Jól használható és hiánypótló kézikönyv látott napvilágot 1996-ban a németországi Töging am Innben, mely a Lugoson a kezdetektől napjainkig megjelent valamennyi periodikus kiadványt feltárja és megadja számos, ma már csak a szakirodalomból ismert kiadvány adatait. [122 Műfaját tekintve a sajtótörténet és a bibliográfia között helyezkedik el. A sajtótörténethez a lapok címeinek kronologikus elrendezése közelíti, de minden olyan adatot tartalmaz, melyek a sajtóbibliográfiák fő alkotóelemei.

Lugos, Temesvár és Nagybecskerek után a Bánát harmadik legnagyobb városa. A szerző bevezetőjében felvázolja a lugosi sajtó rövid történetét, az első színházi almanachoktól kezdve. Igen alapos előszavában vizsgálja a periodikus kiadványok terjesztési módjai mellett, olvasóik körét és gazdasági hátterüket, ugyanis a lapkiadók létét általában a könyvkiadás biztosította, s így csak a könyvkiadói háttérrel rendelkező lapkiadók tudtak hosszabb ideig fennmaradni. Tény, hogy Lugoson hosszabb ideig egyetlen napilap sem tudott gyökeret verni.

Hasonló összefoglalások jelentek már meg a történelmi Magyarország más jelentős német nyelvű lakossággal bíró városával (gondolunk itt Sopronra, Pécsre, Pozsonyra és Temesvárra) kapcsolatban. Összehasonlítva ezekkel, jelen munka kiemelkedik részletes lelőhely adataival, arról nem beszélve, hogy mind közül a leginkább naprakész.

A bibliográfia a soknemzetiségű kisváros valamennyi német, magyar és román nyelvű periodikus kiadványát magába foglalja. Felépítése a következő: a legnagyobb csoportot a kronológiai sorrendben sorakozó folyóiratok és hírlapok képezik, ehhez kapcsolódik egy témaszerinti csoportosítás és egy nyelvek szerinti mutató, majd ezt követik a városi és megyei szervek hivatalos lapjai és értesítői, külön csoportot képeznek a katonai periodikus kiadványok. A bibliográfia felöleli a város valamennyi kisebb-nagyobb rendszerességgel megjelenő kiadványát, ide értve az iskolai értesítőket, a dalegyletek, alapítványok, kórházak tudósítóit, az alkalmi lapokat és a naptárakat. A szerző minden esetben feltünteti a tulajdonos, a kiadó, a főszerkesztő, a szerkesztők és munkatársak neveit, a lap méreteit, nyomdáját, a lelőhelyet, sőt a jelzetet is, amely alatt az adott intézményben a kiadvány hozzáférhető. A periodicitást sajnos nem minden esetben. A leírások nem szorítkoznak a száraz bibliográfiai adatok közlésére, az egyes fettel szedett és aláhúzással is kiemelt tételek mind egy-egy kis sajtótörténeti írás, melyek kitérnek a lap esetleges előzményére, címváltozásaira, ill. utódjára, összefoglalva így a lap életének fontosabb eseményeit. A főcím, alcím mindig a megjelenés nyelvén szerepel, de a szerző román és a magyar nyelvű lapok esetében zárójelek között közli azok német fordítását is, segítve ezzel a pontosabb tájékoztatást.

A kötet fő rendező elve a kronológiai és a tételek nem a bibliográfiákban megszokott címszerinti alfabetikában, folyamatos tételszámozással követik egymást, de mivel e munkában nincs olyan nagy mennyiségű címről szó, s a szerző annyi kisebb tematikus csoportot alakít ki, hogy ezeken belül az eligazodás valóban nem nehéz. Fel kell hívni a figyelmet a tényleg minden szempontra kiterjedő csoportképzésen belül arra is, hogy létezik a többnyelvű periodikumoknak, valamint a máshol szerkesztett, de Lugoson nyomtatott kiadványoknak külön alcsoportja. Az összeállítást névmutató és az alapvető szakirodalom egészíti ki. Említésre méltó előnye még e kiadványnak, hogy a szerző a más korábbi lugosi periodikumokat is érintő publikációk hiányos, vagy hibás adatait minden esetben kiegészíti, illetve helyesbíti.

A szerző, aki egyébként szinte egész életét e munkájának szentelte, kötetét a lugosi kultúr- és helytörténeti kutatásokhoz szánta adalékul, de ezen túlmenően haszonnal forgathatják könyvtárosok beszerző-gyarapító munkájuk során, valamint a kutatók szélesebb köre nyerhet belőle legfrissebb tájékoztatást a lelőhelyek vonatkozásában, hiszen a szerző a közelmúltban ténylegesen kézbe vette az állományt. Ez a mű egyik legpraktikusabb eredménye, hiszen a Réz Henrik-féle, még a háború előtt megjelent magyarországi német sajtóbibliográfia lelőhely és egyéb adatai ma már sokszor nem helytállóak.

Rózsa Mária [125