Tizenkét sor a rossz előérzetről
 

Talán valami megmarad,
a hajnal, a bicikliút, a part,
de legalább ez a furcsa
szó: föveny. Vagy ahogy

egymás mellett fekszenek, mint
egy arcon, a bajusz és mosoly.
Csak ennyi, de ha ennyi sem,
akkor is, a mozdulat,

talán ez az egy nem tűnik
el, ahogy felülnek, mert
érzik, hogy lassan odaér. És
visz mindent, innen is, tovább.