A bécsi cs. kir. Theresianum növeldének dús könyvtárát, annak ritka incunabuláit és princeps editióit rég ismeri a tudományos világ. Nagynevű könyvtárnoka Denis – a német könyvészet egyik megalapítója, a kinek mi is a Széchenyi-féle könyvtár jelesen szerkesztett és nyomtatásban kiadott catalogusát köszönhetjük – monumentális munkában ismertette meg: „Die Merkwürdigkeiten der k. k. garellischen öffentlichen Bibliothek am Theresiano.” (Bécs, 1780. Negyedrétű 788 lap.)

Azonban, midőn a latin és német ritka és értékes nyomtatványokat példás pontossággal leirta, a magyar nyelvű ősnyomtatványokat teljesen ignorálta. Azokat nem értette, és azoknak semmi értéket nem tulajdonított.

Hogy a Theresianum könyvtárában XVI. századbeli magyar unicumok – históriás énekek – léteznek, Toldy Ferencz előtt nem volt ismeretlen, ki az azokról nyert rövid és felületes értesítést „A magyar költészet története” czímű munkájában felhasználta.

Azonban a könyveket maga nem látta. Midőn néhány hét előtt levéltári kutatások czéljából Bécsben tartózkodtam, nem mulasztottam el azokat felkeresni és részletesebben tanulmányozni. Ime itt következnek czímeik:

1. Historia az sido Ahab kiralynak balvanyozasarol. (Hely és év nélkül. Az utolsó versszakban olvasható, hogy e históriás éneket Ztari Mihály, t. i. Sztárai, 1549-ben írta Ugy látszik, Hoffhalter Rudolf, debreczeni nyomdász 1582-ben nyomatta ki a jelen kiadást. Eddig csak egyetlen csonka példányról volt tudomásunk, mely Nagy István könyvtárával külföldre vándorolt). Ezzel összefüggésben, egy könyvben van kinyomatva a következő szám:

2. Historia az pogan Antiochus kiralynak kegyetlenködeséröl. (Az utolsó versszakban olvasható, hogy e históriás éneket Frater Gáspár Szombatvárosban 1560-ban irta.)

[23. Historia az Absolonrol miképpen tamadot az ö atia David király ellen. (Hely és év nélkül. Az utolsó versszakban megnevezi magát szerzője, Torkos János, ki azt 1561-ben írta. Ezen kiadás ekkoráig ismeretlen volt. Egy más szintén év nélküli kiadásnak egyetlen példánya a M. N. Múzeum könyvtárában.)

4. Igen szép historia Sigmond Csaszarnak ideieben lött dolog, az nemes ket szemelyröl Eurialusrol es Luccrecyarol. (Hely és év nélkül. Egyetlen czímlap nélküli csonka példányát bírta Toldy Ferencz.)

5. Harom ieles fö hadnagyoknac az Nagy Sandornac Anibalnac es az Romai Scipionac … vetelkedesec. (Hely és év nélkül. Az utolsó verszakból kitűnik, hogy 1576-ban Kolozsvárt iratott. Az utolsó lapon Kolozsvár czímere. Ezen munkának se más példányát, se más kiadását nem ismerjük.)

6. Vita Joannis secundi electi Hungariae Regis, scitico sermone a Demetrio Chanadi euisdem Principis secretario miserabiliter decantata. (Hely és év nélkül. Más kiadások ismeretesek.)

7. Szép jeles historiás ének az felseges Mátyás királynak … dolgairol Colosvarat Heltaj Gasparne Mühellyébe 1581.” (Több példány találtatik könyvtárainkban.)

8. Historia Alexandri Magni partim ex Justino partim ex fragmentis Q. Curcii diligenter collecta Debrecembe. R. Hoffhalter 1582. (Eddig egyetlen példányát ismertük, mely Nagy István könyvtárával külföldre vándorolt.)

9. Aeneis azaz az troiai Aeneas herczeg dolgai. Bartfa. Dauid Gutgesel. 1582. (Az utolsó versszakban olvasható a szerző Huszti Péter neve. Egyetlen ismert példány. Említette Toldy. M. költ. Tört. 126. l.)

