|
VEKERDI
LÁSZLÓ
Fülep Lajos
levelezése. VII. kötet
1961-1970
Szerkesztette, a jegyzeteket írta és a mutatókat összeállította F. Csanak
Dóra. Budapest, 2007. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet.
Felelős szerkesztő Tímár Árpád
I. rész
Weöres
Sándort és Fülep Lajost pécsi megismerkedésük első pillanatától
fogva különös, sokak számára nehezen érthető kapcsolat fűzte egymáshoz.
Ennek az igazi lényegét nagyon pontosan mondotta el a költő halála
után írt kis jegyzetében Károlyi Amy: »Sajátságos kapcsolat
volt Weöres Sándoré és Fülep Lajosé: Sándor számára Fülep Lajos
a kritikus volt, akinek az ízlésében megbízott, Fülep számára Sándor
a költő, 20. századi Orpheusz. A kölcsönös nagyrabecsülésen és szereteten
(szeretet! nagy szó) kívül és belül állandóan vitatkoztak. Fülep
szinte szándékosan olyat mondott, aminek Sándor majd ellentmond,
és Sándor meg is felelt a várakozásnak« (Domokos Mátyás:
A porlepte énekes. Weöres Sándorról. Nap Kiadó, 2002. 62. oldal) |
Kapcsolatuk
Károlyi Amy által megfogalmazott jellemzésének illusztrálására aztán Domokos
Mátyás, aki Fülephez és Weöreshez hasonlóan szeretett (és hozzájuk foghatóan
tudott) ábrázolásban, képekben gondolkozni, felvázol egy kis jelenetet
(melynek szem- és fültanúja volt) A költő és a germanizmusok címmel
A hallgatás tornya előtörténetéből.
Idézni kéne az egészet; az lenne a VII. kötetben meghatározó
fontosságú FülepWeöres levelezés legautentikusabb recenziója. Ahogyan
az irgalmatlan Professzor sorolja a germanizmusokat,
ahogyan civakodnak a keresztény-keresztyén etimológiáján,
mígnem Fülep szinte magánkívül lett: Ej, minek is vesződöm
én veled?! Hiszen már Pécsen is az volt a helyzet, hogy nem ment bele
semmi abba a megátalkodott fejedbe! És azóta se változtál semmit. Én pedig
akkor se értettem, de ma se értem, hogy egy ilyen alak, mint te, aki csak
kötözködni képes, hogyan írhat egyáltalán verseket?! Bár tette
hozzá egy szabályos, ótestamentumi dühroham és kiátkozás tetőpontján
ebben az egész kazalban s a kézfejével visszájáról adott is egy
pofont a kazalnak, amitől az nyomban összedőlt , ha őszinte akarok
lenni, bár hiába beszélek, legföllebb tíz sor van, ami ér valamit. A többivel
csinálj, amit akarsz! Bánom is én!
S ekkor elkezdte hangosan olvasni, mintha a Bibliából
olvasná a textust, az 1946-ban megjelent Elysium anyagából a Meghalni
című verset:
Birsalma
illatú, gyöngyház-tekintetű
s a hangja, mint harang és messzi hegedű
s mind több és tétován sűrűdő lépteikre
felbődül és lerogy az űr sok-szarvú ikre,
átzúdul a hideg, mindent elönt a kék!
Elönt a kék vonzás és villámló ekék
s égő tüskék fölött a Meztelen viharja
redőzve ráborúl a horpadó talajra,
megreng az édesség vak fészke, cifra táj,
s a mozdulatlanúl terjengő fénybe száll.
A felolvasás után támadt csöndet Fülep úr törte meg: Micsoda nagy
ganef vagy te, Sándor!
S a konzílium ezzel véget ért. (A porlepte
énekes. 65-66. old.)
Pontosabban, szebben, találóbban, szellemesebben aligha
lehetne bemutatni a FülepWeöres levélváltás hangulatát, szellemét,
szellemiségét, kölcsönös egymásra figyelését, szeretetét, eleve elrendezett
összhangját, szellemességét: egy-egy levél szinte folytathatná Domokos
Matyi tömör elemzését. Az is kiderül a levelekből és Csanak Dóra talán
még az eddig megszokottnál is bővebb és tájékoztatóbb jegyzeteiből, hogy
Károlyi Amy sem csupán afféle csöndes társ a levelezésben: aktív, szuverén
résztvevő vitában és versírásban, csakhát nehéz Orpheusz mellett érdemlegesen
közbeszólni, figyelmeztetett rá Csanak Dóra.
Olvassuk el példaként a 2656. számú levelet. ([Bp.]
1963. XII. 2.) [...]köszönöm Amy fordításainak szerető és gondos
átnézését1,
örülök írja Weöres , hogy ő Emily Dickinsonnal foglalkozik,
s úgy érzem, nem hiába. Fordításain keresztül én is megismerni vélem ezt
a különös költőnőt: csaknem teljesen eszköztelen, vázlatos, mondanivalóját
csontig lehántó, elegánsan kisméretű. Senkivel se versenyző kicsinységében,
mellékességében rejlik nagysága; művének centrumát a néhány chef doeuvre-t,
azt hiszem, lehetetlen kiválogatni.[...]
Hosszas vesződséggel elkészült egy terjedelmes versem.2
Itt küldöm, bár nekem nem tetszik. Éppen ellentéte E.[mily] Dickinson
puritán világának: csupa duzzadt hús és lobogó drapéria, mint egy Jordaens
festmény (pedig Cranach, Bosch, Brueghel világát szerettem volna vele
megkörnyékezni).3 Mint a barokk oltárkép,
vagy az okkultista ponyvaregény: a másvilágot hirdeti, de ezt a világot
szopogatja. Forró és jeges elementumai ezáltal nem antinomikusak, sem
kontraszttá feszülők, hanem kiegyenlítetlenek. Ha E.]mily] D.[ickinson]-nál
a kicsinységben a nagyság, itt, félek, a nagyságban a kicsinység.No mindegy;
nem tudom miért, de valamiért ezt is meg kellett írni. A téma, melyet
Lajos Bátyám ajánlott, foglalkoztat: újra elolvastam Dániel Könyvét. Van
erről néhány kérdeznivalóm: s azt hiszem, a Dániel-téma4
hosszú érlelődést kíván, mint a bibliai témák általában; ebbe a kötetbe5
aligha fog bejutni, [...] Sanyi.
