Magyar Könyvszemle 2. évf. 1877. 1.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Hazánk régibb püspöki székhelyein és kolostoraiban, tanintézeteiben és a főuri palotákban számos oly könyvtárak találhatók, melyeknek alapítását a XVI. és XVII. századig vezethetjük vissza. Mindezeknek universalis jellemök van; létesítésöknél és szaporításuknál a gyakorlati használhatóság szempontja volt mérvadó.
A nemzeti szellem felébredése a XVIII. század végén adta meg az eszmét specialis magyar könyvtárak létesítésére, a melyek t. i. hivatvák lehetőleg mindent, és csak is azt, megőrízni, a mi Magyarországban és Magyarországról iratott.
Az első, ki ezt az eszmét felkarolta és valósította, gróf Széchenyi Ferencz vala, ki közel 50,000 kötet nyomtatvány és kéziratból álló könyvtárát hazafias áldozatkészséggel az országnak felajánlván, ezzel a Magyar Nemzeti Múzeumban létező Széchenyi-országos-könyvtár alapját megvetette.
Példáját a jelen század első felében követték Jankovich Miklós, Horvát István, és gróf Kemény József. Az elsőnek mintegy 40,000 kötetből álló könyv- és kéziratgyűjteményét 125,000 forinton, a másodiknak közel 30,000 kötetből áltó könyvtárát 60,000 forinton vásárolta meg az ország a Nemzeti Múzeum számára; a harmadiknak mintegy 25,000 kötetből álló könyv- és kéziratgyűjteménye az erdélyi Múzeum birtokába jutott.
A jelen század második felében több nagy gyűjtő lépett nyomaikba. Hallgatva az élőkről, (milyenek Simor János Magyarország Primása, gróf Apponyi Sándor, sat.) csak két elhunytról szólok. Az egyik Nagy István hétszemélynök volt. Ennek halála után, 2043 munkából, 4000 röpiratból, 100 kötet kéziratból és 7000 drb. eredeti oklevélből álló gyűjteményét 1869-ben a List és Francke lipcsei antiquárius-czég 10,000 talléron vásárolta meg. A könyvtár, [6számos XVI. és XVII. századbeli magyar unicumjaival a külföldi könyvpiaczon darabonként adatott el, a ritkaságok legnagyobb része a British Múzeum birtokába jutott. A kéziratgyűjteményt 1875-ben a Magyar Nemzeti Múzeum 7500 forinton vásárolta vissza.
A másik nevezetes gyüjtő Török János volt.
Mindnyájan ismertük őt. Megjelenésében és beszédjében, irályában és politikájában, egy szóval, minden ízében magyar volt. A magyar nemzeti szempont volt előtte mindig és mindenben irányadó. Nem feltünő tehát, hogy ugyanazon szenvedélylyel, mely tollát az ősi magyar intézmények védelmében vezérlé, gyűjtötte össze mindazt, a mi azoknak multjára vonatkozott. Benne a bibliophil szenvedélyét megnemesítette a hazaszeretet. Minden ritka, régi könyvben majdnem ereklyét látott.
De neki egy jelentékeny „Bibliotheca Hungarica” összeállítása nehezebb feladat volt, mint elődeinek. Ő a gyűjtést a hatvanas évek elején kezdette ugyan meg, de nagyobb arányokban csak a jelen évtized első három esztendejében folytatta, a mikor az antiquáriusi könyvpiaczon az árak általán, és különösen a ritka hungaricák ára mesésen felszökött. A List és Francke czég fellépése és a British Múzeum magyarországi acquisitiói úgy szólván forradalmat idéztek elő e téren. Neki tetemes összegeket kellett fizetni olyanért, a minek néhány évtized előtt alig volt értéke.
Továbbá ő szerény anyagi körülmények között élt. Nem volt vagyona, és soha sem rendelkezett jelentékeny jövedelemmel. És így meg kellett magától tagadni minden költséges szórakozást és üdülést, úgy szólván minden kényelmet. Élte alkonyán e könyvtár volt egyedüli vagyona, és annyi meghiúsult remény után egyedüli öröme. És ez méltán. könyvtár köteteinek számát tekintve sokkal csekélyebb volt mint akár Széchenyié, akár Jankoviché és Horvát Istváné, de értekre és az összeállítás rendszerességére nézve azokat csaknem megközelíti.
