Szívesen írok bevezetõt a Rajk Szakkollégium 25 éve elõtt tisztelgõ tanulmányokhoz. Jó, hogy van ez az intézmény, ahol elméletileg képzett közgazdászok nevelõdnek, s ráadásul még munkához is szoknak.
Elõször is köszönetet mondanék: taníthattam sok más nem vagy nem mindig kívánatos társammal együtt, amikor mondanivalónkra a hivatalos tanmenet nem volt túlságosan kíváncsi. Ez a tanítás gyakran vált tanulássá. Hogy mi érdekli és mi untatja a kollégistákat, hogy mit kérdeznek és mit szólnak hozzá, az igen fontosnak bizonyult a kutatómunkában. Az is felelõs a nálunk még bõven virágzó (részben marxista, részben neoklasszikus) dogmákért, aki kitalálta, hogy a kutatást és az oktatást el kell választani egymástól. A kollégium találta és nyitotta meg a rést a konformizmus falán.
Jól példázza ezt az itt következõ négy tanulmány is, amely Adam Smith bevált szellemében az érdekesebb jelenségek magyarázatára szabadon forog az iskolák között, egyformán keresve a dolgok okát és célját. Több más tanulmány is készülõben van, csakhogy - szintén megszentelt kollégiumi hagyományokat követve - vagy határidõre készülnek el, vagy sem. A szellem és a bürokrácia fegyelme nem azonos, hunyjunk hát szemet a krónikus határidõhalasztások felett, akadémikus kérdésekben a teljesítmény a fontos, s ami túlságosan is idõhöz (és divathoz) kötött, az, sajnos, általában múlékonynak bizonyul, mint maga az idõ.
A feldolgozott kérdések köre: a bankpiac szerkezete, a kárpótlási jegyek, a munkanélküliség, a közcélú szabályozás hatáselemzésének és a mezõgazdasági árak stabilizációjának kérdése a gazdasági átmenet kérdéseihez is kötõdik. S bár tudni vélem, hogy ez az átmenet (vajon honnan hová?) huzamosabb ideig fog tartani, mint azt a fellélegzés elsõ örömében véltük, mégis ráncolom az orrom tövét. Nem túlságosan "hic et nunc" mindez a tárgy?
S aztán bánatosan belátom, hogy szakmánkat - mi ne tudnánk? - éppen úgy a kereslet és kínálat vastörvényei vezetik, mint a polgári tevékenységeket általában. Ezek iránt a témák iránt mutatkozik érdeklõdés, s a társadalmi megrendelés az alapvetõbb kérdések iránt átmenetileg (hosszú átmenet?) fonnyadozik.
Kárpótol mindezért a részletek és információk bõsége és a tárgyalás okossága. Végül pedig megbékít az a különféle esettanulmányok olvasásából eredõ felismerés, hogy az egyetemrõl kikerült hallgatónak nagy szüksége van a valóság mélyebb megismerésére. Néhány évet az élet iskolájában is el kell töltenie ahhoz, hogy össze tudja egyeztetni a tankönyvek elvont világát és modelljeit azzal a bonyolult és zavaros valósággal, amelyben mindenkor, s ma különösen, élni van szerencsénk.
Sok sikert kívánok hát az induló valóban tehetséges kollégáknak - s remélem ugyanúgy visszavisszajárnak majd a kollégium egyre mállóbb folyosóira, mint a régiek. Nagy szükségünk van arra a laza nyíltságra és õszinteségre, kölcsönös leereszkedõ megbecsülésre és, igen, emberi tiszteletre, ami a koleszt mindig is jellemezte.
Bródy András