Kedves Professzorom,
köszönöm a segítséget,7
amiért kerek
e Magyarországon ugyan hiába fordulnék máshoz. Megjegyzései meggondolkoztattak,
s most tűnődöm a megoldáson. Emily valóban olyan, ahogy Maga látja, meg
olyan is, ahogy Sanyi mondja, meg olyan is, ahogy én érzem, roppant érzelmi
erőművel a fűtőházban. Ami olyan forróságot produkál, ami már egyenlő
a faggyal. Annyira érdekel, hogy megunhatatlan számomra. Mindennap és
folyton tudnék vele foglalkozni, sajnos az embernek más dolga is van.
Most kezdődik majd a küzdelem: meggyőzni a tökfejeket, hogy E.[mily]
D.[ickinson]-t érdemes a magyar közönségnek is megismernie.8
A maradék fordításokból most küldök pár darabot, ezenkívül 4-5 van még
készen. Hálás köszönet a segítségért, szeretettel köszönti Amy.
Azután következnek a Csanak-jegyzetek, a többi kötetnél megszokott gondossággal,
pontossággal és tájékoztató erővel. De most azonos levelezőtársak rendszeres
ismétlődő előfordulása miatt gyakoribbak az utalások más sorszámú levelekre.
Így például jelen levélben: 1Ld.
2653., ill. 2654. sz. A két levél a hozzájuk tartozó jegyzetekkel egyfajta
esettanulmány Fülep Lajos és a Weöres házaspár megismerkedéséről Emily
Dickinson írásaival-költészetével; a középkori nagy szerzetes-kompilátorok-hagiográfusok
suplementumaihoz hasonlítható talán egy kicsit. De tán a levél-műfajnak
(és mindenképpen Csanak Dórának) köszönhetően kevésbé glosszaszerű, könnyedebb.
2653. Károlyi Amy Fülep Lajosnak. [Bp.] 1963. XI:. 24.
Kedves Professzor úr,
itt küldi Amely Emilit1.
Ördög tudja, hogy jók-e, mindenesetre itt vannak, arra készen, hogy még
fúrjak-faragjak rajtuk. Nagyon hálás lennék minden észrevételért; félreértést,
elkent kifejezést, mindenféle lapsust bizonnyára talál bennük Professzor
úr. Megkérem az összevetés fáradtságos munkájára, további munkámban nagy
hasznát venném megjegyzéseinek.2
Válaszát várom s hálás szeretettel üdvözlöm Amy.
1
Emily Dickinson-versek
fordításait küldte a levél mellett.
Emily Dickinson (1830-1886) Észak-Amerika egyik legnagyobb
19. századbeli költőnője. Csaknem teljes életében szülővárosában, Amhearstban
élt, egyre visszavonultabban. Életében mindössze hat verse jelent meg
nyomtatásban, valamennyi névtelenül. Halála után 1775 versből és sok ezernyi
levélből álló szellemi hagyatéka fokozatosan a nyilvánosság elé került.
Az 1950-es években újraéledt iránta az érdeklődés, műveinek újabb kiadásai
jelentek meg, köztük a Thomas H. Johnson által közreadott kritikai kiadás
(Cambridge, Massachusetts, 1958. The Belknap Press of Harvard University
Press I-III. köt.)
Emily Dickinson neve FL levelezésében először Beney
Zsuzsa 1962. 8-i levelében fordul elő (2567. sz.), aki háláját fejezi
ki, amiért FL megismertette a költőnővel.
Két héttel ezután FL. Tolnay Károlynak írt 1962 IX.
27-i levelében (2573. sz.) kéri tőle Emily Dickinson verseskötetének elküldését,
amely még abban az évben meg is érkezett. Tolnay Károly levele 1962. XI.
19. 2583/4.). Ez a kiadás 1957-ben jelent meg Bostonban, egyik szerkesztője
Martha Dickinson Bianchi, Emily Dickinson unokahúga volt. A kötet megvan
FL könyvtárában. Ugyancsak van FL könyvtárában egy másik, vékonyka Dickinson-kötet:
Gedichte. Ausgewählt und übersetzt von Lola Gruenthal. Berlin,
1959. Henssel Verlag, huszonegynéhány Dickinson-verset tartalmaz német
és angol változatban. Ennek alapján nem állapítható meg pontosan, mikor
és hogyan találkozott FL először Emily Dickinson költészetével.
Valószínűnek látszik, hogy ez Weöresék révén történhetett.
Károlyi Amy egy Dickinson-tanulmányában azt írja, hogy ő egy amerikai
versantológiában találkozott először néhány Dickinson-verssel, s 1962
óta foglalkozott a költőnővel.
Weöres Sándor viszont már A lélek idézése című
1958-ban megjelent műfordításkötetében közreadta két Dickinson-vers fordítását
Nincs olyan vitorlás... és A kígyó címmel. Mivel Emily Dickinson
nem adott címet verseinek, s művei kiadásaiban a versek számozva jelennek
meg, Weöres Sándor nyilván azért, hogy a kötet többi verse közül
ne ríjanak ki címmel látta el őket. A két közölt vers az Emily
Dickinson kiadásokban az 1263. és a 986. számot viseli.