Azonban, a mennyire örömet talált a könyvtár kiegészítésében, rendezésében és használatában, annyira súlyos tehérként nehezedett lelkére az a gondolat: mi fog azzal halála után történni? Rettegett attól az eshetőségtől, hogy a mit ő hazája iránti meleg érdeklődésből létesített, külföldre kerül; a mit egy eszme szolgálatára egybegyűjtött, szét fog daraboltatni.
Nagy megnyugvására szolgált, midőn néhány hónappal 1874. február 9-én bekövetkezett halála előtt, a könyvtárt Dr. Schlauch [7Lőrincz szatmári püspök 20,000 o. é. forinton megvásárolta, s főpapi pályájának küszöbén az áldozatkészség ezen kitűnő ténye által azt a hazának megmenté.
A Török János által gyűjtött könyvtár a szó szoros értelmében magyar könyvtár. Első sorban a magyar történelem és a magyar jog, azután a magyar irodalom többi ágai vannak leginkább képviselve. A nem-magyar történelemre vonatkozó munkákat is nagy számban birja, de csak annyiban a mennyiben Magyarország történetére világot vetnek, és annak, ki Magyarország történetével foglalkozik, mellőzhetetlenek. Azon munkáknak, a melyek hazánkra egyáltalán nem vonatkoznak, száma alig megy néhány százra.
A könyvtár áll 8003 munkából 11,839 kötetben; ezekhez járúl még 2303 röpirat. Ezek az egyes szakok között következőkép oszlanak meg:
munka kötet
Hazai történelem és segédtudományok 3304 4482
Hazai egyháztörténelem 1104 1308
Magyar jogtudomány 1008 1405
Régi magyar irodalom 126 126
Magyar nyelv és szépirodalom 820 1192
Tudományos folyóiratok és hirlapok 93 949
Magyarországra vonatkozó röpiratok 2303 2303
Nem-magyar történelem 450 877
Incunabula, Curisoa, Varia 1098 1500
A könyvtár ritkaságokban, unicumokban gazdag. Főleg a XV., XVI., XVII. századbeli apró nyomtatványok között találtatnak ilyenek; mert ezeknek évszázadokon keresztül semmi értéket nem tulajdonítottak, és így a példányok legnagyobb része elenyészett.
I.
Szándékom e helyen ismertetni a könyvtár legbecsesebb darabjait. Első helyre a régi magyar irodalom emlékeit kell tennem.[1]
A könyvtár a XVI. századból 40 darabot, a XVII. századból 85-öt bir.
[81536.
Aesopi Phrygis fabulae, Gabriele Pannonio Pesthino interprete. Esopus fabulay, mellyeket mostan wyionnan magyar nyelwre forditot Pesthy Gabriel. Horatius in arte poetica. Nex verbum verbo curabis reddere fidus Interpres. Plinius libro 30. Capi. 12. Aesopus fabularum Philosophus. 8r. A–Z = 89 szzott levél. Elől: cziml. és előszó (A 1–4) 4 sztlan levél. – Minden betüjegy 4–4 levélből, az utolsó, Z, kivételesen 5 levélből áll.
Colophon: Viennae Pannoniae in officina Joannis Singreny Mense Augusto Anno M. D. XXXVI. Nyomtatot Bechbe Janos Syngrenius myhelyebe, kysazzony hauaba. Ezer ewt zaaz harmyczhat Eztendewbe.
Ezen munkából csak 3 példány ismeretes: a bécsi csász. könyvtáré (leirva: Denis, Wiens Buchdruckergesch. 378. l.), a másik 1870-ben még Ponori Thewrewk József birtokában volt, (Toldy, magyar költők élete Pest. 1870. 7. l.) ettől szerezte meg Török János; a harmadik Rosenberg testvérek, budapesti könyvkereskedők birtokában van. – Volt egy példánya néhai Sándor Istvánnak is, ki könyvtárát a fölállítandó m. tud. Akadémiának hagyományozta. Ezen könyvtárban azonban, mely ideiglenesen a m. n. Múzeum könyvtárában tétetett le, ez a példány mindeddig meg nem találtatott. (Toldy, magy. prózairók a XVI. és XVII. századból. I. köt. VIII. l. – Ujra kiadva megjelent Toldy idézett gyűjteményében, 1–248. l.)
