Felhőmozi
Abban
a másik életben,
amit mindig
holnapra álmodom,
talán cseresznyefa áll
a kert közepén és
a tenyeredből kiolvashatom,
miként szaladunk majd
a világvégi földeken.
Hanyatt fekszem a kiszínezett mezőn
és a habos vonulásban
minden arcodat felismerem.
pillanat.ragasztó
amikor
újra ott álltunk
a folyó jobb partján
leonard cohen énekelt a rádióban
és ritmusra zizegtek a kavicsok
talpaink alatt
válladra ragasztott karokkal
figyeltelek és a sodrás
egy pillanatra abbamaradt
omlás. veszély
(egy
másik élet margójára)
elmosódunk
majd a képen
arcodat már
fel sem ismerem
nem emlékszem
kié voltam
és mondogatom
hogy nemcsak hanem
egyre több a
mi lett volna
és attól kezdve
mindig csak talán
hiába minden dézsávü
ha te meg én már
nem
igazán