Károlyi Amy (1963. XI. 17-i, 2649. sz.) levele mellékletként
küldött FL-nak Dickinson-fordításaiból, s kéri, hogy FL megjegyzéseivel
ellátva küldje őket vissza. Ez alighanem meg is történt, mert a két levél
mellett nincsenek ott a jelzett fordítások. Károlyi Amy fordításai és
FL megjegyzései csak az első levél mellékleteként maradtak fenn.
Károlyi Amy életében fontos szerepet kapott Emily Dickinson
költészete. Első fordításainak kötetbeli megjelenése az Észak-amerikai
költők antológiája. (Vál. szerk., az előszót és az életrajzokat írta
Vajda Miklós. Bp. 1966., Kozmosz Könyvek.) A világirodalom gyöngyszemei
c. sorozatban jelent meg, Kormos István szerkesztésében.
A kötet 17 verset tartalmaz Dickinsontól, ebből hetet
Károlyi Amy, hatot Tótfalusi István, hármat Gergely Ágnes, egyet pedig
Beney Zsuzsa fordított. Legközelebb Károlyi Amy versfordításainak gyűjteményében,
a Vonzások és viszonzások c. kötetben (Bp., 1975. Magvető.) jelent
meg 106 Dickinson-vers. Utóbb két kiadásban is önálló kötetben adta közre
Károlyi Amy Dickinson- fordításait: Emily Dickinson válogatott írásai
(Bp. 1978., bővített kiadásban 1981., mindkettő a Magvetőnél). A fordításokat
Károlyi Amy Emily Dickinson világa és Emily Dickinson útja c.
tanulmánya fogja közre. Az első kiadás 127, a második 168 Dickinson-verset
tartalmaz magyar nyelven.
Károlyi Amy a kötetek bevezetésében 1972. VIII. 13-i
keltezéssel a következőket írja: Tizenöt éve foglalkozom Emily Dickinsonnal.
Egy amerikai költők antológiájában akadtam rá pár versére 1962-ben. Ezek
a versek nem hagytak nyugodni, külföldi útjainkról egy-egy kis kötetet
hoztunk haza tőle, míg végül New Yorkban megkaptam a kritikai kiadást.
Még kezdetben, tehát 1962-ben úgy esett, hogy mesterünknél
és nagy barátunknál, Fülep Lajosnál szóba került Emily Dickinson költészete.
Ő biztatott újra és újra, hogy fogjak neki Emily Dickinson fordításának.
A biztatásra szükségem is volt, mert mindenkit nehéz fordítani, de Emily
Dickinsont duplán nehéz [...] Első lektorom Fülep lajos volt, ma is öröm
javításait »osztályztatait« újra lapoznom. A puritán himnuszokra
visszacsengő forma magyarul sokszor gyermekversnek hat, s egy csöpp túlcsúszás
banálissá teszi a verset. Ekkor írta nekem Dickinson-ügyben Fülep Lajos:
[itt Károlyi Amy az első mondat kivételével szó szerint idézi a 2654 sz.
levelet (31-32.)
2Ld 2654. sz.
2654.
Fülep Lajos Károlyi Amynak
[Bp.]
1963. XI. 27.
Dear Amely,
amint láti, a lapok jól meg vannak irkálva.1Általános
directíva: nagyon könnyű belecsúszni vele a dalba és a húsvéti rózsavízbe,
holott ez a lady: operatios szobában éther, kámfor, benzinszag, kés, olló,
tű, catgut villanása és csörrenése az asztalüveg lapján, kurta vezényszavak
a fehér kappucino mögül és mégis poesis that is the point.2
Tanti saluti L[odovico]
1A
versek eredeti szövegét és Károlyi Amy fordításait ld. MTAKK Ms
4591/85-90.
Károlyi Amy e levelével 6 fordítását küldte el; a FL
melléjük írt megjegyzései előtt olvasható Bosquet név és lapszám
hivatkozás Emily Dickinson Cent poééémes. Choix de textes. Présentation
et traduction par Alain Bosquet. Paris, 1957. Seghers. Poétes daujourdhui
55. bilingvis (angol-francia) kötetre utal, amely nem közli az Emily Dickinson-kiadásokban
szokásos versszámozást. A fordított versek és a hozzájuk fűződő megjegyzések
a következők[...]
A
jegyzet sorra közli FL megjegyzéseit az elküldött fordításokhoz, s követi
sorsukat, ahol sor került rá, a nyomtatásban megjelenésig. Idézni kéne
(és érdemes is lenne) az egész 1-es jegyzetet, hogy teljes nagyságában
és jelentőségében méltányolható legyen az aprólékos, precíz, találékony
kézirattári, könyvészeti, filológiai, irodalmári munka, ahogyan Csanak
Dóra közli és jegyzetezi Károlyi Amy FL-nak véleményezés végett elküldött
Dickinson-fordításainak a történetét.
De hát a recenziótól tömörítés és a lényeg
jelzése-kiemelése váratik.
Igen, de ha nincsen lényeg, vagy ha van,
éppen az az áldozatos, türelmes, leleményes, szaktudást és gyakorlatot
igénylő munka az, ahogyan Csanak Dóra felderíti és bemutatja egy intézményileg
vagy pláne államilag nem foglalkoztatott és nem igényelt nagy
Professzor tudást, tudományt, műveltséget tehát életet teremtő
Egyetemének levelező tagozatát.