A Török János-féle példány mind a három között a legszebb. Széles, körül nem vágott margója van és egészen tiszta. E mellett egykorú magyar díszkötése van. A barna bőrrel borított táblákra dús izlésű szélnyomások vannak préselve. Az első tábla élén be van nyomva: „Fabulae: Esopi.” Közepén a magyar czímer.
Ezen példánynak még egy nevezetessége van. Az utolsó levél mindkét lapjának aljára halvány nyomdai festékkel rá van nyomva: „M. Jodocus Nasz. Anno M.DLXIII.” Vajjon ki volt Nasz Jodocus? Talán a könyv egykori tulajdonosa.
1536.
Nouum Testamentum seu quattuor evangelioru volumina lingva Hungarica donata. Gabriele Pannonio Pesthino Interprete. [9Wy Testamentum magyar nyelven. Cun gratia et priuilegis Romanae Regiae Maiestatis ad quinquennium. 1536. 8r. 243 lev. (számos fametszettel). – Elől: czimlap, Pesti Gábor latin előbeszéde, latin üdvözlő versek 8, végül: 8 sztlan lev.
Colophon: Viennae Pannonie Joannes Singrenius, suis. ac Joannis Metzger bibliopole, expensis XVII die mensis July excudebat. Anno M.D.XXXVI. Nyomtatta bechbe Janos Syngrenius, az ew Ees Metzger Janos kewltsegeuel zent Jakab hauanak tijzenheted napijan, ezer ewt zaaz harmyczhat eztendewbe. Cum gratia et priuilegis Romanae Regiae Maiestatis ad quinquennium.
Ezen munkából kilencz példány ismeretes: 2 M. N. Múz. Erd. Múz. M. Akad. (elől csonkán). – Bécsi cs. ktár. – Szegedi franc. zárda. – Kolozsvári ref. coll. (elől 11 lev. hij.) és Schlauch L. püspöké. – Csonkán megvolt Nagy István külföldre került kvtárában is. (Lásd: List et Francke Catalogue des livr. de M. Etienne Nagy. Leipzig. 1870. 13 l.)
1551.
A Jesus Sirah könyue Magyar Nyeluen. Colosvarba. 1551. 8r. A–Pz. = 14½ iv = 114 szztlan levél.
Colophon: Colosvarba nyomtatot. Helthai Gaspar, és György Hoffgreff altal. 1551.
Mint Gyulai Istvánnak a czimlevél hátlapjára nyomtatott rövid előbeszédéből kitetszik, a fordítást Tolnáról küldték be némely megnevezetlen fordítók, s annak átvizsgálását és kijavítását Heltai Gáspár Gyulai Istvánra bizta s az ő változtatásaival nyomatta ki.
Teljes példányai a pesti egyetem, erd. Múzeum, a kassai püspökség és Nagy István könyvtárában; a M. N. Muz. Jankovics-féle példányában a 3 utolsó, a debreczeni ref. coll. példányában a 2 utolsó levél hiányzik. Jankovics másik csonkább példányát, melynek három utolsó levelén kivűl többi hiányzott levelei nyelvemléki hűségű kézirattal vannak pótolva, Horovitztól Lugossy József szerezte meg. Megvolt néhai Fáy Alajos könyvtárában is, Tibold-Daróczon; hol azonban 24 darab más régi magyar nyomtatványnyal együtt, melyek e könyvtár számozott lajstromába be voltak jegyezve, 1870-ben már hiányzott. Ez Szalay Zsigmond kezei közé, s ennek könyvtárával Török János birtokába jutott.
[101552.
A Bölts Salomon kiralnac könyuei. 1. Prouerbia. Ecclesiastes. 3. Canticum-Canticorum. 4. Sapientiae. Magyar nyelven. Colosvarba. 1551. 8r. A–S. = 18 ív = 144 sztlan levél.
Colophon: (az utolsó ív 7-dik levelének előlapján, mely levél, valamint azon ív 8-dik levele is egészen üres.) Colosvarba nyomtatot Heltay Gaspar, es György Hoffgref altal. 1552.
