|
KÖVESDI MÓNIKA ...ami még olvasható Ölveczky Gábor kiállítása Megérdemelné a békés halált, ki tollat fog, s papír fölé hajol... A toll és a papír kulcsfogalmak Ölveczky Gábor művein. Ugyanígy kulcsmozzanat az írás tisztelete és elismerése, akár úgy is, mint kitartó, megerőltető fizikai munkáé, amely figyelmet és meghatározott tartást igényel. Hiszek ezek az itt látható művek a lendületesen és egyenletesen megformált, régies ízű szépírás képe által kezdenek kibontakozni, a kalligrafikus íráskép jelenti a művek első rétegét. Ezek a képek mint képek, nem figurálisak vagy absztraktok, hanem egészen másfélék: írásképek. A szépírás az, amelyből Ölveczky Gábor művészete valamikor elkezdett egy teljesen önálló útra lépni. Amint a kiállítás címe is jelzi: itt a hagyományos, múlt századi és még korábbi szépírás várható, esetleg annak variációi. És valóban. Hol a szöveget megelevenítő szépírás, hol a szöveget helyettesítő szépírás látható, hol műtárggyá, objektté építi a művész a darab papírt, amely persze szöveges üzenetet hordoz. Kezdetben a művész legkorábbi ilyen karakterű munkáin csodálatos versrészleteket olvashattunk az írás képisége által megelevenítve, később aztán a látvány elkezdett gazdagodni, a szöveg és az azt megmutató íráskép egyre szorosabban, egyre megtévesztőbben vált eggyé. A mű a választott papír és a tinta segítségével az eredeti kézirat illúzióját keltette, véletlenül előkerült, apokrif iratok, senki által nem őrzött, véletlenül megmaradt vázlatok látszatát. Ott van valami, ami megmaradt, valami, ami még olvasható... Ezek a vázlatok, az összefirkált, foltos, pecsétes, gyűrött papírok mintha valami titkot őriznének, valami szerencsésen és véletlenül fennmaradt, ritka értéket – valami tudást. És csakugyan: a költészet legszebb sorait, a legsúlyosabb igazságokat olvashatjuk rajtuk. Faludy György, Reményik Sándor, Kányádi, Radnóti, Petőfi, Csokonai sorait, de örökké emlékezetes Szécsi Margit verse. Hihetetlenül szíven üti a nézőt/olvasót egy-egy vizuálisan elmondott-előadott szöveg látványa. A Pilinszky-interpretációk olyan szikárak és olyan tiszták, olyan autentikusak, hogy szinte hallani a költő gyermeki, kántáló szavalását. Balassi (a költészetére oly jellemző reneszánsz hármasság okán) triptichonban jelenik meg. Életének három legfontosabb helyszínét az életmű három műfajával kapcsolta össze a művész. Itt is megjelennek a váralaprajzok, a hadmérnök szívesen és szeretettel dolgozik a magyarországi váraknál, és vázlatkönyvének jónéhány megmaradt lapja épp itt látható. Egy hihetetlenül érzékeny, lírai lélek műveit láthatjuk itt, akit az irodalom, a történelem és a hagyományos kultúra iránti vonzalom, és az abban való hit sodort az alkalmazott grafika felől az írásképek irányába. Mint tervezőgrafikus, ma már Komárom város, a megye és a régió legelismertebb művészei közé tartozik, akinek jellegzetes grafikai stílusa (a kalligrafikus kézírás állandó gesztusával) mint egy névjegy azonosítja mesterét. Önálló művei – melyek az életművet ismerők előtt felfedik az alkalmazott munkákhoz való kötődésüket és onnan való eredetüket – ma már egy eredeti karakterű művészegyéniséget határoznak meg. Ezek a művek nem mindennapi élményt kínálnak a modern civilizáció sivatagában eltévedt utazónak –, mindazoknak, akik hisznek a toll és papír erejében.
|