Lényegében talán erről szól a VII. kötet;
és ha a többi kötet recenziójához hasonlóan közös címet akarnék adni a
korszaknak, talán leginkább Fülep Lajos Levelező Egyeteme
vagy A Fülep Lajos Egyetem Levelező tagozata lehetne. De nem
akarok címet adni. Csupán azt szeretném ezzel is hangsúlyozni, hogy mennyire
indokolhatatlan, kicsinyes, ostoba, kegyetlen és még a Hatalom saját szempontjaiból
is káros, mert végül is eredménytelen volt kategorikusan elutasítani FL
ú.n. kiemelt nyugdíj megállapítása iránti kérelmét, melyet 1961. 1. 17-i
2493 sz. levelében terjesztett be Benke Valéria művelődési miniszter
elvtársnak. A levél rövid önéletrajzi remekelés, ami Csanak Dóra
frappáns jegyzeteivel aktualizálva híven tükrözi az akkori idők (sok tekintetben
máig élő) szellemét. Megismerjük a jegyzetekből az ügyben hivatalból szereplő
személyeket, az elutasító döntés színjátékát, s végül az egész korszak
(s nemcsak művelődés) politikájára szigorú elítélésként hangzik egyetlen
rövid mondat: FL haláláig az 1961. I.-ben megállapított 2886 Ft.
nyugdíjat kapta. Amiből persze nem futotta, hogy újból hosszú ideig
élhessen nem is annyira választott, mint inkább predestinált hazájában,
Itáliában; két szellemi szülővárosában, Firenzében és Rómában.
Miközben a hozzánk is óhatatlanul beszivárgó olvadásnak
köszönhetően tanítványai és levelező hallgatói közül mind
többen jutottak el a régóta sóvárgott Nyugatra. A levelek egy jelentős
része ezután az ő mesterüknek-professzoruknak hazaküldött képes levelezőlapjaikat
tartalmazza. És úgyszólván mindegyiken látszik, hogy útjaikat-nézgélődésüket
a FL-tól hallottak-tanultak tájékoztatták-irányították. A szerkesztő,
Csanak Dóra pedig mintha csak a recenzens dolgát kívánná megkönnyíteni,
régi ismerőseinkkel, Weöresékkel kezdi a sort.
2597. Weöres Sándor és Károlyi Amy Fülep
Lajosnak. Bp. 1963. II. 9.
Kedves Lajos Bátyám,
tíz napot Bécsben töltöttünk,1
igen kemény hidegben, de mégis üdített a változatosság. Teljesen más világ,
mint amit itt megszoktunk; a tengerfenék, az Antarctis, a Hold vagy a
Saturnus közelebb van hozzánk, mint az ottani. Már akkor se érezzük lehetségesnek,
ha benne vagyunk. Főleg képtárakat látogatunk. A Kunsthistorisches Museumban2
igen súlyos élmény a sok Rembrandt, Brueghel, néhány Gerard David, van
Eyck, Bosch, Memling. Súlytalan üdítő élmény Vermeer van Delft napfényes
intereur-je3 és Velazquez királyi gyerekportréi.4
A Belvedere5 osztrák kollekciójában
Judenburg szobrai tetszettek és egy Kupeczky arckép. Láttunk egy nagy
Lehmbruck-kiállítást:6 öt-hat olyan remek
szobra van, amit nehéz volna elfelejteni. Láttunk egy vegyes modern kiállítást:7
1 Matisse-üvegfestmény, 2 gyenge Picasso, 1 igen szép Miro szoborfej,
10 Klee, több Léger, Kandinsky, Jawlensky, gyönyörű és őszinte Delaunay-kompozíciók,
Moore, Belling, Brancusi, Malewitsch, stb. Sok szürrealista, absztrakt
és tache-ista kép fiatalabbaktól. Meglepett, hogy köztük soknak volt eleven
áramütése, kreatív ereje, olykor lelke, máskor az anyagok és felületek
ismeretlen démonait megvillantó naturalizmusa. Főleg a tache-isták és
nonfiguratívak közt; a szürrealisták közül kevés tetszett. Különös, hogy
a mai figurális művészet alig vet fel új elemet, a nonfiguratív pedig,
akár tetszik, akár nem, tele van kezdeménnyel, élettel, jelleggel.
Áprilisban talán sikerül Franciaországba jutnunk.8
Szeretném ott megnézni a gót katedrálisokat. És a pirenaeusi barlangok
ősi ábráit, főleg a Lascaux-i barlangot; reprodukciókon a barlangfestmények
oly szépnek látszanak, hogy amellett minden eltörpül; az eredeti már csak
kopott roncs, lehet, hogy az én gyakorlatlan szemem el sem igazodik rajt,
akár az Akropolis romjain. [...] Sanyi
Utóirat. A régi képeket mind vadonatújjá restaurálták.
Nem is értem, hogy ilyen körülmények közt például a három Rembrandt-önarcképnek
miként maradt meg a csorbítatlan óriásereje, a fakó színeken átizzó távoli
tüze. De sok kép mintha önmaga színnyomata volna: Pacher, Früeauf9
festményiből szinte bábszínház lett.
Kedves Professzor úr,
érdekes volt viszontlátni a finom öreg hölgyet, Bécset
megifjítva s az őrjítő közlekedés hálójában összes arany és nem arany
ékszerét csillogtatva. Egy-egy muzeum lépcsőn megközelíthető bástya olyan
mint egy sziget, amin életet mentve köt ki, jobban mondva mászik ki a
zuhogóból a hajótörött. Engem ezúttal egy egyiptomi szarkofágfedél belső
lapjára vésett-edzett-metszett istennői alak fogott meg legjobban. Hallatlan
nyugalommal és örökifjan nézett át minden 1963-as handabandázáson. Könnyű
az örökifjaknak.
Meleg üdvözlet Amytól.
A gondosan megválogatott releváns, szakszerű, közérthető,
ahol kell kiegészítő és eligazító jegyzetek ismét többet mondóvá és az
idők szellemei-t felidézővé varázsolják az önmagában is rendkívül
érdekes és sok mindent sejtető-elmondó levelet; hogy csak egy, a levelezők
szempontjából is fontos jegyzetet idézzek: 81963.
VI-ban Hollandián és Belgiumon át eljutottak Párizsba.