A czímlap és colophon évszámai bizonyítják, hogy a nyomtatás már 1551-ben meg volt kezdve, de csak 1552-ben lett befejezve; miért is ezen könyvet az 1552. évre tartottam sorozandónak.
Ki volt e könyv fordítója, arról az előbeszédben semmi említés nincs.
Teljes példányai a kassai püspökség kvtban; az erd. Múzeum példányának egy hiányzott levelét betühű másolattal egészítette ki Szabó Károly; a pesti egyetem és Nagy István példányából csak a czímlevél, a debreczeni ref. collegiuméból a 9 első levél a M. N. Múzeum Jankovics-féle példányából elől 10, közben B7. B8. összesen 11 lev. hij. Lugossy József Horovitztól szerzett Jankovics-féle példánya még ennél is csonkább. A néhai Fáy Alajos példánya szintén a szatmári püspök könyvtárában.
1554.
Tinodi Sebestien szörzese: Chronica. Elsö reszebe Janos kiral halalatul fogua ez esztendeig Dunan innet Erdel orszaggal löt minden hadac veszödelmec, reuidedön szép notakual enökbe vadnac. Mas reszébe külömb külömb idökbe es orszagokba löt dolgoc Istoriac vannac. Colosvarba 1554 esztend. A–q = 39 ív, = 156 sztlan levél. – Elől: czíml., ajánlás, mut. tábla 4 lev.
Colophon: Colosvarba nyomtatot György Hoffgreff Mühelyébe 1554. esztendöben.
Tinódi előbeszéde és I. Ferdinánd királyhoz intézett ajánló levele Kolozsvárt 1554. mart. 14-ikén kelt.
A szövegbe nyomtatott dallamokat megfejtette és ujra kiadta Mátray Gábor, Történeti, bibliai és gúnyoros magyar énekek dallamai a XV. századból. Pest. 1859.
Teljes példányai a M. N. Múzeum, a m. Akadémia, a késmárki ev. lyceum kvtárában, Bécsben a cs. kvtárban [11és Schlauch Lőrincz kvtárában. A s. pataki ref. coll. példányában csak az utolsó levél hiányzik, az erd. Múz. példányában az első 8 és a legutolsó levél kézirattal van kiegészítve. Nagy István könyvtárával egy ép és egy csonka példány került külföldre.
1562.
Az Aran Tamas hamis es eretnek tevelgesinec es egyeb soc teuelgéseknec mellyec mostan az elfordult feiö enberec közöt el árattanac, meg hamisitasi, a derec szent irasbol és a regi szent iras magarázo Doctoroknac irasokbol, a Debretzeni Tanittóc altal, ki uolt szent Andras napian es Karaczo Hauanac 1. 11. 12, 13 es 14 napian, az egesz Keresztyeni gyülekezet elöt, Christus Vrunc születese utan ennyi esztendöben. 1561. E könyuetskenec a uégén tabla is uagyon az teuelgesekröl, kiket fel irtunc. Debretzo-mbe nyomtatot Ano M.D.LXII. 4r. 152. lap. – Elől: czíml. ajánlás 4 sztlan levél; végén: mut. tábla 2 sztlan lap. Az egész könyv A–X = 21 iv = 84 levél; a végső lap üres. – A legutolsó számozott lapon 152 nyomdai hibából áll; helyesen 159-nek kellene állani.
Legelsőben ismertette e könyvet J** (Jankovics Miklós) Tudom. Gyüjt. 1829. VI. köt. 36 l. – Bővebben ismertette Szabó K. Századok 1867. 150. 151. l.)
Teljes példánya csak kettő ismeretes: M. N. Múz. (Jankovicstól), Gy.-Fejérvártt a Batthyány ktárban (Melius sz. Job. könyve után kötve). Csonka példányok: Schlauch püspöknél, Erd. Muzeumban, és kolozsvári unitár. coll.
1568.
Nomenclatura Sex Lingvarum, Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae, Hungaricae, et Germanicae. Lingva autem Hungarica nouiter accessit, cum Latinarum dictionum quamplurimarum, quae prius deprauatae fuerant restitutione. Per Gabrielem Pannonium Pesthinum. Vocabular Sechsserlay Sprachen, Latein, Welsch, Frantzösisch, Behemisch, Hungerisch, und Teüdtsch. Fleissig corrigiert und gebessert. Cum gratia et priuilegio Caes. Maiest. Viennae Austriae ex officina Caspari Stainhoferi. M.DLXVIII. 8r. A–P 3 = 14 3/8 ív = 115 sztlan levél.