10. Historia elegantissima regis Tancredi filiae … Hungarico modulamine per G. E. T. concinnata. Colosvarat. 1582. (Az utolsó versfejekben olvasható a szerző neve: „Georgius Enyedi Transilvanus.” Egyetlen ismert példány.)

11. Historia de obsidione decennali antiquissimae et excelsissimae vrbis Troianae atque ruina memorabili. Az Reghi es hires neues Troia varosanac tiz esztendeig valo megszallasarol es rettenetes veszedelmeröl. Nyomtattatot Colosuarat Heltai Gaspar mühellyeben. 1586 Esztendoeben.” (Eddig egyetlen [3példányát ismertük, mely a pesti ref. collégium könyvtárában találtatik.)

12. Az nagy Szkenderbeknek kit Castriot Giorgi Herczegnek hittak Epirusnak Nagi Albanianak es Macedonianak Vranak csudalatos ieles vitezi dolgairol, ket Török Czazarrol ki Görög orzag veszte vtan, csak egiedöl allotta megh az Törökök ellene Europaban, Huniadi Janos ideieben. Negy resze vagyon az Sandor eneknek notaiara: Jollehet nagy sokat szoltunk etc. Ötödik reszenek az Notaia: Ennyhani czudak etc. Hatodik reszenek az Notaia: Sok czudak közzül etc. Debrecemben. Anno XXXXVII.” (Ezen évszámot az M. DL évszámokat hozzágondolva 1597-re kell magyarázni. Ezen kiadásból más példányt nem ismerünk. Régibb 1592-iki kiadásából több példányt birnak könyvtáraink.)

Ezen munkának kiváló fontosságot kölcsönöz az a körülmény, hogy az utolsó íven fennmaradt három üres lapra a kiadó Horatius egyik ódájának magyar fordítását nyomatta le. Ezt egész terjedelmében adjuk.

Az Horatius második verses könyvének tizennegyedik éneke, melyet irt az Posthumushoz az életnek rövid voltáról, mely magyarnyelvre fordíttatott Szikszón Tasnádi Péter által.

Ad notam: Diczérd az istent mostan oh én lölköm.

Látod mely rövid mulandó ez világ.
Elmúlik higyjed mint szinte az virág,
Mert nincsen benne állandóság,
Folyása néki állhatatlanság.
Járása üdőnek soha meg nem áll,
Mint víznek folyása soha meg nem száll,
Nem kémél senkit meg az halál,
Vénsiget nem érhetsz az ifjúságról.
Nincs helye higyjed nála kegyességnek,
Százszor ha áldoznál is istenednek,
Kik világban az földön élnek,
Nála azok semmit nem tetszenek.
Az bódog olyan nála mint az szegény,
Mert az királ is halandó mint szegény,
Felelő napot ott nem adnak,
Jóllehet azt mindenek kévánnak.
[4No azért mint fél ember nyavalyatul,
Vagy reá következendő fogsagtul,
Ne félyts gyenge színed az hótul,
Avagy testedet az déli széltűl.
Meg kell bizonnyal kostolnod az halált,
Mindenöket kiket ez elől talált.
Megrontott és senkit nem táplált,
Lelkek mert azoknak testöktől elvált.
Megválol nyilván az testi élettől,
Kazdagságodtul hazadtul marhadtul,
Szükségedtűl házas társodtul,
Ezeknek rövid nyáságátul.
Más helyedben majd neked állapodik,
Ki miatt minden semmivé tetetik,
Az mit te gyűtöttél elköltik,
Jó borodban bévön föld is iszik.
Lássad azért ne vallj kart éltedben,
Szolgálj istenednek nagy félelömben,
Fösvényöl ne élj itt nagy testben,
Semmit nem vihetsz el veled az földben.
Tégy jól magadtul mig vagy ez világban,
Cselekedjél jól mással is ez főldön,
Annak itt helye mig vagy földön,
Ne kapj ez után lélek váltságon.

Finis.

Az első magyar Horácz-fordító Tasnádi Péter volt. Igaz, hogy csak egyetlen ódának az „Eheu Fugaces”-nek fordítása maradt fenn tőle s valami különösen sikerűltnek ezt sem mondhatjuk, de kísérlete nemcsak azért nevezetes, mert a XVI-ik század derekára esik, hanem azért is, mert rimekbe tette azt.