közel
újabb
tudás kiszorítja a régit
kilökődnek a kőbuborékok
lélegez bennük a szellem
csak kövek maradnak kövek
jóllakott galambok közé szór
magot a szél a betonon
vizelet kutyaszar hányadék
sorminta minden nap minden
nap legalább egyszer reggel
van de az éjszaka fényei nem
összetévesztendők neonokéval
(néha érdemes kikapcsolni
a tévét legyen sötét olyan
közel amilyen távol soha még)
az
első
élve
temettek kútszerű mélybe
nyirkos földes sötét mégis látok
lefelé ások kaparok valami tudat
van bennem hogy már mások is
szabadultak
így: csak férget kukacot kell ennem
az életbenmaradáshoz tervezem tehát
ide a kiásott föld ide ürülékem
és már kezemben is az első féreg