Piran,
nagyon régen
Emlékezz...
Éjjel a macskás szűk utcában
nyáron a tengeri csendben
Női hang mondta puhán a Miatyánkot
olaszul
Lépkedtünk kézenfogva
vágytunk Velencébe
mely karnyújtásnyira lebegett
De nem volt pénzünk
Olcsó szobánk teraszára fügefa hajlott
és öreg házigazdánk, a partizán,
Titót mutogatta büszkén
fegyverben, a karszti vad hegyekben
Éltette Jugoszláviát
Régi fotó, öreg kommunista, elsüllyedt világ;
Előttünk a közös, bonyolult jövő
és a furcsa szerelem
melybe kapaszkodtunk
Mi, erdélyi kivertek
Na, emlékszel már...?
Az Adria és a közös hit
egy fényesebb anyaországban
Most itt ülök gazdag Szlovéniában
elégedett emberekkel a barokk kávézóban
Pénzzel, állással, szabadsággal
és Velencével a forraltboros télben
Nélküled
Szomorú, sötét, depressziós hátországgal
Ahol vannak még szűk utcák és
ősi csend bújik meg a fény mögött
valahol
Ám senki nem mond boldog Miatyánkot
a bársonyos éjben
Ljubljana,
2006.12.12.