Colophon: (az utolsó levél P3 hátlapján): „Viennae Austriae Excudebat Caspar Stainhofer. M.D.LXVIII.”
[12Ajánlja latin versekben a nyomdász és kiadó Stainhofer Gáspár, Nádasdi Ferencz, Vas vármegyei főispánnak, néhai nádor, gr. Nádasdi Tamás egyetlen egy fiának.
Csak két példányát ismerjük: teljesen ép a M. N. Múzeumé; csonka (hiányzik a czímlap, O2–P2, de a legutolsó levél a colophonnal megvan) a szathmári püsp. kvtárában.
1569.
Az egesz Vilagon valo keresztyeneknec Vallasoc az egy igaz felöl, ki Atya, Fiu, es Sz. Lelek; melly fundaltatott a Prophetaknak és Apostoloknak fundamentomokon. Irta Tzegledi György es Caroli Peter. Niomtatatott Debrecembe Komlos Andras altal. An. Do. 1569. 4r. 210 lap.
Igy adja a czímet gr. Kemény József, Sándor Istv. M. könyvesháza 4. lapjához irt jegyzetében, a néhai Fáy Alajos könyvtárában Emődön látott példány után. Szabó K. ezt a példányt a Fáy-könyvtárban, mely az ujabb időben Tibold-Daróczra szállíttatott át, 1870-ben nem találta.
Egyetlen példány a szathmári püspöké. A czímlap és ajánlás itt is hiányzik. Kezdődik a B. levéllel: „Elseo Praedicatio az eg igaz Istenroel, melliet az Prophetak, és Apostolok hirdettenek. Az ötödik prédikáczió a Zł levélen végződik. Azután jő Aa signaturával ellátott levelén „Az Praedicationak masodik része.” A Dd levél második lapján van a munka vége: „Finis.”
1577.
Ester dolga. Dedicatio et Argumentum in Capitibus versuum. Eszes feiedelem aszszony nemzetit segitse. Feiedelmet Wratsokbol meg intse. Az nyomorultokhoz szeligitse. Estert köuesse Nagyságod tőllem io neven vegye. Ad melodiam Historiat hallom igen mondattoc. Nyomtatot Colosvarat. Heltaj Gasparne mühellyebe. 1. 5. 77. esztendöbe. 4r. A–C = 3 ív =12 lev. (Az utolsó levél üres.)
Végső verse:
Ez éneket a ki versekbe ira,
Kegyelmes Aszszonyanac aszt ayánla,
Ezer öt szaz hetven hetbe hogy irna,
Colosuárat szinte az Szent György napba.
A szerző neve ismeretlen.
[13Egyetlen teljes példánya Schlauch könyvtárában. Czímlap nélkül van meg a M. N. Múzeum és a M. Tud. Akadémia könyvtárában.
1577.
Historiás Enek Az Felseges Mattyas Királynac az nagyságos Hunyadi János fiánac ieles viselt dolgairol, életiröl, vitezségiröl, végre az ö ez Világból volo ki mulasáról. Nyomtatot Colosvarat Heltai Gaspárne mühellyében. I.5.77. Esztendöben. 4r. A–N = 13 iv = 52 sztlan lev. Végén: Köuetkezic az öttedik része, Mattyás Király halaláról.
Ez a historias ének 4 részből áll s csak 1485-ig, Bécs megvételeig terjed; folytatását Bogáthi Fazekas Miklós írta meg 1576-ban. Minden rész versfejeiben latinul van adva a tartalom. Az első rész versfejeiben így nevezi meg magát a szerző: „Ambrosivs literatvs de Gercian dicit cronicam.” stb.
Három példány ismeretes: M. N. Múz. – Erd. Múz. – Schlauch Lőrincz, szathmári püspöknél.
1582.
Historia de vita morte, vniuersaque Fortunae alea Illustris: Principis ac D.D. Joannis Secundi Regis Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, etc.: Dei gratia electi: Per Demetrium Chanadium, in gratiam suae gentis studiose collecta. Debrecembe. Nyomtattatot Rodolphus Hoffhalter által. 1582. Esztendeben. 4r. A–B2. 1½ ív = 6 sztlan levél.