A
VII. kötetben legtöbb levéllel (68 levél, gyakran Károlyi Amyval közösen)
Weöres Sándor jelentkezik; utánuk Fodor András következik. 58
lapja főleg hivatalos és magánutazásairól ad hírt, műveiről inkább a személyes
találkozásokkor esett szó. [...].
Andris, ahogyan FL becézte Fodort, és felesége Sárika Weöresékhez
hasonló lelkesedéssel és szellemben számoltak be a látottakról a professzor
úrnak.
2929. Fodor András Fülep Lajosnak London,
1967, VIII. 10.
Kedves Lajos bátyám,
úgy érzem nem kell megváltoztatni az itteni világról
való jó véleményünket, sem a tíz évvel ezelőttit1,
sem a hat évtizedest.2 Biztonságos emberi
közegben mozgunk bárhol is járunk. A változó, kavargó tárgyi világ kellékei
közt jól esik érezni a barátság és a művészet stabilitását. Tegnap jártunk
először a British M.[useum]-ban. Egy ott dolgozó honfitárs3
megmutatta a könyvtár imponáló kupolatermét, aztán újra gyönyörködhettem
az Elgin gyűjteményben4. Itt küldjük
a minket különösen megragadó részletet.
Esténként hangverseny, opera (tegnap például a Varázsfuvola).
Jövő héten megyünk vidékre, valószínűleg Cambridge-be5
és talán
Wales-be6. Sok szeretettel küldjük üdvözletünket
= Andris és Sárika.
1
1957
őszén első angliai útjára utal.
2
FL 1909-ben töltött 10 napot Londonban.
3
Valószínűleg Czigány Lórántról van szó (szül. 1935), aki 1956-ban Angliába
disszidált. Oxfordban és a londoni egyetemen tanult, majd 1962-1969 között
a British Library magyar referense volt.
4
Az Elgin márványok a Parthenon és más athéni templomok szobordíszei, amelyeket
Lord Elgin megvásárolt a törököktől, és 1803-1812 között Angliába vitt.
Az állam 1816-ban megvásárolta és a British Museumban helyezte el a szobrokat.
5
Ld. 2930. sz.
6
Walesben nem voltak, helyette a Lake Districtet látogatták meg, majd Hollandián
és Bécsen át utaztak haza.
A 2930. sz. amire az 5-ös jegyzet utal Fodor 1967. VIII.
13. keltezésű levele Cambridge-ből, Kings College Chapel, Cambridge
feliratú képeslapon. Kedves Lajos bátyám,
megnéztünk néhány kollégiumot: amikor egyikbe
beléptünk, Colin1
megjegyezte: »Szebb, mint az Eötvös!« Én azt hittem az
oxfordinál2
hangulatosabbakat már nem fogok látni; de a város egészében talán még
megkapóbb, mint a párja.
Szeretettel üdvözöljük utunk közepéről: Andris
Az angol vendéglőkkel nem járunk olyan jól. Annyi
a külföldi »visitor«, hogy alig lehet ebédet kapni.
Szeretettel köszönti
Colin
Sárika3
1Ld.
2925/6. Mason, Colin (1924-1971) zenekritikus. 1947-ben egy éves magyar
állami ösztöndíjjal Budapestre érkezett, hogy tervezett Bartók-könyvén
dolgozzon. A Zeneakadémián Szervánszky Endrétől zeneszerzést tanult. Az
Eötvös Kollégiumban lakott, ott kötött barátságot Fodor Andrással. 1949-ben
el kellett hagynia az országot. 1951-től a Manchester Guardian
zenekritikusa, 1961-től a lap londoni vezető kritikusa lett, a Tempo
c. zenei szaklap szerkesztője, 1964-1968 között a Macnaghten Concert
rendezője.
Többször visszatért Magyarországra, 1954-ben, 1956-ban,
1958-ban és 1960-ban, legtöbbször mint fesztiválok hivatalos vendége,
de magánemberként is. Fodor András 1957-ben és 1970-ben volt a vendége
Angliában, 1967-ben pedig feleségével együtt volt Masonéknál. 1970-ben
Angliában érte Fodor Andrást FL halálhíre.
FL és Colin Mason emlékére írta Fodor Kettős requiem
c. kötetét. Bp., 1972. Szépirodalmi Kiadó.
FL az Eötvös Kollégiumból ismerte Colin Masont, aki
minden budapesti tartózkodásakor meglátogatta a Széher úton. Fodor András
pedig rendszeresen felolvasta Mason magyar nyelvű leveleit a csütörtök-pénteki
együttlétekkor.
Visszatérve a 2925. sz. levélhez, melynek 6-os jegyzete
még az Ezer este Fülep Lajossal című kétkötetes Fodor Napló
ismerőinek is tartalmaz új adatokat-összefüggéseket; az előtte lévő
nem kevésbé fontos 5-ös jegyzetből megtudjuk, hogy Fodor András és felesége
1967. VII. 30- VIII.3-ig Franciaországban, VIII. 4-VIII. 20 között Londonban,
VIII. 21-26 között Hollandiában járt. 1967. VIII. 3. dátummal Chartres-ból
írtak Couleurs et Lumiéres de France. Chartres (Eure-et-Loire) Vitrail
de la vie de Saint Lubin (détail) feliratú képeslapon. (2927. sz.)
Kedves Lajos bátyám,
jó volt meggyőződni róla, hogy a bűvölő szavak által
fölidézett élmény csodája a valóságban is úgy igaz, ahogy tizenhét éve
elképzeltük.
Két napot töltöttünk Párisban, de amit megéltünk, két
hétre is sok. Ady és Dóráék nyomdokaiba lépve a G.[rand] H.[otel] des
Balcons-ban1
lakunk az Odéon2 mellett. A város még
vonzóbb, elevenebb, mint amilyennek előző itt jártamkor 1957-ben3
láttam. Akkori emlékeim sokat segítenek az eligazodásban.
