mint fenn)
Opuscula varia, quae magna ex parte sunt philosophica …. Tom. 2. (= Tom. 8.)
Bejegyzés a címoldalon: „Collegij Tyrnaviensis. Turociensis Selliensis (az utóbbi két helynév áthúzva) Societatis Iesu. Catalogo inscriptus. Ao 1601 (az évszám utolsó két jegye átírva:) 1643. L. P. n. 146.”
Raktári jelzet: BEK Hb 5033/8.
Raemundus Florimundus: Historia de ortu, progressu et ruina haereson huius saeculi …. E Gallica lingua in Latinam conversa Pars. I–II.
Coloniae 1614. G. Grevenbruch.
Bejegyzés a címlapon: „Collegij Tyrnavien. Societatis Iesu. 1628. Catalogo Inscriptus L. F. n. 59.”
Raktári jelzet: BEK Ac 4r 515.
Regius, Vincentius: Evangelicarum dilucidationum libri VIII.
Coloniae 1615. B. Gualterus.
Bejegyzés az előzéklapon és a díszcímlapon: „Societatis Jesu Tyrnav. Anno 1626. Catal inscr. Litt. V. No (1.)”
Raktári jelzet: BEK Aa 2r 32 (A XVIII. században átkötötték.) [238
Reusner, Nicolaus: Operum Nicolai Reusneri …. Pars Prima ….
Jenae 1593. T. Steinmann.
Bejegyzés a címlapon: „Catalogo Soctis. Iesu Tyrnaviae Inscriptus 1632. L. R. n. 72.”
Raktári jelzet: BEK Hf 4074.
Reusner, Nicolaus: Operum Nicolai Reusneri … Pars quarta….
(Jenae 1594. T. Steinmann.)
Bejegyzés a címlapon: „Collegij Soctis. Iesu Tyrnaviae 1632.”
Raktári jelzet: BEK Hf 1059.
Ronchegallus, Gioldus Joannes: Tractatus de duobus reis constituendis.
Venetiis 1559. Cominus de Tridino.
(Hozzákötve: Redoanus, Gulielmus: Tractatus solemnis …. Placentiae 1572. F. Comes.)
Bejegyzés a címlapon: „Collegij Tyrnaviensis Catalogo inscriptus. Anno Dni. 1616. (az évszám áthúzva) 1632. L. J. n. 23. Ex liberalitate Generosi Dni. D. Georgij Szekel.”
Raktári jelzet: BEK Bc 2r 107.
Megjegyzés: 1616-os bejegyzés eddig nem szerepelt a gyűjteményben.
Templum gratiarum, Serenissimi … Leopoldi, Archiducis Austriae … cum Iusta in Oratorio pie persolveret, ac moetissime parentaret A. D. M. DC. XXXII.
Passaviae 1633. C. Frosch.
Bejegyzés a címlapon: „Collegij Tyrnaviensis Societatis Iesu 1633. L. T. n. 127. Cathalogo Inscriptus. 1704. 29 Septembris.”
Raktári jelzet: BEK Hf 4r 176.
Knapp Éva
Jegyzetek
1 Knapp Éva: A Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára. Tudományos ismertető. = Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei VII. 1996. (Megjelenés alatt.)
2 Dümmerth Dezső: A Budapesti Egyetemi Könyvtár gyűjteményének keletkezése 1561–1635. Bp. 1963. (A Budapesti Egyetemi Könyvtár Kiadványai 20.); Uő.: A Budapesti Egyetemi Könyvtár állományának alapjai. Az Antiquissima-gyűjtemény I. és II. kollekciója. Collectio Tyrnaviensis 1612–1635. Bp. 1964. (A Budapesti Egyetemi Könyvtár kiadványai 24.); Uő.: Az Antiquissima-gyűjtemény III. kollekciója. Collectio Tyrnaviensis 1612–1635. Bp. 1966. Kézirat. Budapest Egyetemi Könyvtár Kézirattár (BEK K) G 843.; Uő.: A Budapesti Egyetemi Könyvtár új különgyűjteménye. = Könyvtáros 1962. 346.