A czímlevél hátlapján Kállai János latin distichonai állanak: ad lectorem.
A versfejekben: „Chanadi Demeter enekle e nag sok el mvlt dolgokrol gondolkodvan.”
Végső versei:
Az ki szerze ezeket nem regen versekben,
Neuet meg ielentete verseknek feieben,
Sok valtozasrol valo emlekezetiben,
Hogy ember megtekencze magat eleteben.
Nagy sok dolgok foroguan ackor emleiben,
Vilag allapattianak valtozo igieben,
Tordan leteben iria enni esztendőben
Az io ezer öt szazban es az hetuen hatban.
Hogy ezen kiadásban az iratás éve, mely valósággal 1571 volt, meg van változtatva, kétségtelen.
[14Egyetlen teljesen ép és szépen fentartott példánya a szatmári püspök kvtárában (Török János e példányt Nagy István kvtárából, List és Francketól vásárolta).
1592.
Cisio Magyar nyelven rent szerint napoknak megszamlalasarol igazan rendeltettet. Adattatott ez melle ez vilag teremteseröl fogvan valo rövid Chronica. (Fametszet, Magyarország czímere). Debrecenben, 1592. 8r. A–D = 20 levél.
Két csonka példánya ismeretes: Schlauch Lőrincz püspöké és a késmárki ev. lyceumé. De mig ebben csak 16 levél, amabban két levéllel több van fentartva. A D-betűvel jegyzett négy utolsó levél a naptárnak függelékét képezi, mely rövid kronikából áll, („Nemeli meg löt dolgoknak roeiudeden valo kiiedzese) és a vásárokat hónapokként összeállítva tartalmazza. Sajnos, a krónikának második és a vásároknak első levele D2 D3 hiányzik. A vásárok felsorolása helytörténeti tekintetben nagy fontossággal bir. Közöljük e helyen a töredéket.
| S. Loerintz na- pian Nagy B. Aszsz. Istvan kiraly S Bertalan Mind Ferentz napian Dienes napian S. Gal S Lukacz 11. 000. szu- zek napia Simon Judas Mind Szent na- pian Imre S. Marton |
Eperies Goenczoen Tolnán Kecskemetten Regenbe Czengerbe Musnan Cassan Szakmart Debrecen Turon Nagy Mihalyba Waranon Banyan Kukoelloe varat Kerezturba Gyengyesen Szazsebesbe Madan [15Jula Feyervarat Zilahon Szent haua Waradon Debrecemben Loeczen Ennyeden Szanton Nagy Mihalyba Mohiba Chengerhe (sic) Bonzhidan Szakmart Tokaiban Varsant Egren Szoeloest Belenesben Hadadban Sz. Andras hauaba Simandon Karolyban Nemetiben Brassoban Kis Wardaban Tekebe Vyhelbe Szikzon Sekelvasarhelt Nagy Banyan |
Vasarnap ez vtan Sz. Mihaly haua S. Egyed na- pián Kis Aszszony S. Kerezt Cosma es De- mien S Mihaly Katalin Sz Andras Sz Miklos Lutza Thamas Apos- tol Karaczon eloet valo Hetfoen Aproszentek |
Bezterczen Bártfán Egren Vyhelbe Kis Wardaban Simandon Thordan Szebembe Karolba Lelezt Kesmarkon Hanos faluan Szakmar Nemetibe Gal Szeczbe Vnguarat Szekelhidon Gyulan Madan Ersebet Turon Batorban Zakmar Cassan Lelezt Kereztur Keczkemeten Al Vinczen Eperiest Egren Debreczenben Karaczon hauaba Saio sz. Petert Simandon Szanton Szakmárt Thordán Segesvarat Zilahon Desen Bartfan Tokaiba Czengerbe Berthalomba Segesvarat Kis Vardaban |
Figyelemre méltó, hogy e sorozatban csak Erdély, a Tiszán inneni és túli országrész vásárai fordulnak elő.
(Folytatása következik.)
[1] Ezen ismertetéseknél Szabó Károly sajtó alatt levő bibliographiai munkájából kölcsönözöm a bibliographiai leirást.