Holnap megyünk Londonba. Igyekszem majd a Parlament
képét nem küldeni4
onnét. Nagy
szeretettel köszönti hű fia: Andris
1
A
Grand Hôtel des Balcons a 3, rue Casimir Delavigne-en van, falán
emléktábla jelzi, hogy ott lakott és dolgozott Ady Endre. Magyar turisták
részben ezért, részben olcsósága és központi fekvése miatt szívesen szálltak
meg ott.
4
Utalás a Fodor 1957-es londoni útjára, amely alkalommal a neogót parlament
képét küldte el FL-nak, aki ezt nem hagyta szó nélkül. (Ld. FLev. VI.
2339. és 2344. sz.
FL mintegy együtt utazott a tanítványokkal, irányította,
vezette, eligazította őket. Olykor szó szerint, írásban is.
2873. F. Csanak Dóra és Fülöp Géza Fülep
Lajosnak
[Chartres,
1966.] VIII. 12.
Kedves Lajos bácsi!
Tilalma ellenére1
írnunk kell, ha már nem lehetünk itt együtt. Amit ma láttunk, az már igazán
»túl van a valón«2. Nagyon
sokat emlegetjük, ránk nem haragudnék, mert nem az utat nézzük a lábunk
alatt, inkább nyakficamodást kapunk a katedrális ablakainak bámulásától.
Hogy stílusosan üdvözöljem, »cher D
vous«3
Dóra
és Géza
1FL
minden utazásunk előtt a lelkünkre kötötte, hogy ne költsünk levelezőlap
írásra. Ez alkalommal Franciaországban ill. Felső- és Közép-Olaszországban
jártunk, a FL. által készített terven felül Pisában és Luccában is. ...
Csanak Dóra közli az egész útitervet; itt is idézni kell, mint
FL-ra tán legjellemzőbbet, a Firenzére és Rómára, a Professzor úr két
szellemi szülővárosára vonatkozó részletet.
Fiorenza.
Pal.[azzo] Riccardi. Cascine. Chiostro di S. Marco.
Casa Buonarroti (Tolnay Károly. Via Ghibellina, Via Buonarroti
sarkán.) Environs: Torre al Gallo. Certosa de Val dEma
Careggi. Villa Petraia. ...
Roma Pincio alkonyatkor is. Villa Borghese.
Palazzo Barberini. Museum egyik teremben két nem nagy, hosszúkás Greco!
remek! mi a pontos címűk?) [A képek címe: A pásztorok imádása
és Krisztus megkereszteltetése. Mindkettőről vettem levelezőlapot
FL számára, de mire hazaértünk, betegen feküdt, s bár megkapta a képeket,
aligha tudott már örülni nekik.]
Farnesina! Palazzo Borghese bent
is! Corso és más paloták, végig a Corson.
Villa Doria Pamphili Porta San Pancrazio
ki ha nyitva van! (megtudakolni mert nem volt mindig
nyitva)
Chiesa evangelica Valdese: Via Nazionale 107
Fontana di Trevi-vel szemben trattoria: Cesanese
nevű fehér bor
Trattoria: Via delle Colonette (a Corsoval parallel,
balra, külső vége felé, a trattoria az utca bal oldalán)
Trattoria: Piccolo Frascati, Via San Giuseppe
19
Palatino (Forum fölött) fölmenni és keresztül-kasul
bejárni. S. Anselmo: Aventinon.
Benedettinik kolostora és templom. Új, nem érdekes,
de a templomban vasárnapi nagymisén (akkor 10-kor volt) a bencések a gregoriánt
repristinált (?, reconstruált?) formájában éneklik. [a gregoriánt a 16.
századtól a 20. század elejéig egyszerűsített, szárazabb éneklésmódban
szólaltatták meg. X. Pius pápasága idején (1903-1914) változtatták viszsza,
nem a legrégibb, de a tradiciójában legjobb formára, amelyet azóta is
használnak. Abban az időben az egyházzenének nagy szenzációja volt. Körmendi
Kinga és Ferenczi Ilona közlése Sajnos ottlétünkkor éppen nyári
szünet volt, szeptember közepén kezdték újra a zenés miséket, amikor már
nem voltunk Rómában.] Ugyancsak fönt ristorente és caffé: Castello
dei Cesari nem olcsó! de remek kilátás.
Trasteverte öreg utcáiban bolyongani
ott trattoriák! ott él az igazi romai nép, a romani di Roma
és gyönyörű régi templomok!
Környék: Monte Albani, Frascati, Nemi,
Castel Gandolfo, Albano etc.
Monte Sabini: Tivoli, Villa dEste, Villa
Adriana
2Zengővárkonyi
mondás, melyet FL gyakran idézett.
3Ld.
2599 ill. 2603/3
A 3-as jegyzet lásd-utalása kíván egy kis rejtvényfejtést;
bizonyára Dóra és Géza cher D
vous üdvözlését kapcsolja stílusosan Weöres Sándor 2599
sz. leveléhez, ill. a megfejtéséhez, és Károlyi Amyval közösen írt 2603
sz. leveléhez: Kedves Lajos Bátyám, köszönöm levelét1
és a visszaküldött Stramm verseket.2
Örülök, hogy a cher D
vous-val3
jókedvet fundáltam Lajos Bátyámnak, bizony nem tudom, hogy emlékezetem
melyik rétegéből fakadt ez a formula. De kinyomozom, honnan ered az ötlábu
borju.
1A
levél nem ismeretes.