* Újabban Barabás László és Farkas Gábor számítógépes adatbázisba rendezi az eddig ismert adatokat. Az adatbázist bővítették a közben előkerült kötetek leírásával. Munkájukat bemutatták az MKE Társadalomtudományi Szekciója által rendezett „Régi könyvek számítógépes feldolgozása” c. konferencián (OSzK, 1995. dec. 3.) és kis példányszámban kiadták a konferencia anyagának részeként, hajlékony lemezen. Nyomtatásban az Iskolakultúra 1997/5. számában jelenik meg Farkas Gábornak a kérdésről írott tanulmánya. Ugyancsak az ő sajtó alá rendezésében „A Kárpát-medence koraújkori könyvtárai” sorozatban jelenik meg az eddig ismert kötetek összevont katalógusa. (Szerk.)
3 Dümmerth: i. m. 1963. 15–16.; Dümmerth: i. m. 1964. 18–20.
4 Catalogus Collegij Tyrnaviensis Soc. Iesu, ordine alphabetico auctorum. Saec. XVII. (1632.) BEK K J 1.; Catalogus Novus librorum Collegij Tyrnaviensis Societatis Iesu, conscriptus Anno Domini 1690. servato ordine alphabetico. I–II. BEK K J 2/I–II.; Catalogus… 1690. II. 315. Néhány kötetnél megfigyelhető az átkötés. Az Aa 2r 32 jelzetű, eddig antiquissimaként számon nem tartott kötet az 1632-es katalógusban a „corio albo” (Catalogus… 1632. 657.), az 1690-es katalógusban a „membran. al.” (Catalogus… 1690. II. 303.) jelzéssel szerepel, mai kötése viszont XVIII. századi sötétbarna bőrkötés.
5 Dümmerth: i. m. 1963. 8.
** Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig. II. Nagyszombat. S. a. r. Farkas Gábor. Szeged, 1997. (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 17/2.) (Sajtó alatt. Szerk.)
6 Catalogus librorum qui in Bibliotheca Universitatis Pestiensis publicae auctori exponentur. 1787–1797. Pestini 1787–1790., Budae 1796–97. (címváltozatokkal).
7 Catalogus… 1632. 367.
8 Catalogus… 1632. 274.; Catalogus… 1690. II. 337.
9 Catalogus… 1690. II. 334.
10 Vö. pl. The British Library General Catalogue of Printed Books to 1975. T. 1–360. London–München–New York–Paris 1979–1987. itt: T. 277. 135.; Catalogue Général des livres imprimés de la Bibliothéque Nationale. Auteurs. Tome 1–231. Paris 1897–1981. itt: T. 152. 898–899.
11 Catalogus… 1690. II. 343.
12 Catalogus… 1690. II. 347.
13 Vö. Dümmerth: i. m. 1964. 5–16.; Supplementum Historiae Residentiae Thurocziensis S. Iesu ab Anno Fundationis Praepositurae (1252) ad Annum 1720. BEK K Ab 109.; Cathalogus Librorum Residentiae Soc. Jesu Thurocziensis digestus Anno 1778. die 3ia Aprilis. BEK K J 98/16a.; Regestum librorum in Residentia S. I. Thurocziensi repertorum ex Commissione confectum Anno 1774. per Martinum Simoncsics. BEK K J 98/16b.
14 Catalogus… 1690. II. 343.
15 Borzsák István: Ausoniustól Rimay Jánosig. = Antik Tanulmányok (30.) 1983. 241–247.
16 Ratio atque Institutio Studiorum Societatis Iesu (1586, 1591, 1599). Ed. Ladislaus Lukács. Romae, 1986.; Collectanea de Ratione Studiorum Societatis Iesu (1588–1616). Ed. Ladislaus Lukács. Romae, 1992.
17 Ratio… 1986. 432.
18 A kötetek rövid bibliográfiai leírását l. alább, jelzeteik: Hb 5033/2, Hb 5033/3, Hb 5033/8.
19 A kötetek rövid bibliográfiai leírását l. alább, jelzeteik: Hf 4074, Hf 1059.