Csanak Dóra a levelek áttekinthetetlen halmazában nem egyszerűen
rendet kezelhetőséget teremt. Gondosan, megbízható források
alapján készült jegyzeteivel, a levelek és a jegyzetek következetes és
kis gyakorlat után könnyen kezelhető számozásával, a hivatkozások és utalások
egész kötetre figyelő összehangolásával a VII. kötet szerzőtársává
nő: történetet beszél el. Nem kizárólag F.L.-ét. A vonzásában, körülötte
megjelenő, csoportosuló emberekét; tisztelőkét, tanítványokét, kollégákét,
barátokét, de a rá rossz szemmel néző, bizalmatlan vagy éppenséggel ellenséges
szakmabeliekét intellektüelekét, politikusokét is. Korunkét, ahogyan
azt F.L. látta és megítélte. A természeti, társadalmi, képzőművészeti,
irodalmi, politikai valóságot, longue durée-ként felfogott és megélt történetében.
Az újabb történetírásban jártasabbak körében szokás ezzel kapcsolatban
Fernand Braudel-t említeni. De F.L.-nál ez valami mást jelent. Konkrétabbat
és ma is megélhetőt, és semmiképpen sem valami tudós teóriát. Valami olyasmit,
mint amit F. Csanak Dórának írt a 2634. sz. levélben [Bp. 1963.] VIII.
27.
Kedves Dóra,
Mikor Urainénál1
(Akad.[émiai] Könyvesbolt vezetője, Váci utca) veneziai szállásról érdeklődtem,
s ő a Ponte Rialto közelében ajánlott olcsóként 1300 lírásat, föl se jegyeztem,
annyira drágállottam de ha az ilyen ma olcsó, talán érdemes volna
megtudni ezt a címet; ő tudhat Firenzere, Romara is tanácsot adni, ezen
a nyáron is két hónapig volt Italiában. Valamelyikük érdeklődjön nála,
ha megmondják, hogy Maguk kik, meg engem is említenek, bizonyosan szívesen
»adja át tapasztalatait.«
Még két kitűnő kis trattoria címét közlöm, valamikor
Stammgast voltam bennük, talán még megvannak:
1)Firenze, Via delle Belle Donne
2)Roma, via delle Colonnette (parallel Corsoval)
Nem valószínű, hogy másik trattoria is van bennük,
de ha mégis, annak is jónak kell lennie mindakettő benszülöttek
környezete, ott csak jó lehet valami, különben megbukik, vagy meglinchelik.
Tanti saluti F.[ülep]
L.[ajos]
[...]Első olaszországi utunkhoz FL a
következő menetrendet készítette, melyet utóbb személyesen adott át. Az
elv tehát: előbb város, utcák, terek, templomok, nép, környék, csak azután
a múzeumok.
Venezia: első persze: Piazza S.[an] Marco, Piazzettától
jobbra és balra amennyit menni lehet a Canale Grande-n: paloták, végig.
Templomok SS. Giovanni e Paolo, mellette téren Verrocchio: Colleoni.
Frari. Scuola di S Rocco (Tele Tintoretto csodáival) Accademia
di belle Arti (Carpaccio, Tiziano etc.) Ha lehet: halpiac, Peschiera.
Firenze: Első Piazza del Duomo, Maga Duomo,
mellette Campanile, Battistero Piazza Signoria, Palazzo Vecchio
átmenni a Ponte Vecchion, Palazzo Pitti kívül-belül (képtár), Giardino
Boboli. S. Lorenzo: Michelangelo: Medici-sírok Bibliotheca Laurenziana
S ha csak lehet: S.[an] Marco (Beato Angelico freskói és a könyvtár).
Ha lehet: Bargello. Piazza S. Maria Novella + templom belűl
is! Piazza di S. Croce + templom belűl is. S. Mariad el Carmine
Uffizi. Fel: Piazzale Michelangelo. Mindennél szebb fönt: San Miniato.
Kirándulás föl legalább Fiesoléba.
Roma: Pincio, Villa Borghese s ha már
ott vannak: a museum is. Piazza S. Pietro, templom, Vaticano
Capella Sistina, Raffaello stanzai etc. Forum, Capitolium, Palatino.
Colosseo. Campo di Fiori. Lungo Tevere; a sziget.
Trastevere utcái Castello S. Angelo. Pal[azzo] Farnese,
Villa Farnesina, Pantheon, Piazza di Spagna. Museo Nazionale (delle
Terme) S. Maria Maggiore, S. Giovanni in Laterano, Porta S. Giovanni,
Via Apppia, ha lehet: Villa Papa Giulio (etrusk mus.[eum]. Okvetlen: Villa
Doria Pamphili. Piazza Navona. Sopratutto környék: Castelli, Monte
Albani, Castel Gondolfo, Frascati, Nemi-ig. Villák. Tivoli.
Napoli: Via Roma és mellékutcái Duomo
Museo Nazionale (antik!) (Végtelenség!) Camaldoli kilátás,
Környék.
2635. F. Csanak Dóra és Fülöp Géza Fülep Lajosnak.
[Firenze, 1963. IX.]
Kedves Professzor Úr!
Ígéretem ellenére nem állhatom meg, hogy ne írjak.
Azt hittük, túlzott reményekkel indulunk, de a valóság messze túltett
minden elképzelésen. Ma délután voltunk itt fent1,
ilyen gyönyörű azt hiszem, nincs még egy a világon. És Firenze felülről!
Azt hiszem, hátralevő életemben csak sóhajtozni fogok.
Nagyon sok szeretettel Dóra
és Géza
1Az
Arno túlpartján fekvő városrész egyik dombján épült a 11-13 században
a San Miniato al Monte, amelyről FL gyakran beszélt. Harangtornya a 16.
századból való. Körülötte Firenze egyik előkelő temetőjének kriptái és
sírjai, köztük a Gordigiani-családéi.
Érdemes ezzel
a Dóra és Géza 1963-as őszi ítáliai útjához készített útitervvel összehasonlítani
Csanak Dóra és Fülöp Géza 1966. VIII. 12-én kelt (2873 sz.) leveléhez
írt 1. számú jegyzetből a FL által nekik akkor javasolta programot, amiből
fentebb a Firenzére és Rómára vonatkozó részt idéztem. Ami a felkeresendőket,
megnézendőket, tanulmányozandókat illeti, a két útiterv nagyjából egyezik,
vagy legalábbis nagyon hasonló.
De valahogyan más a hangulatuk, kiemeléseik, a fontossági
rangsorolásuk. Az 1966-os program komoly tudományos, kutatói feladat.
Nem véletlenül kéri FL a két remek Greco pontos címét a Palazzo Barberini
Museumból. Ajánl persze itt is néhány megbízható trattoriat és felhívja
a figyelmet a Trastevere öreg utcáira, méltóságos templomaira. De inkább
csak úgy programon kívül. Az 1963-as útitervben ellenben fontos, programszerű,
olykor centrális szerep jut a mindennapi élet, a műalkotásokat körülvevő
hétköznapi környezet, a firenzei, a római, a veneziai nép és emberek észrevételének,
megfigyelésének. Amint FL Csanak Dórának 1963. VIII. 27-én írt levelében
(2634 sz.) egyetlen mondatban megfogalmazza: Az elv tehát: előbb
város, utcák, terek, templomok, nép, környék, csak aztán a múzeumok.
Mintha egy kicsit magának is készítené FL ezt az útitervet.
Mintha útrakelni készülne velük, egykori és egykorú ifjúként,
de mai tudásával. FL kedves tanítványaival ifjúkori önmagát küldte el,
álmodta vissza valódi hazájába? Csanak Dóra rendkívüli érzékkel, találóan
fejezi be beszámolóját az utuk csúcsaként megélt San Miniato al Monte
élményükről a Gordigiani családra való utalással.
Firenzének, s benne a Gordigiani háznak óriási a jelentősége
Fülep Lajos életében. Csanak Dóra a Vajda Kornél Fülep tanulmányai és
mesterei után érdeklődő levelére (2810. sz.) válaszoló Fülep-levél (2813.
sz.) hosszú jegyzetében részletezi, hogy milyen s mekkora. Firenze minden
szempontból döntő fordulatot jelentett FL életében. Szigorúan felépített
terv szerint az első két év alatt kiválóan megtanult olaszul, az ott töltött
első évet a firenzei építészet, a másodikat a festészet tanulmányozására
szentelte. Közben megismerkedett Gordigianiékkal, s az ő révükön bekerült
a firenzei szellemi elit értelmiségi körébe.
A világnézeti változás, amely egész további életpályájára
kihatott, ugyancsak nekik köszönhető elsősorban.
A misztikusok iránti érdeklődést ugyancsak
Gabriela Gordigiani keltette fel: Sok meditáció, magány, séta a
hegyekben, benső küzdelem, kísértés, gyöngeség, tehetetlenség, felemelkedés.
Ki tudná elképzelni mindezt? [...] után »a legkritikusabb pillanatban«
ő adta a kezembe a Theologia Deutsch-t, Molinost és ami mindennél fontosabb,
Santa Caterina da Sienát. Ez a legnagyobb jótétemény az életemben.
[284-285. old.] Sziénai Szent Katalin 1860-as kiadású levelei 4 kötetben
voltak meg FL-nak, írásainak további 5 más kiadású kötete 1858-1912- ből.
Leveleinek egy ősnyomtatvány töredékét: Epistole-Venezia, 1500.
Aldus Manutius kiadásában a MTAK Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjtemény
őrzi Inc 2014. sz. a. Ismeretes, hogy Sziénai Szent Katalin leveleit FL
válogatásában készült kiadni Papini az általa szerkesztett Scrittori Nostri
c. sorozatban, de a terv nem valósult meg.
Firenzében szerezte meg Michelangelo
verseinek 6. kiadását 1897- 1814-ből, Boccaccio Dekameronját 1908-as
kiadásban, s témájuk alapján feltételezhető, hogy André Gide La porte
étroite és a Le retour de lenfant progidue (1909., ill.
1912.), valamint Paul Claudel 4 kötetes Théâtre-ja (1910-1912)
is ekkor került a birtokába. Többször idézett firenzei feljegyzéseiben
u.i. hangsúlyozza, hogy nem kívánt a középkorra specializálódni, s nem
tekintette magát régi idők meddő visszasóvárgójának [...] Az igazán
értékes a modern életben [...] a modern poézis, filozófia. Hívővé
válása felkelthette az érdeklődését a hasonló témákkal foglalkozó korabeli
írók iránt.
Az első világháború éveire vonatkozóan
a Könyvek könyve számára készült nyilatkozat ad tájékoztatást Fl
olvasmányairól, valamint Tolnay Károly ekkori levelei, melyekben FL hatásáról
ír. (FLev. I. 310, 312, 313, 316 sz.)
Röviden összegezi ezután CS.D. FL könyvtárgyarapítását,
mígnem 1927 őszén Zengővárkonyba költözésekor már 80 ládában szállította
könyvtárát és néprajzi gyűjteményét.
FL olvasmányainak, könyveinek, könyvtárának bibliográfiai
adataival Cs. D. regisztrálja és konkretizálja FL érdeklődési körének
bővülését-változásait, s egyben bemutatja, megidézi az Idők szellemei-t.
F.L. könyvei-olvasmányai mintegy útjelzőkké válnak a Levelezésben
manifesztálódó hosszú küzdelmében a lélek züllése ellen, abban
az értelemben, ahogyan Monostori Imre idézi Domokos Mátyás Babits Mihályról
írt esszéjéből A lélek züllése ellen, Jelzőpontok Domokos Mátyás
esszéírói pályáján címmel írt tanulmányában. (Monostori Imre: Az
idők szellemei. Felsőmagyarország Kiadó 2007, 116-135. old.) Vegye
fel végre és vigye tovább ki-ki, író és tudós, a maga eszközeivel Babits
nagy harcát a lélek züllése ellen.
(Folytatás
a következő számunkban)
|
|